N I N A

-Gyere szöszke, hazaviszlek! - torna után Szoboszlai a falnak dőlve várt rám az öltöző előtt, amivel a frászt hozta rám.

Csak egy bólintás kíséretében egyeztem bele és reméltem, hogy most kifelé menet senkivel nem futunk össze a csapattársai közül. Csendben sétáltam mellette autójához, élvezve a napsütést, ami kellemesen melegítette arcomat. Nem úgy mint reggel, amikor még be is volt borulva és tényleg fáztam. Gondolataimba mélyedek, Szoboszlai pedig nem fáraszt, míg meg nem érkezünk az akadémiára. Kiszállok kocsijából és meglepődötten veszem tudomásul, hogy ő is így tett és most kezemért nyúlt.

-Igen? - pislogok rá és érzem, ahogy közelségétől a torkomban dobog a szívem.

-A családom nemsokára megérkezik. Hogy döntöttél a lovaglással kapcsolatban? - kérdezi piszok szemtelen mosollyal és ajkai szinte enyémeket súrolják.

-Legyen, de csak a húgod miatt - lehelem és remélem erős tudok maradni annyira, hogy nem csókolom meg.

-Köszönöm - nyomja ajkait enyémekre és hosszasan megcsókol. Tökéletes volt megint minden. Egyszerűen nem értem, hogy csinálja. Bármennyire is szeretném utálni, nem tudom, amikor így viselkedik. Mérhetetlen jófej tud lenni és éppen ezért nem értem, mik ezek a hangulatingadozások nála. - Mikorra jöjjünk? - kérdezi, miután elvált tőlem és újra szemeibe nézhettem, amik csillogtak.

-Gyertek kettőre, addig felszerelek egy lovat - vetem fel az ötletet.

-Lehetne Dominót? - kérdezi hirtelen, én pedig meglepődök, hogy még mindig tudja a ló nevét.

-Lehet, de miért pont őt? - kérdezem nevetve, miközben kiveszem táskámat is az autóból és azon gondolkodom, vajon tudatos volt-e részéről az előbbi csók.

-Mert szimpi - von vállat, majd ad egy puszit arcomra, én pedig értetlenül fordulok utána.

-Neked komolyan szimpatikus egy ló? - nevetem el magamat, ő pedig mosolyogva néz rám autója felett.

-Erre a kérdésre most inkább nem válaszolok. - int egyet és beül az Audiba.

Kissé feldobottan sétálok fel a másodikra, hiszen a torna mellett muszáj mozognom valamit, mert eltunyulok. Lehet, elkezdek lassan én is újra lovagolni.

Szobámban előkerestem az egyik sötétkék lovaglónadrágomat és egy lazább felsőt, ami nem túl vékony. Arra gondoltam, mivel nincs olyan nagyon meleg odakint, ezért a fűtött fedeles lovardába viszem Szoboszlaiékat. Legalább a focista sem fog hisztizni, hogy fázik.

Dominó szinte megérezte, hogy ő lesz felnyergelve és őt fogja szeretgetni egy négy éves kislány, mert mikor beléptem az istállóba nyerített egy nagyot.

-Karla! - szólítom meg az egyik dolgozót, aki rengeteget segít még most is a lovak körül, hogy levették a gipszemet. - Szabad a lovarda? - érdeklődök mosolyogva és remélem igent mond.

-Persze, lovagolsz? - húzza széles mosolyra száját, de megrázom fejemet.

-Nem, egy barátom jön a családjával és a húga fog. - világosítom fel a helyzetről, mire csak bólint.

-Be van fűtve, szóval nyugodtan menjetek. Segítsek felszerelni Dominót? - int fejével lovam felé, aki intelligenset nézett vissza ránk boxában állva és várta, hogy mi fog történni.

-Köszönöm, megoldom - biccentek, majd miután egy mosoly kíséretében magamra hagy, bemegyek a lóhoz.

Fekete bundáját párszor átkefélem, igaz nem koszos. Lábaira bokavédőt teszek a biztonság kedvéért és valahol örülök, amiért Szoboszlai őt kérte, mert nyereg alatt a legnyugodtabb lovam. Hátára egy világoskék nyeregalátétet teszek, majd a kényelmes nyerget felteszem rá, amit még a ve

rsenyre hoztunk. Verseny előtti napon mindegyik lovat le szoktam lovagolni egy kis levezető edzés gyanánt és, hogy mozogjanak az új helyen.

