N I N A

Nagyon reméltem, hogy mire lesétálok a nappaliba, Szoboszlainak nem lesz semmi baja és ki tudta heverni a tegnapot. Babarózsaszín melegítő szettemben szeltem a lépcsőfokokat és sétáltam be a nappaliba a még alvó focistához. Rendesen kiütötte magát. Anya a konyhából kikukucskálva intett nekem, amit mosolyogva viszonoztam, majd helyet foglaltam a kócos hajú fiú mellett és óvatosan simítottam kezemet vállára. Oldalán feküdt felém fordulva és csak nagyon nehezen nyitotta ki szemeit, először nem is hiszem, hogy realizálta, hol van.

-Szöszke - emeli rám tekintetét végül és olyan rekedt hangon szólal meg, hogy majdnem elnevetem magamat. Helyette mosolyogva vezetem kezemet arcára.

-Hogy érzed magad? - kérdezem kedvesen és haját kicsit megigazgatom, bár ezen inkább egy fésülködés segítene leginkább.

-Olyan másnaposnak érzem magam, mint a kurva élet - sóhajtja, miközben próbál felülni, de nem biztos, hogy ez olyan jó ötletnek bizonyult.

-Gyere, segítek felmenni zuhanyozni, utána meg enned kellene valamit - húzom le róla a takarót és segítek neki felállni.

-Most arra célzol, hogy büdös vagyok? - húzza fel szemöldökét sértődötten.

-Szerencsére nem, de egy zuhany jól fog esni meglátod. Különben sem lenne jó, ha bárki itt látna ilyen állapotban, elég, hogy anya reggel óta rajtad röhög - nevetem el magam anyára nézve, aki minket néz mosolyogva egy kávés bögrével a kezében. Igazi kávéfüggő.

-Ohh, jó reggelt! - néz felé Szoboszlai és zavartan elmosolyodik.

-Jó reggelt Dominik! - köszön neki, majd visszasétál a konyhába. Szoboszlait felhúzom a kanapéról és meglepően stabil.

-Zuhanyozni is segítesz? - fordul felém a focista csibészes mosollyal és egy pillanatra nem úgy fest, mint aki a végét járja, mert másnapos.

-Úgy látom annyira nem ütötted ki magad, hogy ebben is segítségre szorulj! - húzom felfelé a lépcsőn, persze nem sietve, nehogy megszédüljön, mert tutira nem tudnám megtartani.

-A nagyapád ütött ki már mondtam! Nem tudom, miket rak abba a borba, de egyértelműen engem akart szívatni - hárítja még mindig a dolgokat, én pedig nevetve rázom fejemet.

-Itt nem a borral volt a baj, hanem azzal a négy-öt felessel, amit megittál előtte! - nézek rá jelentőségteljesen.

-Te számoltad? - vonja fel szemöldökét meglepetten.

-Csak azt, amit előttem ittál meg. Na gyere, hozok be neked tiszta ruhát - húzom a fürdőbe, majd magára hagyva megyek át szobámba tiszta ruhát vinni neki. Mire visszaérek, már csak egy alsónadrágban áll a tükör előtt és haját igazgatja. Hiú.

-Ha lezuhanyzok, utána visszadőlhetek aludni? - kérdezi felém fordulva, miután letettem a kis székre a ruháit.

-Vissza - ütögetem meg finoman arcát, majd készülök magára hagyni. Kezem után nyúlva bír maradásra.

-Sajnálom a tegnap estét - néz mélyen szemeimbe, de én csak elmosolyodom.

-Nincs semmi baj. Előfordul az ilyen. - csupasz vállara vezetem kezeimet és érzem, milyen forró a bőre, ahogy találkozik az én hideg kezeimmel. Mégsem szól érte.

-Azért este aludhatok veled? - arcomra puszit nyom és igazán örülök, amiért most nem próbálkozik a csókkal.

-Miért mit hittél, hol kell aludnod? - ráncolom szemöldökömet.

-Mondjuk az istállóban - von vállat nevetve.

-Mint kiderült az csak üres fenyegetés volt... - sóhajtom, majd egy puszit nyomok arcára és magára hagyom tényleg, hogy lezuhanyozhasson.

Szobám ágyán ülök és Dorinával írok, aki szintén jön az esti kis bulira, amihez megmondom őszintén jelenleg nem volt kedvem. Én is fáradt voltam, jól esett volna még egy kis alvás. Hiába volt itt velem Szoboszlai, nem túl sok időt töltöttünk kettesben a családi programok miatt, de legalább estig kicsit élvezhetem a társaságát. Még mindig nem tudtam felfogni, hogy fogta magát és utánam jött. De azt hiszem megérte.

A szobaajtó nyitódott és a focista sétált be kicsivel frissebb arccal. Mosolyogva zártam le a telefont és szenteltem neki figyelmemet, amint odasétál hozzám és leül mellém az ágyra.

-Na mi a helyzet? - kúszok mögé és kezeimet vállaira simítva masszírozom, hiszen érzem, mennyire be van még feszülve.

-Nagyon jól csinálod, ne hagyd abba! - nyögi halkan, én pedig mosolyogva folytatom tevékenységemet.

