N I N A

Elködösült fejjel viszonoztam minden egyes csókot, amivel a focista megajándékozott és elkönyveltem magamban, hogy piszkosul jól érti a dolgát. Ha ez most valóban megtörténik, újabb kérdést vet fel, amin kattoghatok vele kapcsolatban. Miért?

Jelenleg nem tudtam ezen agyalni, csak az  engem ölelő fiúra tudtam koncentrálni, akinek nagy tenyere köntösöm alá csúszott és fenekembe jó erősen belemarkolt, aminek hatására egy hangos nyögéssel váltam el ajkaitól és néztem szemeibe. Mellkasa ugyanolyan szaporán járt,  mint enyém és levegőért küzdött. Sosem láttam még így és sosem kerültem hozzá ennyire közel.

-Akarod, hogy leálljak? - leheli ajkamra, de tudom, hogy ő sem szívesen hagyná abba. Válaszként ajkai után kapok és újra csókolózni kezdünk.

Kezeivel kibontja köntösömet, majd vállaimról lehúzva engedi, hogy a földre essen. Fekete fehérneműm jól láthatóvá vált számára, amin gyorsan nézett végig, majd elmosolyodva húzott újra magához. Mellkasaink szorosan simultak egymáshoz, majd pólója aljához nyúlva kicsit szerencsétlenül húztam le róla, és óhatatlanul is megütöttem gipszelt kezemmel.

-Úristen ne haragudj! - nevetem el magam kínosan, majd grimaszolt arcára tekintek, miután pólója is a földön landolt.

-Nem haragszok meg, ha kiengesztelsz - néz rám sértődötten, de csak színészkedik.

-Na és hogy szeretnéd? - jobb kezemmel kidolgozott felsőtestén simítok végig és kezeim alsónadrágja szegélyénél áll meg, majd élesen beszívja a levegőt, én pedig egyre nagyobb magabiztosságot szerzek ezáltal. Szemérmetlenül vezetem apró tenyeremet legnemesebb testrészére, ami a fekete anyagon keresztül jól érezhető volt már.

-Szerintem egyre gondolunk - fújja ki szaggatottan benntartott levegőjét, majd  mindkét kezével szorosan fogva derekamat húz magához és csap le újra ajkaimra, amit ellenállás nélkül fogadok.

Lassan indul velem a hálószoba irányába, ahová beérve finoman a falnak tol és ajkaimról most áttér nyakamra, ahol nedves csókokat hagy, s közben egyik kezével a falnak támaszkodik, másikkal derekamat cirógatja, míg én izmos hátát térképezem fel kezeimmel. Ez a fiú olyan tökéletes.

Kezei óvatosan fehérneművel fedett melleimre siklanak, amiért elengedek egy jóleső sóhajt. Lábaim megremegnek, mikor nem áll meg és egészen lentre simít. Hasizmom újra görcsbe rándul és érzem, hogy testem egyre jobban felforrósodott, nem is beszélve a bizsergésről, amit odalent érzek egy ideje. Lábaimat kicsit széjjelebb tolja egymástól, majd végigsimítva belső combomon érzékeny pontomra vezeti ujjait, ahol neki is nyilvánvalóvá válik, hogy már nem örvend szárazságnak a vékony anyag.

-Mitől ilyen nedves a bugyid? - kuncogja nyakamba, majd bőrömet csókolja tovább. - Csak nem elázott ez is az esőben?

-Seggfej - nyögök fel, mikor a már tényleg nem túl száraz anyagon keresztül simogat.

-Megmondtam, hogy egyszer levarázsolom rólad, az átnedvesedett bugyidat. - eszembe jutnak kórházban elhangzott szavai, melyet egyik hívásakor ígért meg nekem viccesen és kicsit furcsán éreztem magam, hogy ez ilyen hamar be is következett.

-Még rajtam van - suttogom kekeckedve, de ő csak félrehúzza az anyagot, majd megérzem meleg ujjait, amikkel érzékien izgatja érzékeny pontomat. Vállaiba kapaszkodva sóhajtozok, hiszen lábaim annyira remegnek a hirtelen ért érzéstől, hogy félő volt, összeesek. Jóleső nyögés hagyta el ajkaimat, mikor egyszerre két ujját éreztem meg magamban.

-Na mi az szöszke? - szólal meg elég rekedten. - Elvitte a cica a nyelvedet?

