N I N A

Nagy nehezen legyűrtem vacsorámat és biztos voltam benne, ez alatt az egy hét alatt én itt le fogok fogyni. Nem elég, hogy kis adagokat adnak, néha még meg se eszem, mert már a látványa is rossz. Dorina volt a megmentőm két napig. Imádom a főztjeit, ezt mondtam is neki ma, ahogy felhívott mielőtt órára ment volna. Nos igen, velem ellentétben Dorina gyógyszerészeti szakra járt, amit nagyon imádott. Egész gimiben az volt a célja, hogy bekerülhessen az egyetemre és most sikerült neki, amiért rettentően büszke vagyok rá. Egyszer talán én is elvégzek valamit. Ha már Aachen kiesik, talán a karrieremnek is búcsút inthetek.

Csörgő mobilomra összerezzentem, majd elmosolyodtam, mikor megláttam anya nevét villogni a kijelzőn.

-Szia anya! - szólok bele vidáman a készülékbe. Hiányoznak . . .

-Hogy vagy édesem? - kérdezi szokásos aggodalmas hangszínnel. Anya már attól ki van, ha elvágom az ujjamat.

-Egész jól - füllentek, hiszen nem akarom, hogy nyugtalankodjon miattam. Így is elég stresszes neki a munkahely.

-Elvileg megérkezett a csomagod az akadémiára, beszélt apád az orvosoddal. A gyógytornákat és kezeléseket a Redbull központjában fogod megkapni, ahol a többi sportoló is. Ne aggódj, nagyon kedves emberek.

-Meddig kell ott lennem? - kérdezem félve és nem akarom válasznak hallani a nem tudom szócskát.

-Kincsem, ez a kezelés eredményességétől függ. De az orvos szerint neked menni fog.

-Tök mindegy, ha Aachenig nem jövök helyre. - sóhajtok lemondóan és gondolatban már el is temettem az egészet. Egész eddig erre vártam, hogy bekerülhessek a kvalifikációs csoportba. Most, hogy végre ott vagyok, lesérülök és bumm, ugrik minden.

-Meglátod helyre kapnak. Szerencsére a szponzorodnál nagyon jó szakemberek fognak segíteni neked.

-Mikor mehetek haza?

-Sajnálom kicsim, de egy darabig biztosan nem. Ahogy tehetjük, kimegyünk hozzád - hangja szomorú volt és csalódott. Nem akartam elhinni, hogy beláthatatlan ideig nem láthatom a családomat, akiket mindennél jobban szeretek, hiszen annyi mindent tettek értem, nem beszélve a sok áldozatról, amit értem hoztak.

-Akkor csak a lovak maradnak az akadémián? - fogom fel mondandóját.

-Igen. Figyelj, tudom, ez most nagyon nehéz neked. De meglátod hamar túl leszel ezen is pár hónap múlva csak nevetve emlegeted fel a történteket - próbál vigasztalni, de a ma látott videó után nem tudom, hogyan tudnék azon nevetni. Egyszerűen csak sírni lenne kedvem.

-Most mennem kell anya. Puszilom apát is! - köszönök el, hiszen a sírás határán vagyok és nem akarom, hogy fültanúja legyen ennek.

-Pihenj kincsem! Jó éjszakát! - köszön el, majd gyorsan kinyomom a hívást és ölembe ejtve a készüléket tör fel belőlem a keserves sírás. Utáltam sírni, hiszen az a gyengéknek való, most mégis jól esett és megkönnyebbültem, mikor némileg fogyni látszódtak könnyeim. Egy rakás szerencsétlenségnek éreztem magamat és nem találtam indokot, ami ezt megcáfolhatta volna. Most tényleg úgy igazán szarul éreztem magamat.

