Az univerzum akarja, hogy ne mondjam el azt, amit szeretnék vagy ez a Kész átverés? Nagyon szeretném tudni.
Mivel Olga a konyhában foglalatoskodott, Bert pedig valahová elment időközben, valószinűleg a dolgozó szobájába így én mentem megnézni ki lehet a váratlan vendég ilyen korán.
Nem hezitáltam, egyből kinyitottam az ajtót.

- Szia Kinga, tudnánk beszélni? -előttem állt az a személy, akit a legkevésbé nem akarok látni. Mielőtt válaszoltam volna hirtelen mellettem termett Olga.

- Áh, szia Matt, de rég láttalak. Mi járatban vagy erre? -mondta Olga meglepődve és a kezével beinvitálta Mattet. Honnan ismeri egyáltalán Mattet? Ezt nem hiszem el, már csak ez hiányzott. Kezdem azt érezni ezt azért csinálja, hogy tönkre tegye az életem.

- Ami azt illeti Kingához jöttem, nála maradt a matek füzetem. -vágta rá nemes egyszerűséggel. Próbáltam az indulataimat visszatartani, hogy ne Olga előtt öljem meg ezt a szoknyapecért.

- Ohh. -sandított rám Olga. -Akkor hát menjetek nyugodtan. -mosolygott a nő. -Maradsz itt reggelire? -intézte kérdését Matthez.

- Nem szeretnék zavarni. -mondta Matt.

- Dehogy zavarnál, régen találkoztunk, mint ahogy az anyukáddal is. -legyintett a nő, Matt csak mosolygott. Ez egy igent jelent, nagyszerű. Ezek után felmentünk a szobámba. Amint beértünk becsuktam az ajtót, felém fordult Matt és pofon vágtam.

- Ezt azért kaptad, mert miatt lettem rosszul tegnap délután. -ha most lehetne embert ölni a szememmel annak nagyon örülnék.

- Először is, ouch. -fogta az arcát a fiú. -Másodszor bocsánatot jöttem kérni. -komolyodott el.

- Te? Bocsánatot kérni. Nem kérek ebből. -odasétáltam az ágyamhoz majd leültem.

- Tudom, hogy egy bunkó paraszt voltam. -túrt bele a göndör fürtjeibe. Várjunk csak, tudom mire megy ki a játék.

- Pontosan. Szerintem örülnöd kéne, hogy nem mondtam el Olgának mi történt pontosan, és hogy Mr. Rayes sem mondta el. -tettem keresztbe a kezem.

- Olga beszél Mr. Rayes-szel? -fagyott le.

- Igen és nem említett neveket. Azért mondtam, hogy örülnöd kéne. -ekkor felálltam ágyról és közelebb mentem hozzá. -De nem fog sikerülni a kis tervecskéd. Nyugodtan kihúzhatsz az egyéjszakás kaladjaid listáról.

- Akkor te mégis mit csinálsz? -hajolt közelebb majd gyorsan elfordultam.

- Seggfej. Egy kibaszott seggfej vagy. -szórtam szikrákat a szememmel felé.

- Szerintem ez a szoknya rossz választás volt. -kacsintott.

- Egyáltalán mivel tudsz rávenni, hogy ne mondjak semmit Olgának? -váltottam témát.

- Adj nekem egy hónapot. -válaszolta komoran.

- Mire adjak egy hónapot? -értetlenkedtem. Tényleg nem tudtam mire gondolt.

- Legyél velem egy hónapig együtt. -válaszolta. Nem, nem és nem!

- Matt Knight, drágám. Soha. Bármennyire is helyes vagy nem jönnék össze veled, főleg a történek után. -közöltem vele nyugodtan, legbelül tomboltam. Mit képzel egyáltalán magáról?

- Kérlek, nem vagyok szörnyű. És ami a fogadást illeti elbuktam, de már nem érdekel, csak te érdekelsz. Az aranyos mosolyod és akcentusod. Különleges lány vagy. -nézett rám csillogó szemekkel. Nem bízok a fiúkban, de leginkább az emberekben. Viszont, akikben igen abból nagyon kevés ember van. Ő már a bizalmam első perctől kezdve kijátszotta. Nem akarom, hogy mégegyszer átverés áldozata legyek.