Válaszolni nem tudok, egyszerűen nem jönne ki értelmes szó a számon, ezért csak lecsukom szemeimet és engedem, hogy tovább kényeztessen. Ajkaim elnyílnak és szinte megakad bennem a levegő, mikor az orgazmus átjárja egész testemet, Szoboszlai pedig erősen fogja másik kezével derekamat, mintha érezné, hogy elég instabil vagyok most. Nem akartam elhinni, hogy ez most valóban megtörtént. Rohadt élet, de jól csinálta. Hátravetve fejemet a falnak, engedem, hogy nyakamat újra csókolni kezdje, miközben kihúzza ujjait, majd hirtelen eltávolodva bőrömtől, érzékien nyalja le róluk nedvemet, én pedig hatalmasat nyelek a látványtól. Kezén kattogó szürke óráját lecsatolja, majd a mellettünk levő asztalra helyezi. 

Elhúz a faltól, majd maga után húz az ágyra, ahova leül és egyenesen ölébe ültet. Térdeimen támaszkodva ereszkedek le ölébe és préselem magamat ágyékához és mozgatni kezdem csípőmet, amit sóhajtozva élvez. Alsónadrágja kezd szűk lenni számára.

Kihasználva, hogy csípőmet fogja és instabil, óvatosan lököm meg vállait és teperem le az ágyra. Kicsit meglepetten, de izgatottan néz szemeimbe, majd hajamba vezetve ujjait húz ajkaira, én pedig teljesen testéhez simulok, ami ugyanolyan forró, mint enyém. Kicsit fentebb emel, hogy ő maga fentebb kúszhasson az ágyon, mert lábai még mindig lelógtak az ágyról.

Visszaültem ágyékára, s keményedő férfiasságától egy halk nyögés szaladt ki a számon, miközben kezeimmel Szoboszlai derekán támaszkodtam. Kezei csípőmről fentebb csúsztak, egyenesen melltartóm csatjához, amit kipattintva szélesen elvigyorodott, én pedig zavartan sütöttem le szemeimet, hiszen eszembe jutott mekkora bunkó tud lenni és nem szerettem volna, ha valamit beszól, amivel bírálja testrészemet. Megbabonázva nézett rajtuk végig, majd kezeivel végigsimított rajtuk, s gyúrni kezdte őket, amit én hátravetett fejjel élveztem. Nem akartam, hogy csak nekem legyen ennyire élvezetes ez az egész, ezért hirtelen elhúzódtam tőle, amit szemöldökráncolva fogadott, de amint meglátta sejtelmes mosolyra húzódott ajkaimat, ő is elmosolyodott.

Alsónadrágjába akaszkodva húztam le róla az anyagot és tárult elém legnemesebb testrésze, melynek látványától akaratlanul is gombóc szökött torkomba. Elhesegetve félelmeimet fontam köré ujjaimat, s éreztem és láttam, amint izmai megfeszülnek. Magabiztossággal tölt el, mennyire kiszolgáltatott most, így bátran használom nyelvemet kezeimmel, amit hangos nyögésekkel hálál meg.

Mindkét kezével hajamba túr, majd vállaimnál fogva húz fel, s közben leveszem magamról az utolsó engem takaró ruhadarabot. Merevedő férfiasságát alhasához préselve ülök rá és mozgok rajta, hogy minél jobban kínozhassam, közben előrehajolok, hogy ajkai találkozzanak enyémekkel. Megbolondít ez a fiú. Éjjeliszekrényem fiókjából kiveszek egy bontatlan óvszert és kezeibe adom, amit kibontva magára görget, majd figyelmét újra nekem szenteli és visszaülök előző helyzetünkbe.

Kezeivel feltolja magát félig ülő helyzetbe, majd egyik kezét csípőmről fenekemre vezeti, amit folyamatosan simogat. Oldalamon levő tetoválásomat jobban szemügyre veszi, de nem kommentálja. Meguntam a játékot, szerettem volna, ha már végre bennem lenne, szóval kicsit megemelkedve ültem bele férfiasságába, ami szinte feszített belülről. Nagy. Hatalmasat nyögtem tettem miatt, s megkerestem elsötétült szemeit, amik csillogva és áhítattal néztek vissza rám.