Fekete kantárfeje szinte elveszett rajta, majdnem ugyanolyan fekete volt, mint ő, csak homlokánál levő strasszkővel díszített homlokszíj virított. Sörényét és farkát is gondosan megfésültem, majd telefonomat elővéve pötyögtem a focistának egy üzenetet, hiszen lassan két óra.

wagnernina Hátra gyertek majd az istállóhoz 🙂

Visszacsukva Dominó ajtaját a nyergesbe mentem, hogy keressek egy olyan kobakot, ami egy négyévesnek is megfelel. Szerencsére találtam egy rózsaszín darabot, remélem jó lesz rá. Telefonom rezgett egyet zsebemben és számítottam is rá, hogy Szoboszlai írt vissza ilyen hamar.

szoboszlaidominik Rendben 😉

Pár perc múlva lépteket és hangokat hallok a bejárat felől, majd odakapva tekintetemet meglátom Szoboszlait nagy mosollyal az arcán, jobb oldalán egy tündéri szép szőke kislány kezét fogta, aki biztosan a húga lehetett. Közvetlenül mögöttük szülei sétáltak.

-Szia szöszke! - érnek oda hozzám, én pedig küldök felé egy szúrós pillantást a szóhasználatáért. Csak kedvesen mosolyogva állja pillantásomat. Tudom, hogy a családja előtt nem lenne jó ötlet balhézni, erre később is ráérek.

-Szia! - guggolok le a kislány elé mosolyogva - Te biztosan Szofi vagy igaz? Én Nina vagyok - nyújtom kezem, hisz fogalmam sincs, hogyan kellene bemutatkoznom ennek a kislánynak. Nem értek a gyerekekhez.

-Szép neved van! - mosolyog vissza rám, közben izgatottan tekint körbe az istállóban, én pedig felegyenesedek és a focista szüleihez fordulok. - Jó napot! Wagner Nina - nyújtok kezet előbb a férfinek, majd feleségének, akik mosolyogva mutatkoznak be és kérik, hogy tegeződjünk. Zsolt és Zsanett.

-Nem hittem volna, hogy valóban te vagy, akiről a fiam beszélt. Azt hittük, visszamentél Magyarországra a versenyt követően - kezd csevegni Zsolt. Ezek szerint ők is olvasnak híreket és jobban informáltak, mint a fiuk.

-A rehabilitációt a szponzorom állította fel, így kénytelen voltam maradni - mosolyodok el keserűen.

Egy kis csevej után mindannyian utánam jöttek Dominó boxához, ahol Szofi bátyja nyakába csimpaszkodott, hogy vegye fel és meg tudja simogatni a lovat. Megmosolyogtatott, Szoboszlai milyen édesen tartotta kezei közt a szőke kislányt, aki félelem nélkül simogatta Dominót.

-Na Szofi, felülsz rá? - nézek a kislányra mosolyogva, aki hevesen bólogat, így megkérem a focistát, ültesse fel. - Nézd csak, ebbe kapaszkodj a kezeddel jó? - vezetem apró kezeit a nyereg kápájára, miután a kengyelt a legkisebbre állítottam neki és fejére tettem a kobakot és ráadtam egy gerincvédőt.

-Szofi, mosolyogj! - Zsanett szinte minden szögből készített fotót a lányról.

-Bemegyünk a lovardába rendben? - nézek fel rá Dominó kantárját fogva és egy futószárat kapcsolok a zablára. - Kapaszkodj, jó?

-Oké - olyan büszkén ül a nyeregben, hogy egyszerűen jó érzés ezt látni. Kicsinek állítólag én is ilyen voltam.

Szoboszlai és a szülei leülnek a pálya szélére, míg én Szofival körbesétálom az egész területet. Szofi élvezi a lovaglást, és miután megszokta, valamint Dominó lábai is bejáródtak, felvetem az ügetés ötletét, amit még jobban élvez a kislány.

-Domi, te is tudsz ilyet? - nevetgél bátyjára, aki teljes áhítattal figyeli a lovon ülő kishúgát. Kicsit zavartan néz rám a kérdés hallatán, valószínűleg, mert még sosem ülhetett lovon, de beégni semmiképp nem szeretett volna, hiszen ő a büszke nagy tesó.

-Persze - rántja meg vállát magabiztos mosollyal, amit csak szemforgatással díjazok.

-Te is felülsz? - kérdezi a kislány, én pedig nevetve Szofira nézek.

-Szerintem a bátyád megmarad a focinál. Ami nem megy, azt ne erőltessük - és egy rövid pillantást vetek a fiúra, aki érdekesen méreget, majd elindul felénk. Kissé csodálkozva nézek a magas focistára és megállítom a lovat. - Felülsz? - kérdezem végül és Szofit leveszem a nyeregből, aki már nyújtja felém karjait. Édesanyja odasétál érte és leviszi a pályáról.

-A sérülésem miatt nem hiszem, hogy könnyen fel tudok ülni. Segítesz? - néz rám zavartan, én pedig nevetve megrázom a fejemet.

