N I N A

Jól érzem magam Lipcsében. Minden hétköznap edzéseim vannak és tornák, amik segítenek, hogy fizikálisan helyre jöjjek. A vizsgálatok azonban nem a várt eredményt mutatták, ami nagyon lelombozott. Pedig úgy éreztem, visszanyertem régi formámat, de be kellett látnom, hogy csak akartam. Még nagyon sokat kell azért tennem. Ez pedig azt jelentette, ki kell hagynom Aachent és csak tévéből figyelhetem a válogatott hajtókat. A szívem szakadt meg, akkor pedig pláne, amikor Dominik az edzőtáborukból sírva hívott fel. Mindketten tudtuk, hogy úgy utazik el, számolni kell azzal is, hogy nem fog bekerülni a válogatott szűk keretébe az Eb-re. Mégis fájt neki, hogy sérüléséből ő sem tudott időben felépülni. Nehéz volt megélnie, hogy most is csak a tévéből figyelheti a csapatot. Nagyon sajnáltam őt, hiszen egy álma volt, hogy Eb-n szerepeljen főleg úgy, hogy ő rúgta ki szó szerint a csapatot a kontinenstornára. Tudom, hogy mit érez most és mennyire nehéz ezt feldolgoznia, de biztosítottam, hogy támogatom és mellette vagyok. A legfontosabb pedig az, hogy tényleg helyre jöjjön és ősszel játszhasson a Vb selejtezőkön és végre bemutatkozhasson a Bundesligában. A teljes értékű edzéseket még nem kezdte el, de jól halad afelé.

Megbeszéltük, hogy az edzőtábor után haza jövünk Magyarországba és budapesti lakásában fogjuk tölteni azt az egy hónapot, amit szabadságként kapott. Még egy utazás is belefért az Eb előtt, ahol mindketten kellően lebarnultunk, főleg ő...

A lovaim hazakerültek családom birtokára, ahol papa foglalkozott velük, mert szerinte nekem is kell egy kis pihenés. Tényleg igaza volt. Én is nagyon feszült és csalódott voltam, mint Szoboszlai. Ennek ellenére próbáltuk egymást segíteni és ez meg is látszott a kapcsolatunkon. A családja iszonyat jófej és nagyon szeretek náluk lenni, a kishúga Szofi pedig továbbra is imád.

Éppen Fehérvárról indultunk haza, ahol most kivételesen Bendivel és újdonsült barátnőjével, Leilával találkoztunk. Az én focistám pedig hozta a formáját, így a vacsora során többször is oldalba kellett könyökölnöm őt. Nem értem, hogy lehet ennyire laza. Mondjuk pont ezt szeretem benne.

Örülök, hogy tanácsaink meghozták gyümölcsüket és Bendi összejött a lánnyal, aki tényleg egy tünemény, ahogy mesélte nekünk. Nagyon közvetlen és normális. Illik a hátvédhez.

-Te komolyan Pálinka Sunrise-t hallgatsz? - bukik ki belőlem a nevetés hirtelen, amikor Dominik lejátszási listáján meghallom Geszti Péter egyik legjobb számát. Kérdésem miatt elég furcsán pislog rám.

-Te meg komolyan ismered? - kérdez vissza végignézve rajtam, mintha nem nézte volna ki belőlem.

-Vidéken nőttem fel bolond, ezeken szocializálódtam - válaszom értetlenül és még mindig nem tudom abbahagyni a kacarászást.

-És én komolyan veled vagyok együtt - állapítja meg pimasz mosollyal arcán, amiért könyöklőn pihenő karjára csapok.

Dominik lakása a Rózsadombon nagy volt. Túlságosan is. Mégis élveztem, hogy vele lakhatok együtt. Igaz, hogy alig voltunk a lakásban, mert folyton csináltunk valamilyen programot, néha napján jól esett csak úgy lenni vele az ágyban és valami hülye filmet nézni. Neki is szüksége volt a pihenésre, hiszen hetente többször is lejárt Fehérvárra az apjának az edzőközpontjába a gyerekek edzéseire, és sokszor saját magát is kicsit formában tartotta.

Dominik nagyon várta az Európa-bajnokságot még így is, hogy szembe kell azzal néznie, hogy nem lehet ott. Mellette voltam és minden meccset együtt néztünk  meg. Vagyis az elsőt az ő családjával. Fenomenális volt, ahogy apjával osztották az észt a tévé előtt, amíg én és édesanyja Szofival játszottunk. A többi csoportmérkőzést viszont otthon néztük.

-Szerinted Bendinek még a farka is tetoválva van? - szólal meg Dominik a semmiből, miközben  elhelyezkedek az ölében fekve én is a kanapén. Pislogás nélkül meredek rá és próbálom felfogni, hogy tényleg feltette ezt a kérdést.

