N I N A

Idegesen trappoltam végig az ideiglenesen felállított istálló folyosóján, nyomomban Dorinával, aki éppen arról számolt be nekem, hogy a minap milyen élvezetes estét töltöttek kettesben Haalanddal. Egyszerűen nem hiszem el, hogy megtette. Nincs beleszólásom a magánéletébe, de barátnőjeként kötelességem felhívni figyelmét az esetleges veszélyekre.

-Igazán lenyugodhatnál, nem értem, mi bajod van ezzel! - loholt utánam egészen a Zsivány boxáig, ami előtt megálltam és szembe fordultam barátnőmmel.

-Azon kívül, hogy egy Bundesliga játékossal csináltad tegnap éjjel, aki valószínűleg csak kihasznál téged, semmi! - válaszolom indulatosan, hiszen nem akartam, hogy érzelmi bántalmazás áldozata legyen.

-Tévedsz! - vágja rá rögtön védve a srácot - Nagyon kedves és holnapra elhívott randizni.

-Király - lelkesedem teli iróniával a hangomban. Dorina szégyenlősen elmosolyodik, majd folytatja.

-Mivel egyikünk sem ismerős itt a környéken, így Haaland elhívta az egyik haverját, szóval szeretném, ha te is eljönnél - néz rám félve, én pedig kétkedve pillantok rá, mikor tudatja tervét.

-Dupla randi vagy mi?! - ráncolom homlokomat, majd kezembe veszem az egyik kefét, hogy lovamat evés közben megtisztogassam. Ilyenkor a legkevésbé sem érdekli mit csinálok körülötte.

-Nekem tuti randi - tárja szét kezeit - Akkor eljössz?

-Kit szervezett be a szőke? - nézek rá egy pillanatra, mivel jó lenne tudni, kivel kell töltenem az idő nagy részét, amíg ezek ketten egymással vannak elfoglalva.

-Nem mondta meg - sunyi mosolyával nem tud átverni.

-Ha Szoboszlai az, felejtsd el! - vonom vissza beleegyezésemet, hiszen ki mást hívna a norvég gyerek, ha sülve-főve együtt vannak a magyar focistával.

-Nina, kérlek! Ne csináld már. Csak pár óráról van szó!

-Az éppen elég egy ideg összeroppanáshoz! - adok logikus magyarázatot, miért nem szeretnék néhány órát sem együtt tölteni a sráccal.

-A kedvemért! - tudta, hogy könyörgő tekintetével és nyávogásával addig tud küzdeni, míg be nem adom derekamat.

-Jó legyen! - zárom le a témát, mire elvigyorodik. - De most leszögezem, hogy nem fogok jó pofizni neki.

Néhány német hajtó sétál el lovaikat vezetve, nekem pedig leesik az állam, amint végignézek rajtuk. Téved az, aki azt mondja, nincsenek jó pasik a hajtók között. Itt sétálnak orrom előtt az élő példák. Dorina kuncogva figyeli bámulásomat.

-Na és Szoboszlai? - támaszkodik az ajtóra.

-Szoboszlai egy seggfej - vonok vállat egész egyszerűen és visszatérek a valóságba.

-De egy igen helyes seggfej - kacsint rám kacéran, mire megforgatom zöld szemeimet, majd bemegyek lovam boxába, hogy megabrakoltassam őt is.

Sötétkék farmert, fekete bokacsizmát, fehér kapucnis felsőt és elmaradhatatlan téli fekete kabátomat viselem magamon, míg Dorina sminkjével bíbelődik. Én persze letudtam ezt egy szempillaspirállal és egy kis alapozóval. Ajkaimra is csak nude rúzsomat vittem fel, ami alig látszódott. Nem én megyek randira.

-Gyere már! - szólok vissza a szállodai szoba ajtajában állva és várom, hogy Dorina is felvegye végre kabátját. Ő fekete farmert visel térdig érő csizmával és egy fehér garbós felsővel, amire fekete bundás kabátját vette fel a hozzá illő fekete sapkával. Én utáltam a sapkákat, ha csak nem hajtani mentem ki a hidegbe télen.

-Szerinted hová megyünk? - kérdezi izgatottam, miután a szálloda parkolójában beültünk autómba. Azonnal beindítottam, hogy feltekerhessem a fűtést, hiszen kint rohadt hideg volt. Őszintén remélem, valami benti helyre megyünk, ahol meleg van és nem várost akarnak nézni.

-Remélem valami meleg helyre vagy egy szakadékhoz, ahová levethetem magam, de lehet, hogy inkább azt az idegesítő majmot lököm le - tolatok ki a parkolóhelyről és elindulok a telefonomba beplántált címre, amit Haaland küldött Dorinának.

-Jajj ne legyél már vele ilyen, tök jót táncoltatok! - emlékeztet hibámra, amit jobb szerettem volna meg nem történtté nyilvánítani. Zavarban voltam, ha csak erre gondoltam.

Nem szerettem volna a saját idegeimet ölni, ezért inkább témát váltottam.

-Holnap ki tudsz menni Jocival hajtani? Nekem interjúm lesz verseny előtt és apa a lelkemre kötötte, hogy ne menjen egyedül.

