Mindig imádtam a nyaralásokat. Olyankor ki tudtam kapcsolni az agyamat és a hátam mögött hagyni minden nehézséget vagy problémát. A mostani nyaralás viszont több szempontból is másabb, mint az eddigiek.

Szoboszlaival már öt éve alkotunk egy párt és most először gondoltuk úgy, hogy a szabad heteinket a barátainkkal töltjük Görögország egyik legmesésebb szigetén Mykonos-on. Korábban jártam már itt a családommal, most mégis izgatottan néztem a repülő ablakából a szigetet, ami alattunk terült el. Dominik kedvesen simítja meg felkaromat, ezzel eléri, hogy ráemeljem tekintetemet. Nem értem, hogy csinálja, de napról napra szerelmesebbnek érzem magamat mellette. Az utóbbi időben sokkal lazábban kezeltük a minket ért nehézségeket, de úgy gondolom ez mind hozzájárult, hogy minél szorosabb legyen a kapcsolatunk. Sosem voltunk egy nyálas pár, de ugyanakkor a focista mindig megvillogtatta romantikus énjét, amikor a helyzet megkívánta. Volt, hogy virággal várt, mire hazaértem egy-egy edzésről, olykor pedig a kedvenc csokimmal lepett meg. Nagyon szeretem benne, hogy nem változott meg az évek alatt.

Örültem, hogy Willin kívül Bendi és Leila is el tudtak velünk jönni, mint Haaland és Dorina barátnőm is. Annak pedig végképp örültem, hogy mindkét pár szintén együtt volt és nem kellett senkitől megválni. Nagyon úgy néz ki, hogy mindenki felnőtt erre a feladatra. Nyilvánvalóan mindenhol akadnak nehézségek, de a problémákat együtt kell megoldani, nem pedig nagyon egyszerű módon búcsút inteni egymásnak.

-Min gondolkozol? - szólal meg a számomra oly kedves hang a fülemnél, hogy akaratlanul is elmosolyodom. Dominik kimondottan sármosabb lett mióta megismertem és rohadtul belé voltam bolondulva.

-Csak elmerengtem kicsit. Olyan szép itt minden - nézek ki újra az ablakon.

-De te sokkal szebb vagy - jegyzi meg nagy mosollyal az arcán. Elpirulva nézek vissza rá.

-Már megint nyálaskodsz? - kuncogok halkan, végül apró csókot hintek ajkaira, amit ő mélyít el. Sose fogom tudni megszokni ezt. Ő csak az enyém.

-Azt majd a szállodai szobánkban terveztem estére - kacsint szórakozott mosollyal, mire nevetve csóválom meg fejemet. A humora is a régi és nem szabadult meg a szexuális tartalmú beszólásaitól.

A szálloda igazán mesés volt, el sem akartam hinni, hogy most tényleg itt vagyunk egy hosszú szezont kipihenni. A válogatottal Dominik egy újabb Európa-bajnokságon vannak túl, ahol remek eredményeket értek el. Én pedig végre kiutazhattam immáron másodszorra is Aachenbe, ahonnan most a második helyet hoztam el. Büszke voltam mindkettőnkre és jól tudtuk, ezt együtt értük el. Mindkettőnknek voltak nehéz napjai, amiben a másik segíteni tudott.

Elég korán érkeztünk meg, így nem is volt kérdés, hogy egyenesen a tengerpartra megyünk lehűteni magunkat egy kicsit. Elővettem kedvenc fürdőruhámat, majd a fürdőben átvéve azt magamra vettem strand ruhámat is, majd Dominikkel kézen fogva csatlakoztunk kis csapatunkhoz.

A parton tipikus görög zene szólt a bárban és ez nagyon kellemesen hatott. A szálloda saját strandja hatalmas volt.

-A ti szobátok is olyan hatalmas? - adja kezembe Dorina a naptejet, mondván kenjem őt be, mert hamar leég. Nem csodálom, elég fehér bőrű. Ennek ellenére már szép alap színe van Haalanddal ellentétben.

-Mindenki lakosztályt kapott, azt mondta Bendi - csatlakozik bele a beszélgetésbe társaságunk harmadik női tagja, Leila is. Egyetértően bólintok.