-Ez most hogy jött neked? - ráncolom szemöldököm és én is a tévében focizó barátjára nézek.

-Hát neki még a lába is tetoválva van meg tele mindkét karja, ezzel lehagyott engem. - fejti ki nekem gondolatait, bár elég valószínűtlennek tartom, hogy ilyen intim helyen tetováljon Bendi.

-Ha annyira érdekel, kérdezd meg tőle - nevetem el magam, de remélem, hogy nem akarja ezt tényleg megkérdezni.

-Meg is fogom. De szerintem tuti fájna oda egy tetkó. - állapítja meg, amin tényleg hangosan elnevetem magam.

-Majom - csóválom fejem rosszallóan.

Egy darabig csendben nézzük a meccset és minden igyekezetünkkel azon vagyunk, hogy a lehető legjobban szurkoljunk a csapatnak. Kicsit látszik a focistán, hogy nagyon nehéz neki nézni, mert szeretne ott lenni, de ő is tudja, hogy nincs olyan fizikai állapotban, hogy ez lehetséges legyen. Igaz, már 100%-ig rendbe jött a sérülése, még nem tud annyit futni vagy edzeni, mint előtte. Fokozatosan kell erősítenie magát.

-Szeretnéd, ha az én farkam is tetoválva lenne? - szólal meg hirtelen a nyakamba lehelve a szavakat, amibe beleborzongok. A kérdés pedig teljesen abszurd.

-Nekem elég, ha gyantázod - vágom rá azonnal, amin széles mosolyra húzza ajkait, majd tarkómnál fogva húz magához egy érzelmes csókra, ami elég hosszúra sikerül és azt veszem észre, hogy mindkét keze pólóm alá kúszik. - Hé, megy a meccs! Megígérted, hogy nézzük Bendit.

-Elfutkározik ő anélkül is a pályán, hogy szemmel tartanám - nyakamat csókolgatja és érzem, hogy közben mosolyog. Ezzel pedig meg is adom magam.

A meccs után egy órával Szoboszlai hívást indított barátja felé, aki nem sokkal később fogadta is, ő pedig kihangosította.

-Szeva! - szólal meg az én focistám.

-Csá! Mi a helyzet? - hallom Bolla hangját a túloldalról.

-Nagyon jó voltál öcsi, bár 20 percről megint lemaradtam, de ne aggódj hasznosan töltöttem azt az időt - vigyorodik el szélesen, én pedig tátott szájjal csapom vállon. Nem hiszem el, hogy ők ketten ilyen lazán beszélik ki szexuális életüket.

-Legközelebb legyél gyorsabb - tanácsolja nevetve Bendi, és szegény nem tudja, hogy barátja mellett ülök és hallok mindent.

-Csak fokozatosan terhelhetem magam - válaszol vigyorogva Dominik, én pedig megforgatom szemeimet. 

-Szia Bendi! - szólalok meg én is most már, mielőtt olyat hallok, amit nem kellene. - Nagyon ügyes voltál! Szurkoltunk nektek!

-Ohh szia Nina! - hallom hangján, hogy elég zavarba jött, amiért rájött, hogy hallottam beszélgetésüket. - Köszi szépen!

-Hagylak titeket beszélgetni! - állok fel Dominik mellől a kanapéról, aki egy mosolyt küld felém és tovább cseverészik barátjával, míg én a fürdőbe száműzöm magamat.

A vecsési verseny után az Aachen-it is tévéből néztem Szoboszlaival, de már Németországban. Bármennyire szerettünk a családunkkal lenni, jó volt végre visszautazni Lipcsébe. Ő július 5-én elkezdte az edzéseket a csapattal, én pedig folytattam a felkészülést a lovasakadémián. Jól haladtam, ahogy Dominik is és reméltem, ősszel mindketten szerepelhetünk a csapatunkkal.

Néha könnyek szöktek szemembe és elszorult a torkom, amint a versenyt néztük, de Dominik ölelése volt az, ami tartotta bennem a lelket és biztosított, hogy legközelebb már én is ott lehetek. Mindketten a felépülésünkre koncentráltunk.

Az, hogy mindketten sportolók vagyunk lehetővé tette, hogy ne akadjunk ki azon, ha a másiknak éppen nehéz napjai vannak, vagy későn jön haza és toleráltuk a hisztiket, amiknek számában szerintem a Leipzig középpályása nyert. Mégis olyan gondoskodó és figyelmes volt, amikor például nehéz női napjaimat éltem ágyba hozta a reggelit és velem volt egész nap. Imádom, hogy ilyen.