Szemei hol enyémeket, hol melleimet vizslatják, miközben lassan mozogni kezdek rajta és a feszítő érzés lassan meg is szűnik, helyette valami csodálatos áramlik végig testemen. Tarkómnál fogva húz magához egy rövid csókra, miközben vállaiba kapaszkodok.

-Baszki, Nina - leheli ajkaimra - Olyan cicijeid vannak, mint valami sztriptíztáncosnak. Nem is gondoltam volna, mikor ruhában láttalak. - simítja hatalmas tenyereit az említett testrészeimre, nekem pedig elkerekednek szemeim.

-Most nem tudom, min akadjak ki. Hogy egy sztriptíztáncoshoz hasonlítasz vagy, hogy tudod, milyen egy sztriptíztáncos melle... - tolom el magamtól egy pillanatra megállva és egyenesen a csillogó barna szemeibe nézek.

-Ismerek olyat, aki hallott már olyat, aki látott - feleli kisfiús mosollyal az arcán és még mindig nem akarja levenni szemeit kebleimről. Tehetetlenül elnevetem magam.

-Ejnye Szoboszlai - csókolom meg, de egy pillanatra elhúzódik.

-Jobban szeretném, ha Dominiknak hívnál! - jelenti ki és maga alá gyűr pillanatok alatt.

-Akkor Dominik - lehelem füle mögé, majd finom csókot hintek bőrére - Mutasd meg, mit tudsz!

Megilletődik egy pillanatra - nem hibáztatom, engem is éppúgy meglepnek magabiztos szavaim - , majd fölém magasodva könyököl fejem mellé és figyel arra, nehogy megüsse gipszelt karomat nyakamba csókolva kezd lassan és mélyen mozogni, amitől elakad a lélegzetem. Lábaimat csípője köré kulcsolom, így még jobban hozzám férhet és mélyebben érezhetem mindenét.

-Na jól csinálom? - távolodik el, hogy szemeimbe nézhessen, miután lelassította ütemes mozgását.

-Kérlek, ne hagyd abba! - suttogom elhalóan, szemhéjaimat csukva tartva. Halk kuncogás hagyja el száját, majd ajkaink újra találkoznak, végül megint nyakamba temeti arcát. Lehelete szinte égeti bőrömet.

Ujjaimat izmos hátába mélyesztem, amíg egyre lassabban mozog és érzem, nemsokára elérem a beteljesülést. Erről tanúskodik elhaló sikolyom, melyet egy hosszú csókkal fojt belém és nem sokkal később ő is felnyög.

Teste lomhán omlik enyémre, s csak sóhajainkat és az eső kopogását lehetett hallani az ablakon. Még mindig az orgazmus hatása alatt voltam, ahogy végigáradt testemben a csodálatos érzés és őszintén meglepődtem, hogy ennyire jó volt a focistával.

-Ez kibaszott jó volt - fekszik mellém hátára és mosolyogva fordítom felé fejemet, hogy megnézhessem kielégült fejét. Haja kócosan tapad homlokába, csupasz mellkasa még mindig szaporán jár.

-Egyetértek - suttogom mindkét kezemmel eltakarva kipirult arcomat és csak ekkor tudatosult bennem, mit tettünk az előbb.

-Hé, mi a baj? - fogja meg óvatosan csuklómat, ami nem volt begipszelve. Ilyen se volt még, hogy gipszelt testrésszel feküdjek le valakivel. Jobban belegondolva ő is sérült, szóval ezt az alkalmat elkönyvelhetjük egy rokkantszexnek.

-Ezt nem lett volna szabad - nyögök fel fájdalmasan, de az ő szemeiben egyáltalán nem tükröződik az a kétségbeesés, amit én érzek.

-Miért? - érdeklődik közelebb húzódva.

-Mert mi utáljuk egymást - illetődök meg, amiért ilyen közel jött hozzám megint.

-Akik utálják egymást, nem szexelnek - hajol közelebb mosolyogva és egy gyengéd csókot nyom ajkaimra. - Bármennyire is szeretnél engem utálni, nem utálsz!

-Ezt honnan veszed? - kérdő tekintettel nézek szemeibe, melyek mosolyognak. - Lehet, hogy csak kihasználtalak. - érvelésemre hangosan elneveti magát.