-Csajok, isztok valamit? - teszi fel a kérdést Szoboszlai nekünk, mielőtt én is mondhatnék valamit. Bendivel, Haalanddal és Willivel kíváncsian várják válaszunkat. Mi hárman összenézünk, és szerintem ugyanarra az elhatározásra jutunk.

-Mi előbb egy kicsit napozunk aztán elmegyünk koktélozni. Ti menjetek nyugodtan - válaszolok én végül mindannyiunk nevében, mire megértően bólintanak, majd a bár felé veszik az irányt, ahol nem olyan sokan tartózkodtak. A legtöbben azonnal felismerték a focistákat, de nem igazán mentek oda hozzájuk, csak néhányan készítettek velük képeket, amit mi mosolyogva figyeltünk a napozóágyon feküdve.

-Annyira jó végre pihenni - jegyzi meg Leila kifeküdve a napra. Szegény a múlt héten tudta le az utolsó vizsgáját is erre a félévre, már neki is nagyon kijárt egy kis szabadság. Az Eb miatt így is sok vizsgáját eltolta, hogy velünk együtt kiutazhasson megnézni a válogatottat.

-Ne is mondd, elegem lett már a végére ebből a félévből - szörnyülködik Dorina, aki legutóbb azért panaszkodott, mert állítása szerint a vizsgája többet ért egy hármasnál és most ezzel lehúzták az átlagát 4,3-ra. Micsoda tragédia.

Mondjuk sajnáltam is szegényt, mert nagyon sokat küzdött a jó eredményért.

-Nekem szerencsére nincs ilyen problémám - nevetem el magamat és tényleg úgy gondolom egy egyetem nekem már nagyon sok lenne. Így is elvégeztem tavaly nyáron egy rendezvényszervezői képzést, bár nem hinném, hogy a karrierem mellett sok hasznát fogom venni.

-Neked elég nagy probléma sokszor szerintem Szoboszlai is - kontrázik Dorina nevetve, amivel egyet kellett értenem. Néha tényleg az agyamra megy a hisztijével, de szerencsére tudom kezelni. A türelmemet apukámtól örököltem szerintem.

-Ebben van valami.

Elég nyugisan telt a délelőttünk, mi inkább napoztunk, míg a focisták megindultak a vízbe és ekkor eljött a mi időnk. Napszemüvegben indultunk a bárhoz, ahol korlátlan italfogyasztásunk mellett bármit kérhettünk. A bárpultnál ülve vártuk, hogy kiszolgáljon minket az egyik nálunk fiatalabb pincér gyerek, aki gyönyörűen le volt barnulva. A mellettünk ülő fiú társaság folyamatosan figyelt minket, nekünk pedig ez valamiért nagyon tetszett. Kicsit újra tizenévesnek éreztem magamat, holott lassan közeledtem a 25-höz, ahogy barátaink is. Egyedül Willi lógott ki a sorból a 30-at elhagyva, bár ez totál nem látszódott rajta.

-Szerintetek az emberek itt rólunk is tudják, kik vagyunk? - kérdezi Dorina a Cosmo-jába kortyolva. Leilával összenéztünk kérdése hallatán.

-Én úgy gondolom igen, mert a srácok elég sok képet tettek fel rólunk és gondolom őket elég sokan követik. Szóval hamar összerakják a képet főleg, ha a közelünkben vannak. - Leila válasza átgondolt és teljesen logikus.

-Talán kicsit le akarod passzolni Haalandot? - nevetem el magamat megkapva a Sex on the beach koktélomat, ahogy Leila is.

-Dehogy - rázza fejét nevetve barátnőm. - Csak érdekelt, szerintetek mi mennyire vagyunk ismertek.

-Titeket nyilván jobban ismernek, hiszen Dominik és Erling is a Bundesligában játszik, Nina meg kétszeres világbajnok és Szoboszlai menyasszonya, aki meg is osztotta a fotótokat az eljegyzésről szóval - von vállat másik barátnőm. Nagyon örülök, hogy több éve ő is oszlopos tagja a kis hármasunknak és jól meg vannak Bollával. Dorina pedig végre arra az elhatározásra jutott, hogy kiköltözik Haalandhoz Németországba, mert nem fekszik neki a távkapcsolat.