-Fogd ezt meg - nyomom kezébe a futószárat, amivel Dominót fogtam eddig. Kicsatolom a hevederd és és a nyeregalátéttel együtt leveszem a lóról a nyerget és a mellettünk levő ugróakadályra teszem, hogy ne a földre kerüljön. A focista csodálkozva néz rám, de mivel nem kérdez, így nem mondok neki semmit, mire készülök. Lekapcsolom a futószárat és elvéve kezéből a nyeregre akasztom. Dominó tipikusan az a ló volt, akiben maximálisan megbízhattam és rengeteg mindent eltűrt. Ő tudta, mit kérek tőle, mikor első két lába közé nyúltam és szinte azonnal engedelmeskedett. Először letérdelt, majd lefeküdt a puha homokra. Elégedett mosollyal fordultam Szoboszlai felé, aki megilletődve nézett rám, amint ráültem a ló hátára. - Ülj mögém. - intek magam mögé, amit kis hezitálást követően teljesít, mivel a pálya széléről családja árgus szemekkel figyelte a történéseket.

-Szofi miért ülhetett egyedül? - mormogja orra alatt és érzem ahogy mellkasa hátamnak nyomódik.

-Mert ő nem volt fal fehér és nem akarom, hogy az én lovamról ess le, mert nem tudsz lovagolni - adok logikus választ, ami szerintem kielégítő volt számára, mert nem szól többet. - Kapaszkodj! - szólok hátra, majd jelzést adok a lónak, hogy felkelhet. Amint ez megtörténik Szoboszlai ijedtében mindkét kezét derekamra fonja és szorosan ölel. Nevetve fordulok hátra, amennyire tudok, de arcát hátamba temeti. Még egy ilyen beszarit. - Na mi van szájhős? Csak nem félsz? - nevetem el magam, és elindulunk a pályán.

-Jól vagyok - emeli fel fejét, s engem pedig kiráz a hideg mentolos leheletétől, amit nyakamon érzek.

-Akkor egy kicsit finomabban is foghatnál, mert szeretnék levegőt venni - kuncogok és egyértelműen arra utalok, hogy még mindig olyan szorosan kapaszkodik belém, mintha rajtam múlna az élete. Karjai némiképp ellazultak, nem úgy mint gyomrom, ami azóta görcsben van, hogy felült mögém. Ez egy teljesen új szituáció volt mindkettőnknek.

-Ez nem is olyan rossz - szólal meg, miután elhaladtunk családja mellett, akik készítettek pár képet.

-Na ugye - kicsit megnyugodtam, amiért ezt mondta, és mert Dominót nem zavarta, hogy ketten ülünk rajta. Szoboszlai kicsit feloldódott, mert előjött igazi laza énje, amint ágyékát fenekemnek nyomva hajol fülemhez.

-A szituáció tetszik, de ló nélkül jobb lenne. - suttogja, én pedig érzem, ahogy arcom színt vált és a piros legélénkebb árnyalata kúszik arcbőrömre.

-Nem félsz, hogy lelöklek? - emberelem meg magam és szólok vissza.

-Annyira már csak nem vagy kegyetlen - kezeivel derekamat cirógatja, ami nagyon jól esik és érzem, ahogy bizsergek odalent. Ez a fiú kikészít egyszer.

Lovaglás után - amit Szoboszlai végigökörködött a hátam mögött - Szofi segített nekem Dominót a boxba vezetni, majd engedtem, hogy egy jutalomfalatot adjon neki. Ez a kislány tényleg él-hal a lovakért, bátyja nem hazudott. Ebben a másfél órában nagyon jól éreztem magamat és nem bántam meg, hogy elvállaltam ezt. Kicsit furcsa volt a focista közelsége és viselkedése, de azt sem tartom kizártnak, hogy ő tényleg nem akarja megbeszélni a dolgot és hagyja, hogy magától alakuljon minden.

Zsolt és Zsanett elmentek vacsorázni, ahová fiuk foglalt asztalt nekik, hogy végre kettesben töltsenek időt, így Szofi rámaradt, de nem igazán bánta. A kislány a focista nyakában ücsörgött és hajába kapaszkodott, amiért egyáltalán nem volt mérges, hogy kócos lesz. Annyira jó volt rájuk nézni. Fantasztikus testvér lehet, ha Szofi ennyire ragaszkodik hozzá és látszólag ez fordítva is így van.

-Nem vagy éhes Szofi? - nézek fel a szőke lánykára kifelé sétálva az istállóból.

-De igen! - bólogat hevesen.

-Mit szeretnél enni? - mosolygok rá, és erősen koncentrálok, hogy ne a focista szemeibe tévedjen tekintetem, mert akkor aztán végem.

-Palacsintát! - csillannak fel szemei, amin nem csak én, de bátyja is meglepődik.

-Ohh... akkor legyen. Csinálunk palacsintát - nyitom ki előttük az akadémia hátsó ajtaját, ahol elengedünk két lovas lányt, akik biztos edzésre sietnek, mert teljes felszerelésben vannak. Szofi a lift előtt leszáll bátyja nyakából és már lábait használva sétál utána lakásom ajtaja felé velünk, amit kinyitok előttük. Nem szívesen csinálom ezt az egészet, mégis úgy éreztem vágyom a társaságukra. Szofi pedig imádnivaló.

