N I N A

Ujjaimat tördelve néztem ki a taxi ablakán, miután leszállt a gépem Ferihegyen. Tudtam, hogy anyáék elfoglaltak a holnapi disznótor miatt, így mondtam nekik, hogy nem kell eljönniük értem, majd megoldom.

Furcsa volt újra Magyarországon lenni másfél hónap után. Amikor februárban kimentünk a versenyre még szürke télies idő volt, most viszont kezdett látványosan tavaszodni, az idő is sokkal melegebb volt, mint Lipcsében. Hiányzott már mindez. Ennek ellenére tegnap aláírtam a szerződést és elküldtem az igazgatónak, miszerint 5 évre a Redbull csapatát fogom erősíteni. Szerettem volna elújságolni ezt is Szoboszlainak a tegnapi után, viszont az, hogy mindennemű megkeresést mellőzve nem jött vissza este, az megintcsak kiverte nálam a biztosítékot. Megint engedtem magamat átverni. Pedig olyan meggyőző volt az a kis vallomása és őszintének láttam, mégsem értettem mire volt ez jó, ha nem is jelentkezik. Csak gondolnom kellett rá, telefonom ölemben rezegni kezdett és az ő nevét írta ki. Egy darabig néztem, majd határozottan nyomtam meg a piros gombot, ezzel elutasítva a hívást.

-Megérkeztünk kisasszony - szólal meg a sofőr kedvesen, én pedig felkapva fejemet észlelem, hogy tényleg közeledünk a falu végében levő családi birtokunk felé.

Elmosolyodom, amint meglátom, hogy a kapu nyitva áll, így a taxis gond nélkül parkol le udvarunkban, ami sokkal szebbet mutatott virágokkal, mint legutóbb, amikor láttam. Az autóból kiszállva rendezem a fuvaromat, majd elköszönök a taxistól és egy sóhaj kíséretében a nagy emeletes ház lépcsője felé kezdek sétálni, de ekkor anyukám és barátnőm rontanak ki az ajtót és rohannak felém. Elnevetem magam, mikor Dorina olyan lendülettel ugrik nyakamba, hogy majdnem elesünk.

-Jajj de hiányoztál már! - szorít magához. Nekem is hiányzott a bolond feje.

-Te hogy hogy itt vagy? - tolom el magamtól mosolyogva, nem mintha nem örülnék neki.

-Ugyan kérlek, hogy hagyhatnék ki egy Wagner családi disznótort - legyint nevetve és igen. Ez már nagy hagyomány nálunk. Ilyenkor jön össze a család, amit nagyon szerettem. Meg volt a hangulata.

-Milyen utad volt kincsem? - ölel magához anya is mosolyogva.

-Fárasztó - sóhajtom és nem emiatt vagyok ennyire letört, mint a bili füle.

-Gyere csinálok neked egy teát - öleli át vállamat és sétálunk közben a ház felé.

Bent megcsap sütemények tömkelegének illata. Igen, disznótorok alkalmával általában felszalad rám csak úgy két kiló. Most még nyugodtabb szívvel fogok enni, tekintve, mennyit fogytam.

-Ninácska! - kap fejéhez nagymamám, amint meglát a konyhába belépni.

-Szia mamszi! - sétálok hozzá és nem törődve, hogy piros köténye kicsit lisztes, szorosan magamhoz ölelem. - Mi finomat sütsz? - nézek körbe, hiszen mindenhol tálcák és alapanyagok voltak.

-Csak egy kis mézest, a kedvencedet - mosolyodik el, majd hajamat megigazgatja ujjaival - Kislányom, te fogytál! Olyan sovány az arcod - állapítja meg szemöldökét ráncolva. - Gyere, egyél pogácsát - veszi el az asztalról a nagy tál sajtos pogácsát és orrom alá dugja, én pedig tudom, muszáj ennem legalább egyet belőle.