- Utoljára mondom és szépen. Hagyj engem békén. -mondtam dühösen. Nem sok választott el attól, hogy elbőgjem magam, érzékenyen érint ez az egész.

- Hát jó. -sóhajtott, és elhagyta a szobámat. Remélem véglegesen megszabadulok Matt-től.

Írtam egy üzenetet Katy-nek, hogy amint felkelt hívjon és mindenről beszámolok. A telefonomat letéve az íróasztalomra kimentem az erkélyre, láttam, hogy Matt beül az autóba és elhajt. Mégsem maradt itt reggelire. Őszintén szólva örülök ennek. Túl sok fájdalmat okozott már nekem.

A hajam nagyjából már megszáradt, átfésültem. Felvettem a szemüvegem és visszamentem a konyhába. Majdnem elkészült Olga a reggelivel, Bert az étkezőasztalnál foglalatoskodott. A reggelihez terített meg.
Amint odaértem a sürgő-forgó nőhöz érdeklődni kezdett miért ment el pontosan Matt.

- Nem történt semmi. -támaszkodtam neki a pultnak.

- Drágám, én is voltam fiatal és Matt kezében nem láttam semmilyen matek füzetet. -tette keresztbe a kezét Olga.

- Igazad van. -sóhajtottam. -Csak összekaptunk a suliban, bocsánatot kérni jött, de nem vagyok hajlandó neki megbocsátani. -mondtam. Részben igaz, de nem ez a teljes igazság. Talán felesleges elmondani, hisz békén fog hagyni Matt vagyis ebben reménykedem.

- Remélem megoldódik minden köztetek, nagyon rendes fiú. -mosolygott bíztatóan. - Na akkor nyomás reggelizni. -fogta az edényt, amiben már az elkészült étel volt.

A reggeli végeztével felmentem a szobámba és az íróasztalomon ékeskedő telefonomért nyúltam. Több mint 20 üzenet érkezett Katy-től. Nem írtam neki semmi, felhívtam. Beszámoltam neki a tegnapi futástól egészen ma reggelig. Teljesen ledöbbent.

- Azért durva, ilyet fogadott a haverjaival. Gusztustalan. -mondta a vonal túlsó végen Katy.

- Tudom. Remélem végleg leszáll rólam. A következő áldozatát pedig sajnálom, de akkor nem ha enged a csábításnak. -nevettem kínosan.

- Pontosan. -nevetett ő is. -Figyelj, nekem most mennem kell, délután ráérek, akkor is beszélhetünk. -mondta.

- Jól van, én is ráérek. Na szia. -köszöntem el tőle, ő is így tett és letettük.

A nap további részében megtanultam azokból a tantárgyakból, amikből már adtak le anyagot, mint például a töri vagy az irodalom. Fontos a tanulás most, mivel ha valamelyik tantárgyból megbukok félévkor vissza kell mennem Magyarországra, mert bevonják a cserediák programom, aminek nem örülnék.
Azt tudni kell rólam, hogy én egy évet visszabuktam. Nem vagyok rá büszke, de a sors így akarta. Ha nem történt volna meg, akkor nem lennék itt.

A gardróbom előtt álltam és úgy gondoltam ráférne egy rendrakás. Holnap lesz egy hete, hogy itt vagyok, de már most úgy néz ki a belseje, mintha egy tornádó dúlt volna benne. Zenét kapcsoltam a laptopomon, egy random lejátszási listát. Pár évvel ezelőtt el sem tudtam képzelni az életem Shawn Mendes zenéi nélkül, mostanra már nem annyira hallgatom, de ettől függetlenül az összes dalát kívülről tudom. Ő utánna megszerettem a 5 Seconds Of Summert, a Panic! At The Disco-t is. Ma már pedig minden zenét meghallgatok és ha tetszik akkor 0-24-ben.
Az ajtóm be volt csukva, tisztában voltam vele, hogy hallja Olga és Bert a zenét mégsem szóltak. A biztonság kedvéért azért hallkabbra vettem. Az ismeretlen lejátszási listának köszönhetően beadta az Any Kind Of Guy-t, az egyik régi kedvenc Big Time Rush zenémet. Nem bírtam ki, hogy ne táncoljak. Még mindig tetszik ez a szám. Mivel háttal álltam az ajtónak nem vettem észre, hogy valaki bejött. Miközben táncolva fogtam az egyik pólómat, megfordultam és életembe nem ijedtem meg annyira mint most. Az ijedtségtől a mellkasomhoz kaptam.