A focista levette húgáról a kabátot és felakasztotta az előtérben levő fogasra és segített neki levenni cipőjét, majd sajátjával együtt az én lovagló csizmám mellé tette. Komolyan mondom, úgy viselkedett, mint egy gondoskodó egyedülálló apuka.

-Gyere, mossuk meg a kezed - ragadom kézen a kislányt és a fürdőbe vezetem, hiszen mindannyiunknak lószőrös volt a keze. Egy kis sámlit tettem a mosdókagyló elé, majd felsegítettem Szofit, a jelenetet pedig Szoboszlai az ajtófélfának dőlve figyelte és látszólag jól szórakozott.

-Látom szereted a gyerekeket - jegyzi meg mosolyogva, mikor akaratlanul is ránézek. Haha kis naiv.

-Nem értek hozzájuk - vágok fancsali képet és tényleg így gondolom. Szofi csak jó alany és teszi, amit mondok neki.

Szoboszlaira hagyom húgát, én pedig a konyhába megyek, hogy bekeverjek egy gyors palacsinta tésztát. Rég ettem palacsintát, ha Szofi nem veti fel az ötletet magamnak külön nem is csináltam volna, szóval még én is jól járok.

-Tudtad, hogy ebben a nadrágban nagyon előnyös vagy hátulról? - hallok egy jól ismert hangot, ami szemtelenül cseng hátam mögül.

-Tudtad, hogy segíthetsz a vacsorában? - fordulok meg és a kezébe nyomom a serpenyőt egy magabiztos mosoly kíséretében, hogy a szobámba menjek átöltözni valami kényelmesebbe, mert a passzos lovaglónadrág úgy látszik jobban felkeltette a focista érdeklődését, mint szerettem volna.

Egy sima szürke melegítő szettet vettem fel, majd beszéltem telefonon anyával, aki csak azért hívott, hogy tudassa velem, adott fel újabb csomagot nekem, amit holnap fognak kihozni számítsak rá. Valamint kérdezgetett még a tornáról, hogy haladok és hogy érzem magamat. Szívesen elmondtam volna neki a Szoboszlaival történteket, de az időzítés nem volt a legalkalmasabb, ezért csak általános témákat érintettünk.

A konyhában Szofi ült a széken, Szoboszlai pedig épp egy villát fogott a kezében és a palacsintát akarta megfordítani?!

-Normális vagy, te agyament középpályás?! - szólok rá teljesen kiakadva és azonnal elveszem kezéből, mielőtt tönkretenné a serpenyőmet.

-Tudod, milyen poszton játszok? - vigyorodik el szélesen. Lehet, nem kellett volna ezt említenem, de már nem szívhatom vissza.

-Emlékeztesselek, hogy jelenleg semmilyen poszton nem játszol? És most állj hátrébb - tolom el vállánál fogva a tűzhelytől.

-Csak hogy tudd, a villával a kis buborékokat szurkáltam ki, hogy mindenhol megsüljön - nem tágít és ossza az észt, pedig nem kellene. Nincs rá szükségem.

Már lenyugodva teszem az asztalra a megkent palacsintákat és figyelem, ahogy Szofi apró kezeivel kiveszi a kakaósat és azonnal enni kezdi. Bátyja nevetve figyeli a kislányt, aki nagyon jól nevelt és szófogadó. Legalábbis én eddig ezt érzékeltem.

Vacsora után a kanapéra ültem a legkisebb Szoboszlaival és bekapcsoltam neki laptopomon egy mesét, amit szeretett volna, de elég hamar elaludt ölembe dőlve. Én még egy darabig néztem a képernyőt és a beszélő állatokat, néha a focistára tekintettem, aki szó nélkül állt a konyhában és mosta el a piszkos edényeket. Milyen rendes.

Egy meleg kezet éreztem lábamon, amire nagy nehezen kinyitottam szemeimet. Az álmosság azonnal eltűnt belőlük, mikor megláttam előttem guggolni Szoboszlait, aki megállás nélkül mosolygott. Jézusom, remélem nem aludtam sokat. Kezemet elvettem Szofi hátáról, majd hajamat igazítottam meg.

-Fáradt vagy - állapítja meg halkan. Szívesen ellenkeznék, de igaza volt. - Hazaviszem Szofit. - óvatosan emeli fel a kislányt, akit ölébe vesz, ő pedig mellkasára hajtja a fejét és segítek neki felöltöztetni az alvó kislányt. Cipőit felhúzom apró lábaira, majd kabátját hátára terítem.

-Meg van mindenetek? - nézek körbe még egy kicsit kómásan, de nem látom, hogy bármit is itt felejtenének.

-Igen - bólint az ajtóban állva - Köszönöm Nina! - tekintete sokkal másabb volt, mint eddig. Mély hálát tükrözött és éreztem, hogy nekem is jót tett a mai nap. Eltekintve a reggeli rohanástól és a zavarbaejtő tekintetektől, jól éreztem magamat.