Telefonom pittyegett, így nagy nehezen, de felemeltem, hogy megnézhessem, milyen értesítést kaptam. Az instagram jelzett, hogy üzenetem érkezett. Ujjaimmal letöröltem sós könnyeimet, majd megnyitottam az alkalmazást. Szoboszlai érkezett meg, mint estém megmentője üzenet formájában. Elmosolyodtam, hiszen nem számítottam ilyen korán az üzenetére.

szoboszlaidominik  Hello szöszke  😊 Hiányoztam már?

wagnernina  Te amnéziás vagy? Mondtam, hogy ne hívj szöszkének!

szoboszlaidominik  Szóval hiányoztam 😁

wagnernina  Nem rémlik, hogy bárki hiányolt volna téged!

Nem vágytam most társaságra és ezt szerintem keményen tudtára is adtam. Pedig egész nap arra vártam, hogy írjon. Most még is annyira rossz volt a kedvem, hogy egyedül szerettem volna megbirkózni mindennel.

szoboszlaidominik  Látom, rossz kedved van 😕😥

wagnernina  Mitől legyen jó? 

szoboszlaidominik  Legalább tőlem

Már majdnem visszaírtam neki, valami frappáns választ, amiért megint ekkora arca van, mikor újabb üzenetet küldött, így kitöröltem addig leírt szavaimat és megnyitottam.

szoboszlaidominik  képet küldött

Megnyitva egy selfie-vel találtam szemben magamat, amin lebiggyesztett ajkakkal néz a kamerába és azon kaptam magamat, hogy mosolygok.

szoboszlaidominik  Na, jobb kedved lett?  🙂

Már épp vigyorogva pötyögtem a választ, mikor bejött a mosolygós nővér és int, hogy segít nekem a zuhanyzásban. Nagyon szeretem, már harmadik napja ő van és kellemesen el tudok vele beszélgetni. Délután is kiöntöttem neki lelkemet, hogy mennyire rossz itt lennem, hiszen én egy örökmozgó ember vagyok és nehezen bírom a semmittevést és bezártságot.

A folyosó másik végén levő zuhanyzóban teljesen egyedül voltunk. A nővér, akit Cintiának hívtak, segített levetkőznöm, miután egy székre helyezte tiszta ruháimat fehérneműmmel együtt. Nem voltam szégyenlős típus, főleg nők előtt és tudtam, hogy megannyi pucér női testet látott már munkája során. Kedvesen mosolygott rám, miközben folyamatosan szóval tartott valamivel. Óvatosan bújtatott ki a felsőmből, vigyázva bekötött vállamra. Gondosan öblítette át a langyos vízzel testemet és némiképp hagyta, saját magam zuhanyozzak, csak a kötésnél segített, hiszen nem lett volna jó, ha víz éri, főleg gipszemet.

-Köszönöm Cintia! - hálálkodom neki szobám felé sétálva már pizsamában és köntösben. Tudta, hogy nem szeretek korán fürdeni, így engem mindig utolsónak hagyott.

-Kint leszek a nővérpultban, ha valami gond van. - simogatja meg karomat a negyvenes éveiben járó szőke nő. Egyedül őt fogom hiányolni innen.

Köntösöm zsebéből újra elővettem telefonomat, mikor a szobaajtóban elváltak útjaink a kedves nővérrel és végre egyedül lehettem. Ágyam előtt megállva nyitottam meg a beszélgetést Szoboszlaival, aki rengeteg üzenetet hagyott, amíg én zuhanyozni voltam.

szoboszlaidominik  Esetleg másra vágysz?

szoboszlaidominik  Ugye nem aludtál el? 

szoboszlaidominik  Biztosítalak én jobb elfoglaltságnak számítok, mint az alvás!

szoboszlaidominik  Megbántottalak valamivel?

szoboszlaidominik  Ha rossz kedved van, nyugodtan mondd meg és nem írok

szoboszlaidominik  Nina látom, hogy elérhető vagy  😟

Végigolvasva az üzeneteit mosolyogva pötyögtem vissza, hogy csak fürdeni voltam, de mielőtt még rányomhattam volna a küldés gombra, a focista videóhívást indított. Elkerekedett szemekkel és zakatoló szívveréssel próbáltam felfogni, mi történik. Köntösömet gyorsan ledobtam magamról a székre, majd félve, de rányomtam a zöld gombra. Hajamat gyorsan eligazgattam fülem mögé, hiszen fogalmam sem volt róla, hogyan festhetek és milyen megjegyzése lesz erre.