Az őszi Vb selejtezők alkalmával hazautaztunk Magyarországra, hiszen már Dominik is a keret tagjaként volt ismert, amiért nagyon büszke voltam rá. Megérdemli, hogy végre játszhasson, mivel ez az álma és a célja is. Ő mert nagyot álmodni és meg is valósítja. Remek példakép minden fiatal focistának, sőt még a nála idősebbeknek is. Nem sokan rendelkeznek ilyen kitartással és magabiztossággal, ami elengedhetetlen, hogy eredményes legyen valaki.

Bendi barátnőjével, Leilával szurkoljuk ki az utolsó néhány percet a mérkőzésen, amin fölényesen vezetünk Szoboszlai és Sallai góljaival, Bolla pedig hatalmasat szerelt nemrég. Leila igazán büszke volt rá, ez pedig arcára is kirajzolódott.

-Nyertünk! - ugrok fel örömömben, amikor a bíró lefújja a meccset és ezzel a Magyar válogatott megnyerte az első mérkőzést a selejtezőn. Erős kezdés, ami kellő önbizalmat ad a folytatáshoz.

-El sem hiszem! - kapja szája elé kezeit a mellettem szintén vigyorgó lány és barátját kezdi keresni szemével a pályán.

Egy darabig maradunk a helyünkön, amíg a szurkolók fogyatkozni kezdenek, hiszen mi egyáltalán nem sietünk. Szoboszlai és Bolla szinte utolsókként hagyják el a pályát és mennek valószínűleg az öltözőbe egy kicsit ünnepelni a többiekkel.

El sem hiszem, hogy Dominik tényleg ilyen jó formába került és túl jutott a nehézségeken.

Leilával kicsit beszélgetünk a sulijáról, amit Bendi unszolására végül tényleg elkezdett és nagyon tetszik neki, szóval nem bánta meg, hogy hallgatott a focistára. Ők nagyon összeillenek. Igaz, én nem ismertem az előző barátnőjét, de Dominik nem sok szépet mesélt róla. Fél óra múlva lassan elhagyjuk mi is a VIP részleget és komótosan sétálunk egymás mellett és egy pillanatra sem hagyjuk abba a beszélgetést. Nagyon hamar megtaláltuk a közös hangot már az első találkozáskor is, szóval rengeteget beszéltünk már azóta.

-Na és mesélj, milyen Bendi? - teszem fel a kérdést, ami nagyon foglalkoztat. Leila kicsit belepirul ebbe, de kíváncsian várom a válaszát. - Romantikus lélek?

-Tulajdonképpen az. - mosolyodik el szégyenlősen, amit én egy széles mosollyal reagálok le. - A sok tetkója ellenére, amivel elég rosszfiús kinézete van, egy angyal. - ezen kijelentésén halkan elnevetem magam, amihez csatlakozik ő is, miközben a folyosón sétálunk végig belépő kártyákkal a nyakunkban.

-Hát, Dominiknak hiába nincs ennyi tetoválása, ő meg egy ördög - nevetem el magam, amivel Leilát is tényleg megnevettetem. - De tud ő is romantikus lenni, még nagyon nyálas is - ugranak össze szemöldökeim fájdalmasan, hiszen néha olyan romantikus húzásai vannak, hogy falra mászok.

-Nagyon aranyos pár vagytok Szoboszlaival - hangja kedvesen cseng, nekem pedig nagyon jól esik. - Olyan jó rátok nézni. Nem lógtok folyton egymás nyakán, nincs tele veletek meg nyálas képekkel az internet. Tök jól kezelitek a médiát. Meg bírom, hogy mindketten ilyen humorosak vagytok.

-Wow - hirtelen csak ennyit tudok reagálni - Ez most nagyon jól esett. - nézek rá hálásan. - Dominikkal nem átlagosan indult a kapcsolatunk, szóval örülök, hogy ez a kis nem mindennapi dolog megmaradt közöttünk és ennek ellenére nem gyilkoljuk a másikat. Áh az emlegetett szamár - nézek a távolban közeledő ismerős alak felé és közben mosolyom egyre csak szélesedik.

-Sziasztok! - köszön vigyorogva és szoros ölelésébe von, majd hosszan megcsókol. Gyomromban millió egy pillangó kezd csapkodni. Igen, még mindig ugyanolyan csodálatos érzéseket mozgat meg bennem ez a fiú. - Milyen volt a meccs? - válik el ajkaimtól és ujjait enyémekre kulcsolja. Leila közben mosolyogva figyel minket.

-Pont te kérdezed, aki egy bomba gólt rúgott? - nevetem el magam kérdésén és fejemet meg is rázom. - Fantasztikus voltál.

-Köszi szöszke - hint apró puszit ajkamra, majd Leila felé fordul. - Bendike is mindjárt jön, csak még cicomázgatja magát a tükör előtt.