-Máskor is - mosolygok szégyenlősen és engedem, hogy közelebb lépve egy puszit nyomjon arcomra, amit most végre viszonozok is egyik kezemet vállára csúsztatva.

Nem tudom, mi ütött belém. Nem akartam közel engedni magamhoz, túlságosan összezavart bennem mindent. Nem lehetett rajta kiigazodni. Kicsit úgy éreztem, mintha ágytornára menne ki a játék.

***

Szeretem a rendezvényeket, ahová kiöltözhetek, hiszen az évnek majdnem minden napján lovas szerelésben élem az életemet. Ilyenkor viszont megvillanthatom legelegánsabb ruhámat, ami jelen esetben egy szinte földig érő fekete ruha, ami combom közepéig fel van vágva, szegélyét srtassz kövek díszítik. Mély kivágása kiemeli dekoltázsomat, amit egy push-up melltartóval emeltem még jobban ki. Vállaimat szabadon hagyja a ruha, amikre göndör hajam lazán omlik. Lábaimra egy fekete magassarkút veszek, amikben kicsit magasabbnak tűnök. Ékszereimmel egészítem ki öltözékemet, majd a tükör előtt megállok.

Tökéletes. Sminkemre még Dorina is büszke lenne, hiszen elég szépen kiemeltem a barna szemhéjpúderrel és merész tusvonallal zöld szemeimet. Elégedetten vettem kezembe fekete alkalmi táskámat, amibe a telefonomat, papírzsebkendőt és a Redbull meghívóját tettem el. Fekete szövetkabátomat vettem magamra, hiszen amíg kimegyek a taxihoz, nem lenne jó megfázni annak ellenére sem, hogy tavaszodik és már nincs olyan hűvös. Lakáskulcsomat a recepción adom le, nem akarom véletlenül is elhagyni.

Izgatottan sétálok a bejárat felé, ahol őrök állnak és ellenőrzik le mindenkinek a meghívóját. Otthon már voltam hasonló rendezvényen, de ez sokkal nagyobbnak hatott. Többnyire a focistákat szúrtam ki, köztük Gulácsit a feleségével. Visszakapva meghívómat keresem meg a ruhatárat, hogy kabátomtól megszabadulhassak, ugyanis odabent nagyon meleg volt.

Mindenki elegánsabbnál elegánsabb ruhákban van, így egy percig sem aggódok amiatt, hogy túlöltöztem volna. Kezemben tartva táskámat keresem meg a bárpultot, hogy egy italt kérjek magamnak, ami segít, hogy kicsit ellazuljak, ugyanis éreztem, hogy be vagyok feszülve. Reméltem, hogy azonnal kiszúrom Szoboszlait, aki a lovaglós történet óta felszívódott. Pár tornát is kihagyott és még Willi sem tudta elmondani, mi lehet vele.

-Rettentő csinos vagy ugye tudod? - érinti meg derekamat egy kéz és az ismerős hang hallatára Orbán felé fordulok, akit egy puszival üdvözlök.

-Te is nagyon gentleman lettél - nézek végig rajta Martinimet kezeim közt tartva és ő is kér egyet a pincértől.

-Régóta itt vagy már? - fordul felém érdeklődve megkapva italát.

-Csak nemrég jöttem. Úgy éreztem, jól esne egy ital - sóhajtom és közben végignézek a vendégeken és mintha keresnék valakit. Willi jól tudta kit keresek.

-Még nincs itt - válaszolja meg csendesen a fel nem tett kérdésemet, én pedig lesütött fejjel fordulok vissza hozzá, hiszen elárultam magamat, pedig még csak nem is beszéltem.

-Kicsoda? - nézek fel rá szégyenlősen mintha nem érteném miről beszél. Nem akarom, hogy azt higgye Szoboszlai annyira érdekel a viselkedése után. Mégis vágytam arra, hogy a közelemben legyen és legalább valamit beszóljon.

-Nina - neveti el magát - Nem vagyok vak! Egyébként egy asztalnál ültök. Daniel elintézte, hogy ismerősök vegyenek téged körbe. Remélem ez nem gond.

-Nem - nyelek nagyot és érzem, ahogy vörösödik a fejem, de szerencsére a sminkem ezt palástolja most.

-Nem haragszol, ha magadra hagylak egy kicsit? Köszönök pár embernek - néz rám bocsánatkérően, de csak mosolyogva megrázom fejemet.

-Menj csak - biztosítom, hogy nincs ellenemre, holott vágytam társaságra, mert szinte senkit nem ismertem itt.

Italomat lötyköltem a pohárban unalmamban, amikor egy kezet éreztem a derekamon, ami azonnal csúszott le fenekemre, amit szemérmetlenül taperolt le a személy és kész voltam megütni.

-Mindenkit így üdvözölsz? - fordulok meg és nézek a megilletődött szempárba, aminek tulajdonosa nagyot nyel, amint szemeivel lassan végigmér.