Na igen. Mi pedig tényleg jegyben járunk fél éve Dominikkal, hiszen tényleg mindketten komolyan gondoljuk a kapcsolatunkat és úgy gondolta, ideje szintet lépnünk. El sem tudtam képzelni, amikor először találkoztam vele, hogy öt év múlva a menyasszonya leszek. A gondolattól hasamban lévő pillangók eszeveszett tempóban kezdtek verni.

A koktélozásunkat és pletykálásunkat követően megindultunk mi is a víz felé, ahol egyből kiszúrtuk az egyetlen hangosan ökörködő társaságot. Legszívesebben most letagadtam volna őket.

Érdekes módon a lányokkal most sokkal mélyebb témákat érintettünk, mint szoktunk. Szó volt arról, hogy kik hogyan tervezik a további életüket. Haaland és Dorina beszéltek már a házasságról is, ami szerintem nem volt meglepő. Domink már fogadni is akart velem, hogy barátja egész biztosan meg fogja kérni barátnőm kezét év végéig. A hallottak alapján pedig kezdtem igazat adni neki és nagyon örültem is nekik. Nagyon imádták egymást, ők igazi szerelmes pár voltak, Leilával és Bendivel együtt. Ők nem sokkal azután költöztek össze, hogy elkezdte a sulit.

A víz hideg volt eleinte felhevült testemnek, de ahogy bentebb sétáltam kezdtem megszokni. Már magabiztosan úszkáltam közelebb a társaságunkhoz. Leila és Dorina épp odaértek párjaikhoz, én viszont kicsit gyönyörködtem a tájban és mikor visszafordultam feléjük, szemeimmel hiába kerestem az én focistámat.

Lábaim éppen hogy leértek a vízben, és nem kellett sokáig keresnem Dominiket.

-Engem keresel? - fonódott körém két izmos kar, aminek tulajdonosát azonnal felismertem. Mellkasa keményen nyomódott a vízben hátamnak. Hatalmas mosollyal az arcomon fordultam meg kariban és néztem fel az engem figyelő fiúra.

-Határozottan - fonom nyaka köré kezeimet, így még közelebb kerülünk egymáshoz. Kezeit lentebb simítja derekamon, végül lábaimat felemelve késztet, hogy dereka köré fonjam őket.

-Tudsz róla, hogy nagyon dögös vagy ebben a fürdőruhában és nagyon sokan figyeltek téged a bárban? - kérdezi pimasz mosollyal ajkán, mire halkan elnevetem magam, bár nem igazán zavart, ha valaki meghall minket. A barátaink messzebb voltak tőlünk és nem is mindenki tudott magyarul.

-Tudsz róla, hogy engem csak az érdekel, hogy ha te figyelsz rám? - kérdezek vissza incselkedve, amivel most én késztetem őt nevetésre.

-Nagyon örülök, hogy Leila és Dorina is ilyen jól kijönnek egymással - vált témát és egy halvány mosolyt megint elenged, miközben arcunk vészesen közel van egymáshoz.

-Ennek én is - bólogatok mosolyogva.

-Figyelj, azt mondtad az Eb után kicsit beszélünk kettőnk dolgáról is - komolyan tekint szemeimbe, amivel engem is erre késztet. Tudom, mit ígértem neki. Hogy, ha vége az Eb-nek beszélünk a baba témáról. Dominik egy ideje már pedzegette a dolgot, de eddig nem volt alkalmas az idő erre és ezzel persze ő is tisztában volt.

-Egy gyerek hatalmas elköteleződéssel jár - reagálok nagyot nyelve és hirtelen úgy érzem egyáltalán nem vagyok kész erre a feladatra, pedig nagyon is szerettem volna megtapasztalni ezt a fajta új helyzetet is a focistával. Mindketten elég idősek és érettek voltunk, bár ezt az ő esetében sokszor megkérdőjelezem még most is.

-Tudom - bólint megértően. - És nem is szeretném ezt erőltetni, ha te nem akarod, csak... Gondolkodtál rajta? - néz rám szégyenlősen. Persze, hogy gondolkodtam. Konkrétan ma fog elfogyni a gyógyszerem és nem hoztam magammal újabb adagot. Tényleg akartam adni magunknak erre egy esélyt.