-Ohh már jön - csillannak fel a lány szemei és valóban Bolla sietősen ér oda hozzánk és köszönti barátnőjét hasonlóan, mint a középpályás engem, aki szorosan fogja kezem és épp hajkoronámba nyom egy puszit.

-Te Leila - szólal meg hirtelen Dominik. - A srácnak még a farka is tetoválva van? - szerettem volna orrba nyomni, amiért tényleg feltette ezt a kérdést. Még, ha igen se tartozik rá. Azonnal oldalába mélyesztem könyökömet, amiért nevetve húzódik el egy pillanatra. Leila zavartan néz vissza rá.

-Te Doma - szólal meg Bendi homlokát ráncolva - Komolyan az én farkam foglalkoztat? Nem zuhanyoztál velem eleget?

-Bocs, nem figyeltem meg - von vállat, mintha ez a beszélgetés olyan természetes vagy hétköznapi téma lenne. Kész vagyok ezektől a focistáktól.

-Hihetetlen vagy - rázza fejét nevetve a hátvéd, majd szerencsére Leila eltereli a témát és a meccsről kezdünk beszélni elég hosszasan. A fiúk eléggé kifáradtak ma, de megérte.

-Na fiatalok, mi leléptünk, mert a barátnőm úgy érzem szeretne megdicsérni otthon is az ő módszereivel is a gólomért - Szoboszlait kapásból könyököltem oldalba, ma már másodjára beszólásáért, amiért kelletlenül felnyögött. Bendi és Leila csak nevetett a szituáción.

-Menjetek csak - bólint Bendi mosolyogva. - Aztán nehogy túl fáradt legyél a gólod után! - neveti el magát és mondatát egyértelműen barátjának címezi, aki csak mosolyogva bemutat neki, majd tényleg elköszönve tőlük sétálunk kifelé.

A versenyem előtt hazautaztunk a focistával Magyarországra és szerencsére kapott szabad napokat a csapattól, hogy megnézhessen engem. Nagyon izgultam és ideges voltam, hiszen egy ideje nem vettem részt ilyen nagy szabású versenyen, de örültem, hogy végre tudtam nevezni, mert a fizikai állapotom lehetővé tette.

-Gyere csak! - ragadja meg kezemet Dominik, amint éppen kilépek az istállóból. A lovaim is itthon vannak családom birtokán, holnap pedig utazunk a versenyre.

-Mi az? - kérdezem értetlenül, amint autójához húz és kinyitja előttem ajtaját.

-Majd meglátod - mosolyodik el, amint beülök és becsukja utánam az ajtót. Na jó, ez fura nekem. Mire készülsz agyament középpályás?

Dominik lazán vágódik be mellém Adidas melegítő szettjében és indítja be a motort, majd kihajt a birtokról és legnagyobb meglepetésemre nem a kövesút felé veszi az irányt. Konkrétan az ellenkező irányba fordul.

-Na jó, mit csinálsz? - fordulok felé teljes testemmel, de ő csak pimasz módon elmosolyodik és rám kacsint.

-Túl sokat kérdezel szöszke - nevetgél halkan, ezzel engem teljesen kíváncsivá téve. Fogalmam sincs mire készül és látom rajta, hogy tetszik neki reakcióm.

Néhány kilométer múlva egy hatalmas fa alatt parkol le, ami közel volt az egyik domboldal aljában lévő tóhoz, ahová sokat kijártam lovagolni. Tényleg nem értem, miért jövünk most ide. Alig bírom ki, hogy ne kérdezzek rá, amikor kiszállunk a kocsiból, ő pedig kinyitja a csomagtartót és kivesz egy kosarat meg pokrócot. Mi van ezzel az emberrel? Megsütötte a nap?!

-Mi most tényleg piknikezni jöttünk? - nevetem el magam, amiért kapok egy rosszalló pillantást, de el is mosolyodom, így nem bombáz szidalmaival.

-Ne rontsd el a pillanatot szöszke - kacsint rám és kezemet megfogva húz maga után a nagy tölgyfa alá, ahol leteríti a pokrócot és leteszi a kosarat, amit szerintem anyám adott neki. Szövetségesek.

Dominik leült a pokrócra, majd ölébe húzott, amit engedtem neki. Mosolyogva ölelt át, én pedig viszonoztam gesztusát.

-Anyukád azt mondta, ez a kedvenc helyed - fekszik hátára, és egyik kezével felkönyököl.

-Nem hazudott - teszek így én is és kezemet borostás arcára vezetem. Imádom a mosolyát és a szemeit. - Ha most nem hozol el ide, valószínűleg az istállóban görcsölnék a verseny miatt és a Xanax se nyugtatna le.