-Hátulról nézve azt hittem, valami szőke bombázó az, de csak te vagy - hajol közelebb, talán hogy puszit nyomjon arcomra, de kezeimet magam elé téve tolom vissza testét. Ennél bántóbb beszólása szerintem még sosem volt, amin ő biztos jól szórakozott, én viszont sírni tudtam volna. Tudat alatt miatta öltöztem ki így, hogy tetszek neki, de ő ezt semmibe véve gázol bele lelkembe.

-Bunkó pöcs vagy! - fordulok vissza a pult felé és kérek még egy italt a pultos sráctól, aki készségesen teljesíti kívánságomat. Ezt az embert máshogy nem lehet elviselni.

-Jaj, ne csináld már! - lép mellém és a pultra könyökölve hajol nyakamhoz - Tudtam, hogy ilyen szép feneke csak neked lehet!

-Jajj de kedves vagy, mindjárt elolvadok! - nézek rá gúnyosan formálva a szavakat. - Menj és keress szőke bombázókat!

-Én már megtaláltam az enyémet - elképedve nézek rá, hogy komolyan mondta-e az előbbit, vagy csak megint valami gyenge poénnak szánta, de elég komoran nézett szemeimbe, amik nem tudták állni övéit. Egy értelmes szót nem tudtam kinyögni, ezzel pedig ő nyerte a szócsatát.

Egy árva szót sem szóltam Mr.Seggfejhez, ennek ellenére el nem mozdult mellőlem és folyamatosan méregetett. Tekintete leginkább dekoltázsomon időzött, amiért kedvem lett volna nyakon vágni, mégsem tettem. Élveztem, ahogy szenved. Vacsora előtt még Orbán is visszatért köreinkbe, amiért hálásan pislogtam rá, mert egyre kínosabban éreztem magamat a nagyképű focistával. Fekete öltönyt és nadrágot viselt, fehér inge nyaka lezseren volt kibontva. Igazán szexi volt.

-Úgy hallottam mellettem ülsz, megengeded? - nyújtja felém karját Szoboszlai, amibe szemforgatva karolok bele és engedem, hogy az asztalunkhoz vezessen, ahol a Gulácsi házaspár és Willi foglalt helyet. Minden asztalnál sportolók, többnyire focisták.

-Áh szia Nina! - mosolyodik el a kapus, amint észrevesz minket.

-Sziasztok! - intek esetlenül és feleségére mosolygok, akinek illedelmesen bemutatkozok.

Elég zavarbaejtő volt úgy enni, hogy Szoboszlai a megengedettnél közelebb ült hozzám, nem törődve azzal, hogy nem néztem jó szemmel.

-A vacsorádnak is szentelhetnél némi figyelmet - jegyzem meg rá se nézve, mire kicsit közelebb hajol, hogy csak én halljam, amit tervez mondani.

-Én a desszertre várok - olyan hangsúllyal suttogja fülembe a szavakat, hogy kiráz a hideg és zavartan nézek fel, nem-e hallotta meg mégis valaki az asztalnál ülők közül.

Diával beszélgetek a vacsora után, aki kedvesen érdeklődik hogy létem felől, én pedig mesélek neki. Megmutatja telefonján kisfiukat, aki kiköpött Peti.

-Dia, megengeded, hogy elraboljam a hölgyet egy táncra? - áll meg mellettünk hirtelen Szoboszlai, aki eddig csapattársaival beszélgetett.

-Hát persze Doma - vigyorodik el szélesen. Jézusom, azt hiheti, mi együtt vagyunk.

Szoboszlai kérdőn néz rám kezét nyújtva nekem, amit elfogadok, hiszen nem lenne bölcs dolog jelenetet rendezni, holott nem szerettem volna most a közelében lenni. Túl sok volt belőle ma estére a beszólása miatt, ami még mindig ott motoszkált a fejemben. Ruhámat kicsit megemeltem, hogy ne essek hasra, majd a táncolók között elvegyülve fordított szembe magával a focista és ölelte át egyik kezével derekamat. Hirtelen azt éreztem, nagyon meleg lett és nem kapok levegőt.

-Nagyon csinos vagy - ejti el a mondatot, miután lassan ringatni kezd a zenére.

-Mit szeretnél ezzel elérni? - veszem kezemet tenyeréből és hirtelen indíttatásból nyaka köré kulcsolom mindkettőt, ezzel közelebb lépve testéhez.

-Miért? Nem dicsérhetlek meg csak úgy minden hátsó szándék nélkül? - mosolyogva ölel át mindkét karjával és érzem, hogy veszélyes vizekre evezünk.

-Neked mindig van hátsó szándékod - nézek egyenesen a barna szempárba, ami mosolyog.

-Vannak kivételek - ránt vállat, majd meghalljuk az újabb dallamot, ami az egyik kedvencem volt. Chicago-tól a Hard to say I'm sorry, amit bármikor bármilyen mennyiségben képes vagyok meghallgatni. - Komolyan csak ilyen romantikus nyálas zenék vannak ezen a lejátszási listán?