-Persze, imádom azt az embert. Olyan kurva jófej - mosolyog rám, amit viszonozok. Igen, Józsival elég nehezen lehetett összeveszni és mindig mindenből viccet tudott csinálni, hogy oldja az esetleges feszültséget. Imádtam ezt benne. Mint edző támogatott érzelmileg is, hiszen rengeteg terhet cipeltem a vállamon.

Lipcse hatalmas volt, még jó, hogy nem kellett a központba bemennem, mert a németek elég sajátosan vezetnek, amihez nem vagyok hozzászokva, ugyanakkor a véremben van a vezetés. Imádom az autómat is. Éppen ezért nem jelentett különösebb gondot, hogy kivezessek ide. Fájdalmasan vettem tudomásul, hogy bizony nem valami meleg helyen lesz a találka, mivel egy hatalmas tó parkolójában volt az uticélunk. Igazából egy percig sem kételkedtem benne, hogy jól írtam-e be mindent, mert megpillantottam egy másik fekete autót a parkolóban, amit két fiú támasztott. Az egyik a mosolygós Haaland volt, a másik pedig a piszkosul jóképű, seggfej Szoboszlai. Ajkai pimasz mosolyra húzódtak, mikor kiszálltam a kocsimból és tekintetünk találkozott. Egyszerűen késztetést éreztem arra, hogy visszaüljek és itt hagyjam a társaságot.

Barna hajú barátnőm ugrándozva sétált Haalandhoz, aki átölelve őt nyomott puszit arcára, amitől barátnőm arcán kisebb pír jelent meg. Én csak némán figyeltem az eseményeket, közben lezártam autómat, s zsebre tett kezekkel vonszoltam közelebb én is magamat a társasághoz.

-Nocsak, hány lóval érkeztél? - szólít meg Szoboszlai, amin kicsit meg is lepődök, tekintve, hogy nem vagyunk puszi pajtások. Főleg mióta együtt buliztunk és szerette volna a kihasználni az alkalmat, hogy hazavigyen és lenyomjon velem pár menetet. Dugnak aztán ismerkednek. Vágom én.

-Többel, mint te - válaszolom csípőből, ahogy egy pillanatra a fekete Redbullos Audira pillantok.

Dorina félve felém pillant, hiszen már rögtön egymásnak estünk és nem olyan értelemben. Csak egy nyugtató pillantást küldtem felé, magyarán nem fogok kinyírni a srácot, kell az energiám a holnapi versenyre. Ma Dorina miatt kihagyom a kis rituálémat és inkább itt vagyok.

-Hello Nina! - mosolyog rám a szőke, amit viszonozok. Ő sokkal rendesebb, bár vannak fenntartásaim vele kapcsolatban is.

-Hello!

-Egy sétához talán nincs olyan hideg, mit gondoltok? - kérdezi a nagyra nőtt norvég. Én csak bólintok, hiszen nem szeretnék senki helyett döntést hozni.

-Akkor menjünk, mielőtt a kamu sportolók idefagynak - löki el magát kocsijától Szoboszlai, aki most németül szól, hogy barátja is értse, pedig kizárólag nekem szól mondata.

Haaland átkarolja Dorina vállát és elindulnak a murvás úton a tó felé, míg mi a másik focistával, mint akiknek a fogukat húzzák indultunk utánuk kicsit lemaradva, hiszen nem vágytunk egymás társaságára. Én egészen biztosan nem. Csak éljem túl anélkül, hogy megütném.

Teljesen más volt most a helyzet közöttünk, mint a hétvégi buliban. Egyikünk sem láttatott magából többet, hiszen mindketten kabátot viseltünk. Némán ballagtunk egymás mellett, tartva a tisztes távolságot.

A gerlepár egymással voltak elfoglalva, mintha mi ott sem lennénk, a két gyertyatartó. Tulajdonképpen nem is értem, miért volt nekünk szükséges jönni. Csak ki kellett volna őket itt rakni. Sokkal jobb dolgom is lett volna, mint itt sétálgatni egy nagyképű fiú mellett, aki egy szót sem szól hozzám. Unalmamban elővettem mobilomat, hogy végigpörgessem a social mediát, hátha találok valami érdekfeszítőt, de csak a holnapi versennyel kapcsolatban kerültek ki posztok.

-Társaságban telefonozni nem túl szép dolog - hallom az idegesítő hangot mellőlem és úgy érzem, kicsit közelebb jött.

-Te társaságnak nevezed magad? - vonom fel szemöldökömet felé fordítva fejemet. Csak egy hangos nevetést kapok válaszként. Azt hiszi magáról, hogy vicces.