-Na látod, és még kaját is hoztam! - húzza széles mosolyra ajkát, majd egy könnyed mozdulattal löki ki kezemet, amin támaszkodtam és félig fölém hajol. Elvigyorodok a szituáción és azon, hogy milyen vészesen közel van hozzám arca. Meg akarom csókolni. - Neked vannak a legszebb szemeid a világon - leheli ajkamra és reakciómat belém fojtja egy édes csókkal.

-Tudtad, hogy imádom a szádat és a  mosolyod? - kérdezem hirtelen, mikor elválik ajkaimtól és fülem mögé tűri hajtincsemet és csak nézünk egymás szemébe.

-Most már tudom - vigyorodik el, s szorosan mellém fekszik, karját fejem alatt átbújtatva húz mellkasára és csak bámuljuk az eget, amit októberben ilyen szép tiszta és meglepően jó idő van.

-Mondanom kell neked valamit Lipcsével kapcsolatban - fordítom felé fejemet, mire ő is így tesz és mintha egy kis félelem futott volna át arcán.

-Miről van szó? - kérdezi kicsit fojtott hangon.

-Aláírtam a szerződést a Redbullal öt évre - jelentem ki halkan egy kis mosoly kíséretében, mire hitetlenül húzza széles mosolyra száját.

-Ezt komolyan mondod? - vidul fel és nagy szemekkel néz rám.

-Teljesen - bólogatok elégedetten és hozzá bújok, hogy megölelhessem és beszívjam szédítő illatát.

-El sem tudod hinni, mennyire örülök, hogy kint maradsz velem - csókol meg, majd arcom minden pontját puszikkal hinti be és végül nyakamra tér át, ahol meleg leheletével égeti bőrömet. - Nagyon szeretlek Nina! - leheli egy pillanatra sem válva el hirtelen felforrósodott bőrömtől és tudom, hogy ezt nem azért mondja most nekem, mert szeretné, ha itt és most ledobnám neki a bugyimat, bár kétségkívül ez benne lenne a top 3 legextrémebb helyben.

-Olyan romantikus vagy mostanában - jegyzem meg viccesen, mialatt hátát simogatom kezeimmel, amíg ő nyakamat kényezteti. Egy pillanatra ezért el is húzódik tőlem.

-Azt hittem szereted, ha ilyen vagyok. - pislog rám mosolyogva.

-Nagyon is - bólintok. Kezemmel haját rendezgetem el, ami nem volt belőve olyan tökéletesre, mint ahogy szokta reggelente. Tudta, hogy nekem így is tetszik.

-Vagy szeretnéd, ha más csinálnánk piknik helyett? - hajol közelebb és ahogy kimondja a szavakat, ajka szinte súrolja enyémet. Libabőrös leszek, ahogy mentolos lehelete eljut orromba.

-Nem, ez így most tökéletes - rázom fejem mosolyogva és nyaka köré kulcsolva kezeimet húzom végre magamhoz, hogy megcsókolhassam.

-Reméltem is - ül fel egy kis idő után, mikor már mindkettőnknek szüksége volt távolságra, hogy rendesen kapjunk levegőt. - Nem szeretném, ha azt hinnéd, hogy én csak a szex miatt vagyok veled. Mindent szeretek benned. - támaszkodik meg egyik karján, míg másikkal arcomat simogatja, amit én úgy élvezek és hallgatom kis monológját. - Hogy ilyen vagány vagy, hogy ilyen csodálatos barátnő vagy, hogy izgalmas veled minden pillanat, sose unatkozok. Nagyon örülök, hogy azon a bizonyos versenyen találkoztam veled.

-Tudod, elég nagy szerencséd volt, hogy lesérültem és Lipcsében ragadtam. Máskülönben most nem romantikázhatnál velem itt - szélesen elvigyorodok és én is felülök, hogy egy magasságba kerüljek vele.

-Naiv vagy, ha azt hiszed, nem koslattam volna utánad, ha visszajössz Magyarországra. Megtaláltam volna a módját, hogy találkozhassak veled. - jelenti ki határozottan és komolyságot vélek felfedezni hangjában. Rengeteget agyaltam azon, mi lett volna, ha nem kerülök kórházba és nem lett volna alkalma bejárni hozzám, de ő most megválaszolta ezt a fel nem tett kérdést és én elégedett voltam vele.

-Akkor meg mi volt ez a viselkedés tőled az elején? Tök bunkó voltál - ráncolom homlokomat és tudom, erről le kellene szoknom, mert anya szerint így hamar meg fogok ráncosodni.

-Óvatos vagyok a nőkkel, mert már volt, hogy megbántottak és nálam a koslatás nem azt jelenti, hogy nyálaskodok már rögtön az elején - tudatja velem azt az infót, amit totál nem gondoltam volna. Valaki megbántotta őt? És nő volt?