-Anya csinált reggelit, le kellene menni - hajolok füléhez, miután abbahagytam és finom csókot lehelek bőrére, amitől érzem, hogy libabőrös lesz. Eddig azt hittem csak ő tud kiváltani ilyen érzéseket belőlem.

-Oké - fordul meg lassan és tarkómnál fogva húz ajkaira. Imádtam, ahogy csókolt. Nagyon értette a dolgát, nekem pedig egész testem beleremegett, valahányszor ezt megtette, mintha először történne meg. Nyaka köré fonva kezeimet másztam előre ölébe. Tenyerei derekamon csúsztak lefelé és állapodtak meg fenekemnél. Levegőhiány miatt váltunk el egymástól, én pedig mosolyogva nézek vissza az engem vizslató fiúra. - Nem lehetne, hogy skippeljük a reggelit? - hajamat mosolyogva rendezgeti fülem mögé, de én csak elnevetem magamat.

-A reggeli a legfontosabb étkezés - nézek rá fejemet rázva és le is mászok róla. - Gyere! - ragadom meg kezét és húzni kezdem kifelé.

A konyhában anya megterített kettőnknek, mi pedig csendben ültünk asztalhoz és kezdtünk enni. Vagyis én jóízűen falatoztam, Szoboszlai inkább csak túrkálta a rántottáját. A bejárati ajtó nyílt, majd papa kirobbanó mosollyal lépett be hozzánk a konyhába.

-Jó reggelt! - köszönt nekünk, mi pedig csak biccentettünk, ugyanis teli volt a szánk - Ha megettétek, várom a fiatalembert szőlőt metszeni. - közli mellékesen, én pedig gyorsan a focistára pillantok, aki majdnem félrenyeli reggelijét. Elkerekedett szemekkel bámul nagyapámra.

-Papa, szerintem Dominik nincs most erre alkalmas állapotban - próbálom kimenteni a fiút, de tudom, erre nem sok esély van.

-Aki éjjel legény, nappal is legyen az! - mosolyodik el, majd mielőtt bárki mondhatna bármit is, magunkra hagy.

Kétségbeesetten fordulok Szoboszlai felé, aki szó nélkül néz vissza rám. Nem akarom, hogy felbukjon a szőlők között.

-Ne vágj már ilyen fejet - neveti el magát, majd elveszi anyától a felé nyújtott teát. - Nem lesz semmi bajom.

-Kimegyek veletek jó? - határozom el, hiszen nincs semmi halaszthatatlan dolgom itthon.

-De ebédre érjetek vissza! - szól közbe anya és egy kis zacskóba pogácsákat pakol nekünk. - És vigyetek vizet!

Igazából a focista nem mutatta, hogy olyan nagyon másnapos lenne, csupán fáradtnak tűnt. Mindezek ellenére végig figyeltem rá, hogy igyon elegendő folyadékot és nehogy rosszul legyen. Úgy éreztem, mintha nem is barátom lenne, hanem egy velem egykorú gyerekem.

-Komolyan mondom, ha én a mai napot túlélem, akkor mindent! - sóhajtja már este az ágyamon ülve, miközben én a tükör előtt állva igazgatom magamon ruhámat. Fekete bőrnadrágot viselek fehér csipkés blúzzal, sminkem nem túl erős, csak a szokásos szemhéjtus és az elmaradhatatlan szempillaspirál díszeleg rajtam vörös rúzs kíséretében.

-Este alszol egy nagyot. Majd korábban lelépünk - fordulok meg mosolyogva és végig mutatok magamon - Na, hogy festek?

-Ejha - nyílnak el ajkai csodálkozóan. - Kibaszott dögös vagy! - öleli át derekamat tétován, miközben lábai közé lépek és vállaira támasztom tenyeremet.

-Köszönöm a bókot Szoboszlai, te is igazán szexi vagy - nyomok csókot ajkaira, amit megbabonázva fogad. Haja gondosan be van lőve, fekete farmert viselt, fehér inggel.

-Nahát, ilyen szépet még nem is mondtál nekem - húzza széles vigyorra ajkait.

-Írd fel a naptáradba - fogom meg kezét és felhúzom az ágyról.

-Kik jönnek erre a bulira? - kérdezi kíváncsian, mielőtt még kinyithatnám szobám ajtaját.

-A család, barátok és néhány rokon, aki nem volt a disznótorban. Ne aggódj, lesznek velünk egykorúak is - kacsintok rá mosolyogva.

-Kívülállónak érzem magam - a gondterheltség kiül arcára is, nem csak hangján érzem.

-Ezt hogy érted? - lépek vissza értetlenül ráncolva szemöldökömet.

-A fülbevalókat kiszedtem, mégis furán néz rám a családod - kezd bele őszinte sóhajjal, én pedig nem értem, miért mondja ezt. Észre sem vettem, hogy ez így lenne.

-Mert még nem ismernek. Két napja bukkantál fel és akkor is egy pofont kaptál köszönésképpen - mondatom végére mosolygok, amit halványan ő is viszonoz.