-Ha ki akartál volna használni, nem használtad volna idelent a kezedet és a szádat is - kezemet megfogva vezeti legnemesebb testrészére, ami miatt nagyot nyelek. Még mindig olyan érzésem van, mintha bennem lenne.

-Jó, ebben van valami - bólintok és elhúzom kezemet, majd felülve az ágyban magam köré  tekerve a fehér takarót hagyom el a szobát és megyek egyenesen a fürdőbe rendbe tenni magamat.

Fogalmam sincs, mi volt velem, nem szoktam csak úgy lefeküdni olyannal, akit utálok. Bár igaza lehet Szoboszlainak, mert már nem ugyanazt a gyűlöletet érzem, ha meglátom, mint legelső alkalommal. Sokkal több oldalát ismertem meg az elmúlt két hétben, mégis idegennek számított. De a szex jó volt vele. Nagyon jó.

Arcomat hideg vízzel megmostam, majd hajamat kicsit elrendezgettem, hogy mégis normális embernek látszódjak, elvégre a szobámban vár rám a leghelyesebb pasi, akivel valaha dolgom volt. Még mindig a sokk hatása alatt voltam, de próbáltam rendezni gondolataimat és kiléptem a helyiségből. Felvettem köntösömet a földről és magamra húztam, hiszen teljes meztelenül csak nem sétálhatok vissza. Dominik ruháit is a radiátorra tettem enyéim mellé, hogy minél előbb megszáradhassanak.

Szerettem volna lazának tűnni előtte és nem olyan feszültnek, mint amilyennek éreztem magam. Hirtelen rengeteg kérdés fogalmazódott meg bennem, amit nem tehetek fel neki most azonnal. Totál idiótának nézne főleg, ha neki ez tényleg csak egy alkalom volt. Dorina visítozni fog, ha ezt egyáltalán elmesélem neki valaha is.

-Rendben vagy? - néz rám telefonja mögül érdeklődően. Alsónadrágját viselte egyedül, még be sem takarta magát takaróval. Megértem. Nekem is melegem volt még az előbbi akciónk miatt és azért, mert az akadémián nagyon magasra volt állítva a fűtés, hiszen február van. Mondjuk ma ennek ellenére nem volt rossz idő az esőt leszámítva.

-Igen - kapom el tekintetem róla, mert azt vettem észre, hogy túl sokáig időzik tekintetem a fiú testén. Hátát az ágy támlájának támasztotta és egy párnát tett maga mögé, hogy tényleg kényelmes legyen a helyzet. - Te? - mászok vissza az ágyra és tudatosul bennem, hogy a takarót nem hoztam vissza, pedig jól esett volna testemnek.

-Takarózz be, mert megfázol - mintha olvasna a gondolataimban, teríti rám is az anyagot és közelebb bújok testéhez, hogy őt is fedje.

-Mit olvasol? - kérdezem egy kis hallgatást követően és bizonytalanul vállára hajtom fejemet. Valami német hírportált görgetett, amit nem tudtam olyan gyorsan elolvasni, mint ő.

-Találgatásokat a visszatérésemről - sóhajtva zárja le a készüléket és helyezi a másik éjjeliszekrényre.

-Na és? Mikor térsz vissza? - kíváncsiskodom, hiszen valahol engem is érdekelt egy picit.

-Attól tartok még sokára - húzza el száját fájdalmasan és egy egészen rövid ideig megesik rajta a szívem.

-Miért? - kérdezem értetlenül, hiszen a sántítása is alábbhagyott az utóbbi időben, ahogy láttam. - Hiszen jól vagy!

-A látszat néha csal, Nina - néz rám fájdalmasan. - Egyelőre nem túl rózsásak az eredményeim . . .

-Majd lesznek - vágok közbe - Csak legyél türelmes - mosolyodom el, amit viszonoz.

-Tudod, jó érzés, hogy végre valaki nem a pénzem miatt feküdt le velem - szólal meg a semmiből előrángatott témával, én pedig értetlenül húzódok el, hogy szemeibe nézhessek.

-Miből gondolod, hogy én nem azért? - húzom fel szemöldököm és erősen koncentráltam, el ne nevessem magamat.

-Ugyanmár - neveti el magát fejét rázva. - Neked is van pénzed, márkás ruhákban járkálsz, C osztályú Coupéd van és biztos sokat keresel a versenyekkel, amiket sorra nyersz meg. - kicsit ledöbbentem, hogy ennyire tisztában van az én életemmel a versenyekkel kapcsolatban.