Újabb csend telepszik közénk, majd kicsit megállok a tó mellett, hogy gyönyörködhessek a kilátásban. Igaz, a fák csupaszak, csak a fenyők virítanak, de a táj egészen elképesztő. Társaságunk eleje észre sem veszi, hogy lemaradok, egyedül Szoboszlai várja meg, míg kinézgelődöm magamat. Meglep, hogy mindennemű beszólástól mentesen vár meg, majd sétálunk tovább. Egy idő után szemeimet oldalra fordítom, hogy csekkolhassam a fiút, de ekkor észreveszem, mintha sántítana egy kicsit. Biztos nincs bejáratva a legújabb cipője. Egyre többször tűnt fel, hogy meg-megáll, így muszáj voltam elsütni poénomat. Nézegetve róla netes fotókat és a mostani kinézetét, szerintem kicsit hízott. De még így is jól nézett ki, annak ellenére, hogy utáltam. Ami igaz, az igaz.

-Csak nem a súlyfelesleged miatt maradsz le? - fordulok hátra nevetve a lihegő fiúra nézve, aki csak egy gonosz mosolyt küld felém. Akkor tudatosul bennem, erre valami sokkal durvábbat fog visszaszólni nekem.

-Ha szeretnéd, megnézhetnéd, mennyire hideg a tó. - ér utol lassan, majd kissé játszva a sértődöttet sétál mellettem. Akkor ebből mégsem lett durva beszólás. Gyengül.

Haaland és Dorina egy hangulatos kávézó előtt álltak meg, aminek panoráma ablakai a tóra néztek, így biztos voltam benne, szeretnének bemenni, de megvártak minket. Igazából ezer örömmel mentem be a meleg helyre, ahol csak néhány vendég lézengett. Kabátjainkat levéve foglaltunk helyet az ablak melletti körasztalnál.

-Teljesen átfagytam - kezd csicseregni Dori, amivel egyetértve bólogatok - Én forrócsokit iszok. Ti mit kértek?

-Maradok a latténál - válaszolom rápillantva az italkínálatra, hiszen ha ezer lenne a választék is lattét kérnék.

A két fiú még az itallapot nézte, mikor odajött egy igen jóképű pincér srác, aki rám villantotta fehér fogsorát és felvette rendelésünket. Végül a Haaland is forrócsokit kért, Szoboszlai pedig cappuccinot.

-Elmegyek mosdóba - áll fel barátnőm és mosolyogva jelenti be, hova készül. Normál esetben mondtam volna, hogy megyek vele, de semmi kedvem nem volt megmozdulni a meleg székből.

A két fiú beszélgetni kezdett, persze németül. Tudták, hogy értem, mégsem zavartatták magukat. Nem is nagyon figyeltem rájuk, sokkal inkább lekötötte figyelmemet a pincér gyerek, aki a pult mögött készítette el rendelésünket.

-Azt hiszem meglátogatom én is a mosdót - áll fel elnézést kérve a szőke sztárfocista is, amit halvány mosollyal fogadok, hiszen a tudat, hogy kettesben maradok túlsztárolt barátjával, nem valami nagy boldogsággal tölt el.

Sóhajtva könyökölök a fehér terítővel borított asztalra és nézek ki az ablakon a tavat bámulva. Annak ellenére, hogy holnap versenyem lesz egész nyugodt vagyok és szerettem volna a pályára lépésig megőrizni higgadtságomat. Mondjuk Szoboszlai mellett ez nem nagyon ment, már a puszta jelenlététől rosszul voltam. Egyedül a felén sétáló pincér csalt mosolyt ajkaimra, aki elénk tette az italokat.

-És a hölgynek egy latte - teszi elém, amit megköszönök.

-Nem látod, hogy már van kávézó partnere? - szólal meg élesen mellőlem a focista és egész mérgesen néz a szőke pincérre, akinek arcáról lehervad a mosoly.

- Hozhatok még valamit? - kérdezi félve.

-Köszönjük - rázom fejemet kínos mosollyal és kicsit csalódott vagyok, amint elsétál az asztaltól. - Te mi a francot művelsz?! - nézek a focistára dühösen, de csak egy laza vállrándítást kapok.

-Szívességet tettem neked. Megköszönhetnéd - néz rám magabiztos mosolyt villantva.

-Hát akkor ne tegyél nekem szívességeket! - vágom hozzá a szavakat mérgesen, amin ő jól szórakozik.

-Csak nem gondoltad, hogy majd elkéri a számodat vagy ilyesmi?! Az ilyen pincérek köztudottan szeretik az egyéjszakás kalandokat. - dől hátra székében, mint aki jól végezte dolgát. Hát szerintem meg bekaphatja.

-Na mert te aztán különb lehetsz - forgatom meg szemeimet és belekortyolok forró italomba.

-Apropó, merre van a barátnőd és Haaland? - nézi meg telefonján az időt, hiszen már egy ideje távol vannak és kezdek félni. Nem akarom, hogy barátnőm pont egy kávézó mosdójában essen neki a Dortmund focistájának.

-Nem tudom, de elhűl az italuk. - nézek a már kevésbé gőzölgő bögrékre. Kezdem kínosan érezni magam a fiúval.

-Ne aggódj amiatt, szerintem ők már rég egymást melegítik - kuncog halkan, mire belegondolva a jelenetbe kicsit elpirulok.

-Túl élénk a fantáziád - nézek rá rosszallóan.