-Mondd el hogy viselkedjek velük, hogy megkedveljenek - kérlel gyönyörű barna szemeivel, amiknek nem lehet nemet mondani.

-Csak add önmagad - ölelem meg szemből - De próbálj kevésbé arcoskodni. - teszem hozzá nevetve.

-Úgy lesz - mosolyodik el, majd rövid puszit nyom ajkamra.

Csendben sétáltunk le az emeletről, majd kabátjainkat magunkra vettük, amíg átsétálunk a házunk melletti épületbe, ami eredetileg irodának készült, de volt egy nagyobb terme, ami tökéletesen funkcionált ilyen alkalmakra.

Szinte minden barátunk itt volt és mindenki kíváncsi volt a mellettem álló focistára, aki elég lazán kezelte a helyzetet. Sokkal lazábban, mint én. Egész este éreztem magamon a zavarba ejtő tekinteteket, akkor főleg, mikor a focista egyszer csak elhúzott a társaságtól, akikkel beszélgettem. Kérdő pillantások közepette megyek utána a terem közepére, ahol néhányan táncolnak a zenére.

-Úgy tudtam, unromantikus vagy és nem szeretsz lassúzni ilyen zenére - jegyzem meg, miután magához húzott, én pedig kezeimet nyaka köré kulcsoltam.

-Veled kapcsolatban képes vagyok kivételt tenni - pimasz mosolya miatt nevetnem kell, majd bátortalanul megcsókolom, amit viszonoz.

-Milyen nagylelkű vagy - kuncogok vállára hajtva fejemet és csak élvezem, ahogy ringat a zenére. Mélyet szippantottam parfümjének illatából, s lecsuktam szemeimet.

-Nina - suttogja egyszer csak a fülembe, mire felemelem fejemet, hogy szemeibe nézhessek, amik most különösen csillogtak.

-Hm? - tudatom fele, hogy figyelek rá. Még a táncot is abbahagytuk.

-Szeretlek - olyan halkan, de őszintén mondja ki ezt az egyetlen szót, ami többet ér mindennél, hogy azt hiszem álmodok. Olyan hirtelen ért, hiszen ezt még senki nem mondta nekem. Ajkaim apró mosolyra húzódnak és hitetlenül nézek vissza rá. Nem akarom elhinni, hogy képes volt ezt kimondani. Arcát kezeim közé veszem és szemeit figyelem.

-Én is szeretlek! - csókolom meg hirtelen, s teljesen valósak az érzéseim. Elcsavarta a fejemet és ezen már nem tudok változtatni és nem is akarok.

-Annyira féltem, hogy mit fogsz reagálni - néz rám mosolyogva, amikor elválunk egymástól.

-Mégis miért? - kérdezem értetlen mosollyal, kezeimet mellkasára csúsztatva.

-Hogy te nem érzed ugyanezt - kezeit derekamra csúsztatja, hátamnál összekulcsolja. Ilyen félénken még sosem láttam mosolyogni és ennek nagyon örültem. Olyan volt, mintha egy új Szoboszlai Dominik nyílt volna meg előttem. Egy valóban gyengéd és figyelmes ember.

-Na és milyen érzés, hogy ugyanazt érezzük? - incselkedő hangomon még én magam is meglepődtem. Nem hittem, hogy ezt az sz betűs szót hallani irányomba ekkora örömmel tölt majd el.

-Olyan, amit mindennap szeretnék érezni - feleli őszinte tekintettel.

-Jajj, te mit ittál, amitől ennyire nyálas lettél?! - nevetem el magam, amin ő is mosolyog. Tényleg nem az ő stílusa ez, de örülök, hogy kilépett komfortzónájából.

-Mondhatsz bármit, de tudom, hogy ez tetszik neked - ujjával finoman simogatja arcbőrömet, mégis azt érzem ettől az apró gesztusától egész testemet elönti a forróság.

-Az biztos - mosolygok és lábujjhegyre állva hajolok ajkaira, amik tökéletesen illeszkednek övére.

A romantikus pillanatunkat papa töri meg azzal, hogy felkér táncolni. Szoboszlainak pedig azt tanácsolom, kérje fel barátnőmet táncolni, amit készségesen meg is tesz és látszólag jól elbeszélgetnek egymással. Papa sose szokott a fiúkról kérdezősködni, akikkel járok, most mégis kíváncsi volt a focistára és, hogy milyen vele a kapcsolatom. Röviden elmondtam neki, hogy az elején nagyon döcögősen indult a dolog, de utána nagyon jól megértettük egymást és most itt tartunk. Persze azt a részletet szándékosan hagytam ki, hogy a focista a barátnője háta mögött volt velem és emiatt hatalmas balhét csaptunk, ennek utóhatása volt a második pofon is, amit idejövetelekor kapott tőlem.

Nem sokkal éjfél után mi ketten leléptünk és kissé fáradtan sétáltunk be szobámba, hogy levéve ruháinkat bedőljünk az ágyba és pihenhessünk.

-Holnap ugye nem kell korán kelni? - fekszik be mellém Szoboszlai egy bizonytalan mosollyal ajkán. Takarómat magamra húzva fordulok felé és egy kicsit közelebb is bújok.