-Oké, győztél - nevetem el magamat végül. - Honnan tudsz ennyi mindent rólam? - célzok arra, hogy a versenyekről csak a neten értesülhetett.

-Nem vagyok remete szöszke, én is olvasok híreket - kacsint rám, majd átkarolva vállamat húz közelebb magához.

-Megmondtam, hogy ne hívj így! - kezdek vitatkozni, hiszen ez már elmaradhatatlan közöttünk.

-Érdekes, fél órával ezelőtt még nem zavart - incselkedő mosollyal fordul felém, én pedig lesütöttem szememet, hiszen akkor éppen ujjaival munkálkodott bennem és erőm sem volt visszaszólni, amiért úgy szólított.

-Ne szokj hozzá! - forgatom meg szemeimet. Válaszként tarkómra vezeti kezét és egy hosszú érzelmes csókra invitál. Na ez már túlmutat mindenen. Aki egyéjszakás kalandokat keres, már rég lelépett volna és most ezt nem csinálná. A másik fontos kérdés, hogy mi van velem?

Kicsit zavartan válik el ajkaimtól és néz szemeimbe, miközben hajamat fülem mögé tűri, én pedig elhúzom kezemet borostás arcáról.

-Megnézem a ruháimat - közli csendesen és kimászik mellőlem. Csak aprót bólintok, majd nézem távolodó alakját.

Szám szélét rágva nézem a sötét ablakot, amin vízcseppek csorogtak le. Furcsa érzésem volt a történtekkel kapcsolatban, mégsem bántam meg, amit tettem. Pedig tudtam, hogy nem volt felelősségteljes tett. Erőt véve magamon kikelek én is az ágyból és köntösömet összébb húzva magamon megyek ki a focistához, aki éppen márkás óráját csatolta fel magára, majd észrevéve, hogy figyelem, pimasz mosolyra húzza ajkait.

-Megszáradtak? - kérdezem halkan, hiszen nem tudom, mit mondhatnék neki. Még mindig belepirulok, ha arra gondolok, mit műveltünk nemrég.

-Igen - bólint, majd közelebb lép, én pedig érzem, ahogy egyre jobban felforrósodik az arcom. - Ideje mennem, nem akarlak zavarni. - teszi hozzá halkan és tisztán látom rajta, hogy ő sem tudja, most milyen lépés következik. Szívem szerint azonnal rávágtam volna, hogy nem zavar, de azzal elárultam volna magamat, miszerint vonzódok hozzá. Nem tudtam, mennyire volt komoly részéről a dolog, megkérdezni pedig nem mertem, szóval csak egy aprót bólintottam, majd mindketten az ajtóhoz sétáltunk, amit kinyitottam neki.

-Óvatosan vezess - még ilyen klisés megszólalást, komolyan csak erre futja?! De gáz vagyok.

-Nyugi szöszke - fordul vissza az ajtóban állva és széles vigyorra húzza ajkait - Tudok esőben is vezetni.

-Mondtam, hogy ne . . . - kezdek bele, hogy leszidjam, amiért megint szöszkének hívott, de hirtelen kapta el karomat és húzott magához és végül egy hosszú csókkal fojtotta belém a szidalmazást. Meglepődve néztem rá, amint elvált ajkaimtól.

-Aludj jól szöszke! - lépett hátra és a lifthez lépett, ami szinte azonnal ki is nyílt előtte és be is lépett a kabinba, ezzel pedig eltűnt az ajtó mögött.

Na jó, ez . . . nagyon furcsa volt. Bezárva az ajtót, azonnal a szobámba siettem és nyitottam fel a laptopot és gondolkodás nélkül kerestem ki a messengeren Dorinát és indítottam videohívást. Pár csörgés után fel is vette és néztünk farkasszemet, viszont nem csak vele, hanem Haalanddal is . . . Basszus. Totál kiment a fejemből, hogy ő már ott van nála.

-Szia drága barátnőm! Mi a helyzet? - szólal meg elsőként, majd a szőke srác is integetni kezd nekem, amit sután viszonozok.

-Sziasztok! - nyelek nagyot - Zavarok? - kérdezem csendesen és barátnőmnek ezen viselkedésem azonnal szemet szúr, mert furcsán méreget.