-Felmegyek átöltözni - közlöm családom női tagjaival tervemet, akik egy bólintással adják tudtomra, hogy nem bánják. Dorina természetesen velem együtt sétál fel az emeletre. El kell neki mondanom, mi történt tegnap.

-Mi a helyzet? Látom rajtad, hogy megint padlón vagy - csukja be magunk mögött szobám ajtaját, én pedig sóhajtva leülök ágyamra.

-Beszéltünk tegnap - kezdek bele halkan, mire felvonja szemöldökeit és azonnal letelepszik mellém.

-De nem békültetek ki - állapítja meg, hiszen abszolút nem volt jó kedvem.

-Tulajdonképpen nem tudom mi van most. - rázom fejemet értetlenül. - Bocsánatot kért és mindent bevallott. Aztán pedig . . .

-Jézusom, ugye nem?! - fogja meg vállamat kikerekedett szemekkel.

-De igen - kínosan elmosolyodom, majd folytatom. - Az istállóban . . .

-Ti aztán tudtok élni - neveti el magát. - És utána mi volt? Nem volt jó?

-Kurva jó volt - nézek rá jelentőségteljesen. - Inkább az volt a probléma, hogy nem lett definiálva, mi van most köztünk, mert el kellett mennie egy megbeszélésre és azt ígérte, este visszajön beszélni. De kibaszottul nem jött és nem is keresett! - fújtatok bosszúsan és ha most itt lenne meg tudnám fojtani egy kanál vízben.

-Lehet, hogy történt valami - kezd bele óvatosan, tekintve, milyen állapotban vagyok.

-Nem Dori! - vágok közbe mérgesen. - Kurvára nem így kellett volna lennie ennek! Akkor meg ne ígérgessen, ha nem tudja betartani. Komolyan olyan rohadt megerőltető lett volna írnia egy szájbavert sms-t?!

-Oké, nyugodj le, mert nincs szükségem egy ideges Wagner Ninára - szól rám azonnal. Igaza van. De nem ideges vagyok, hanem csalódott. Talán jobban, mint legutóbb.

-Dori, szerintem csak azért volt ez az egész, hogy dugjunk egyet, aztán felszívódjon, mert nem is jelentett neki semmit! Megint csak kihasznált. - a könnyek egymás után gyűlnek szemeimbe és kezd elhomályosodni látásom.

-Nah, ne sírj nekem - ölel át karjaival, de ezzel a mondatával pont nem segít - Nem éri meg miatta.

Telefonom újra rezegni kezd az ágyon, de a hívó fél ugyanaz. Szoboszlai nem tágít. Kétségbeesetten próbál elérni, mióta leszállt a gépem.

-Szerintem biztos van erre is magyarázat - szólal meg újra barátnőm, mikor látja, hogy kinyomom.

-Nincs kedvem megint végighallgatni a lüke dumáját! - rázom fejemet szipogva és inkább íróasztalomhoz sétálok, hogy kifújhassam orromat és megtöröljem szememet.

-Pedig biztos most is meggyőző tudna lenni, tekintve, hogy tegnap ledobtad neki a bugyidat.

-Kuss - húzom össze szemeimet résnyire, amin elneveti magát.

-Tényleg és hogy védekeztetek? Gondolom egyikőtök se készült arra, hogy az istállóban estek egymásnak - kérdezi szórakozott mosollyal, de én csak megforgatom szemeimet.

-Sehogy. Bevettem egy 72 órásat - vonok vállat lazán, pedig még így is görcsben volt a gyomrom, nehogy mégis baj legyen.

-Hát barátnőm, te tényleg nem vagy semmi - fogja fejét nevetve. Tudom, szörnyű vagyok.

Világos farmerben - kizárólag olyat, amiben már nem mennék sehová - és egy sárga pulcsiban, valamint fekete bokacsizmában mentem ki az udvarra, hogy megkeressem apát és papát. Nagy meglepetésemre mama testvére és felesége is itt voltak és éppen a teknőket takarították.