-Aludhatsz, ameddig csak szeretnél - mosolygok rá, mikor szemeiben látom a megkönnyebbülést, s végül karjaiba zár. Mellkasára hajtom fejemet, ő pedig állít fejem búbján pihenteti.

-Kérdezhetek valamit? - szólal meg csendesen pár perc hallgatás után. Jó volt ez a nyugalom. A szobában sötét volt, csak az éjjeli lámpám égett.

-Persze - bólintok aprót. Sosem kért eddig engedélyt kérdésre. Mindig egyből belekezdett.

-Amikor veszekedtünk a parkolóban hozzám vágtad, hogy remélted, nem én leszek az, aki másodszorra is átver. - tudtam, hogy mit szeretne tudni, mégis egy pillanatra levert a víz, hiszen nem akartam vele ezt a témát érinteni - Elmeséled, hogy mi történt?

-Oké - lehelem kissé lesokkolódva, hogy tényleg ezt a témát érintjük. Azt reméltem, hogy rég elfelejtette. Kicsit fentebb ülök, hogy rá tudjak nézni. - Két évvel ezelőtt összejöttem, hogy hajtó sráccal. Igazából akkor már régóta tetszett, de ez azt hittem nem volt kölcsönös és csak egy haverként tekint rám, ezért annyiban is hagytam a dolgot. Miután megnyertem az országos bajnokságot, az emberek kezdtek felfigyelni rám, köztük ő is. Miután összejöttünk én teljesen vak voltam és nem vettem észre, miért is van pontosan velem. Aztán, mire rájöttem, hogy csak a szponzor kell neki, aki engem támogat, akkor már késő volt. Őt választották helyettem, ezzel kitúrt a csapatból és végül szakított is velem. Elhitette, hogy nagyon szeret aztán pedig csúnyán kihasznált. - történetem végén óvatosan rápillantok. Tekintete komor volt és sajnálkozó. - Ezért fájt annyira, amit csináltál...

-Nina... - kezd bele halkan, de nem tudja, hogyan folytassa. Tudtam, hogy nem kellett volna még az utolsót hozzátennem, hiszen nem akartam felhánytorgatni neki semmit.

-Ne haragudj, nem akartam ezt most a fejedre olvasni - sütöm le szemeimet, miközben ujjaimmal a takaró alatt pólóját birizgálom.

-Semmi baj - állam alá nyúlva kényszerít, hogy ránézzek. - Megérdemeltem, amit mondtál teljesen jogosan. Egy hatalmas seggfej voltam és nem hiszed el, mennyire sajnálom, amit tettem veled. Mindennap bánt és a gondolat, hogy újra megbántalak valamivel, az megrémiszt.

-Hé, ez hülyeség! - vágok szavába azonnal, bár nem tudom, hogy szeretett-e volna még bármi mást mondani ezen kívül. - Én megbocsátottam neked. Felejtsük el ezt, oké?

-Oké - leheli ajkamra mosolyogva, végül megcsókol.

***

Egész nap Szoboszlaival voltam. Késő délelőtt mentünk le reggelizni, majd ki az istállóba, hogy jobban megismerkedjen az itthoni lovakkal is, de elmondása szerint Dominó a best of. Imádtam a mai napunkat. Minden olyan nyugodt volt, nekem pedig kezdett hiányozni úgy testileg a srác. Mióta az istállóban volt egy kis dolgunk egymással, azóta nem voltunk együtt, és a ma este erre remek alkalomnak számított, hogy bepótoljuk. Amíg ő a fürdőben foglalatoskodott, én felvettem az egyik legszexibb fekete csipkés fehérnemű szettemet, amivel szerettem volna elvenni Szoboszlai eszét. Hajamat kiengedve engedtem hátamra omlani és felvettem köntösömet, nehogy megfázzak, amíg a focistára várok. Elég izgatott lettem, mikor tudatosult bennem, mire készülök. Szám szélét rágcsálva nyomkodtam telefonomat, hátha kaptam valakitől valami fontos üzenetet, ami most elterelhetné gondolataimat, de a bejövő üzenetek mappám tátongott az ürességtől.

Az ajtó csukódására felemeltem fejemet és telefonomat az asztalra helyeztem. Köntösöm nem engedett semmit láttatni, csupán az tűnhetett fel a belépő fiúnak, hogy lábaimon nem viselek pizsama alsót és joggal gondolhatja, hogy felsőt sem. Eszelős tekintettel nézett rám, mintha tudná, hogy készülök valamire, ezért az ajtót becsukva elfordította a zárat.

-Mire készülsz szöszke? - húzza össze szemöldökét, de látom rajta az izgatottságot és, hogy tetszik neki a szituáció.

-Ami után eszedbe sem fog jutni sztriptízbárba menni. - sétálok felé, majd kezeit megfogva húzom az ágyhoz, aminek végében leültetem.

-Mióta ismerlek nem fordult meg bennem ilyen. - tenyereit lábamon fentebb csúsztatja, ezzel köntösöm alá nyúlt és fenekemre simítva húz közelebb magához.