-Igen - lehelem, majd nagyot nyelve folytatom - De mielőtt belevágunk ebbe az egészbe ígérj meg nekem valamit. - tekintetem és szavaim elég jól hangsúlyozzák, valami fontosat szeretnék mondani, ő pedig figyelmesen bólint. Egyáltalán nem komolytalan, mindent komolyan vett eddig kettőnkkel kapcsolatban. - Abbahagyom a hajtást egy baba miatt, de nem szeretném, ha az lenne, hogy magamra hagysz és egyedül kell megbirkóznom ezzel. Bármennyire is tudom, hogy te mindig mellettem vagy és törődsz velem, szeretném, ha ezt megígérnéd.

-Hogy feltételezhetsz ilyet?! Sose hagynálak magadra. Minden tettemet vállalom! - jelenti ki halvány mosolyt küldve felém, ami megnyugtatott.

-Mit szólnál, ha erről este még beszélnénk? - kérdezem mosolyogva és inkább megcsókolom. Egyelőre elég biztosítékot kaptam tőle.

-Ahogy szeretnéd - ért egyet. - De nem akarok rád erőltetni semmit, rengeteg időnk van.

-Tudom - mosolygok rá kedvesen, majd sikítok egyet, mert hatalmas adag sós vizet kapunk a nyakunkba, aminek feladója Willi, aki megállás nélkül nevet rajtunk. Szemeimet megdörgölve nézek Szoboszlaira, aki éppen a vizet köpi ki szájából és egy grimasszal az arcán simítja hátra haját a homlokából. Nevetnem kell rajta.

-Kurva gyorsan szerezni kell neki egy csajt - rázza fejét Dominik, amin újra elnevetem magam.

Dominik kicsit visszament barátainkhoz, míg Willi közelebb úszott hozzám és nagyon úgy nézett ki, mint aki beszélgetni akar. Sajnáltam őt, amiért egyedül ő nyomta ezt a nyaralást szólóban és kicsit meg is lepődtem, amiért ennek ellenére igent mondott, amikor Dominik meghívta.

-Mi a helyzet Nina? - jön teljesen a közelembe széles mosollyal az arcán.

-Minden rendben. Jól érzed magad? - kérdezem tőle kedvesen. Nagyon szoros vele a barátságom mióta együtt jártunk gyógytornára a sérülésem után.

-Aha, király helyet választottatok - vigyorodik el és felfekszik a vízre.

-A haverod érdeme - vonok vállat Dominik felé biccentve, aki éppen valamin nagyon nevet Haalanddal és Bendivel. Le se tagadhatják egymást.

-Jaa, Doma mondott valami olyasmit, hogy ti terveztek babát? - ráncolja homlokát és most már teljes testtel felém fordul.

-Beszéltünk már róla, igen - bólintok zavartan, mire elmosolyodik.

-Ez nagyon jó! Én szurkolok nektek - mosolya vigyorrá növi ki magát. - Lesz egy focicsapatra elegendő gyereketek - teszi hozzá viccesen, amin már nevetnem kellett.

-Ebben nem vagyok annyira biztos. - rázom fejemet még mindig nevetve - De ezt ne mondd senkinek, légyszi.

-Persze nem mondom - bólint megértően. - Ha már ilyen bizalmasan beszélgetünk én is mondanék valamit.

-Hallgatlak - pislogok rá kíváncsian és egyáltalán nem érdekel, hogy mások figyelhetnek minket.

-Szeretnék leérettségizni magyarból - kijelentésével totál ledöbbentett és ez arcomra is kirajzolódott, mert elnevette magát. Egy percig azt hittem, csak poénkodik. - Ne nézz már így! Tényleg szeretném ezt megcsinálni. Régóta vagyok magyar állampolgár és még egy retek érettségim sincsen. Vagy legalább egy nyelvvizsgát akarok belőle.

-Hű, Willi ez... Tényleg nagy elhatározás, de ha te ezt szeretnéd, akkor hajrá. Szerintem nem lenne neked olyan nehéz, hiszen te is szereted a nyelveket és a magyart is tudod hasznosítani itthon a válogatottban. - mosolygok rá, de még mindig a sokk hatása alatt érzem magamat.

-Szóval szerinted belevághatok? - kérdezi félve. Szerintem a barátai hülyeségnek tartották ezt és kinevették, azért mondja most el nekem mindezt.

-Persze, segítek majd, ha gondolod - bólogatok meggyőzően.