-Merre jártál szöszke? - látom meg szürke pólóban, valószínűleg ágyában ülve a fiatal focistát, akinek arcára önelégült vigyor ült ki, mikor meglátott.

-Zuhanyoztam  képzeld - forgatom meg szemeimet és már nem is foglalkozok a megszólítással - De látom, te unatkozol!

-Rád vártam! Hiszen te vagy kórházban, kettőnk közül te unod magadat - jól elszórakozik nyomoromon. Legalább neki jó kedve van.

-Várj egy kicsit, visszafekszek - dobom le a telefont az ágyra, ezzel együtt Szoboszlai arca is eltűnik, ő pedig valószínűleg a plafont látja egyedül.

Nehezen, de visszamászok az ágyra, majd betakarom magamat, hogy ne lássa felsőtestemet, hiszen már nem viselek melltartót és fentebb ülök. Emiatt, vállamba fájdalom szökik, így grimaszolva nyögök egyet. Halk nevetés hallatszik telefonom felől, amit kezeim közé veszek és magam felé fordítom a szemtelenül helyes fiú képét.

-Ha ekkorákat nyögsz úgy, hogy nem is látsz, mi lenne, ha ott lennék. - hallom hangát és látom arcát, majd nevetését, amitől minden porcikám remegni kezd. Tényleg, mi lenne, ha itt lenne?

-Ne akarj belegondolni! - válaszolok gúnyosan, mikor végre felemelem a kamerát, hogy jobban megnézhessem ezt az öntelt majmot.

-Tulajdonképpen chatszex előtt azért szoktam beszélgetni, de ahogy gondolod - vigyorog a kamerába, én pedig nem hiszek a fülemnek. Ez komolyan szokott chatszexelni? Milyen undorító dolog ez?!

-Elég szánalmas, hogy chatszexhez folyamodsz. Ezek szerint a kutyának se kellesz 4D-ben. Mennyit fizetsz ezért? - kérdezem eszelős mosolyt villantva és remélem, most belegázoltam lelkébe.

-Neked kellene fizetni - szól vissza csípőből, ugyanazzal a győztes mosollyal az arcán. Pillanatok alatt fel  tud vele idegesíteni.

-Mondtam már, téged bottal se! - válaszolom kimérten és kész vagyok kinyomni a hívást.

-Az after shower képet akkor ma már nem kell elküldened, megoldhatjuk élőben - hagyja figyelmen kívül megjegyzésemet.

-Ha lenne se küldenék - nevetem el magamat hitetlenül.

-Nem csináltál? - lepődik meg szerintem őszintén. Ha nem tudnám, ki ő, azt hinném egy normális húszéves. - Sebaj, ha már ilyen szépen nekikészültél, ki is takarhatod magad, hogy lássalak - vigyorodik el óvatosan. Megütöm.

-Éppen eleget látsz! - szólok mérgesen, hiszen smink nélkül biztos elég ramaty látvány vagyok.

-Pedig egy kicsit lentebb húzhatnád a takarót, úgyis ruha van még rajtad - próbálkozik tovább, ami nekem kezd egyre kínosabb lenni.

-Ruha az van . . . - rágom szám szélét, hiszen alatta nem viseltem melltartót éjszakára. Nem  akartam, hogy bármi olyat lásson, ami nem rá tartozik. Szélesen elmosolyodik.

-Nincs rajtad melltartó igaz? - kérdezi pimasz módon. Tátva marad a szám, mennyire nem érzi magát szemtelennek.

-Nem mintha rád tartozna - motyogom orrom alatt. Csak elneveti magát.