- Kérlek, legközelebb kopogj. -mondtam remegve és megállítottam a zenét. James csak vigyorgott.

- Én kopogtam, te nem vetted észre. -nevetett. -Sajnálom, tényleg nem állt szándékomban megijeszteni téged. -fogta mellkasát a nevetéstől, a másik kezében egy papír volt, de nem láttam pontosan mi lehet az.

- Ugyan az én hibám. -nevetettem kínosan. Kicsit sem érzem magsm fusztráltan, mert az egyikori Big Time Rush banda taggal beszélgetek, aki hallotta, hogy az ő zenéjüket hallgatom. Fogadni merek teljesen elvörösödtem. -És mi szél hozott ide? -tereltem a témát és őszintén szólva érdekelt miért hozta rám a szívbajt.

- Elhoztam a meghívókat a jövőheti bulira, vagyis estre. -adta át nekem az említett papírt.

- Est? Miért kell meghívó? -néztem rá kérdőn. -Azt hittem nem leszünk sokan.

- Ami azt illeti 150 embert hívtunk meg, jobban mondva Caitlin ügynöksége. Fontos személyek is lesznek az esten ezért kell a meghívó. -gyorsan átfutottam a sorokat. Egy dolgon megakadt a szemem.

- Milyen meglepetés előadás lesz? -néztem fel lepődötten.

- Majd meglátod. -kacsintott. Most vettem észre, hogy mennyire jól áll neki a borostás arc. Jaj Kinga, ne kezd megint! Egy mosollyal válaszoltam, majd tovább vizslattam a papírt. Semmi érdekeset nem találtam rajta, csak próbáltam elterelni a figyelmem arról, hogy megint láthatom Jamest öltönyben és ez a gondolat nem hagyott nyugodni, plusz van egy olyan sejtésem, hogy ő lép fel. Dupla halál számomra.

- Beszéltél Olgával is? -kérdeztem tőle miközben letettem az íróasztalomra a meghívót.

- Persze, elmesélte mi történt tegnap. -tette keresztbe a kezét.

- Most meg mi az? -ráncoltam össze a homlokom.

- Szóval Matt miatt futottál, mert összevesztetek és lettél rosszul? -kérdezte komoran.

- Igen, de ezt honnan tudod? -lepődtem meg.

- Tegnap mondtad, hogy ez mind az ő hibája. Elképzelésem se volt, hogyan okozhatott neked napszúrást, de miután beszéltem Olgával összeállt a kép. Igaz, Olga nem mondott nevet, hogy kivel is veszekedtél. -mondta.

- Így már értem. Akkor nem kell semmit sem mondanom. -csaptam össze a kezem.

- Tényleg? -húzta fel a szemöldökét.

- Igen. Mit kéne még mondanom? -értetlenkedtem direkt. Nem akartam tovább húzni ezt a témát, túl sok volt ez nekem.

- Ezt te tudhatod. Ha semmi nem történt ezen kívül, annak örülök. -túrt bele a hajába. -Nekem mennem kell, -folytatta.- majd még beszélünk. -erőltett magára egy mosolyt.

- Igen, majd. -mondtam halkan és azzal elhagyta a szobát.

Lövésem sincs mi változott meg benne ilyen hirtelen. Szerintem rájött, hogy felesleges egy kislányra pazarolni az idejét. Számára csak az vagyok, gondolom. Egyszerre vártam is és nem is az estet. Soha nem voltam még ilyen "összejövetelen" ha mondhatom így. Nekem ez még új. Nyakamat rá merem tenni, hogy egy nagyon puccos helyen lesz.

Sziasztok! Remélem tetszett ez a rész is. Ha igen szívesen elolvasom a véleményeiteket, és építő kritikát is elfogadok.🤍