-Elmeséled? - ülök közelebb hozzá, amiért most az ő szemöldökei szaladnak össze.

-Mit? - kérdezi értetlenül nézve rám.

-Hogy hogy volt képes valaki megbántani a kis szívedet - nyúlok kezéért incselkedő mosollyal, mire elneveti magát és engedi, hogy ujjainkat összekulcsoljam.

-Nem sokkal azután, hogy elkerültem Salzburgba, megismerkedtem ott egy lánnyal. Fiatal voltam és totálisan tapasztalatlan. Minden téren - neveti el magát kínosan, hiszen tudom, hogy érti. - Belebolondultam a lányba és valahogy eljutottam odáig, hogy lefekszem vele, de... nem volt jó. És, mint kiderült neki se - kínosan mosolyog kezeinket pásztázva, én pedig figyelmesen hallgatom. - Mondtam neki, hogy sose voltam előtte még senkivel és szerettem volna, ha legközelebb jobb lenne mindkettőnknek, de ő ezt csak megjátszotta, hogy én jobban érezzem magam. Nekem persze kezdett jobb lenni és, amikor egyik alkalommal mentem át hozzá, hogy megbeszéljem vele, mi van kettőnk között, lazán közölte, hogy nincs szüksége rám, egy taknyos 17 évesre. Pedig csak egy évvel volt idősebb nálam. Aztán amikor mentem el tőle, jött hozzá egy nálam sokkal potenciálisabb csávó és felment hozzá. Ott voltam egyedül a nagyvilágban, megbántva és csalódottan. Ezért utána nem is akartam kapcsolatot, csak a focira koncentráltam és a barátaimmal lógtam. - von vállat a végén és végre megajándékoz barna szemeivel.

-Hű - hirtelen csak ennyit voltam képes reagálni, amin elnevette magát, látva csodálkozó fejemet. Tényleg nem gondoltam volna, hogy ez állt a viselkedésének hátterében - Ezt rohadtul nem gondoltam volna rólad. Mármint, hogy ennyire padlóra küldjön egy 18 éves lány. De totál megértem, hogy utána nem tudtál bízni a nőkben. Na és, hogy jöttél mégis össze Anettel? - kérdezem, hiszen ezek után nagyon fúrja a kíváncsiság az oldalamat.

-Budapesten voltam egyik nyáron a barátaimmal és ő is valahogy abba a baráti társaságba keveredett. Valahogy beszélgetni kezdtünk és megkedveltem, de nem akartam semmi komolyat, de utána mégsem tudtam lerázni, megbántani meg nem akartam és inkább csak belekényelmesedtem a kapcsolatba. Kiköltözött velem Salzburgba pár hónapra, utána meg Lipcsébe, de ott már kezdtek elromlani a dolgok. Tényleg nem szerettem, csak kötelességből voltam vele, vagy mi. Közben meg találkoztam veled és elvetted az eszemet.- mosolyodik el kisfiúsan, mire én fülig pirulok.

-Köszönöm, hogy ilyen őszinte vagy velem és elmondtad ezeket - ölelem meg hirtelen, de viszonozza tettemet.

-Megígértem neked, hogy őszinte leszek veled - érzem hangján, hogy mosolyog és kicsit szorosabban is ölel most, mint szokott és egy puszit nyom hajamba.

Másnap reggel korán keltem. Vagyis inkább hajnalban. Öt óra múlt pár perccel és én már nagy szemekkel bámultam a plafont, mialatt Szoboszlai békésen szuszogott derekamat ölelve, tehát esélyem sem lett volna kikelni mellőle úgy, hogy ne ébresszem fel. Óvatosan fordítottam fejemet irányába és mosolyogva néztem, ahogy résnyire elnyílt ajkain egyenletesen veszi a levegőt, haja pedig mind homlokába hullik. Iszonyatosan szexin néz ki.

-Miért nem alszol? - morogja résnyire nyitva szemeit. Azt hittem alszik.

-Nem tudok aludni - suttogom. - Te miért nem alszol?

-Mert az idegességed hatással van rám is... Leszokhatnál erről. - ásít kezét szája elé téve, majd megdörzsölve arcát húz egy finom csókra, amivel némiképp elfeledteti velem, hogy pár óra múlva remegő lábakkal fogom bejárni a pályát.

-Ne haragudj - sütöm le szemeimet, majd a takaró alatt óvatosan átvetem egyik lábamat derekát és könnyed mozdulattal ülök fel ölében, ő pedig kicsit fentebb kúszik velem és az ágy támlájának dönti hátát. Mosolyogva méri végig selyem háló ruhámat, ami egy kicsike rövidnadrágból és egy bő pántos felső részből állt, aminek V kivágását fekete csipke díszítette. Kimondottan szerettem ezt a darabot.

