Az óra után egyből megkért Katy, hogy kísérjem el a büfébe, mert nem hozott magával semmi kaját. Addig is kérdezősködtem, de mindig csak annyit mondott, hogy várjak. Türelmetlen is tudok lenni néha, de akkor nagyon.

- Na mondd már! -kérleltem Katyt, miközben vártuk, hogy mi kerüljünk sorra a büfénél.

- Jól van! -adta be a derekát. -Beca rábeszélt, hogy csináljam meg helyette az egész irodalom dolgot. -tette keresztbe a kezét.

- Mivel vett rá? -ráncoltam össze a homlokom.

- Amint megvettem a kávém és a szendvicsem elmondom. -tűrt idegesen egy hajtincset a füle mögé. Már most nem jól kezdődik.
Kimentünk az iskola udvarra, ahol nem voltak olyan sokan. Leültünk egy padra és idegesen vártam, hogy belekezdjen Katy a mesélésbe.

- Remélem ezután barátok maradunk. -sóhajtott.

- Micsoda? Ne mondj ilyet! -ráncoltam össze homlom.

- Jól van. -ivott bele a látszólag forró kávéjába. -Biszex vagyok. -mondta pásztázva az eget.

- Csak ennyi? Azt hitted ezért elítéllek? -öleltem át a barátnőmet, persze csak óvatosan, hogy a kezében lévő étel ne essen ki.

- Van még más valami. -kezdett bele újból. -Rám mászott Beca, tegnap amikor náluk voltam. Valahonnan kiderítette, hogy biszex vagyok. Nem titkolom, szó sincs ilyesmiről, vagyis de csak ezzel megzsarolt. Mármint, na. -dadogott össze vissza.

- Na nyugi. Mit tett a hárpia? -néztem rá kissé idegesen.

- Elfog a hányinger még mindig. Említettem, hogy rám maszott és, hát megcsókolt. Nem tudtam mit reagálni így visszacsókoltam. Ez után elkezdtük megbeszélni, mi lesz a közös munkával. Megfenyegetett, ha nem csinálom meg helyette kiteszi a házban rögzített biztonsági kamera felvételét, amin az ő arca nyilván nem látszódik, csak az enyém. -mondta elkeseredetten, majd elkezdte majszolni a szendvicsét.

- Átmegyek hozzátok és segítek, majd kinyírom Beca-t. -jelentettem ki.

- Jaj Kinga, van jobb dolgod annál, hogy nekem segíts. Ezt én baltázam el és nekem kell helyre hozni. -harapott bele újból a szendvicsbe. -És sehogysem tudok kibújni ebből. Amúgy is, meg van határozva, hogy csak egy ember írhatja a beadandót, viszont tudni kell a tartalmát kívülről. Ezért kell vasárnap délutánig megcsinálnom. Ha Patriciaval tervelték ki megtépem mind a két ribancot. -mondta mérgesen.

- Ne ellenkezz, segítek, mert a barátom vagy. Az egyetlen. -emeltem ki az utolsó mondatom.

- Rendben. -adta fel. -Viszont nálunk nem lesz jó. Anya barátai jönnek át este, általában sosem "bulizom" velük, mind felszínes kurva. -nevetett.

- Akkor átjössz hozzánk. -vigyorogtam.

- Oksi. -nevetett tele szájjal, ezért én sem bírtam ki nevetés nélkül.

Némi meglepetésként ért, hogy Katy a lányokhoz is vonzódik. Nem ítélem el, csak soha nem gondoltam volna róla.
Félre értés ne essék, 100%-ban heteró vagyok, ez is bizonyítja, hogy teljesen belezúgtam Jamesbe.
...

Órák után már sétáltunk a Taylor rezidenciára, igaz még gyorsan hazaugrott Katy a már elkészült (összesen két oldal) beadandóért és a szüleit is értesített, hogy majd este megy haza.
Péntek délután van, Olga szokásosan a konyhában tevékenykedett, Bert pedig munkában volt. Szerencsémre James-szel nem találkoztam.
Gyors bemutatkozás után Katyvel az összes létező weboldalt a reneszánsz költészet miatt bújtuk. Igaz ez ismétlés, de végzősök vagyunk. Olga hozott fel nassolnivalót, miközben mi vért izzadtuk. Ez csak irónia volt, de mire a hetedik oldalt is befejezte Katy este kilenc volt.

- Nagyon hálás vagyok neked! -ölelt meg fél fejjel magasabb barátnőm.

- Tényleg semmiség. -legyintettem. -De túl sötét van, megkérem Olgát vagy Bertet, hogy vigyen haza. -mondtam miközben Katy pakolta bele a táskájába a cuccot.

- Kinga, egyszer kihasználnak a kedvességed miatt. -erre a kijelentésére elkomorodtam. Nem egyszer használtak ki emiatt. -Valami rosszat mondtam? -kérdezte aggódva.

- Nem, dehogy. -erőltettem magamra egy mosolyt.

- Hazudhatsz magadnak, de nekem nem. -tette csípőjére a kezét.

- Elmesélem, csak nem most. Bízok benned, de az időzítés nem jó. -sóhajtottam.

- Megértem, viszont tudod, hogy bármikor számíthatsz rám. -kacsintott.

- Ezért hálás vagyok. -mosolyogtam.