-Mi a legextrémebb hely, ahol csináltad? - rukkol elő egy olyan kérdéssel, amire köpni nyelni nem tudtam, nem hogy értelmes választ adni. Egyáltalán mit képzel magáról ez a fiú, hogy ilyeneket kérdez, ami kizárólag csak rám tartozik és még Dorinával se szoktam megosztani?! Kíváncsi mosollyal az arcán várta válaszomat, de én csak egy halvány mosolyt erőltetve arcomra vettem kezembe telefonomat és kezdtem üzenetet írni barátnőmnek, hogy nagyon gyorsan tolja vissza a seggét a norvéggal együtt. Válasz nem érkezett, így beigazolódott Dominik sejtése, miszerint barátaink egymásban lelik örömüket a mosdóban. Rohadt élet.

Sóhajtva dőltem hátra székemen, miután megittam az utolsó korty kávét is. A focista szórakozott mosollyal figyelt.

-Mit vigyorogsz? - kérdezem értetlenül és talán kicsit ingerültebben szólok, mint terveztem, de így se rossz.

-Hogy milyen szar lehet, amiért a barátnődet több öröm éri egy nap alatt, mint téged - szavaival egyenesen lelkembe tipor. Azt hiszi, én a kutyának se kellenék, legalábbis ezt sugallja. Igaz, nekem fele annyi kapcsolatom se volt és egyéjszakás kaland, de nem voltam tapasztalatlan és félénk.

-Én egy percig se így éltem meg, de ezek szerint te irigykedsz Haalandra - válaszolom magabiztosan és büszkeséggel tölt el, amiért vissza tudtam vágni. Na erre mit lépsz, sztárocska?

-Ugyan, nekem nincs miért - húzza ki magát még a legmélyebb gödörből is, amit ástam neki. - De jól bírhatja ez a Dorina - nézi meg újra az időt, én pedig még kínosabban érzem magamat.

-Csak - szívom be élesen a levegőt - ne beszélj róla! - nem akartam hallani szájából, hogy barátja éppen mit művel a legjobb barátnőmmel, vagy éppen milyen pózban. Szoboszlai számára, ahogy észrevettem semmi nem jelentett tabut. Nem ismerte a határokat és ezért egyszer még csúnyán pofára fog esni.

-Miért ne? Talán zavarban vagy? - kérdezi játékos mosollyal, kicsit előrehajolva, hogy elkapja tekintetemet, amit szeretnék előle elrejteni. Kezdem unni ezt az idegesítő játékot kettőnk között. Más lányok, biztosan a két kezüket összetennék csak, hogy a helyemben lehessenek, én mégis minél előbb szabadulni akarok innen, hogy hotelszobám ágyára dőlhessek és kipihenjem magam a versenyre. Némaságommal jelzem, hogy nem szándékozok diskurálni vele, így annyiban hagyja a dolgot, majd felnézve megpillantom a felénk igyekvő párocskát, akiknek arca kipirult és senkinek nem kellett magyarázkodnia, miért. Dorina menekül szúrós pillantásom elől, míg Szoboszlai gúnyosan elmosolyodik.

-Ha ezt tudtam volna, mi is hasznosabban elütjük az időt, de attól tartok, hogy a hölgy, aki velem maradt, nem díjazta volna. Pedig ebben is sokkal jobb vagyok, mint te - második mondatát Haalandnak címezte, de tartalma nekem is szólt, ahogyan az első is. Seggfej.

-Kapd be Szoboszlai - nézek rá döbbenten és érzem, ahogy elönti fejemet a düh.

-Ó, ezt a mondatot, nem magadnak szeretted volna címezni? Mert akkor kereshetünk most mi egy üres mosdót - szemei körül nevetőráncok húzódnak, ajkaira pimasz mosoly kúszik, én pedig legszívesebben beledörgölném fejét az asztalba. Állkapcsom megfeszült és bármennyire szerettem volna kontrázni, nem találtam megfelelő szavakat. Ezt a szópárbajt most elbuktam . . .

-Úgy látom szép színed van neked is - úgy nézek vissza Dorinára, mint akit arra kényszerítek szívja vissza mondatát. Haragudtam rá, amiért kettesben hagyott ezzel a majommal.

-Csak pirul a kérdéseim miatt. - lehetőségem sem volt válaszolni, Szoboszlai megtette helyettem szórakozott mosollyal az arcán. Idegesítően szép barna szemeivel pedig engem figyelt.

-Vagy forr a fejem, mert ekkora farok vagy - nézek rá jelentőségteljesen. Meglep, milyen magabiztosan szólok vissza és nem remeg meg hangom.

-Szerintem tudnál vele mit kezdeni - egy magabiztos vigyort küldött felém, miközben fejével lábai közé biccentett. Feldühít ez az ember.

-Téged még a lovaglópálcámmal se piszkálnálak meg - közlöm felé semleges arccal és remélem, ezek után leáll szexuális tartalmú megjegyzéseivel. Csalódnom kellett.

-Nem lenne rá szükség, elég gyors vagyok. Szóval inkább egy zabla kellene, amit fogsz, hogy bírd az iramot - mindenre van valami megjegyzése. Azon viszont kissé meglepődök, hogy ismer olyan szavakat, mint például zabla. Az pedig végképp, hogy tudja, mire használják.