-Sziasztok! - köszönök rájuk, mikor közelebb érek és egy emberként fordulnak felém. Apa azonnal kitárja karjait, amik közé boldogan vetem magamat.

-A legkisebb Wagner is hazatalált - jegyzi meg papa viccesen, mikor arcára puszit nyomok.

-Milyen volt Németország Ninácska? - kérdezi apa nagybátyja, aki már megint dohányzik, pedig jól tudja, hogy utálom a cigifüstöt.

-Jó volt, de itthon jobb - keserédes mosolyomat apa is észreveszi. Furán méreget, de nem kérdez inkább. Tudja, hogy úgyis elmondom, ha akarom. - Evelinék is jönnek? - fordulok apához, hiszen unokatestvérem hatalmas forma és minden disznótor alkalmával csinálunk egy kis őrültséget.

-Igen, majd holnap reggel - bólint kedvesen mosolyogva - Fáradtnak tűnsz, minden rendben? - kérdezi némi aggodalommal hangjában.

-Persze, csak . . . kicsit elfáradtam az utazásban - erőltetek hamis mosolyt arcomra. Tényleg kelleni fog ez a pár nap itthon, hogy elfelejtsem a történteket.

-Tessék igyál egy pálinkát, az majd helyre hoz - papa ellentmondást nem tűrően nyomja kezembe a két centes poharat, aminek tartalmát előbb megszagolom, majd le is gurítom abban reménykedve, hogy jótékony hatással lesz az alkohol lelki állapotomra és segít kizárni gondolataimból a focistát.

Egy kicsit lézengtem az istálló körül, megnéztem és megsimogattam a kisbárányokat, amik távollétem alatt születtek. Igazi kis fehér pamacsok voltak. Minden szabadidőmet az állatokkal töltöttem, hiszen ők mindig megmosolyogtattak játékosságukkal.

Anya, mama és Dorina a konyhában beszélgettek, mikor bementem és leültem én is az asztalhoz.

-Miujság van kint? - néz rám anya mosolyogva és felém nyújtja a pogácsás tálat, amiből megint veszek egyet. Szerintem még ma vissza fog jönni egy kiló legalább.

-Épp az üstöt mossák el - válaszolom meg kérdését, majd szétbontva a pogácsát, számba dobom a sajtos részét. Mama mindig ki van tőlem akadva, hogy eszem a pogácsát.

-Viszek nekik egy kis harapnivalót, mielőtt feldobják a talpukat - indul el mama és magunkra hagy.

-Mi a baj Ninus? - kérdezi meg anyu hirtelen, én pedig csak értetlenül nézek rá, mintha azt szeretném vele tudatni, nem tudom miről beszél. Pedig jól tudtam. Ő is és én is.

-Hülye voltam már megint - nyelem le az utolsó falatot is nagy nehezen. Undorodok magamtól még jobban.

-Szerintem ez nem igaz, azt azért hozzátenném - vág közbe Dorina, anya pedig kérdőn néz rám.

-Dominik eljött, hogy megbeszéljük a dolgot és annyira meggyőző volt, hogy elfogadtam a bocsánatkérést...

-Akkor meg? - kérdezi értetlenül, hiszen ki kellene csattannom az örömtől.

Anyának bátran meséltem el mindent, persze nem olyan részletesen, mint Dorinának, de a lényeget ő is értette. Nem titkoltam előle soha semmit, így a szexuális életemről se beszéltem vele pironkodva. Nyíltan megmondtam neki mindent, sokszor tanácsot is kérve tőle.

-Hát szerintem nem így kellett volna kifejezned, hogy megbocsátasz neki. Lehet, hogy azért nem keresett, mert összezavarodott kicsit. - veti fel lehetséges okot, de ezen csak elnevetem magam.

-Ő nem az a fajta - rázom fejemet és inkább kitöltök egy meleg teát magamnak.