-Helyes - vállaira támaszkodva hajolok le egy rövid csók erejéig, majd ölébe ülök és lassú csókolózásba kezdünk, aminek a levegőhiány vet véget. Kezei eközben szabad utat járnak be testemen, én pedig azonnal nedvesedni kezdek.

Felállok, majd hihetetlen lassúsággal bontom szét köntösömet és engedem le vállaimról, majd végül a puha anyag a szobám szőnyegén köt ki. Szoboszlai tekintete megváltozik, amint meglát, s nagyot nyelve mér végig.

-Aztakurva - eszmél fel, mikor megtalálja szemeivel enyémeket. - Ha ezt tudom, jobban sietek a zuhannyal. - halkan elnevetem magam és visszahelyezkedek előző helyzetembe.

-Remélem ezzel viszont nem szeretnél sietni - célzok arra, hogy reményeim szerint egy igen hosszú éjszaka áll előttünk, aminek minden pillanatát szeretném kiélvezni. Vele.

Megszabadítva pólójától térdelek elé a puha és vastag szőnyegre. Kezei vállamra csúsznak és megbabonázva figyeli minden mozdulatomat. Csípőjén megtámasztva kezeimet hajolok egyenesen alsónadrágjához és puszit nyomok legnemesebb testrészére, amitől érzem, hogy izmai megfeszülnek. Győztes vigyorral nézek fel rá, amint rosszallóan ingatja fejét tettem miatt.

-Ezt direkt csinálod, igaz? - suttogja fájdalmasan ráncolva szemöldökét, amikor az őt takaró egyetlen ruhadarabot is lehúzom róla és kezeim közé veszem imádott testrészét. Nem válaszolok, inkább ujjaimat köré fonva hallgattatom el és finoman húzogatom rajta kezemet, néha erősítek szorításomon. Szoboszlai magán kívül volt. Ezt alátámasztotta arckifejezése és egyre gyorsuló lélegzetvétele. Nem szerettem volna teljes örömben részesíteni. Még nem. Azt akartam, hogy minél inkább vágyjon rám és ezt szerintem már el is értem. Felállva előle szemeit kinyitja és megkeresi enyémeket. Imádtam ezt a nézését.

Melltartóm csatjáért nyúltam hátam mögé, amit szét is pattintottam, majd lassú mozdulatokkal húztam el magam elől és dobtam félre a köntös mellé. A focista szemei egyértelműen kebleimen pihennek, amikre már többször tett megjegyzést, miszerint tetszik neki. Látva szemeit, magabiztosan ültem vissza ölébe, férfiasságát testünk közé préselve. Egyik kezével mellemre simított, majd finoman masszírozni kezdte.

-Na erre tényleg adnék ki pénzt, nem is keveset! - csókolja meg finoman bőrömet, amitől kiráz a hideg, de mondata miatt muszáj vagyok mosolyogni - Sőt, utána még haza is vinném!

-Menthetetlen vagy... - forgatom meg szemeimet nevetve.

Kezeivel fenekem alá nyúl, s megemelve engem kúszik fentebb az ágyon, hogy hátát az ágy puha falának támaszthassa. Tudtam, hogy mit akarok és azt is, hogy ezzel valószínűleg meg fogom lepni. Ajkairól áttérve nyakát csókokkal halmozom el, miközben ő kezeivel hátamat simogatja. Bőre felforrósodott, akárcsak az enyém. Úgy éreztem, lehet nem is lesz ez olyan hosszú menet tekintve, hogy mennyire akarjuk a másikat. A fekete csipkés anyagtól pillanatok alatt szabadít meg és érzem, ahogy egy finom mozdulattal fel is nyomja két ujját, nekem pedig hátam ívben feszül meg és egy kis időre el is szakadok nyakának bőrétől emiatt.

-Szöszke, van egy kis gond - leheli kulcscsontomat, miközben én lecsukott szemekkel élvezem, amit művel velem.

-Mi? - nyögöm végül - Nem áll fel? - ezúttal kinyitom szemeimet, de elég furán néz vissza rám, végül el is neveti magát.

-Nem, azzal nincsen gond, sőt. Inkább az a baj, hogy... - kezd bele, de leintem.

-Nincs nálad óvszer - fejezem be helyette. - Gondolom most az az indok jön, hogy te nem készültél szexre - kuncogva mászok le róla, ezzel ki is húzza belőlem magát.

-Muszáj mindig beégetned? - nevet fel, miközben éjjeliszekrényem fiókjából előhalászom a szükséges eszközt következő mutatványunkhoz, majd kezébe adom a bontatlan zacskót.

-Majd, ha elég felkészült leszel, nem foglak - térdelek vissza csípője két oldalán az ágyra és engedem, hogy behatoljon. Mozdulatával mindkettőnkből egy jóleső sóhajt csikart ki. Óvatosan ültem bele teljesen és éreztem, hogy kitölt, és mindenhol érzem. Egyik kezemmel vállába kapaszkodtam, a másikkal az ágy támlájába és kezdtem lassan mozgatni csípőmet. Kezeivel derekamat ölelve szorított magához, s egy percre sem szakadt el ajkaimtól.