-Ha ez vigasztal, rajtam is csak a pólóm van - nem vigasztal, hülye gyerek.

-Kurva vicces - forgatom meg zöldjeimet, az elmúlt három percben sokadjára.

-Jól van na, látom ebből nem lesz chatszex. Inkább mesélj nekem, mit csináltál ma? - vált át sokkal kedvesebb hangnemben egy másik témára.

-Lássuk csak mit is - tettetek gondolkodó fejet - Ja meg van, feküdtem! - válaszolom ironikusan, hiszen jól tudja, hogy nem vagyok képes semmit csinálni.

-A csokievést kihagytad - teszi hozzá nevetve.

-Igazad van, ma még nem ettem meg a megfelelő kalóriamennyiséget belőle - bólintok, majd átrakom a telefont gipszelt kezembe és az asztalon levő csokiból török egyet és számba dobom. Imádom az étcsokit. Honnan tudta, hogy ez a kedvencem?

-Hat után már nem eszünk! - jegyzi meg viccesen, én pedig csak kérdőn felvonom szemöldökömet.

-Nem úgy nézel ki, mintha te ezt olyan szigorúan betartanád - gázolok bele lelkivilágába, amit szótlansággal fogad. Szóval igazam van.

-Örülnél te ennek a testnek - vág vissza néhány másodperc hallgatás után, mintha semmi nem történt volna. Ha nekem ilyet mondanának, nem tudnék ilyen jól összeszedett, jól átgondolt választ adni.

-Mekkora tévedésben élsz - nevetem el magam.

-Csak hogy tudd, rengetegen vágynak erre a testre. - mutat magára vigyorogva.

-Szomorú, hogy csak érdekből vagy pénzért szexelnek veled a csajok - amint kimondtam, meg is bántam. Soha életemben nem bántottam még ennyire senkit emocionálisan, ez pedig totál megrémisztett. Tudtam, hogy most belegázoltam lelkébe, pedig ennyire nem szerettem volna. Féltem, hogy valami olyat szól vissza, ami most engem fog bántani.

-Na mert mintha érted sorban állnának, tekintve milyen elbűvölő egyéniséged van - szólal meg keményen. Ösztönös ellenreakció a támadásomra, igazából számítani lehetett erre. Csak egyikünk sem gondolta, hogy ilyen témát érintünk.
Láttam rajta zavartságát, tudta, hogy veszélyes vizekre evezett, ahová én sodortam. Szemeiből ijedtség és félelem tükröződött, mintha szerette volna visszaszívni a kimondott szavakat.
Hosszú percekig csak bámultunk egymásra a kijelzőn keresztül, egyikünk sem mert megszólalni. Nem tudtuk, kinek kellene.
Éreztem, ahogy szemeimbe könnyek gyűlnek, ezáltal tekintetem elködösül. Nem akartam, hogy sírni lásson, főleg nem azért mert megbántott. - Tudsz várni egy percet Nina? - szólal meg kissé remegő hangon. Bizonytalan, mikor bontom a hívást.

-Persze - préselem ki magamból és örülök, hogy most én nézem a plafont, mert a focista az ágyra tette a telefont, ő pedig eltűnt. Rendeztem arcvonásaimat, könnyeimet visszatuszkoltam helyükre és hálás voltam Szoboszlainak, amiért vette a lapot és terelte a témát, hiszen nem tudtam volna semmit hozzátenni ahhoz, amit mondott. Ha jobban belegondolok igaza volt. Sose volt egy normális kapcsolatom se. Csak futólagos kalandok, egyet leszámítva, aminek csúnya vége lett . . . Senki nem mozgatott meg bennem semmit, ami miatt küzdöttem volna a kapcsolat megmentéséért. Nem volt időm tovább rágódni és kínozni magamat a múltammal, a focista fiú újra megjelent a kijelzőn kisfiús mosollyal és felmutatott egy felbontott Milka csokit. Nevetve konstatáltam, hogy ő se ma fog nekiállni a fogyókúrának és az egészséges életmódnak, pedig sportoló lévén ő is biztos odafigyel ilyesmikre. - Mi van a hat után már nem eszünk állítással? - kérdezem szórakozott mosollyal, mire az ő ajkai is szélesebb mosolyra húzódnak.