-Ráadásul egy rakás nem fogadott hívása van tőle - tudatja barátnőm anyámmal, hogy a focista egész nap próbált elérni, de én nem hagytam erre neki lehetőséget.

-De téged ugye nem keresett? - nézek szigorúan a barna hajú lányra, aki csalódottan megrázza fejét.

-Nem, szerintem tudja, hogy telefonon keresztül is lekiabálnám a fejét, amiért ilyen paraszt veled - húzza el száját. Ő tényleg képes lenne olyanokat mondani Szoboszlainak, hogy többé tükörbe se merne nézni.

-Majd elrendeződik ez is, ne aggódj. Adj magadnak egy kis időt - áll fel anya egy kis mosollyal az arcán - Gyertek, terítsünk meg! - int maga után az ebédlőbe, ahol a nagy asztal már szét volt húzva, így mindenki kényelmesen elférhetett ebéd közben.

A késői ebéd alatt én voltam az állandó téma és a verseny, valamint a közelgő aacheni verseny, ahol még mindig kérdéses volt részvételem. Fogalmam sincs, fel tudok-e majd készülni a versenyre. Életem egyik legmeghatározóbb eseménye lehet.

Rengeteg süteményt ettem és el nem tudtam dönteni, melyik volt a finomabb. Késő délután a teraszon ülve boroztunk a családdal és barátnőmmel. Kicsit sikerült is minden rosszat elfelejtenem az elmúlt hetekből, önfeledten nevettem nagyapám poénjain, amitől éreztem, hogy hasamban holnapra hatalmas izomláz lesz.

-Várunk még valakiket? - szólal fel barátnőm érdekesen nézve a birtok bejáratához közeledő fekete autót.

-Úgy tudom nem, csak holnap jönnek a többiek - feleli apa értetlenül méregetve az autót.

Fekete Audi a jól ismert SZD-010  rendszámmal. Kurva élet. Szoboszlai. Hogy a picsába talált ide...

-Nina - hallom Dorina hangját, amint felállok székemből. Ijedten kapom rá tekintetem, de látva meglepettségét, elhessegetem azt a gondolatot, hogy ő hívta volna ide.

Az autó megáll, én pedig remegő lábakkal lépkedek le a lépcsőn. Családom minden tagja csendben van, nem értik, mi történik. Kivéve anyát és Dorinát. Ők ketten jól tudják, miért vagyok éppen falfehér. Szoboszlai kiszáll a kocsiból, majd egyből találkozik tekintetünk. Szívem torkomban dobog és érzem a fülemben lüktető vért, majd a pillangókat, amik hasamban éledezni kezdtek. Az, hogy most itt van, nyilvánvalóvá teszi, hogy komolyan gondolt mindent, amit tegnap mondott.

-Ki ez a városi ficsúr? -hallom apa hangját, s visszanézek rá vállam felett.

-Egy vérbeli seggfej. - válaszolom gyorsan.

Lábaim megindulnak velem a focista felé, aki bizonytalan mosollyal lép felém pár lépést. Kicsit megilletődik, amint látja, hogy mindenki őt bámulja, de inkább visszavezeti rám szemeit. Fekete farmert és egy fehér pólót visel. Az sem érdekli, hogy már hűvösebb van és simán megfázhat. Tetoválásai pedig jól látszanak, talán még a teraszról szemlélődő családtagjaim számára is. Nincsenek ezzel kibékülve annak ellenére sem, hogy nekem is van, nem egy.

-Sajnálom - szólal meg, mikor már csak pár lépés választ el minket egymástól, én pedig kezemet meglendítve keverek le neki egy újabb csattanós pofont, majd mielőtt realizálná a helyzetet ugrok nyakába és csókolom meg telt ajkait. Erre nem igazán számított, mégis azonnal nyúlt combjaim alá, hogy megtarthasson. Hosszan, követelőzően csókoltam, amit megilletődve fogadott, de ellenkezésnek egyetlen jelét sem mutatta. Nem érdekelt, mit gondolhat családom tettemről és a jelenetről, amit minden bizonnyal érdeklődve néztek végig, csak az, hogy ez a fiú most itt van. Utánam jött.