-Nagyon jófej vagy Nina - egy nagy mosollyal lép közelebb a vízben és ölel meg random, ami elég hirtelen érintett, így csak pár pillanat múlva tudtam viszonozni gesztusát, ami nem volt egy túl hosszú mutatvány.

Délután a parton ebédeltünk, majd este mindenki a saját lakosztályába száműzte magát, hogy a vacsorára lemoshassuk magunkról egy zuhany által az ebéd utáni strandolást. Dominik teljesen fura ebéd óta. Alig mozdul el mellőlem és minden mozdulatomat figyeli. Remélem nem valami paranoiás tünet neki, mert agyára ment a híresség.

-Elmondod, mi bajod van ma? - fordulok felé, miután a bőröndömből kiszedtem egy tiszta fehérnemű szettet és egy könnyed nyári, fehér ruhát vettem magamhoz, amit a vacsorához szerettem volna felvenni.

-Mi van közted meg Willi között? - tekintete szigort parancsoló, nekem viszont elkerekednek zöldjeim és szemöldököm is a magasba ugrik.

-Parancsolsz? - kérdezek vissza, hiszen nem akarom elhinni, hogy jól hallottam az imént a kérdését, ami abszurd.

-Láttam, hogy ölelkeztél vele - fonja keresztbe karjait csupasz mellkasa előtt. Még én is fürdőruhát viseltem és alig vártam, hogy lemossam a sós vizet magamról és hajamat is szebbé varázsoljam.

-Idióta vagy - nevetem el magam és azzal a lendülettel a fürdő felé veszem az irányt.

-Miért, nincs igazam? - jön utánam gyorsan és érzem, ahogy elkapja csuklómat, amivel megállít az ajtóban.

-De igen Dominik. Biztos kavarok a nálunk idősebb haveroddal és csapattársaddal is egyben, ezért mondtam neked igent fél évvel ezelőtt, amikor azt hittem csak görcsöl a lábad vagy cipőt kötsz és ezért viselem a jegygyűrűt azóta is. Te tényleg idióta vagy! De az is lehet, hogy napszúrást kaptál! Mire lezuhanyzok remélem befejezted ezt a gyerekes viselkedést! - a barna ajtót a megsemmisült focistára csukom. Nem voltam rá mérges, csupán nevetni tudtam ezen a feltételezésén.

Nem sietek a zuhanyzással, hiszen teljesen időben vagyunk, így még a hajpakolásomat is felteszem és gondosan beszárítom, hogy ne nézzek úgy ki, mint egy oroszlán. Már teljes szerelésben lépek ki a fürdő ajtaján és szemben találom magamat egy kanapén ücsörgő Szoboszlai Dominikkal, aki gondterhelt mosolyt küld felém, amint észrevesz.

-Mehetsz zuhanyozni - megyek el mellette semleges hangon szólva hozzá, mire elenged egy halk sóhajt. A bőröndömből kiveszem neszeszeremet, hogy feltegyek egy kis sminket, amíg ő bezárkózik a fürdőbe.

Mire kész lett a sminkem, ami most egy kicsit erősebb lett, mint szokott, a focista is végzett és egy törölközővel a csípője körül jött öltözni. Sokkal több izmot szedett fel és bevallom így még vonzóbb lett, a szemem most is kidolgozott felsőtestét pásztázza.

-Szeretnék bocsánatot kérni az előbbiért - jelenik meg mögöttem már felöltözve, én pedig a tükörből nézek vissza rá. - Nem tudom, mi ütött belém és ne haragudj, hogy ilyen baromsággal gyanúsítottalak meg.

-Dominik - állok fel vele szemben és kicsit közelebb lépek hozzá, így megcsap férfias parfümjének illata, ami miatt erőt kell vennem magamon, hogy folytatni tudjam mondandómat anélkül, hogy elhasalnék a padlón. - Willi az én barátom is és úgy gondolom nem kell magyarázkodnom neked azért, ha a barátaimat megölelem, és azért mert nincs senkije, nem jelenti azt, hogy máshogy tekintek rá!

-Tudom, igazad van - bólogat hevesen, majd egy mély sóhaj kíséretében helyet foglal a nagy franciaágyon, ahová kis hezitálást követően követem. Tudom, ha most nekiállunk lelkizni, tuti el fogunk késni, de ez most nem igazán zavart. Szerettem volna megnyugtatni Szoboszlait, hogy nincs oka féltékenykedni barátjára. - Tisztában vagyok vele, hogy milyen szép és dögös vagy Nina. Rohadtul nem tudom kezelni, ha valaki más van a közeledben...