-Ne izgulj, nagyon ügyes leszel! Sokat gyakoroltál. - kezei fenekemre kúsznak és óvatosan simogat, néha az anyag alá csúsztatja kezeit és combomat is feltérképezi. Vállaiba kapaszkodva hasalok mellkasára és csókolom meg hosszasan.

-Méltóképp akarok visszatérni - motyogom orrom alatt, picit eltávolodva tőle.

-Nálad tehetségesebb fiatal hajtót még nem láttam. - jelenti ki mosolyogva és hajamat átdobja vállam mögé. - Na jó, Hölle Martin se rossz, de te sokkal szexibb vagy - nevetve hajol nyakamhoz és puszil bele, amin elmosolyodom. Nagyon sokat stalkolta a sportágamat és örülök, hogy ilyen felkészült mindenkivel és mindennel kapcsolatban és nem csak egy kuka barátként áll a barátnője mellett a versenyekkor. Ő tényleg törődik velem és számon tart minden apró részletet, ami velem történik. Persze ez fordítva is így van.

Felegyenesedve csípőmet finoman ágyékának nyomom, amivel sikerül kicsikarnom belőle egy hangos nyögést és megilletődve nézett szemeimbe. Kezei fenekemről fentebb kúsztak, egyenesen felsőm alá, amit feltűrt. Óvatosan cirógatta puha ujjaival derekamat, majd egyik kezét gerincem vonalán vezette végig, egészen tarkómig, amitől végigfutott rajtam a libabőr. Beleborzongok, amikor ilyeneket csinál velem.

Ajkaink újra találkoznak, amikor előre hajolok és ezúttal sokkal követelőzőbb vagyok, ő pedig bele is mosolyog csókunkba emiatt. Néhány szenvedélyes csókváltáson és érintésen kívül más nem történt, de ez most így volt jól.

-Ne haragudj, de most nem igazán vagyok itt fejben... - válok el ajkaitól kicsit kellemetlenül érezve magam, hiszen én kezdeményeztem ezt az egészet. Most mégsem vagyok képes folytatni.

-Ez most sokkal jobban tetszett, mintha szexeltünk volna - Dominik, mintha gondolatolvasó lenne. Szavai hallatán halkan elnevetem magam és hagyom, hogy fordítson helyzetünkön. Testem mellé könyökölve fekszik rajtam úgy, hogy ne nyomjon agyon és finom puszit lehel mellkasomra. Biztosan érzi, mit váltott ki belőlem ezzel. Odalent azonnal bizseregni kezdek, amint lábaim  közé fekszik és feltűrve felsőmet puszilja végig felsőtestemet, amit lecsukott szemmel élvezek és ujjaimat dús hajába vezetem.

-Mit csinálsz? - lehelem, mikor megérzem meleg ujjait érzékeny pontomat simogatni és nem sokkal később le is húzza rólam a piros fehérneműt, és nekem nyomja meleg nyelvét.

-Segítek, hogy ne legyél stresszes, de ezt garantálom, hogy még apád is meghallja. Még, ha odakint van akkor is - néz fel vigyorogva, amire érdemben már nem tudok válaszolni, mert nyelve óvatos játékba kezd, nekem pedig egy mélyről jövő sóhaj hagyja el ajkamat.

Idegesen pásztáztam szememmel a pályát, ahol éppen az egyik legesélyesebb hajtó hajtotta végig programját. Mióta a sérülésem volt, nem is hajtottam fedeles versenyen. Csak kisebb szabadtérieken. Egy meleg kezet érzek vállamon, mire tulajdonosára kapom tekintetem, aki mosolyogva állt mögöttem a fogaton. Szoboszlai a mosolyával azonnal elkergette összes félelmemet.

-Minden oké? - gyengéd puszit nyom arcomra. Hirtelen végignézek csapatomon. Anya és apa közvetlenül mellettünk állnak és nézik a pályán lévő hajtót, Józsi Evelinnel és Tomival beszélget, Dorina pedig Haalanddal ül valahol a VIP szektorban, ahol remélhetőleg senki nem fogja kiszúrni a szőkét. Rengetegen figyelnek engem és a focistát, hiszen eddig nem volt mindennapi látványosság Szoboszlai Dominik egy lóversenyen, de mióta együtt van velem, rendszeresen eljár velem még akkor is, ha csak néző vagyok. Ez a verseny viszont komolyabb. Ha most jól hajtok, visszanyerem az önbizalmam és újra az Aachen felé vezető útra léphetek.

-Igen - válaszolom határozottságot erőltetve hangomba és még egy halvány mosolyt is megeresztek felé. Rajta is a csapat pólója volt, amit büszkén viselt magán.