-Jajj, ne pattogj már mindenen! - forgatom meg szemeimet, amiért tudtam, hogy kapok még valami megjegyzést.

-Igazad van, sokkal jobban szeretem, ha azt te csinálod. Rajtam. - szúrja még oda, én pedig fel tudnám képelni.

-Ha most nem nyilvános helyen lennénk, olyat lekevernék Szoboszlai, hogy beesnél valamelyik asztal alá! - vágom rá szemrebbenés nélkül, ő pedig elneveti magát.

-Már megint nem Dominiknak hívsz! - ragadja meg a lényeget, én pedig inkább elnézek szemeiből. Idegesít. - Vagy azt csak szex közben vagy hajlandó használni? - kérdésével visszanyeri pillantásomat, ami szikrákat szór felé.

-A seggfej sokkal jobban illik rád! - vágok vissza győztes mosollyal, hiszen kifelé egyikünk se akarja azt mutatni, hogy éppen komoly vita közepette vagyunk.

Rengeteget táncoltam a focistával, néha Willi is felkért, de a döntő többségben Szoboszlai uralt a tánctéren. A két Martini segített, hogy ne érezzem magam annyira zavarban vele és ne ellenkezzek, amikor fél 2 után kabátjainkat kikérve a ruhatárból sétálunk ki a teremből és a focista fiú leint egy taxist és lediktálja neki a címet.

Az autóban viszont elszabadultak az érzelmek, mikor közelebb húzódva csapott le ajkaimra és nyakánál fogva húztam közelebb magamhoz. Kabátom alá csúsztatva kezeit simogatta hátamat és hálát adtam, amiért nem a sofőr szeme láttára kezdett neki a dolognak.

Megigazítva ruháimat és hajamat várom meg, amíg rendezi a fuvart, majd ujjait enyémekre kulcsolva megyünk be az akadémia épületébe, ahol a recepción elkérem a kulcsomat. Csendben állok mellette a liftben és várom, hogy megérkezzünk a másodikra. Lábaim remegnek, ha arra gondolok, mi fog történni, amint belépünk a lakás ajtaján. Most még elutasíthatnám, de nem akarom. A testem vágyik rá. Jézusom, mi történik velem?

-Mondtam már, milyen szép vagy ma? - segíti le rólam a kabátot, míg én bezárom az ajtót magunk mögött.

-Az elmúlt egy órában legalább négyszer - fordulok vele szembe és kikapcsolom az agyamat. Kezeimet zakójára vezetem és engedem, hogy megcsókoljon. Csókjai egyre követelőzőbbek lesznek, majd áttér nyakamra, ahol nedves csókjai égetik bőrömet. Finoman a falnak tol és a felsliccolt ruha kivágásánál kezeit könnyedén az anyag alá vezeti és finoman simogatni kezdi combomat és fenekemet is, amit egy halk sóhajjal hálálok meg neki.

Nem akartam, hogy az előtérben essünk egymásnak, ezért kezénél megragadva húztam szobámba, ahová engedelmesen követett. Kiléptem magassarkúimból, ő pedig zakóját vette le és dobta a kanapéra, majd mögém lépve vállaimra téve kezeit csókolt nyakamba. Hajamat félrelökve halad lefelé hátamon, majd kezeivel óvatosan lehúzta a cipzárt. Ismét elérkeztünk ahhoz a pillanathoz, ahonnan mindketten tudjuk, nincs visszaút. Ruhám könnyedén hullik le testemről a földre harisnyámmal együtt, amiből kilépek.

Testem megremeg, mikor mindkét tenyerét melleimre simítja és a fehérneműn keresztül belemarkol. Fejemet hátrahajtom mellkasára és sóhajtozva hagyom, hogy bugyimat félrehúzva tolja belém két ujját, ami könnyen megy neki. Izmaim megfeszülnek ahogy bennem munkálkodik, közben ajkával nyakamat kényezteti és szabad kezével erősen fogja derekamat, nehogy összeessek, annyira remegnek lábaim. Érzem, hogy ez sokkal jobb lesz - ha lehet ilyet mondani - ,mint a legutóbbi alkalom.

Mielőtt eljuttatna a csúcsra, kihúzza belőlem ujjait és szembefordítva magával veszi birtokba ajkaimat. Remegő kezeimmel segítem le róla a fehér inget, majd nadrágjától is megszabadítom. Kidolgozott felsőtestén vezetem végig kezeimet és simítok frissen borotvált arcára, amin még érezni az aftershave illatát. Magabiztosan kezdem tolni az ágy felé, amin helyet foglal, én pedig letérdelek elé és széttolom lábait. Egy pillantást vetek a megilletődött fiúra, majd izmos combjain végigsimítva akaszkodok alsónadrágjába, amit egy óvatos mozdulattal húzok le lábain és dobom el a szoba valamely részébe. Mérete még sokkal kisebb, mint ami emlékezetemben volt, így tudtam, hogy még nem áll tettre készen. Gyengéden férfiassága köré fonom ujjaimat, jutalmam pedig egy hangos sóhaj. Nem értem honnan szedtem ennyi bátorságot.