-Mit keresel itt? - lehelem ajkaira, miután letett a földre és már két lábon álltam előtte, nyakába csimpaszkodva.

-Egyértelműen téged - mosolyogva tűri fülem mögé hajamat és ölel meg szorosan. - Tegnap lemerült a telefonom és nagyon elhúzódott a megbeszélés. Nem akartalak zargatni, azt gondoltam már lepihentél. Reggel átmentem, hogy beszéljek veled, de a recepciós azt mondta elutaznál.

-El akartam mondani - bólintok aprót - Amikor visszajössz, de ugye ez nem történ meg - húzom fájdalmas mosolyra számat.

-Nagyon sajnálom! - néz rám komoran, de egyszerűen nem tudok ezek után haragudni rá.

-Te Lipcséből idáig vezettél? - nézek el válla felett a fekete autóra, mire bólint.

-Miattad egész Európát is végigvezettem volna - csókol meg hosszan, amivel nem tudok betelni. Imádom, ahogy csókol.

-Idióta vagy - nevetem el magam és egy gyors csók után eltolom magamtól, hogy kivegye pulóverét az autóból, amit magára is vesz. Szám szélét rágva nézek a focistára, akinek irtó édes mosolya megint levesz lábamról.

-Miért bámul mindenki? - suttogja elnézve mögöttem, de anélkül is tudom, mire céloz, hogy megfordulnék.

-Azért mert még senki nem jött ide hívatlanul főleg nem Gucci-Armaniban és jobb lesz, ha kiszeded a fülbevalókat, úgy nézel ki, mint egy rossz strici - nevetem el magam, hiszen jól tudom, hogy nagyszüleim szét fogják ezért szekálni. Csak mosolyogva megrázza fejét.

-Bemutatsz nekik? - kérdezi rám nézve és mintha félne kicsit.

-Gyere - fogom meg kezét és sétálok vele vissza a családomhoz, akiknek nagy része kérdőn kapkodják tekintetüket közöttünk.

-Úgy látom házhoz jössz a pofonért - kuncog Dorina, mielőtt bárki is megszólalhatna, de a focista ezt egyáltalán nem tartja viccesnek és csak egy szemforgatással díjazza beszólását.

-Szeretnék nektek bemutatni valakit - nézek végig a társaságon. Anya mosolyog rám, apa viszont szúrós tekintettel bámulja a focistát.

-Jó estét! - int esetlenül - Szoboszlai Dominik - nyújt kezet előbb apának, majd papával fog kezet.

-Mari, hozz egy poharat a fiatalembernek! - int papa mamának, aki máris megy be a házba tiszta pohárért.

-Elnézést, de nem szerettem volna semmit megzavarni - kezd szabadkozni Szoboszlai. Szegény még nem tudja, hogy nálunk ez felesleges.

-Mindig szívesen fogadunk vendégeket. Főleg, ha az a kisunokám udvarlója! - mosolyodik el papa, én pedig meglepetten nézek össze anyával, aki csak vállat von. - Szóval halljam, fehéret vagy vöröset iszol? - veszi el közben mamától a poharat és egyértelműen a borra utal kérdésével. Óvatosan hajolok a focista füléhez.

-A fehéret mondd - suttogom, mire megismétli hangosan, papa pedig nem tudva az egészről elismerően bólint, majd kitöltve az italt kezébe nyomja. Ha ezt szegény megissza, biztos fejre áll, tekintve, hogy nem szokott alkoholt fogyasztani az edzések miatt.

-Ülj csak le Dominik - húzza ki anya neki a széket, amin eddig én ültem. - Nina majd hoz magának egy másikat.