Miután hazavittük Katy-t alig vártam, hogy az aludjak. Hosszú nap volt, a holnapiról nem is beszélve. Azt sem tudom milyen ruhát fogok felvenni. Olgával alig beszéltem ezen a héten, el volt foglalva a munkával, mintahogy Bert. Ennyire sok adósságot halmozott fel David? Kötve hiszem, hogy nem fizették volna ki. Egyszer muszáj lesz magam rávenni arra, hogy megkérdezzem őket erről. Biztosan érzékenyen érinti majd őket. Lehet rossz ötlet lenne. Fogalmam sincs mit tegyek.

...

Reggel a telefonom hangos rezgésére keltem. Ki az a merész, aki felmer kelteni? Nyilván irónia volt, de mégis. Nehezen arrébb kúsztam az éjjeli szekrényem közelébe és elvettem a telefont. Kicsit megdörzsöltem a szemeim, az álmosságtól még nem annyira láttam a képernyőt. Mentetlen szám. Pár másodpercig filóztam, hogy tényleg jó ötlet felvenni-e. Végült így tettem.

- Haló? -kérdeztem álmosan.

- Szia Kinga, Damian vagyok. Felkeltettelek? -hallottam a fiú hangját a vonal túlsó oldalán.

- Igen, de mindegy is. Miért hívtál? -kérdeztem.

- A holnapról lenne szó. Anyáék családi vacsorát terveztek, és elfelejtettek szólni nekem. Ma ráérsz? -mondta.

- Oh sajnálom, de nem érek rá. -közöltem vele szomorúan. Mégegy probléma, amit meg kell oldanom, az az, hogy mikor is tudunk dolgozni a közös feladaton.

- Oké, semmi baj. Majd később beszélünk. -vette gyorsra a beszélgetést.

- Oké, szia. -köszöntem el Damiantől. A telefonomon lecsekkoltam az időt. Fél tíz.

Amilyen gyorsan kipattantam az ágyamból és elmentem a fürdőszobába rendbe tenni az arcom, vagyis a bőrőm és a hajam. Enyhén szólva kész katasztrófa. Ennek végeztével a pizsim lecseréltem egy szürke pólóra, és egy sötétebb szürke mackónadrágra. Imádok így öltözni, mégha nem is áll jól rajtam. A szemüvegem elvettem az éjjeliszekrényről, felvettem majd a hajam kontyba fogtam össze és lementem a földszintre. Olgát és Bertet a nappaliban találtam, valamilyen filmet nézhettek, számomra ismeretlen volt. Érkezésemre mind a ketten elkapták a tekintetüket a TV-ről.

- Jó reggelt álomszuszék. -állt fel a kanapéról a nő és átölelt.

- Jobbat. -mondtam kissé szomorkásan. -Ez az időjárás elveszi a maradék kedvemet is. -néztem ki az ablakon. Borongós volt a mai nap is, de most esett az eső.

- Emiatt ne legyél letört. -karolt át Olga. -Oh és direkt nem ébresztettünk fel a ma esti program miatt. Tapasztalataim szerint sokáig elhúzódik. -sétáltunk a konyhába.

- Ez esetben köszönöm. -mosolyogtam majd hangosan korgott a gyomrom jelezve az étel hiányát.

- Nagyon éhes vagy? -kérdezte mosolygósan a nő, csak bólogattam. -Mi már reggeliztünk Berttel eléggé korán, de ha szereted a müzlit azt nyugodtan ehetsz. -ment az említett ételt keresni az egyik polcon.

- Régen ettem azt, szóval tökéltes lesz. -mondtam, közben egy müzlis tányér után koslattam.
A reggeli elfogyasztása közben Olgával és Berttel beszélgettem. Családias hangulat telepedett ránk. Hiányzott már ez az érzés.

Később már a szobámban voltam Olgával együtt, aki rengeteg ruhát hozott. Választani sem tudtam.

- Nehéz lesz így kiválasztani mit is fogsz viselni. -sóhajtott Olga. Elhiszem, hogy neki is fárasztó, hisz pár másodperc lenne kiválasztani egy ruhát, de amiket hozott mind csodás. -Mondjuk ez a lila ejtett vállú? -mutatta fel az említett darabot. Választására újból nemlegesen ráztam a fejem. Én is keresgélni kezdtem az ágyamon lévő ruhák sokaságából és megakadt a szemem egy vörös ruhán.

- És ez? -mutattam fel a ruhát. Egy ujjatlan vörös, inkább tűzpiros ruhán esett a választásom, aminek az alján végig fekete csík volt, így teljesen feldobta az egyszerű fazont.

- Felpróbálod? Addig megnézem Bertet, biztos nem választotta ki estére az öltönyét. -mondta kissé mérgesen és elhagyta a szobát.
Elviekben ez a ruha az én méretem. Gyorsan felvettem, a cipzárt a hátán csak félig sikerült felhúznom. Addig megnéztem, hogy nem nézek-e ki szörnyűn. Nem akarok egoistának és önimádónak hangzani, de rettentően jól állt rajtam. Igaz, a testalkatom nem valami tökéletes. Próbálom magam elfogadni. Tudom, hogy nem vagyok valami szép, de ilyennek is kell lenni.
Ameddig nem ért vissza Olga addig a többi ruhát néztem meg újra, de ez az egy, ami most rajtam van nyerte el a tetszésem. Két perc elteltével belépett az ajtón és álmulva nézett rám.

- Drágam ezt a ruhát mintha rád szabdtam volna! -kapott a mellkasához teljesen elcsodálkozva.

- Nekem is nagyon tetszik, de nem tudtam felhúzni a cipzárt. -mutattam a hátamra. Egyből cselekedett Olga. Újból megnéztem magam a tükörbe és csak azon járt az eszem, vajon mit fog gondolni James amikor ebben a ruhában meglát?