-Eddig nem voltak ilyen félelmeid - jegyzem meg értetlenül és félig felé fordulok, de ő csak maga elé bámulva folytatja mondókáját.

-Mert eddig nem volt szó a babáról. Éppen ezért támadt olyan érzésem, hogy csak én akarom ezt, te pedig még nem és ezért flörtölsz Willivel - mondata végén végre rám emeli kétségbeesett tekintetét, nekem pedig összeszorul a torkom. Hogy képzelhet ilyesmit?

-Sose tennék ilyet! - rökönyödök meg és meg is rázom fejemet. - Nem flörtölök Willivel, csupán meghallgattam, amit bizonyára már nektek is elmondott, hogy szeretne érettségit magyarból, de kellett neki egy kis megerősítés. És eszembe jutott, hogy Leila említette, hogy a barátnője, Melinda német és magyar tanár. Szerintem két legyet üthetnénk egy csapásra - vigyorodok el, mire az ő arcára is felkúszik egy halvány mosoly. Érzem, hogy ő még szeretne kettőnk témájáról beszélni. - A gyerek témára visszatérve... - erőltetek pici komolyságot hangomba. - Nem csak te akarod ezt. Én épp úgy vágyok egy mini Szoboszlaira, mint te - még egy mosolyt is küldök a könnyeivel küzdő fiúnak. Remélem nem akar sírni.

-Fogalmam sincs, mivel érdemeltelek ki téged - mondja fojtott hangon és közelebb húzódva szoros ölelésébe von. Imádok vele ölelkezni. Mindig olyan megnyugtató.

-Ha bármi problémád van a viselkedésemmel kapcsolatban kérlek ne hisztizz, hanem mondd a szemembe - húzódok el tőle, hogy szemeibe nézhessek, és még mindig őt ölelem.

-Nem fogok problémázni, megígérem. Majd megtanulom kezelni ezeket a dolgokat. Most pedig jobb lesz, ha megyünk, mert a végén Haaland azt fogja mondani mindenkinek, hogy baba projektbe fogtunk már most - halkan elneveti magát, de mielőtt elengedne, finom csókot lehel ajkamra, amire most nagyon nagy szükségem volt.

A szálloda éttermében egy nagy asztalt foglaltunk el, hiszen mi voltunk a legnagyobb és attól tartok leghangosabb társaság. A prímet persze a mellettem ülő focista vitte, aki már sokadszorra mesél valamilyen vicces történetet az Európa-bajnokságról.

-Kár, hogy nem játszottatok velünk, mert hamar kiestetek - jegyzi meg szórakozott mosollyal Szoboszlai Haalandnak intézve szavait, aki csak nevetve csóválja a fejét.

-Hidd el örültél te annak, hogy nem futottál össze velem a pályán! - teszi hozzá mellékesen és jobban belegondolva igaza lehet. Haaland sokkal nagyobb darab, mint a magyar középpályás és szerintem simán elkaszálta volna őt.

-Ja az öltözőben is örömködött, hogy legalább veled nem kell ütköznie - nevet Willi is, akit most csapattársa illet szúrós pillantással.

-Te jó lenne, ha már egy más nembélivel ütköznél inkább - vág vissza mosolyogva és mind tudjuk jól, hogy ez most éppen egy kis erőfitogtatás részükről.

-Mi holnap reggel elmegyünk horgászni Bendivel, ti a parton lesztek? - fordul hozzám Leila mosolyogva. - Később csatlakoznánk.

-Nehogy te akadj a csalira és Bendi meg elszalassza a nagy halat! - szól közbe Dominik nevetve, én pedig Leilával együtt szúrós pillantást küldünk felé, de barátnőm ezt már könnyen kezeli.

-Én vagyok a nagy hal - kontrázik Leila egy kacsintással, Bolla pedig büszkén karolja át vállát, és figyeli megilletődött barátját. Szerintem nem számított arra, hogy Leila majd így vissza tud neki szólni csípőből.

-Fejlődik a lány - morogja orra alatt, én pedig elnevetem magam ezen.