-A gyors lovak általában hamar kiégnek - villantok álszent mosolyt.

-Srácok, ne nyilvános helyen gyilkoljátok már le egymást! - szól kedvesen, mégis parancsolóan barátnőm, mire elkapom fejemet a fiúról és bosszúsan nézek társaságunk másik nembeli tagjára. Szerettem volna pedig még valami utolsót beszólni neki, ami után már nem lesz ekkora a szája. Be kellett látnom, ilyen téren nem tudok róla szinte semmit, csak annyit, hogy kimutatta, szívesen összegyűrné velem a lepedőt, de valószínűleg ezt csak az én idegesítésem miatt mondta.

-Annyira vibrál körülöttetek a levegő, hogy nyugodtan levezethetnétek ezt a feszültséget egymáson is - szól közbe Szoboszlai legjobb barátja, akire elkerekedett szemekkel nézek, belőle pedig kitör a nevetés.

-Na, akarod, hogy keressek egy szabad mosdót? - néz rám tettetett komolysággal, pedig jól tudja, hogy nem megyek bele mocskos kis játékába.

-Előbb húznám le magam a wc-n. - forgatom meg szemeimet.

Nem tett több megjegyzést, pedig fel voltam rá készülve. Telefonját elővéve kezdte el azt nyomogatni, míg a két jó madár megitták elhűlt italaikat. Szívesen szóltam volna most én azért, hogy társaságban telefonozik, de nem akartam újabb vitát kezdeni vele. Nem volt hozzá kedvem.

Hazafelé a kocsiban kicsit összekaptam Dorinával a kávézóban történt akciója miatt, amit végül belátott, hogy nem volt túl jó ötlet, de állítása szerint nem bánta meg. Örültem, ha boldog, de féltem, hogy koppanni fog, ha a norvég visszautazik Dortmundba.

Másnap reggel mindketten korán keltünk. Én, hogy interjúra menjek a verseny előtt, Dorina, hogy segítsen a lovaknál a többieknek.

-Hogy ment? - kérdezi Joci, mikor már teljes öltözékemben csatlakozom köreikhez.

-Csak a szokásos - vonok vállat, majd segítek befogni a lovakat.

Kipihent voltam és teljesen ott voltam fejben. Tudtam a pályarajzot és minden esetleges cseles akadályt, amire edzőm felhívta a figyelmemet. Sokkal kevesebb versenyző és néző volt, mint múlt héten, hiszen csak a Redbull által szponzoráltak vehettek rajta részt. Nem voltam ideges, felkészültnek éreztem magamat. Tisztában voltam vele, hogy én és a lovaim is jó formában vagyunk, ezért nem aggódtam, mikor pályára hajtottam. Ugyanolyan hamar végigmegyek a pályán, mint máskor. Evelin biztató vállveregetését éreztem magamon, miután köszöntöttem a bírói bizottságot. Meghallva a csengőt, indítottam lovaimat a start felé, ami előtt elhaladva elindult a számláló. Rutinosan kezeltem a hajtószárat minden egyes irányváltásnál. Szemem sarkából észleltem a sok fényképezőgép villanását és a kamerákat, mivel több adó is közvetíti a versenyt élőben. Az M4 is. Nem akartam hibázni. Meg akartam nyerni.

Szerettem, ha rekordokat döntögethetek az időimben és most is erre törekedtem. Arra viszont nem számítottam, hogy Aladin az egyik szűken bevett kanyar után nem rugaszkodik el vágtába, hanem felágaskodik, ezzel visszarántva a többi lovat. A hajtószár meglazult kezemben, majd amikor földet ért mind a négy lába a lónak, újra megfeszült, engem pedig előre rántott. Éreztem, hogy nem tudok a bakon maradni, ezért ösztönösen csatoltam ki egy gombbal az övemet, hiszen a lovakat nem akartam elengedni, nehogy bajt okozzanak. A két hátsó ló közé este egyenesen a rúdra, amibe bevertem fejemet és tudtam, ha most nem lenne rajtam kobak, már csillagokat látnék. Nem tudtam felfogni mi történik körülöttem, próbáltam fogni a lovakat, de a bal kezem teljesen erőtlen volt. Evelin és Tomi kiabáltam, majd a földön a lovak elé szaladva fogták meg őket. Elengedtem a szárat, s feltoltam magamat Dominóba kapaszkodva.

Körülnézve az egész csarnok forgott velem és nem tudtam, mi történik. Minden hangot hallottam, de csak tompán. Két erős kar emelt le karjaim alá nyúlva. Edzőm tartott, de csak homályosan láttam kétségbeesett arcát, majd mögé nézve a felénk rohanó mentősöket.

Iszonyatos fájdalomra ébredtem, ami a vállamban éreztem. Szemeimet kinyitva egy narancssárgára festett kórházi szobában találtam magamat, ahol égett a villany a plafonon, mellettem Józsi és Dorina ült, ébredésemre mindketten közelebb jöttek. Kicsit még homályosan láttam őket, de sűrűeket pislogva egyre tisztult a kép.