-Szolidaritást vállalok veled. Megkívántam én is a csokit olyan jóízűen eszed - von vállat, majd letör egy kockát és szájába dobja. Ja persze, szolidaritás. Bűntudatod van, te paraszt.

-Ha meghízol, senki nem fog fizetni a testedért - teszek óvatos megjegyzést, de nem szánom bántónak, amit ő is érez reményeim szerint. Már nem vagyok annyira mérges rá. Igazából nem is voltam, csupán rosszul esett, hogy olyan témát feszeget, amiről nem beszélek szívesen.

-Nem is a testem a lényeg - kacsint rám viccesen, én pedig elnevetem magamat és inkább én is bekapok egy kocka csokoládét. - Amikor kicsi voltam, egyszer berúgtam, mert csomó ilyen alkoholos bonbon miujságot megettem és utána meg ledőltem a biliről is, a tartalma meg kiborult. - közöl nemes egyszerűséggel egy random pillanatot életéből, amin hangosan felnevettem és majdnem félrenyeltem a csokimat is. Sajnos vizuális típus vagyok.

-Ezt most miért mondtad el nekem? - nem bírom abbahagyni a nevetést, így már ő is alig bírja visszatartani a belőle is kibukó nevetést.

-Nem tudom, csak úgy jött - kuncog, majd dús hajkoronájába túr, ami olyan szexisen lóg homlokába.

-Szerintem én azért ettől sokkal jobb voltam - kezdek bele, ha már a cikis gyerekkori sztoriknál tartunk. - Öt évesen beleestem az itatóba, miközben papa etetett és annyira megijedtem, hogy bepisiltem - hangos, őszinte nevetés tör ki belőle, amivel engem is magával ránt.

-Nem semmi, hogy már akkor is nedves lett a bugyid - szól be viccesen, mikor már kap levegőt is. Ezen a megszólalásán most nekem kellett nevetnem, hiszen tényleg poénnak szánta.

-A te alsód se maradt szárazon, ha jól emlékszem - vágok vissza ösztönösen, bár nem tudom, mennyire hatásos.

-De nem mindegy, mitől nedves az ember nadrágja ne feledd - veszi viccesre a témát és nem úgy néz ki, mint akinek van további beszólás a tarsolyában. Erre inkább nem válaszoltam, nem akartam vitába kezdeni, hiszen túl késő volt már ahhoz. Lassan aludnom kellene. A zuhanyzással sok idő elment, mivel nem volt egy egyszerű művelet. - Meddig leszel még bent? - kérdezi kedvesen, mikor látja, hogy nem szándékozok szólni semmit.

-Majd holnap mondja meg a doki - vonok vállat, de ezt meg is bánom, mert egy igen fájdalmas mozdulatnak minősült, aminek hatására grimaszomat Szoboszlai is észrevette.

-Nem kellene lazáskodnod, akkor nem fájna - csóválja fejét rosszallóan, mint aki örül, hogy végre valami okosságot mondhat.

-Hagyjál már - nyöszörgök fájdalmas arccal, majd nagyokat pislogok, hiszen kezdek fáradni.

-Álmos vagy? - kérdezi óvatosan és szerintem azt reméli nemet mondok, mert ő szívesen elszórakozgatna még itt.

-Egy kicsit elfáradtam - bólintok aprót.

-Meg se kérdezem, hogy én fárasztottalak-e le, mert úgyis csak a fájdalomcsillapítóid hatnak. - mosolyodik el kínosan.

-Nem vettem ma be gyógyszert - válaszom halk, ellenben őszinte.

-Szerintem eddig még sosem mondtál ilyen kedveset, mióta ismerlek - lepődik meg és én is ekkor fogom fel, hogy elfelejtettem kekeckedni vele.