-Mondd csak Doma, azért vagy mindenkivel ekkora gyökér, Ninával meg kurva kedves, mert esetleg már úton van a baba? - kérdezi meg Bendi kertelés nélkül és átvált angolra, hogy mindenki jól értse, amit mond, nekem pedig megáll a villa a kezemben. Azt gondoltam, hogy a fiúk pletykásak, de hogy ennyire....

-Áruló vagy Bendi! Ha fiam lesz, biztos nem rólad nevezem el! - válaszolja sértődötten a mellettem ülő és inkább tovább falatozik, míg mindenki nevet rajta. Egyedül Haalandot foglalkoztatja tovább a téma.

-Most én vagyok agyilag zokni ma este, vagy tényleg nem válaszoltál a kérdésre? - értetlen tekintetén elmosolyodom, és meghagyom a válaszolás lehetőségét Szoboszlainak, akit viszont Bendi előz meg.

-Nem válaszolt, mert fél, hogy este nem folytathatja a baba projektet - neveti el magát.

-Irigykedsz, Bendi? Te is kis világfájdalmas fejű klónokra vágysz, mi? - pimasz mosollyal az arcán vág vissza legjobb barátjának, aki csak fejét csóválja.

-Én nem vagyok ennyire önző, nem kell, hogy mind rám hasonlítson, de te tudod. Nekem egy Szoboszlai is sok, nem kell 11 ugyanolyan - von vállat, amin tényleg mindenki elneveti magát.

-Jézusom! 11 gyerek?! - szólal fel Dorina elképedve - Ha 11 gyereket akarnak összehozni, ki se jöhetnek a hálóból!

-Nincs gond a teljesítményemmel keine Panik Dorina - mosolyog Dominik a barátnőmre én pedig oldalba könyökölöm, amiért kelletlenül nyög egyet, majd bocsánatkérő pillantást küld felém, de szeme sarkában nevetőráncok húzódnak.

Este 11 után alvós ruhámban sétálok ki a fürdőből lemosva sminkemet és Szoboszlaihoz sétálok, aki éppen gyógyszert vesz be. Kék. Miafasz.

-Azt mondtad, nincs gondod a teljesítményeddel! - nevetem el magam és kezdek bele a piszkálódásba, amit felhúzott szemöldökkel fogad. Már ő is csak egy alsónadrágot és fehér pólót visel. - Te tényleg kék tablettát szedsz?!

-Ez Apranax Nina! - néz rám elképedve még mindig. - A bokámra. Jézusom! Te komolyan azt hitted viagrát szedek 25 évesen?

-A teljesítmény romlása nem feltétlenül korhoz kötött - vonok vállat tanácstalanul, de azért tetszett, hogy húzhatom az agyát.

-Kurvára rendben vagyok odalent ezt te is tudod! - mérgelődik és tényleg beveszi a gyógyszert egy pohár vízzel, majd megfogja a gyógyszeres dobozt és felém tartja. - Apranax basszameg! Nem viagra!

-Jól van már! - nevetem el magam és nyakába csimpaszkodva nyomok gyors csókot ajkaira.

Fáradtan dőltem be az ágyba Dominik mellé, aki mosolyogva fordult felém telefonját az éjjeliszekrényre helyezve. Tudtam, hogy szeretne beszélni megint a babáról.

-Nekem nem kell 11 gyerek, bár tény és való, hogy szívesen asszisztálnék benne. - neveti el magát, mire megforgatom zöldjeimet és a vékony takarót magamra húzom. Meleg ide vagy oda, szükségem van rá.

-Szerintem egyelőre jobb lenne, ha egy gyerekkel próbálkozunk. - bújok hozzá mosolyogva, mire bólint és homlokomra puszit nyom.

-Na és, te kisfiút vagy kislányt szeretnél? - kérdezi komolyságot erőltetve magára, amin meg is lepődök. Tényleg felnőtt.

-Teljesen mindegy, csak egészséges legyen - válaszolom kicsit elgondolkodva. Tényleg mindkettőnek örülnék. - Figyelj, én nem hoztam több gyógyszert magammal.

-Hogy hogy nem? - kérdezi kíváncsian nézve rám, miközben picit felemelem fejemet, és megtámaszkodok mellkasán.