-Te jössz - biccent a pályára, ahol éppen célba ért a hajtó. Idegesen fújom ki bent tartott levegőmet, majd bólintok. - Ügyes leszel, ne izgulj! - bátorít, majd leszáll a kocsiról és felengedi segédhajtóimat.

Egy utolsó mosolyt villantok Dominikra, aki viszonozza, végül pályára hajtok. Akkor here we go again. Megállítva fogatomat köszöntöttem a bizottságot, majd a csengő megszólalásával adták tudtomra, elkezdhetem a versenyt. Az egész pálya a fejemben volt. Minden kizártam körülöttem. Csak a lovaimra koncentráltam és indítottam vágtába őket, majd áthaladva a starton kezdett számolni az idő, én pedig áthajtottam az első akadályon.

Szerettem a technikás pályákat és a vizes akadály volt a kedvencem, amin keresztül hajtva nagyon menőnek éreztem magam. Már nem sok volt hátra. Én voltam az utolsó induló. Felpillantottam az órára, ami arra engedett következtetni, hogy alapidőn belül vagyok bőven, hála a lovaim jó formájának és, ha most nem hibázok, azzal felkerülhetek a dobogóra. Az utolsó akadályba már szinte full vágtában hajtottam bele és dobtam a lovaim közé a hajtószárat, ők pedig még gyorsabban vágtattak a cél felé.

Az óra megállt, a hangos bemondó pedig szinte kiabálva mondta be az eredményemet és azt is, hogy ezzel megnyertem a versenyt. Megnyertem. Te jó ég, valóban megnyertem. Evelin hátulról ölelt meg és kiabált a fülembe, amin csak nevetni tudtam. Megköszönve a bizottságnak a figyelmet hajtottam le és engedtem át Evelinnek a lovakat, én pedig leugrottam a kocsiról.

Egyenesen Dominik felé vettem az irányt, aki a pálya széléről indult felém hatalmas mosollyal az arcán. Utat engedve könnyeimnek szaladtam felé most már és ugrottam nyakába, mikor közel értünk egymáshoz. Számított erre, mert erős karjaival azonnal felkapott és szorosan ölelt. Rövid csókot nyomott ajkaimra, majd újra megölelt. Ujjaival letörölte arcomról örömkönnyeimet és mélyen szemeimbe nézett.

Annyira boldog voltam. Semmi nem létezett most körülöttünk. Nem figyeltem, mi történik, ki mit szól, csak ő és én voltunk. Tényleg visszatértünk a kezdetekhez. Minden értelemben. Én újra elkezdtem versenyezni, ő pedig újra elkezdett focizni. És újra itt voltunk egy fedeles versenyen, ahol először találkoztunk.

-Az én sportolóm! - suttogja olyan halkan, hogy csak én halljam. Szavai hallatán szokásosnál erősebben ölelem magamhoz és élvezem, hogy itt van velem és osztozik örömömben. A sok szívatás ellenére most mégis sportolónak nevez és tudja, hogy tudom miért mondja ezt most. Mindig húzta ezzel az agyamat, de most rá kellett jönnöm, hogy én ezt végig élveztem. Szeretem ezt az agyament középpályást, aki minden nap boldoggá tesz, hogy mellettem van.

The end.

Sziasztok Kedves Olvasóim!

Elérkeztünk ezen könyvnek is az utolsó részéhez és most hirtelen nem is tudom, mit mondjak nektek... Szavakba sem tudom önteni, mennyire hozzám nőtt ez a könyv és mennyire szerettem írni minden egyes sorát. Azt gondolom, ez a könyvem állt eddig a legközelebb hozzám, hiszen Nina egy kicsit én vagyok.

Hálásan köszönöm, amiért ennyien olvastátok és megajándékoztatok a részek végén soraitokkal és szavazataitokkal. Eszméletlenül jól esett!

Kérlek Titeket mondjátok el most is, mint gondoltok erről az utolsó részről? Hogy tetszett Nina és Dominik kicsit mélyebb kapcsolata, amibe betekintést nyerhettetek? Nagyon kíváncsi vagyok,mit gondoltok és mit éreztek most, hogyan látjátok kettejük kapcsolatát. Mondjatok el mindent!

Remélem kicsit ismerős volt, hogy D hasznosan töltötte azt a 20 percet, amit Bendinek mondott. Akik olvassák azt a könyvet is, annak biztos szemet szúrt :D

Köszönöm, hogy elolvastátok soraimat, hamarosan jövök egy kis betekintéssel, ami egy meglepi lesz, szóval ne menjetek még sehová ;) Legyen csodálatos hetetek!

Millió puszi & ölelés! ❤