-Örülök, hogy most rajtam hasznosítod a lovagló izmaidat - sóhajtja combjaimat és fenekemet markolászva. Válaszra nem, csak egy nevetésre futotta tőlem. Már kezdtem kifáradni és ezt ő is érezhette lassuló mozgásomból. Ujjaival fülem mögé tűrte hajamat, majd egy csókot nyomva szám szélébe fordít maga alá és csípője mozdulatával még mélyebbre hatol, én pedig felnyögök az érzéstől. Minden porcikáját imádom. Haja izzadtan tapadt homlokába, szemei elsötétülten néztek rám. Nyakamba temetve arcát csókolta bőrömet, én pedig hátát simogatva élveztem, ahogy egyre közelebb repít mindkettőnket a beteljesülésig, amit nem sokkal később el is érek. Egész testem beleremeg és azt érzem, menten meghalok.

Percekig vagyunk ebben a pózban és próbáljuk rendezni lélegzetvételünket. Ajkam után kapva lassú, érzelmes csókolózásba kezd velem, ami nagyon jó levezetőnek hatott.

-Egyetértesz velem, ha azt mondom, még sose volt ilyen jó? - kérdezi mosolyogva és arcomon gyengéden simít végig ujjaival.

-Ez kurva jó volt - állapítom meg, amin kuncogni kezd. Hajába túrva csókolom meg.

Miután kihúzza magát, mellé fekszek és élvezem, ahogy csendben fekszünk egymás karjaiban élvezve a másik közelségét. Éreztem, hogy szükségem lenne még egy zuhanyra, de testem még mindig a történtek hatása alatt volt és lábaim úgy remegtek, hogy képtelen lettem volna egyedül eljutni a fürdőbe.

-Eljössz velem zuhanyozni? - kérdezem hirtelen Szoboszlai felé fordulva és kicsit fentebb is könyökölök az ágyon.

-Én már zuhanyoztam - válaszolja értetlenül.

-Tudom, de arra gondoltam, segíthetnél megmosni a hátam - csupasz mellkasát cirógatom ujjaimmal és kicsit szégyenlősen sütöm le szemeimet, hiszen az ő barnái megállás nélkül bámulnak.

-Jól van szöszke - tarkómnál fogva húz ajkaira, majd velem együtt kimászik az ágyból és kiveszi táskájából sötétkék köntösét, majd magára is veszi, ahogy én teszek az én szőnyegen heverőmmel.

Halkan átsunnyogunk a folyosón, nehogy meghalljanak minket és a fürdőbe beérve magunkra zárom az ajtót. Szoboszlai leszedi magáról a kotont, majd egy papírzsebkendőbe rejtve dobja ki a kukánkba. Szerintem fél attól, hogy apa meglátja és tényleg kitekeri a nyakát. Köntösét felakasztja a fogasra, majd a matt üvegű kabin ajtaját kinyitva lép be rajta és nyitja meg a vizet. Én is rendbe teszem magamat, majd belépve hozzá csukom be az ajtót, nehogy kimenjen a víz. Felnézve a focistával nézek farkasszemet, aki végül elmosolyodik és kezem után nyúlva húz közelebb magához. Derekát átölelve hagyom, hogy a mellettünk levő tartóból kivegye tusfürdőmet és kezébe nyomva egy adagot finoman masszírozza bőrömbe. Én is így teszek vele, miközben figyelek, nehogy vizes legyen felkontyolt hajkoronám. Nem akarom, hogy szüleim felébredjenek a hajszárító hangjára.

Nem bírok betelni vele, muszáj vagyok megérinteni odalent. Szemei kissé kikerekednek, amikor férfiassága találkozik kezeimmel, amik őt izgatják. Nem törődve tekintetével óvatosan letérdelek elé és puszikat nyomok legnemesebb testrésze köré.

-Ó Istenem Nina, mit művelsz? - sóhajtja hátát a hideg csempének döntve, s ujjai egészen finoman hajamba kúsznak, ezzel összevizez, de most már ez sem zavar.

-Lazíts egy kicsit középpályás - nézek fel rá győztes mosollyal és ujjaimat óvatosan végighúzom teljes hosszán, ő pedig lecsukva szemeit szakítja meg a szemkontaktust.

Ajkaim közé véve egy hangos sóhajt hallok felőle, ez pedig csak még jobban felbátorít. Nem túlzottan szeretem ezt csinálni, de nagyon felizgat, hogy így láthatom a focistát. Teljesen kiszolgáltatott és ez most úgy tetszik, hogy én irányíthatok. Sosem volt erőszakos velem, mindig hagyta, hogy ilyen esetben magamtól csináljam a dolgomat, ahogy most is. Szerettem volna, ha igazi élményt tudok neki nyújtani, ezért szám mellett kezemmel is kényeztettem, amit halk, ellenben mély sóhajokkal hálált meg. Remélem, hogy ezt a szüleim nem hallják meg, hiszen direkt nem zártam el a csapot, a víz ugyanúgy csobogott. Éreztem, ahogy izmai megfeszültek és nem sokkal később meleg nedvét számban érezhettem, amit készségesen nyeltem le. Felnéztem rá, látni akartam arcát, ami most különösen szép látványt nyújtott számomra. Hatalmas tenyereit vállamra csúsztatta anélkül, hogy kinyitotta szemeit, amiket most szorosan lecsukva tartott és próbálta lélegzetvételét normalizálni.