-Hogy érzed magad? - kérdezik szinte egyszerre. Erre magam sem tudtam a választ. Egyáltalán azt sem tudtam, mi történt és mit kellene éreznem. Éreztem, hogy homlokom húzódik. Tisztán emlékszem, hogy megfejeltem a rudat esés közben. Bal kezem gipszben, vállam be volt pólyálva, mint egy múmia és alig tudtam megmozdítani. Igen, határozottan ez fájt.

-Mi a fene történt? - kérdezem kétségbeesetten és a sírás határán állok most már.

-Ezt még én magam sem tudom - sóhajt Joci, majd Dorinára nézek, aki jobb kezemet fogja.

-Emlékszel valamire? - kérdezi óvatosan, én pedig megpróbálom összegyűjteni maradék gondolataimat.

-Aladin felágaskodott - idézem fel nem túl tiszta emlékeimet. - Aztán beestem a lovak közé.

-Eltört a csuklód, kificamodott a vállad, a homlokod kissé felszakadt, de nem vészes és van egy kisebb agyrázkódásod. - tudatja velem Joci, mielőtt rákérdezhetnék. Gondterhelt sóhajjal dőlök vissza párnámra.

-Mi van a lovakkal? - kérdezem egyenesen a plafont bámulva. Remélem, ők rendben vannak.

-Nincs bajuk - rázza fejét barátnőm - Az unokatesód és Tomi vannak velük.

-Nem értem, hogy történhetett ez - nézek rájuk csalódottan.

-Úgy, hogy nem akartál a biztonságos nyomvonalon menni, hanem le akartad rövidíteni . . . De ez már nem kettes fogat. Itt sokkal több helyre van szükséged és ezt hajlamos vagy elfelejteni - bosszankodik Dobro.

-Sajnálom - suttogom magam elé.

-A szüleidet felhívtam, intézik a gyógyulásodat itt Lipcsében.

-Hogyan? - ocsúdok fel a döbbenetből. Miért pont itt? Hiszen vége a versenynek és haza szeretnék menni Magyarországra.

-A Redbull fogja felállítani a kezelésedet. Itt fogsz lábadozni Lipcsében, pontosabban itt fognak rendbe hozni.

-Na és mi van Aachennel? Ugye addigra versenyképes leszek? - kérdezem a legfontosabbat, pedig szerettem volna megkérdezni, a szüleim miért nem utaztak ide az első géppel, de az most eltörpült. Dobro elhúzta száját, én pedig már szemeiből ki tudtam olvasni a választ.

-Sajnálom, nem valószínű . . .

-Picsába! - hunyom le szemeimet idegesen.

-Figyelj, nyugodj meg, jó kezekben leszel. A lovakat átviszik a lovas akadémiára, jó kezekben lesznek ők is, amíg felépülsz. - ismerteti a kész tervet, ami nekem teljesen új volt és érthetetlen.

-Hoztam neked ruhákat - szól közbe Dorina is és az ágy mellett levő táskára mutat.

-Miért, meddig kell itt lennem? - kérdezem félve, talán kicsit le is nyugodva.

-Talán egy hét, de nem több - von vállat - Az orvos azt mondta, nem súlyos az agyrázkódásod, de szeretnének szemmel tartani.

-Kurva jó! El fogom unni az életemet.

-Ne aggódj, még pár napot kint tudok maradni, szóval mindennap jövök - mosolyodik el barátnőm, ami jól esik. Mellettem van annak ellenére, amiért leszidtam legutóbb.

-Nekem viszont vissza kell mennem néhány papírt elintézni a lovak miatt. Holnap pedig visszamegyek Vecsésre. Ha bármi gond van, hívj - teszi telefonomat Joci az ágy melletti asztalra.

-Köszönöm - hálálom meg, hogy nem szid le butaságomért, hanem segít túl lennem ezen.

Dorina és Joci magamra hagytak, mivel elég késő volt, én pedig igen fáradt voltam. Szerettem volna pihenni. Teli nyomtak fájdalomcsillapítókkal, ezért tudtam, nem lesz gond az alvással.

Mielőtt még ez megtörténhetett volna, elvettem nagy nehezen telefonomat az asztalról és megnyitottam az értesítéseimet. Anya és apa aggódó üzenetei voltak, amikre első körben válaszoltam, aztán megnyitottam az Instát, ugyan találok-e a sérülésemmel kapcsolatban valamilyen posztot, de mivel semmi nem volt, a Google-ben pedig nem akartam kutakodni, ezért kíváncsiságból megnyitottam az Insta üzeneteket. Szemöldököm a magasba szökött, ezzel pedig leragasztott homlokomba éles fájdalom nyílalt. Kíváncsian nyitottam meg Szoboszlai üzenetét, nem tudtam mit akarhat. Még be is követett. 

szoboszlaidominik Hát csajszi most jól kibabráltál magaddal. Látod, ha rendes sportot űznél, ezt elkerülhetted volna. Remélem nem túl súlyos...

