A hétvége gyorsan eltelt. Minden egyes nap közelebb vagyunk a hétvégéhez, vagyis a szombat estéhez. Senkinek sem beszéltem még James iránti érzéseimről. Félek, hogy senki nem értené meg.
Szerencsémre Matt tartotta a szavát, békén hagyott. Igaz, sokszor bámult az órákon, de nem vetettem ügyet rá.
...

- Az esszét párban kell megcsinálni. -utasított minket Mrs. Adams, az irodalom tanárunk. A kijelentésére mindenki boldogan felszólalt, de ez az öröm hamar elillant, amikor meghallottuk azt a két betűs szót. -De, én választom ki a párokat. -mondta. Megint egy olyan érzésem van, mintha fanfiction-ben lennék. Katyre ránéztem és ő is le volt törve, ahogy mindenki. Eközben folytatta tovább Mrs. Adams a párok felolvasásával. Szerencsémre nem Mattet kaptam páromként, ettől féltem leginkább, de végül megkönnyebbültem. Katynek Becaval kell együtt dolgoznia, az-az Patricia "legjobb" barátnőjével. Elszakíthatatlanok, szegény Katyt sajnálom, nem tudom, hogy fogja kibirni. Viszont az én nevem még mindig nem hangzott el.

- Rendben, mindenkinek van tanuló társa? -tette fel a kérdést, egyből felemeltem a kezem, ahogy Matt haverja is tette Damian. Kész őrület, hogy pont neki nem jutott pár. -Akkor Damian és Kinga fog együtt dolgozni. -írta fel a jegyzetfüzetébe. Pont ő?

Nem hiányzott ez nekem. Ha valamit újra kitervel az a seggfej Matt biztos nem állok jót magamért.
Csütörtök van, és ez volt az utolsó órám. Beca fontosnak tartotta ezen a délután megbeszélnie Katyvel a közös munkát. Szegény lány, minden feladatot ő fog megcsinálni, érzem. Emiatt egyedül indultam haza, mindig Katyvel sétálok el az utca végeig, mivel mintahogy már említettem közel lakik az iskolához.
A hátam mögül futást hallottam. Hátranéztem és Damian volt az.

- Hey, várj. -lihegte és megálltam.

- Mi az Damian? -néztem rá kérdőn. Damian Matthez hasonlóan jól néz ki, talán jobban. A szüleinek köszönhetően spanyol vér folyik ereiben és ez meg is látszik a kinézetén. Nem volt meglepő, legalább egy fejjel magasabb nálam, ahogy mindegyik fiú osztálytársam. Göndör haját sosem állította be, mindig rendezetlenül állt. Talán emiatt is vonzza magához a lányok többségét.

- Mikor tudnánk megbeszélni az esszés dolgot? -kérdezte miközben egy elhaladó autót figyelt, majd újra rám nézett.

- Uhm, nem tudom. Most? -igazítottam meg a szemüvegem. Egyáltalán jó ötlet ez?

- Tökéletes. -mosolygott kimerülten. -Nálatok? Vagy nálunk? -túrt bele a hajába.

- Legyen most nálunk, legközelebb nálatok. Így jó lesz? -kérdeztem kissé idegesen.

- Persze, de ugye nem bánod? -szegeződött mellém.

- Nem, ez egy iskolai feladat. -ereszettem el egy mosolyt.

Őszintén szólva féltem, hogy ugyanolyan lesz Damian, mint Matt. Meglepetésemre nem. Megtudtam még róla pár dolgot: szeret úszni, ezért minden hétvégén elmegy a tengerpartra ha teheti. Tud spanyolul, természetesen angolul és egy picit franciául. Kezdtem magam analfabétának érezni mellette.

- Mindjárt megérkezünk. -mondtam miközben megigazítottam a táskám a vállamon.

- Szóval Olga és Bert Taylor a befogadó szüleid? -lepett meg kérdésével.

- Igen, hihetetlenül aranyosak. -mondtam boldogan.

- Régen találkoztam velük. -sandított rám

- Na ne már! Mindenki ismeri őket? -néztem fel az égre meglepődve.

- Itt elégge nagy a hírnevük, főleg, ami a fiukkal történt. Kész csoda lesz, ha ki tudják fizetni a tartozását. -közölte lazán.

- Várj, hogy mit? Hogy mi van? -állítottam meg a fiút.

- Nem tudsz erről semmit? -kérdezte csodálkozva, én csak a fejemet ráztam nemlegesen. -Rengeteg adósságot halmozott fel a fiúk, David. Drog, pia. Minden káros dologra elverte a pénz és kölcsönöket is kért, nem keveset. Legalább ez 5 éve volt, azóta börtönben van. -hallgattam, mint a sír. Sokkolva voltam. Kezd úgyahogy összeállni a kép.

- Mi miatt kezdte el ezt az egész életmódot? -kérdeztem és sétáltunk tovább.

- Ahogy mondtad rettenetesen kedves a Taylor házaspár, mindent megadtak a fiúknak. Kitűnő tanuló volt. Talán hat évvel ezelőtt rossz társaságba keveredett. De nem mondd el senkinek, hogy én mondtam. -tette fel a kezét védekezően.