-Köszönöm - ül le a fehér székre, én pedig gondolkodás nélkül foglalok helyet lábain, amin ő is meglepődik, de végül körém fonja karjait majd vállamra egy puszit nyom. Pirulva nézek vissza rá, majd találkozik tekintetem apáéval, akinek már kevésbé tetszett a szituáció. De nem nagyon érdekel, mert olyan nyugodtan ülök Szoboszlai ölében, mint még soha. Hihetetlen melegséggel tölt el, hogy most itt van velem.

-Mi csillog a füledben fiam, valami biléta? - mama kérdésén mindenki elneveti magát, egyedül Szoboszlai néz vissza rá zavartan.

-Felénk a teheneket és a bikákat szokás így megjelölni - csatlakozik papa is a focista szekálásához.

-Látod? Én mondtam, hogy vedd ki - fordulok felé és ölelem át nyakát kuncogva, amin ő is elneveti most már magát.

Miután Dorina hazament és nagyszüleim is átmentek a birtok másik felén lévő házba, anya megvacsoráztatta a focistát, akit apa folyamatosan szóval tartott. Kezdtem azt érezni, mintha valami vallatáson lennénk. Mindenről kérdezgette, de leginkább a focira volt kíváncsi. Igazából még azt is kinéztem volna belőle, hogy szegénytől azt is megkérdezi, lefeküdt-e már velem.

Szoboszlai számított arra, hogy vagy itt vagy állítása szerint Fehérváron fog éjszakázni, ezért hozott magával ruhákat. Én már ágyamban feküdtem és telefonon írtam Dorinával, aki kíváncsi volt rá, beszéltem-e azóta szerelmi életem megtestesítőjével, de erre még nem volt alkalmam. Egy fekete pólóban és melegítőnadrágban jött be az emeleti fürdőből és csukta be maga után a szobaajtót. Kíváncsian néztem rá, s közben elköszöntem barátnőmtől. Tudtam, hogy egy hosszú beszélgetés vár még ránk.

-Álmos vagy? - fekszik be mellém a takaró alá, én pedig ösztönösen bújok közelebb testéhez, derekát pedig átölelem és mélyet szippantok ellenállhatatlan illatából.

-Még nem - nézek fel rá mosolyogva, amit viszonoz. Hosszú ujjaival hajamat birizgálja és hosszú percekig csak néz rám.

-Az apád szerintem nem igazán csíp - jelenti ki viccesen, én pedig aprót bólintok. Ez nekem is feltűnt.

-Majd megkedvel. - vonok vállat - Tudsz te rendes srác is lenni.

-Nem csak egy egoista köcsög? - vonja fel egyik szemöldökét.

-Szerinted most az ágyamban feküdnél, ha valóban az lennél? - birizgálom pólóját mellkasán és szégyenlősen kapom el szemeimet róla.

-Őszintén szólva, csak reménykedtem benne, hogy nem fogsz elkergetni. Viszont amikor másodszorra is arcon vágtál, megijedtem, hogy tényleg elbasztam a lehetőséget. - halkan elnevetem magam és mellkasára hajtom fejemet és hallgatom egyenletes szívverését. Védelmező karjaival öleli testemet és biztonságban érzem magamat vele. - Aztán másodszorra is megleptél.

-Mi volt az első? - emelem fel fejemet, hogy szemeibe nézhessek.

-Amikor tegnap letámadtál az istállóban - húzza pimasz mosolyra ajkait, én pedig érzem, hogy vér áramlik arcomba.

Fejemet visszahelyezem, majd egy kis csendet követően most én szólalok meg.

-Nagyon haragudtam rád tegnap este. Még ma is, egészen addig, míg meg nem jelentél - ismerem be, ő pedig állam alá nyúlva emeli fel fejemet.

-Ígérem, nem lesz több olyan, amiért haragudnod kell majd rám - néz mélyen szemeimbe, én pedig teljesen kizárok mindent, ami most körülöttem van. Csak a barna szemekre tudok koncentrálni és puha ajkaira, amiket óvatosan enyémekre tapaszt.