-Te soha, na mondjad, mi a baj? - kérdezi kíváncsian. Haaland nem mozdul mellőle, ami rohadt frusztráló volt még annak ellenére is, hogy nem értette, amit beszéltünk.

-Nincs baj - rázom fejem zavartan. Tényleg, baj lenne?

-Látom - forgatja meg szemeit, majd valamit odasúg a szőkének, aki kis vártatva eltűnik a képből, én pedig hálásan pislogok Dorinára. - Na mondd, mi történt?

-Lefeküdtem vele - nyögöm ki, hiszen nincs mit kertelni ezen. Úgyis kiszedte volna belőlem, mellesleg talán pont ezért hívtam, hogy elmondhassam neki, mert szükségem volt rá, hogy beszélhessek valakivel.

-Kivel?!  - ugranak magasba szemöldökei és kicsit közelebb is hajol a kamerába, ami egy pillanatra megrémiszt.

-Vele - mondom ki jól artikuláltan a szót, mivel nem szerettem volna megnevezni a személyt, nehogy Haaland valamit meghalljon és elújságolja cimborájának, hogy épp kibeszélem, miután szexeltem vele.

-Te lefeküdtél Dominikkal?! - kérdezi jóval hangosabban, mint reméltem és idegesen hunyom le szemeimet, mert nem sokkal később Haaland újra Dorina mellől pislog rám és értetlenül kérdezi - persze angolul -, hogy mi van a barátjával. Dorina gyorsan ledarálja neki szintén angolul, mi történt, pedig nem szerettem volna, hogy tényleg tudomást szerezzen erről. Meglepődötten pislogott rám a fiú, majd elmosolyodott és megkérdezte, hogy milyen volt.

-Ezt majd Dorinával beszélném meg, oké? - nevetem el magamat, hiszen ez elég abszurd volt. Remélem nem gondolta komolyan, hogy majd áradozni fogok, Szoboszlai milyen jó az ágyban, hogy aztán elmondhassa neki és tovább nőjön az így is hatalmas egója.

Dorina izgatottan hallgatta végig a történteket, majd közölte, hogy ő számított erre. Szerinte és a szőke szerint is összeillünk. Mindketten imádjuk osztani a másikat és állítólag látszik, mennyire vonzódunk a másikhoz. Csak azt nem tudom, ezt miből szűrték le.

Hétfőn kissé félve sétáltam be tornára és mikor megláttam a magyar focistát a padon nyomkodva mobilját, egyszerűen éreztem, hogy lángol a fejem. Nagy levegőt véve sétáltam bentebb és köszöntem mindenkinek. Halvány mosolyt eresztve felém köszönt, majd mintha nem is történt volna semmi szegezte szemeit újra készülékének. Mintha valaki belém vájt volna egy nagy tőrt, olyan érzésem támadt és abszolút nem erre a viselkedésre számítottam. Bár nem tudom, konkrétan mit vártam. Hogy majd meglát és egy hosszú csókkal köszönt? Naiv vagyok. Nagyon naiv vagyok. Érzem, hogy csak ki lettem használva és ez egy rohadt szar érzés volt megint . . .

-Hello Nina! - lép hozzám Willi, akire mosolyogva nézek vissza.

-Szia! - köszönök neki személyesen is.

-Hogy telt a hétvégéd? - kérdezi érdeklődve és nem is lett volna ezzel semmi baj, ha nem a barátjával gyűrtem volna össze a lepedőt pénteken és nem ezen rágódtam volna abban a két napban, amit hétvégének nevezünk. Hirtelen gondolataim témája felé nézek, aki hallva csapattársa kérdését érdekesen méreget minket.

-Nem volt semmi izgalmas - tárom szét kezeimet mosolyogva - Sorozatot néztem és sétáltam a lovaimmal. - újra Szoboszlaira nézek, aki áthatóan néz szemeimbe és semmit nem tudok kiolvasni barna tekintetéből. Fogalmam sincs, mit gondolhatott. Visszafordítom fejemet beszélgetőpartnerem felé és visszakérdezek. - Te mit csináltál?

-Szombaton meccset néztünk pár haverral - biccent Szoboszlai felé, mire bólintok. Ez is egy újabb válasz volt, miért nem keresett. Talán ő is szerette volna előbb tisztázni magában, mi is van most köztünk pontosan.