- Nem fogom, viszont muszáj lesz velük erről beszélnem. Tényleg jól megy Olga üzlete, ahogy a Berté szintén, csak mégsem. -szomorodtam el. -Az első nap említette Olga, hogy családja van a fiának. -jutott eszembe mégegy információ.

- Ők nem itt élnek, hanem Londonban. Viszont én csak ennyit tudok, de ha úgy érzed beszélj erről velük. -mondta és válaszul bólintottam.

Mégsem állt össze a kép. A fiúk kész bajkeverő, rengeteg adósságot halmozott fel és családja is van. Nyomós oka lehetett, hogy ebbe keveredett.

Befordultunk az utcánkba, és a távolból láttam, hogy kint áll James és az autóját mossa, félmeztelen. Ez nem az én napom.
Eléggé hamar a közelébe értünk, távolból már ő is észre vett.

- Majd te is mesélj magadról. -lökött meg játékosan Damian.

- Nem vagyok annyira érdekes, de azért megpróbálok valamit mesélni. -nevettem. Majdnem elhaladtunk James mellett, de utánnam szólt.

- Kings, nem gondoltam, hogy ilyen hamar elveszik az eszed és elfelejtesz nekem köszönni. -hallatszodott hátam mögül James édes nevetése, én mérgesen hátrafordultam és odasiettem Jameshez. Damian nem tudta hova tenni a történést így csak állt és bámult.

- James David Maslow, autót sem tudsz mosni. -vigyorogtam és random rá mutattam a szélvédőre, ahol meglepetésemre tényleg koszos volt. Egy null nekem

- Szóval a teljesen nevemen szólitasz, aha. Oh és ha ennyire szeretsz kocsit mosni, csináld meg helyettem. -nyújtotta át a szivacsot, nemlegesen ráztam a fejem.

- Tudod mit, inkább kihagyom. Viszált Mr. Maslow. -köszöntem el tőle, a megszólítására nevetve csóválta a fejét. Ezt a kört én nyertem.

Damian kérdőn nézett rám, én csak legyintettem egyet. Megérkeztünk a Taylor rezidenciába. Igaz, sok időbe telt mire kikerestem a táskámból a házkulcsot és kinyitni az ajtót.

- Kérsz valamit inni? -néztem rá Damianre.

- Nem, köszönöm. -utasította vissza udvariasan az ajánlatom. A táskám letettem a szokásos helyre, cipőmet is levettem.

- Nyugodtan vedd le a cipőd, a táskád is leteheted az enyém mellé. -mondtam a csodálkozó fiúnak. -Igen, itt minden ilyen, fehér és letisztult. Nekem is ez volt az első reakcióm, amikor beléptem a házba. -böktem meg Damiant, hogy felébredjen az ámuldozásból.

- Én sem panaszkodhatok, mert a szüleim üzletemberek, de ez a ház valami csoda. -lépett mellém.

- Tudom, de kelj fel. Nem azért jöttünk, hogy a házakról beszélgessünk. -nevettem, majd megfogtam a fiú kezét és felmentünk a szobámba.

...

Furcsa még mindig, hogy itt lehetek. Nehéz megszokni az új környezetet. Otthon osztoznom kellett a testvéremmel rengeteg mindenben, többek között egy szobában aludtunk. Faluban nőttem fel, szinte mindent megtanítottak a szüleim és a nagyszüleim nekem, talán azért vagyok képes rengeteg dolgot magamban megcsinálni. Ha akadályba ütközök nem adom fel, bármekkora is legyen az az akadály. Az, hogy cserediák vagyok számomra még ismeretlen helyen egy lehetőség arra, hogy mégjobban felkészüljek az önálló életre. Kiskoromban visszahúzódó típus voltam, de ez mostanra megváltozott.

Előző este, az az csütörtökön némi csapadék esett és lehült az idő emiatt. Talán 20 fok van, de borongós idő. Emiatt a kedvem sem a legjobb. Tegnap délután sikerült megbeszélnünk Damiannel a közös munkát, vasárnap délután fogok átmenni hozzájuk, a telefoszámát és a címüket is megadta. Rendkívül kedves fiú, mégis kételyeim voltak. Remélem semmit nem terveltek ki Matt-tel.
Belépve az osztálytermünkbe nem találtam a helyén Katyt. Mindig hamarabb szokott bent lenni, velem ellentétben. Nem üzent, hogy lenne valami baj. Remélem csak elaludt.
Becsengő után sem érkezett. Talán a történelem óra közepén járhattunk, amikor kopogtattak az ajtó. Katy gondterhelt arccal kért elnézést a késésért, a tanár csak a fejét rázta majd kérte, hogy üljön le, de ne törje meg a csendet és a fegyelmet.
Amint leült mellém és a történelem cuccát is előhalászta a táskájából feléfordultam, úgy hogy ne vegye észre senki sem.

- Mi történt? -suttogtam alig hallhatóan.

- Egy tíz oldalas kézzel írott irodalom esszét megcsinálni vasárnap délutánra nem kis meló. -masszírozta meg az orrnyergét a fáradtság miatt. -De inkább ezt beszéljük meg óra után, ígyis pipa rám Mr. Jackston. -mondta halkan és jegyzetelni kezdett. Kijelentésére csak bólintottam és én is jegyzeteltem tovább.

Sziasztok! Amint láthatjátok új résszel érkeztem, remélem tetszett.🤍