-Azt melegen ajánlom Szoboszlai - húzom végig kezemet borostáján, majd ujjaimat hajába vezetve túrom szét azt és egy újabb csókot kezdeményezek.

-Mi a franc baj van a Dominik névvel, hogy nem akarod használni? - sóhajt mélyet és kérdőn rám pillant, de látom rajta, hogy nem mérges.

-Szex közben sokkal jobban hangzik - villantok rá egy ördögi vigyort, s lábaimat átvetve derekán, ülök fel ölébe. Hátát az ágy háttámlájának dönti, kezeivel derekamat öleli át. Tudja, hogy nem azért mondtam mindezt, mert össze szeretném most vele gyűrni a lepedőt, ezért nem kezd bele semmibe.

-Nos, ez esetben én is maradok a szöszkénél - mosolyodik el.

-Nem bánom - egyezek bele nagy nehezen, egy halvány mosoly kíséretében.

-Leszel a barátnőm? - hirtelen jött kérdésével jócskán meglepett, erről árulkodnak kikerekedett zöld szemeim és ajkaim is kissé elnyíltak a döbbenettől. Egy pillanatig azt hittem, csak viccel, de látva komoly tekintetét, végre sikerült felfognom, mit kérdezett az előbb.

-Igen - suttogom magam elé és érzem, hogy néhány pillangóm épp most nyúlt ki.

Egyszerűen nem térek magamhoz. Az elmúlt napok történései után eszem ágában nem volt arra gondolni, hogy eljutunk eddig a pillanatig és én valóban igent fogok mondani. Nem is értem magamat, ezen egy kicsit többet kellett volna gondolkodnom, én meg csak úgy rámondtam az igent. Talán azért, mert szerettem őt és bíztam benne.

-El sem tudod hinni, mennyire örülök ennek - mosolyodik el szélesen és tarkómnál fogva húz ajkaira és kezdünk hosszú csókolózásba, ami után kifulladva döntöm homlokomat övének. Kezei a takaró alatt simogatják hátamat, és egyszerűen nem bírok betelni vele.

-De előbb! - teszem fel mutatóujjamat, mintha valami kikötést szabnék neki, így kérdőn pislog rám gyönyörű szemeivel. - Van még bármi, amiről tudnom kellene?

-Nos... városi gyerek létemre rohadtul szeretem a pacalt és a hurkát. A lakásom hűtőjében pedig mindig van egy pár kolbász, amit apa szokott küldeni.

-Ja persze - nevetem el magam hitetlenül és reméltem nem hiszi azt, hogy beveszem ezt a hülye dumát.

-Komolyan mondom! - bólogat hevesen - Szívesen megmutatnám, szeretném, ha egyszer eljönnél hozzám vacsorára, hogy ne az a rossz élmény maradjon meg mindkettőnkben. Gondolom nem akarsz velem nagyon hivatalosan még bárhol is mutatkozni.

-Miért ne akarnék? - vonom fel szemöldökömet.

-Nem tudom - von vállat - Magamból indultam ki és szeretném, ha egy kicsit az enyém lennél és nyugodtan lehetnénk egymással. - ismeri be végül szégyenlős mosollyal.

-Te mikor lettél ilyen romantikus? - nevetem el magamat és nyomok egy puszit szájára, majd felállok az ágyból és lekapcsolom a lámpát.

-Mióta te felbukkantál az életemben - ölel át hátulról, amint visszafekszem mellé. Tudja, mitől döglik a légy.

-Elmeséled, mi volt tegnap azon a megbeszélésen, ha már úgy el kellett rohannod? - kérdezem halkan a nyakamba szuszogó focistától.

-Csak a szokásos unalmas információkat közölték meg, hogy interjút kellene majd adnom a sérülésemmel kapcsolatban, meg úgy mindennel, hogy érzem magam Lipcsében - adja meg a választ röviden. - Elkísérsz majd? - kérdezi hirtelen, én pedig azt érzem, ma túl sok olyan kérdést tesz fel, ami kihatással van a jövőmre.