-Most kijavíthatnálak, hogy nem is ismersz, de inkább nem teszem - egyenesen barna szemeibe nézek és nem bírok betelni velük. Érzem, hogy azt kívánom, bárcsak megint itt ülne az ágyam mellett.

-Ne fáradj, már megtetted - kuncog halkan, amitől görcsbe rándul a gyomrom. Érzem, hogy valami nincs rendben velem, de nem foglalkozom most ezzel. - De hagylak aludni, ha szeretnél - teszi hozzá megértően.

-Nem bánod? - kérdezem meg, mintha engedélyt kellene kérnem tőle az elköszönésre.

-Mondanám, hogy majd kiengesztelsz, de nem tetszenének az alku feltételeim szerintem - húzza el száját csalódottan.

-Mi lenne, ha nem te szabnád a feltételeket? - nézek farkasszemet vele egy darabig.

-Az túl egyhangú és unalmas lenne - rázza fejét tiltakozóan ötletem ellen, pedig még nem is mondtam semmi konkrétumot.

-Mint a te szexuális életed? - kérdezek vissza kapásból, de ugyanakkor kész vagyok elnevetni magamat.

-Az pont nem egyhangú vagy unalmas. Csináltad már háromszor is egymás után gőzkabinban?

-Undorító vagy! - szörnyülködök és ki akarom zárni fejemből a jelenetet, ahogy kedvére dug valakit.

-Leálltam mára ígérem! - nevetgél rajtam elég felszabadultan, neki egyáltalán nem esik nehezére beszélni ilyesmiről.

-Az jó lesz! - bólogatok hálásan pillantva a kamerába.

-Majd megírod, mit mondott a dokid? - kérdésével meglep, de ugyanakkor valamiért jól esik, hogy kíváncsi.

-Igen. Na most leteszlek, mert tényleg elalszok.

-Oké, aztán nem felkelni hajnalban és sutyiban csokit enni! - fenyeget mutatóujját rázva maga előtt.

-Magadból indulsz ki? - húzom fel szemöldökömet érdeklődően.

-Mindenkinek van gyenge pontja - neveti el magát ma esti beszélgetésünk folyamán sokadszorra, nekem pedig újra görcsbe rándul a gyomrom.

-Jobb lesz, ha lakatot teszel a hűtődre - adok tanácsot viccesen, amin most ő forgatja meg szemeit. Szólásra nyitja ajkait, de inkább csak elmosolyodik.

-Erre most inkább nem mondok semmit. Aludj jól szöszke! - integet mosolyogva. Még egy utolsó pillantás erre a helyes arcra.

-Jó éjt! - mosolygok a kamerába, majd bontom a hívást.

A megbontott csokoládét az asztalra teszem és iszok még pár korty vizet, hiszen a sok beszélgetéstől kiszáradt a torkom. Az ágy mellett levő villanykapcsolót megnyomva a szoba sötétségbe burkolózott, csak a résnyire kinyitott ajtón szűrődött be némi fény a folyosóról. Telefonom felvillant, majd rezegni kezdett, hogy üzenetem érkezett. Szoboszlai. Mosolyogva nyomtam rá, hogy megnyissam, ugyan milyen beszólást felejtett le az elköszönés előtt.

szoboszlaidominik Nem csesztél le, hogy szöszkének szólítottalak!!!!

wagnernina Ma már nincs hozzád elég energiám 🙂

szoboszlaidominik 😃

Lassan tényleg nem tudok rajta kiigazodni. Mai megnyilvánulásával ő is érezte, átlépett egy határt és jobban teszi, ha most egy kicsit alábbhagy a bunkózással. Őszintén nem is hiányzott. Itt vagyok egy idegen országban, idegen városban, ráadásul kórházban, nem hiányzik, hogy valaki még 0-24-ben is cseszegessen.