Mr.Seggfej egész idő alatt nem méltóztatott kommunikálni velem, szóval én sem törtem magamat ezzel. Próbáltam nem tudomást venni róla, mennyire rosszul esik.

Edzős táskámmal a vállamon sétáltam kifelé gondolataimba mélyedve és telefonomon épp taxit rendeltem, ezért is ijedtem meg, mikor egy izmos mellkasnak ütköztem. Szoboszlai pimasz mosollyal nézte szerencsétlenségemet, pedig direkt csinálta.

-Ha látod is, hogy elbambultam, miért nem mentél odébb? - kérdezem tőle érzelemmentesen, ami még engem is meglep.

-Talán mert azt akartam, hogy figyelj rám - válaszol szórakozott mosollyal. Kíváncsian húzom fel szemöldökömet, választ várva. - Gondolom épp taxit szeretnél hívni, szóval ne tedd. Elviszlek! - jelenti ki határozottan, én pedig tényleg nem tudom hova tenni.

-Nem kell, tudok várni! - tiltakozom azonnal, hiszen ha egyből belementem volna azzal kimutatom, hogy mennyire az ujjai köré csavart.

-Szöszke - neveti el magát halkan, majd fejét rázva húz maga után kezemnél fogva. Időm sincs ellenkezni, csak azt veszem észre, hogy szótlanul sétálok mellette autójához, aminek ajtaját kinyitja előttem.

Csendben figyeltem, ahogy vezet a számára már ismerős utakon. Edzős ruha helyett most fekete szaggatott farmert, sárga pólót és egy szintén fekete melegítő felsőt viselt, ami most is tökéletes összhangot eredményezett. Az Audi belsejét átjárta parfümének illata, ami gyorsan szökött fel orromba és hirtelen görcsbe rándult a gyomrom. Nem értem ezt a fiút. Utáljuk egymást, aztán a semmiből lefekszünk, úgy tesz, mintha semmi sem történt volna, most meg jófejségből hazavisz. Erre nincs értelmes magyarázat.

-Láttam Willivel nagyon jól kijöttök! - töri meg a csendet egy olyan mondattal, amire nem számítottam. Értetlenül nézek felé.

-Igen, tudod ő legalább beszélget velem - közlöm hirtelen és olyan vádlóan hat, hogy nem csodálom, amiért hitetlenül elneveti magát. A bennem levő tőrt most is megforgatta és éreztem, milyen szánalmas vagyok.

Nem igazán terveztem hozzászólni, de néhány kérdésére muszáj voltam válaszolni, amit a feszültség oldása végett tett fel szerintem. Megérkezve az akadémiához nem állította le a motort, ebből tudtam, esély sincs arra, hogy feljön és megbeszéljünk a történteket.

-Add át üdvözletemet Dominónak! - mosolyogva fordul felém, miután kicsatoltam övemet és az ajtó kilincséért szándékoztam nyúlni.

-Miért nem adod te át? - kérdezem, s a végére számba harapok, hiszen ezt nem akartam hangosan kimondani. Olyan, mintha számon kérném.

-Találkoznom kell a menedzseremmel, de majd legközelebb - kacsint rám és odahajol, hogy arcomra finom puszit hintsen, amit lefagyva fogadok. Felocsúdva a döbbenetből sütöm le szemeimet és nyitom ki tényleg az ajtót.

-Köszönöm, hogy elhoztál! - nézek vissza mosolygós arcára, ami frissen volt borotválva.

-Szia Nina! - int apró mosolyra húzva ajkait, majd tényleg becsukom az ajtót és nézem ahogy elhajt.

Ha eddig csak kicsit voltam összezavarodva, akkor most már nagyon.

Sziasztok Mindenki! 🥰

Nos, ez lett volna a bizonyos 8. rész, amiben megtörtént az, amit szerintem már sokan vártatok. Vagy talán meglepetésként ért titeket? 🤭

Ti mit gondoltok N és D viszonyáról,  na és D viselkedéséről? Azért tényleg fura, nem? 😀

Mit gondoltok, hogyan fognak összeakadni a továbbiakban és mi lesz köztük - vagy mi nem? 

Na és mit gondoltok Dorináról és Haalandról? Tetszenek a kis felbukkanásaik? 😅

Legyen szép hétvégétek! 

Millió puszi & ölelés! ❤