-Komolyan szeretnéd? - fordulok meg nagy nehezen karjai között és az ablakon beszűrődött fényben tisztán látom vonásait, amint mosolyra húzza száját.

-Hatalmas örömet okoznál vele - húz közelebb és ajka már-már érinti enyémet.

-Nocsak, neked így is lehet? - kérdezem visszatartva nevetésemet, ő viszont nem tudja.

-Egyszer nem teszek ilyen utalást, te meg azonnal kiprovokálod. - puszil homlokon én pedig zavaromban inkább becsukom szemeimet. Igaza van, örülnöm kellene, hogy most normálisan beszélgetünk, de én voltam, aki elviccelte az egészet.

-Mert már megszokottá vált tőled - temetem mellkasába arcomat és érzem, ahogy tusfürdőjének illata orromba szökve bénítja meg agyamat.

-Annyira finom illatod van - csókol nyakamba finoman, amitől mosolyogni kezdek, hiszen borostái eléggé csiklandozzák bőrömet.

-Hiába mondasz ilyeneket, holnap korán kelünk. - simítom végig arcélét ujjaimmal.

-Miért, mi lesz holnap? - tol el egy picit magától és szemmel láthatólag kicsit megilletődik.

-Nos, megnyertél magadnak egy Wagner családi disznótort és egy tanyabulit is - avatom be a részletekbe, amiről semmit nem tudott eddig. Lehet, most bánja meg, hogy utánam jött.

-És nekem abban miért kell részt venni? Veled szeretnék lenni. - hanghordozása olyan, mint egy ötéves hisztis kislányé.

-Azért, mert nálunk a vendég fogja a disznó farkát és mellesleg le akarod nyűgözni apámat, igaz? - vigyorogva nézem, ahogy mosolya alábbhagy és konkrétan megszólalni se mer.

-Fasza, oda az összes Gucci pólóm - jegyzi meg viccesen.

-Merd feláldozni, nehogy apámtól kérj. Majd veszünk neked még egy utánzatot Szabadkán - ajánlom fel az alkut, amin megrökönyödik és érzem, hogy vitázni támad kedve.

-Kikérem magamnak! Kurvára eredeti az összes! - kezd háborogni, de én csak megforgatom a szemem és hirtelen elhallgattatom egy hosszú csókkal, amit nem ellenez.

-Jól van Mr Armani nagykövet, csak vicceltem - válok el puha ajkaitól, pedig azt kívánom sose kellene.

-Szóval akkor . . . - sóhajt lemondóan. - Mikor kelünk? - már ezt is félve kérdezi meg.

-Fél 6 és így is rendes vagyok veled, hogy nem előbbre húzom az órát - válaszolom ellentmondást nem tűrően, ő pedig csak hallgat.

-Csak úgy halkan megjegyezném, hisztis vagyok, ha nem alszom ki magamat - húzza ránk teljesen a takarót és elhelyezkedik alvó pozícióba. Ezek szerint nem ellenkezik. Helyes.

-Vállalom a  kockázatot - bújok hozzá a takaró alatt mosolyogva.

Madarat lehetne velem fogatni olyan boldog vagyok, hogy itt van velem. Nem neheztelek rá a tegnap miatt és az azelőtt történtek miatt. Szeretném tényleg elfelejteni ezeket és csak a jó dolgokra koncentrálni, hiszen fél órája hivatalosan is a barátnője lettem.

Na sziasztok! 😁
Annak örömére, hogy SzD bemutatkozott a Bundesligaban is, gondoltam ünnepeljük meg egy új résszel hahaha

Ebben a fejezetben sok kérdésetekre választ kaphattatok, sokra pedig még nem hahha

Kíváncsi vagyok hogy tetszett nektek ez az igazán békülős családos fejezet. Várom kommentben a véleményeket 😘

Millió puszi& ölelés ❤️