-Jó reggelt Fräulein Wagner! - köszönt a mosolygós őszülő doktor, aki gyógyulásomat felügyeli. - Megjöttek az eredményei! - mutatja fel kezében a halom papírt és megáll ágyam végében. Kíváncsian tornászom fentebb magamat, figyelmen kívül hagyva a fájdalmat, amit vállamban érzek még mindig.

-Rendbe jövök Doktor úr? - kérdezem félve, hiszen nem mond semmit, csak szemeit járatja a papírokon. Aggaszt.

-Nagyon jók az eredményei kisasszony! - néz fel halvány mosollyal az arcán, nekem pedig felcsillannak a szemeim. - Holnap megkaphatja a zárójelentését, jövőhéten pedig mehet gyógytornára.

-Köszönöm! - mosolyodok el szélesen és annyira örülök a hírnek, hogy ugrálni tudnék örömömben, de tekintettel helyzetemre, ezt az ötletet inkább elvetem.

Miután Cintia behozta a reggelimet - most végre jóízűen fogyasztottam el - felhívtam szüleimet, de mivel egyikük sem vette fel, biztos mert dolgoznak, írtam egy-egy sms-t a jó hírről.

Dorina két csörgés után felvette, de mivel halkan szólt bele, szerintem éppen órán volt.

-Miért suttogsz? - kérdezem nevetve.

-Órán vagyok, de ez a dinka sose nézi a felső sort, szóval mondd nyugodtan - nevetnem kell barátnőmön. Ő nem komolyodott meg az egyetemen. Ugyanaz az őrült nő maradt, de én ezt egy percig se bántam.

-Holnap elhagyhatom végre ezt a borzalmas épületet! - tudatom vele is.

-Miért nem mondtad, hogy jó hírt fogsz közölni, akkor kimentem volna a folyosóra, most hogy ugráljak örömömben?! De ez király! Akkor hamarabb hazajöhetsz?

-Sajnos azt majd a gyógytorna dönti el . . . - húzom el számat, hiszen a legkevésbé se vágyok idegen emberekkel tornászni a drága időmben. Ugyanakkor tudtam, hogy a vállficamomnak szüksége lesz erre.

-Bakker. Figyi, délután visszahívlak inkább oké?

-Persze, nem zavarlak!

-Köszi, hogy hívtál! Puszika! - mosolyogva nyomom ki a hívást, majd dobom magam mellé a készüléket.

Kimondhatatlanul örültem, hogy végre távozhatok innen holnap. Ugyanakkor féltem is a továbbiaktól legfőképp attól, hogy nem lesz hatásos a kezelés. Próbáltam kizárni ezeket a gondolatokat és csak pozitívan gondolkodni, bár ez elég nehéz volt. Egy embernek még nem írtam állapotommal kapcsolatban, még edzőmnek és segédhajtóimnak is.

Sebesen kaptam kezembe a telefont és nyitottam meg az instagramot, azon belül Szoboszlaival váltott üzeneteimet.

wagnernina Holnap kiengednek a kórházból! 😁

Pár másodperc múlva jött a válasz, de nem úgy, ahogy én azt vártam.

-Ezt muszáj lesz megünnepelni! - a hang hallatára összerezzenek, s az ajtóban álló fiúra kapom szemeimet, aki szélesen elmosolyodik, mennyire ledöbbentem jelenlétén.

Sziasztok Mindenkinek!🥰

Nem bírtam ki, hogy ne frissítsek ma egy 1:1-es döntetlen után a franciákkal. Hát wooow 🥳🤩

Na hogy tetszett a rész? Ebben azért elég sok minden történt. D merész módon videohívást kezdeményezett aztán jól beszólt N-nek. Szerintetek jogos volt? 😬
Na és elég sokat beszéltek most is egymással, mi a véleményetek kettejükről?

Jó hír, hogy N végre lassan elhagyhatja a kórházat! 😁

A végén pedig D személyesen is megint felbukkan. Tényleg nyomozhat N után? 🤭

Érdekel, mit gondoltok a részről!

Millió puszi & ölelés! ❤️