-Na mi az elvitte a cica a nyelvedet? - állok fel testéhez simulva, s ezután már megajándékoz tekintetével.

-Majd mindjárt teszek róla, hogy ne legyen ekkora szád - vigyorodik el és egy finom csókot hint ajkamra, majd egy gyengéd mozdulattal fordít magának háttal és egyik kezével derekamat öleli át, míg a másik eltűnik lábaim között.

Ujjai érzékien masszíroznak odalent és érzem, hogy ez gyorsan fog neki menni. Amint megérzem magamban egyszerre két ujját is, lábaim megremegnek és örülök, amiért szorosan fog, különben a zuhanykabin kövén landolnék. Fejemet mellkasának döntve fogom engem ölelő kezét, miközben folyamatosan munkálkodik. Nyakam felforrósodott bőrét sűrű csókokkal hinti be, engem ezzel is az őrületbe kergetve. Szemeimet lecsukva tartom, amíg testemen végigsöpör az orgazmus csodálatos érzése. Kezeivel fentebb simítva masszírozza melleimet, melyekről szavak nélkül is tudom, hogy a kedvencei.

-Na? Kíváncsi vagyok, meg tudsz-e rögtön szólalni egy orgazmus után - kuncog a nyakamba és meg is fordít, hogy láthassa kipirult arcomat. A levegőt még mindig szaporán veszem, érzem, hogy testem még mindig remeg és ezt ő is érezheti, mert még mindig nem enged el, sőt mindkét kezével magához ölel és követelőzően csap le ajkaimra, miután megnyilvánulására csak egy szemforgatást kapott tőlem.

-Mi lenne, ha inkább a szobában folytatnánk? - zárom el  a csapot és kinyúlok a kabin melletti fogashoz a két törölközőért, amit Szoboszlai igen meglepetten fogad. Igazából nem a törölközőt, hanem a merész kérdésemet. Mostanra igazán hozzászokhatott volna ahhoz, hogy engem sem kell félteni.

-Bírni fogod? - kérdezi kicsit bizonytalanul, mire elnevetem magam.

-Én igen, na és te? - kacsintok rá, majd kilépek mellőle és elkezdem szárazra törölni testemet. Tisztában vagyok vele, mit mondott akkor, amikor még a kórházban voltam, hogy egymás után háromszor is csinálta, szóval kérdésem ellenére nem aggódtam, bár nem tudom, az mennyire volt igaz.

Már köntösben, száraz hajjal lépek be szobámba Szoboszlai kezét fogva, aki bezárja mögöttünk az ajtót. Kíváncsian fordulok szembe vele, hogy megtudjam, mire készül, de ez elég nyilvánvaló volt.

Köntösét szétbontom rajta, s kezeimet derekára kulcsolom, majd lábujjhegyre állva csókolom meg, amit viszonoz. Az én csókjaim egyre követelőzőbbek, hiszen minél előbb újra érezni akartam őt. A focista azonban finoman eltol magától és az ágyamhoz húz, amire leül és magával rántva én is ott kötök ki. A köntös alatt egyikünk sem visel semmit, igaz engem még teljes egészében takar a puha anyag, őt viszont kibújtatom belőle. Kezei lábaimon csúsznak fentebb az anyag alá egészen derekamig, majd lassan szétbontja rajtam, de én hiába szeretnék már újra övé lenni, ő nem siet ezzel. Kezeit lassan simítja végig domborulataimon, ezzel engem az őrületbe kerget és kezdem azt hinni, elfáradt. Ez akkor fogalmazódik meg bennem, mikor csókjaimat újra lelassítja és fordítva helyzetünkön hinti be mellkasomat nedves puszikkal. Eddig sosem volt ilyen lassú.

-Na mi van, csak nem pihenőre van szükséged és azért kínzol ennyire? - húzom fel szemöldökömet provokatívan és elvigyorodok a rám csodálkozó fiún, aki végül elneveti magát.

-Nyugodj már le szöszke! Most szeretnék veled lassan és érzelmesen szeretkezni, szóval ne rontsd már el! - egy csókkal fojt belém minden szót és nem engedi, hogy tovább firtassam a témát.

Tényleg érzelmesre vette a figurát. Olyan érzékien csókolt, mint eddig még soha. Érzem, ahogy hasizmom megfeszül, amint eléri fedetlen érzékeny pontomat ajkaival. Sóhajaimmal hálálom meg minden mozdulatát, amivel engem illet, csak hogy minél jobb legyen majd az, ami ezek után következik. Kezeimet testünk közé vezetve fonom köré és egyértelművé válik számomra, hogy nem sokáig fogja tudni ezt a lassú témát folytatni bármennyire is szeretné.

