Szóval itt állok egy rettentesen puccos és méregdrága ház előtt James Maslow-val szemben, aki most mutatkozott be nekem. Az a James Maslow, aki a Big Time Rush egykori tagja volt. Az a James Maslow, akiért 10 évesen teljesen oda voltam és itt áll előttem. Ezt valaki nagyon gyorsan magyarázza meg nekem!

-Szia, Kinga Nagy vagyok. Örülök a találkozásnak. -dadogtam zavaromban és kezet fogtam vele. Jézusom, Kinga nyugodj le, ő egy normális ember, mint mindenki más.

- Én is örülök. -mutatta meg pofátlanul tökéletes mosolyát. Álljunk meg egy pillanatra. Utoljára, amikor lecsekkoltam a BTR tagokat nem így nézett ki James. Mármint rövid haja volt, de másképp állította be, és hát nem volt ennyire kigyurva. Remélem nem vörösödtem el, de mégis úgy érzem? Ah, biztos az idő miatt. Jó, kit akarok becsapni, miatta vörösödtem el.

- Remélem nem baj, hogy holnap este lesz egy ilyen kisebb összejövetel. -tette vállamra a kezét Olga enyhe mosoly kíséretében.

- Nem, dehogy. -viszonoztam mosolyát.

- Legalább megismeri a szomszédainkat. -csatlakozott a beszélgetéshez Bert, aki a csomagjaimat hozta. Talán belém van programozva, vagy nem is tudom, de mindig próbálok segíteni az embereknek, vagy megcsinálni a saját dolgaimat, amit másnak ne kelljen. Mivel Bertet sehogysem tudnám rávenni és nem is akarnám, hogy én vigyem az összes cuccomat így segítek neki. Felemeltem a bőröndömet, amikor elindultam meglepetésemre James megállított.

- Majd én segítek. -és ezzel a mondattal kivette a kezemből a ruháktól súlyos bőröndöt.

- Nagyon köszönöm. -enyhe mosolyt elengedtem, ezt viszonozta. Nem akartam, erősködni, hogy én is be tudtam volna vinni. Mert ez igaz, csak ha már felajánlotta a segítségét akkor miért ne?

A házba belépve egy kisebb előtér fogad minket. Minden olyan fehér és letisztult. Tovább sétáltam, balra a konyha található, ami egybe nyílik az étkezővel és a nappalival. Nem túlzok, óriási a konyha. Remélem engedni fogja Olga, hogy párszor én is főzzek. Az előtérből egyenesen rá lehetett látni a medencére. Várj, medence? Milyen szerencse, hogy hoztam magammal fürdőruhát, bár nagyon remélem, hogy egyszer a tengerparta is elmehetek.

- Édesem, nem arra van a szobád, hanem az emeleten, gyere. -intett a kezével Olga.

Az emeleten két szoba volt és egy fürdőszoba és egy másik szoba, ami meglehetősen óriási. Itt is szinte minden fehér. Annyira gyönyörű. Nehezen fogok megvállni ettől a környezettől, de mégis, bármennyire tökéletes ez a ház az otthonom az még tökéletesebb számomra.

- Itt a szobád. Ez az egyetlen fiamé volt, aki már évek óta elköltözött. -mondta Olga egy kicsi szomorúsággal.

A mostani szobám is fehér. Ahogy belépünk egyből az erkélyre látunk, bal oldalt található az ágy, előtte pedig a TV. Az ágyam mellett van egy éjjeli szekrény, az ágy másik oldalán pedig egy tükrös ruhásszekrény, ami valljuk be, óriási. Az összes ruhám el fog férn és még bővel lesz hely. Az erkélyajtó mellett találtó egy iróasztal, ami szintén fehér.

- Mármint azért költözött el, mert már családja van? -kíváncsiskodtam.

- Igen, már van egy unokám. Mérhetetlenül imádom őket. Keveset látogatnak meg minket a távolság miatt, ezért nagyon hiányoznak. Na de már csak fel kell hozni a bőröndjeid és utánna mehetük enni. -csapta össze a tenyerét.

A lépcsőn lefelé menet láttam, hogy még mindig itt van James, szóval nem álmodom. Berttel beszélgetett, néha néha felnevetett. Amint odaértem hozzájuk mind a ketten rám szegezték a tekintetüket.

- Felviszem a bőrödjeimet, utánna visszajövök. -mondtam. Automatikusan Bert és James a segítségemre indult. -Szeretném én is cipelni, elbirom. -mosolyodtam el.

- Már elnézést de ez rohadtul nehéz, mit hoztál el menne, egy házat? -nevetett fel James.

- Nem csak egyet. -kacsintottam.

- Jólvan fiatalok, akkor vigyétek ti fel a cuccot, én megyek Olgának segítek a konyhában ha nem baj. -nevetett fel Bert.

Nagyszerű, Mr. Tökéletességgel kell lennem, ami annyira nem aggasztana ha nem néznék ki úgy mint egy ganédomb. A vállig érő rövid hajam biztos úgy néz ki mint egy szénakazal, a szemüvegemet folyamatosan igazítanom kell. Ilyen ez a tini kor, de már 18 éves vagyok, viszont a pattanásaim nem akarnak elmúlni se elhagyni. Miközben a külső tulajdonságaimmal foglalkoztam addigra már a szobában voltunk.

- Na itt is van. Tegyem fel az ágyadra?-kérdezte James.

- Nem kell, abban ilyen vegyes dolgok vannak. A könyvek miatt nehéz igazából. -igazítottam meg a szemüvegem.

- Így már minden világos. -eresztett el egy mosolyt. -Nekem viszont mennem kell, nemsokára hazajön a barátnőm. Mégegyszer örülök, hogy megismerhettelek. -mondta miközben sétáltunk le a lépcsőn.

- Én is örülök. -mosolyogtam.

Amint leértünk a lépcsőn James elköszönt Olgáéktól majd felém lépett és megölelt. Na jó! James Maslow megölelt. Lehet szólnom kéne neki, hogy amúgy ismerem? Vagy azzal mindent elrontanék? Jaj Kinga, ne ez járjon a fejedbe, hanem az, hogy iszonyatosan jó illata van! Vagyis nem! Saját magam zavarom össze.

- Apropó, holnap este 6? -kérdezte a házaspártól James mielőtt kilépett volna a bejárati ajtón.

- Igen. -mondták egyszerre.

- Nagyszerű, mégegyszer viszlát! -ahogy ezt kimondta felém nézett. -Bye Kings. -mondta egy mosoly kíséretében és azzal elhagyta a házat.

Kingsnek becézett. Nem gondolok semmi olyanra, hogy bejövök neki, szimplán csak kedves volt. Plusz barátnője van, akiről azt sem tudom kicsoda. Muszáj lesz lecsekkolnom. Ez most úgy hangzott mintha valami pasis ügy lenne. De nem, ő már foglalt és nem lenne nála esélyem. Egy, nem vagyok az esete, ebbe biztos vagyok. Kettő, van már barátnője. Három, legalább 10 év van köztünk. Azért vicces belegondolni, hogy én meg James egy pár lennénk. Ez olyan lehetetlen, mint a piros hóesés.

Itt is lenne a második rész! Ha tetszett hagyjatok magatok után nyomot. Pár nap múlva újabb két részzel jövök.🤍