Hangosan felnevettem mondatain. Egyrészt teljesen abszurd volt, hogy írt nekem. Nem gondoltam volna, hogy figyelemmel kíséri a versenyt vagy a sportággal kapcsolatos híreket. Szavaiból pedig érződött, nem akar bunkó lenni, de azért nem leplezte igazi énjét. Figyelmen kívül hagyva szokásos megjegyzését pötyögtem vissza lassan a választ. Három órája küldte az üzenetet.

wagnernina Köszönöm, meg vagyok!

Kiléptem a beszélgetésből, nem szándékoztam bármi mást írni neki, de megmosolyogtatott, hogy gondolt rám és vette a fáradtságot, hogy érdeklődjön. Telefonom hangos pittyegése jelezte, hogy válasz érkezett. Igazából nem számítottam erre, hiszen nem egy olyan mondatot írtam vissza, ami reakciót kívánt volna.

szoboszlaidominik A tévében pedig nem úgy nézett ki 😕

wagnernina Te nézted a versenyt?

szoboszlaidominik Ja, véletlenül odakapcsoltam . . .

Pár percig hüvelykujjam tanakodva állt a képernyő felett, hiszen nem tudtam, mit írni erre, ezért inkább lezártam a telefont. Nem sokáig kellett várnom, Szoboszlai újabb üzenetet küldött.

szoboszlaidominik Nem zavarlak tovább. Pihenj! Jobbulást kívánok 😊

Képzelem mekkora akaraterő kellett neki ahhoz, hogy le tudja írni az utolsó szavakat és még egy smile-t is küldjön. Mosolyogva írtam vissza a most kevésbé bunkó focistának. Még a végén elhiszem, hogy ez a valódi énje.

wagnernina Köszönöm szépen 🙂

Reggel kaptam infúziót és egy orvos is bejött megvizsgálni, aki szerint hamar felépülhetek. Közölte, hogy ne mozogjak sokat, mindenhez kérjek segítséget a nővérektől, de az igazat megvallva nem is bírtam mozogni a vállamat és kétlem, hogy négyüteműzni volna kedvem.

Ebéd után csendben bámultam ki az ágyam melletti ablakon és néztem a szürke eget. Mintha nem lenne elég rossz a hangulatom, még ez is rátesz egy lapáttal. Itt maradtam sérülten Lipcsében ki tudja, meddig . . .

-Zavarok? - kopognak nyitott ajtómon, majd odakapom fejemet, hiszen magyarul jött a kérdés. Szoboszlaival akadt össze tekintetem, aki halvány mosollyal csukta be maga mögött az ajtót.

-Ezt még meg is kérdezed? - csípőből jön a kérdés, amit most nem szántam bántónak. Kicsit fentebb ülök ágyamon, majd figyelemmel kísérem a kérdésemet figyelmen kívül hagyó fiút, amint ágyamhoz lép és egy tábla pralinéval töltött Lindt csokit helyez az asztalomra. Mi ez a hirtelen kedvesség?!

-Ha nem lenne becsomagolva, azt hinném, meg akarsz mérgezni - jegyzem meg szórakozottan és bevallom, jól esik a kedvesség, aminek csak egy kis morzsáját szórja felém.

-Semmi ilyen hátsó szándékom nincsen - teszi maga elé kezeit védekezően egy halvány mosollyal ajkain.

-Hogy kerülsz ide? - kérdezem kíváncsian, hiszen nem csak úgy kedvtelésből jár az ember kórházba. Miattam meg kizárt, hogy idejönne. Kérdésem sokkal inkább volt érdeklődő, semmint számon kérő. Biztosan elég rosszul festek, most mégis így kell mutatkoznom előtte. Kínos.

-Vizsgálatokon voltam és Dorina mondta, hogy itt vagy. Gondoltam benézek - von vállat, majd kis hezitálást követően leül ágyam szélére, amit érdeklődve fogadok. Úgy tudom, ő is utál engem. Nyoma sincs a tegnapi bunkó viselkedésének, de ez talán csak átmeneti.

-Akkor minek a csoki? - nyúlok közben a mellettem levő kis asztalon pihenő vizes palackomért, mivel eléggé megszomjaztam, s közben várom a választ. Olyan szerencsétlenül tekergettem le a kupakot jobb kezemmel, hiszen a balt mozgatni is alig tudtam, nemhogy használni bármire is, így nem lepődtem meg, amikor gyakorlatilag leöntöttem magamat. Szoboszlai halkan elnevette magát. Nem, hogy segített volna, inkább nézte, ahogy szerencsétlenkedem az üveggel. Bunkó.

-Add ide - veszi ki kezemből az üveget nevetve és visszateszi az asztalra. - Vedd át a felsődet, mielőtt még meg is fázol. - igaza volt, mellkasomnak túl hideg volt a vizes póló.

-Ideadnál egy felsőt a táskámból? - kérdezem az említett tárgy felé biccentve, mire megfordul, hogy teljesítse kérésemet. Kivesz belőle egy szürke lovas mintázatút rövidujjút és felém nyújtja.

-Ez megfelel? - csak bólintok elvéve a ruhadarabot. Félve pillantok fel rá. - Elfordulok addig, nyugodtan vedd át - kérés nélkül teljesíti, de most nem ezért néztem rá bizonytalanul. Egyedül képtelen voltam átöltözni. Számat beharapva préseltem ki magamból a bátortalan kérdést.