Kezeimet megfogja és fejem mellé helyezi, sajátjával fogva tartva csuklómat és előre hajolva csókol nyakamba. Medencéjét enyémnek nyomja, ezzel kicsikar belőlem egy mélyről jövő nyögést, amit a hirtelen ért érzés miatt hallattam vele.

-Ugye még mindig szedsz gyógyszert? Vagy kis klónokat szeretnél belőlem? - leheli ajkamra, én pedig kicsit megilletődök, hogy rám bízza a védekezést.

-Ehm igen, most bevettem a gyógyszert, nem úgy, mint múltkor. Mellesleg belőled egy is sok - veszem viccesre a figurát, ezzel elárulva magamat, milyen szerencsétlen voltam legutóbbi alkalmunkkor.

-Mi van? - kerekednek el szemei és kicsit elhúzódva tőlem néz egyenesen szemeimbe.

-Jajj ne legyél már ilyen! Véletlen volt és vettem be esemény utánit... - nézek el szemeiből zavartan.

-De miért volt ez? Te mindig mindenben pontos és figyelmes vagy - néz rám értetlenül és nem igazán zavarja, hogy már szeretném, ha más vizekre eveznénk.

-Mielőtt megtörtént volna az köztünk, kicsit felzaklatott, hogy előző nap felbukkantál és annyira ideges voltam, hogy szimplán elfelejtettem aznap bevenni. Bár sokkal jobb volt úgy csinálni, azért féltem, nehogy elkapjak tőled valamit. Ismerek valakit, aki kapott már el fertőzést Bundesliga játékostól. - árulom el kicsit félve barátnőm titkát, amivel tudom, most meglepem a focistát.

-Ki? Csak nem Dorina?! - kerekednek el szemei még jobban. - Én nem tudok róla, hogy Haalandnak lenne valami baja... - nevetni támad kedvem.

-Persze, mert vele nem dugtál! - nevetem el magam és úgy gondolom nem kell mindent az orrára kötnöm, de ezzel ő is így volt, mert nem faggatott tovább.

-Akkor nem probléma, ha most így csináljuk? - utal arra, hogy nem szeretne kotont húzni. Csak megrázom fejemet, majd engedem, hogy mosolyogva ajkaimhoz hajolva birtokba vegye azokat.

Felforrósodott testünk szorosan simul egymáshoz, s ezzel egyetemben egyik kezével lábaimat picit széjjelebb tolja és egy óvatos mozdulattal érzem meg magamban ahogy lassan tolja bentebb magát, én pedig még levegőt is elfelejtettem venni az érzés miatt. Hihetetlen volt. Már nem bántam, hogy ilyen tempóban csináljuk, sőt.

-Na, most már nem bánod, hogy kicsit lassabbra vettem a dolgot? - áll meg egy pillanatra és kicsit kekeckedve néz rám, miközben én szaporán veszem a levegőt.

-Nem, csak ne hagyd abba - szégyenérzet nélkül mélyesztem ujjaimat izmos fenekébe, ezzel pedig mozgásra kényszerítem a felettem tornyosuló fiút.

Nagyon tetszett, ahogy csinálta. Végig tartotta a szemkontaktust és egész idő alatt vagy csókolóztunk, vagy nyakamat kényeztette. Tényleg érződött, hogy ez az alkalom most más, mint a többi. Sokkal hosszabb volt, de lassú, ugyanakkor fáradtan dőlt mellém a végén és takart be mindkettőnket, nehogy megfázzon felhevült testünk. Mellkasán fekszem és hallgatom szívverését, ami most már nem olyan szapora, mint percekkel ezelőtt. Nem tudom megunni vele.

-Szeretlek - fordítom fejemet arca irányába, hogy szemeibe tudjam ezt a jelentőségteljes szót mondani. Egy ideig csak pislog rám, végül szélesen elmosolyodik, nekem pedig pír szökik arcomra.

-Úgy látom három orgazmus után te nagyon romantikus leszel - jegyzi meg viccesen, amiért kap tőlem egy szúrós pillantást. Mindig elvicceli a dolgokat.

-Megölted a pillanatot! - tettetek sértődöttséget, de látja rajtam, hogy nem kell komolyan vennie.

-Én is szeretlek szöszke! - néz mélyen szemeimbe, ezzel rám is komolyságot erőltet, végül hosszan megcsókol, mely teli van érzelmekkel. Mindennel, amit egymás iránt érzünk.

Sziasztok Drágáim! 🥰

Úgy gondoltam ünnepeljük meg egy új résszel, hogy SzD bekerült a válogatott keretébe. Mellesleg ez a könyv utolsó előtti része, amely extra hosszúra sikeredett, remélem szívesen olvastátok. Bevallom, én nagyon szerettem írni ezt a részt is, hiszen elhangzott a bűvös sz betűs szó is, ami szerintem ideillő volt. Szerintetek is?

Mit gondoltok erről a három igen forró jelenetről? Vagy szerintetek sok volt? Úgy gondolom mindez lehetővé tette, hogy sok mindent megbeszéljenek és új dolgok derüljenek ki.

Nektek tetszenek D reakciói és beszólásai? Én imádom a jellemét ebben a könyvben.

Millió puszi & ölelés! ❤️