-Szöszke . . . - nyögi elhalóan, amint nyelvem csatlakozik kezeimhez. Mondatát képtelen folytatni, helyette ujjait hajamba vezeti és egy pillanatra azt hittem, ő akar tempót diktálni, amihez lett volna egy két szavam, de nem így történt.

Lélegzetvétele felgyorsult, én pedig felpillantva örömmel vettem tudomásul, hogy magán kívül van. Ajkai elnyíltak, szemhéjait szorosan szorította le. Hangos nyögés hagyta el száját, én pedig lenyeltem számba juttatott nedvét. Felálltam és levettem ékszereimet, hogy ne zavarjanak, majd ölébe ültem, amit mosolyogva fogadott.

- Hagy háláljam ezt meg - suttogja ajkamra, majd egy mozdulattal ül fentebb az ágyon velem együtt és nyomja le hátamat a lepedőre. Kulcscsontomra nedves puszit nyom. Melltartómat hátam mögé nyúlva kapcsolja ki és húzza el kebleim elől, amiket azonnal kényeztetni kezd ajkaival. Ujjaim közé szorítva hajtincseit húzom közelebb magamhoz, amennyire csak lehet. Hasamat végigcsókolva halad lentebb, és mikor eléri érzékeny pontomat egész testem megfeszül. Bugyimat egy könnyed mozdulattal szedi le rólam és ezzel láthatóvá válik előtte tetoválásom, amit nem mindenki láthat. Ő viszont a kiváltságosak közé tartozik most.

Szoboszlai tekintete sokat időzik ölem tetoválásán, ahol egy szál fekete rózsa díszítette bőrömet. Biztos voltam benne, hogy meg fogja kérdezni, miért oda és miért ezt tetováltattam magamra. Meleg ujjaival végigsimít bőrömön, majd óvatosan pillant fel rám.

-Miért pont rózsát és miért ide? - kérdezi halkan, miközben belső combomat cirógatja hosszú ujjaival. Elég zavarba ejtő szituáció volt, ahogy lábaim között feküdt és éreztem érzékeny pontomon leheletét.

-Nem kell bonyolult dologra gondolni. Ha már valaki ezt a tetkót látja annak az az üzenet, hogy nem éri meg szórakozni velem, mert megbánja, ahogy a rózsa tüskéi is megszúrhatják az ember ujját, ha nem vigyáz rá eléggé - válaszolom meg kérdését, ami után szemmel láthatóan nagyot nyel és inkább elkapja rólam tekintetét és azonnal munkához lát nyelveivel, én pedig azt érzem, menten elhalálozok. Sose volt még ilyen jó érzés, ahogy ő csinálta. Odafigyelt arra, hogy mi a legjobb nekem és mit élvezek a legjobban. Vállaiba kapaszkodva élvezek el és próbálom rendezni légzésemet, amire csak percek múlva kerül sor. Ó te jó ég! Éjjeliszekrényem fiókjába nyúl, ahonnan legutóbb is kivettem az óvszert, így most ő teljesíti ezt a feladatot. Megint nem hozott magával. Felelőtlen.

-Dominik - suttogom magam elé, majd fölém mászik, hogy szemeimbe nézhessen és mosolyából látom, tetszik neki, hogy végre nevén szólítottam.

-Igen Nina? - kérdezi két csók között, ezzel együtt pedig belém csúszik és egy elhaló sikoly szalad ki számon.

-Ma ne lépj le, jó? - fogom kezeim közé arcát, majd tenyerembe puszil. Tényleg szeretném, ha reggel mellette ébredhetnék. Fogalmam sincs, miért fogalmazódott ez meg bennem.

-Nem fogok - néz rám jelentőségteljesen és kezd el lassan mozogni egy darabig tartva a szemkontaktust, majd mikor csípője köré fonom lábaimat, hogy mélyebben érezhessem magamban, nyakamba temetve arcát leheli bőrömet.

Sziasztok! 🥰

Meghoztam a legfrissebb részt, remélem nektek is annyira tetszett, mint amennyire szerettem írni ☺️
Ebben a részben megtudhattátok, hogy Nina nagyon jófej és eleget tett D kérésének, hogy Szofi lovagolhasson 😁
Aztán pedig megint olyan történt, ami majd fejtörést okozhat N-nek. Megint közel kerültek egymáshoz D-vel.
Szerintetek sikerül tisztázniuk kettejük dolgát?

Köszönöm az előző részhez a szavazatokat és a kommenteket! Most se tartsátok magatokban gondolatitokat 😊

Millió puszi & ölelés! ❤️