-Segítenél? - meglepődve fordult vissza a fiú és egy darabig csak pásztázta szemeimet, arra várt, mikor nevetem el magam, mert csak szívatom. Azonban nem erről volt most szó. Valóban szükségem volt a segítségére. Némán újra kezei közé veszi a pólót, tekintetét egy pillanatra sem veszi el rólam. Kissé feszengve ülök fentebb és próbálok megtámaszkodni az ágyon jobb kezemmel. Szoboszlai leült mellém és vizes pólóm aljához nyúlt, hogy segítsen levenni, de elkaptam kezét, mire újra megajándékozott barna szemeivel. - Hé, a szemeimbe nézz oké?! Különben beverem a csini pofikádat a gipszemmel! - fenyegetem meg mosolyogva, amit nevetve fogad.

-Ilyen fenyegetést még sose kaptam! - ismeri be fejét rázva, majd ahogy kértem, végig tartja a szemkontaktust mialatt óvatosan kibújtat felsőmből.

Fekete melltartóm virított csak rajtam és féltem, nem fogja teljesíteni kérésemet, de eddig könnyen vette az akadályt, amiért hatalmas respect neki. Fejemen áthúzta nagy kezeivel a tiszta felsőt, miután bekötözött kezemen is átbújtatta. Közben a jobb kezemmel segítettem neki, hogy normálisan rám tudja adni a pólót. Fájdalmat most is éreztem, de heves szívdobogásom elnyomta az érzést, hiszen a focista veszélyesen közel volt hozzám és mindezt bunkó megjegyzésektől mentesen tette. Feláll mellőlem és a vizes pólót a székre terítette, majd újra visszaült mellém.

-Köszönöm - préseltem ki magamból nagy nehezen.

-Szóval, meddig leszel bent? - vált témát, aminek örülök, hiszen nem akartam az elmúlt percek történéseiről beszélni vele.

-Talán egy hét - sóhajtok lemondóan. Fejét megcsóválva néz ki az ablakon, majd vissza rám. Már felkészültem arra, hogy beszól valami sértőt.

-És utána? - kérdezi halkan, mégis érdeklődően. Meglepve pislogok rá párat, míg tudatosul bennem, hogy semmi bántó nincs szavaiban.

-Gyógytorna - húzom el számat és már pusztán a gondolattól is kiráz a hideg, hogy egy ronda kórházba kell majd bejárnom más betegekkel együtt tornára.

-Az szívás, de legalább helyre jössz - von vállat, mintha ez olyan egyszerű dolog lenne. Ő nem tudja, hogy ezzel talán a karrierem forog kockán.

-Addig meg itt unhatom el az életemet - ahogy kimondtam, meg is bántam, mivel nem akartam, hogy azt higgye társaságra vágyok, főleg nem az övére. Még akkor sem, ha most kimondottan jól esett, hogy itt van.

-Úgy hallottam agyrázkódásod is van, azzal pedig muszáj pihenni - az információval, amit rólam tud, meglep.

-Ezt honnan tudod? - kérdezem döbbenten és ez arcomra is kiülhetett, mert elmosolyodott.

-Tele van veled minden magyar hírportál - von vállat.

-Bocs, hogy kitúrtalak a helyedről - mosolyodok el gúnyosan, hiszen Dorina azt mondta, minden második oldalon róla cikkeztek, én mégsem olvastam el egyiket se. Csak halványan mosolyog rám.

-Nekem sajnos mennem kell, de örülök, hogy jobban vagy - nagy tenyerét combomra teszi, amit fehér takaró fed. Még így is libabőrös lettem tőle. Titkon azt reméltem, ezzel újabb vita kezdődik közöttünk, de most ő lengette meg a fehér zászlót.

-Te miért voltál itt kezelésen? - kérdezem meg hirtelen, hiszen nagyon furdalja oldalamat a kíváncsiság. Nem olvastam róla semmit.

-Minden sportoló küzd sérülésekkel - lép az ajtóhoz, aminek lenyomja kilincsét.

-Ezek szerint már sportolónak tartasz? - vonom fel szemöldökömet.

-Jobbulást Nina! - mosolyodik el megint csak figyelmen kívül hagyva kérdésemet, majd magamra hagy. Idegesítő.

Sziasztok Drágáim! 😊

Ez lett volna a harmadik rész, amiben elég sok minden történt 😁 Ti mit gondoltok róla? Szerintetek is egy seggfej volt a "dupla randin" D, ahogy Nina mondta? Hogy tetszett N és D párbeszéde a randin, ahol kedves barátaik egyedül hagyták őket? 🤭

Na és persze N sajnos Lipcsében kényszerül maradni legnagyobb örömére és még úgy néz ki, D is zaklatja a kórházban 😃 Mit gondoltok erről és a vizes jelenetről? Na meg, hogy D csokit vitt N-nek 😀

Minden érdekel, írjátok meg! Köszönöm az eddigi kommenteket és szavazatokat! 🥰

Legyen csodálatos hetetek! Millió puszi! ❤️