-Hát mondtam neked, hogy az Eb után beszélhetünk erről és gondoltam, te már most bele szeretnél majd kezdeni a dologba - vallom be szégyenlősen, pedig nem szoktam az lenni. Most mégis olyan komoly téma merült fel közöttünk, amire szerintem nem számított egyikünk sem pár évvel ezelőtt.

-El sem tudom mondani, mennyire hálás vagyok neked, amiért ennyire nyitott vagy erre a témára és hidd el, én tudom, mekkora áldozat ez egy nőtől, mert egy terhesség nem feltétlenül egyszerű és sok nehézséggel jár. És hihetetlenül önzetlen vagy, amiért lemondasz egy időre a karrieredről kettőnkért. - meleg ujjait gerincem vonalán húzza végig, amitől libabőrös leszek.

-Kicsit félek, hogy mi lesz utána. Meg ettől az egésztől, a terhességtől - gondterhelt sóhajom miatt egy együttérző pillantást küld felém. - Mindketten totál tapasztalatlanok vagyunk ilyen téren. Főleg én, nekem nincs kistesóm... - utalok arra, hogy Dominik gyakorolhatott már eddig is eleget Szofival.

-Nina - hangja olyan megnyugtatóan csengett, hogy letettem arról, hogy utat engedjek könnyeimnek, amik az imént még kikívánkoztak. - A szülői szerep eleinte mindenkinek új. A te szüleidnek és az én szüleimnek is az volt. Figyelj, én továbbra sem szeretnék ráderőltetni semmit. Ha nem állsz rá készen és nem akarod, akkor ne csináljuk csak miattam. Elfogadom a döntésedet...

-Szó sincs ilyesmiről. - rázom fejemet azonnal, látva szomorkás mosolyát. - Tőled akarok gyereket, nem mástól. - magyarázom neki jegygyűrűmet piszkálva - Csak azt hittem, hogy mostanra biztos leszek abban, hogy jó anya lenne belőlem. De továbbra sem érzem ezt és tényleg nem akarok az agyadra menni majd az esetleges hisztijeimmel meg kiborulásaimmal.

-Szofival nagyon jól kijössz, szerintem csodálatos anyuka lenne belőled - biztosít mosolyogva és állam alá nyúlva nyeri el pillantásomat.

-Gondolod? - lepődök meg kicsit, hogy ennyire bízik bennem.

-Persze - bólint gondolkodás nélkül. - Te mindig is különleges voltál a számomra szöszke és ez ezután sem fog megváltozni. Maximum a körülmények. - elmosolyodom, hiszen évek múltán sem állt le a szöszke megszólítással, amiért az elején ölni tudtam volna.

-Na és, ha megszületik a gyerek, mi lesz? Mert te ezután is focizni fogsz.

-Szerintem Bendi és Leila elsőként ajánlkoznának a keresztszülőség szerepére. Szóval, nem kell amiatt aggódnod, hogy egyedül kellene megbirkózni a feladattal. Na meg persze, én is itt vagyok. Nekem is fontos a család ezt te is tudod és soha nem hagynálak magadra. Tudom, hogy milyen áldozatot hozol és segítenék ott, ahol tudok.

-Te gondoltad volna, amikor megismerkedtünk, hogy egyszer idáig jutunk? - kérdezem tőle elgondolkodva és nem is agyalok azon, hogy tényleg alkalmas lenne Bendi és Leila a feladatra.

-Nagyon nem - rázza fejét nevetve. - Szinte biztos voltam benne, hogy valamit nagyon el fogok baszni és kizársz az életedből. Ez majdnem össze is jött és azóta megfogadtam magamnak, hogy mindig őszinte leszek veled. Ezért most be kell vallanom neked, hogy én pedig nem hoztam magammal óvszert.

-Szóval te is készültél erre? - húzom fel szemöldököm és visszatartom nevetésemet.

-Naná - vigyorog szélesen. - Kicsit örülök is, hogy nem kell egy ideig ilyesmire költenem.

-Idióta vagy! - hunyom le szememet és fejemet fogva hajtom mellkasára fejemet. Kezével hajamat birizgálja és jól tudom, hogy most is mosolyog.

-Mi lenne, ha már ennyire megbeszéltük elméletben a dolgokat, akkor átültetnénk a gyakorlatba is? - ötletét elég halkan közli velem, de csak egy pimasz mosolyt kap tőlem és egy mozdulattal vetem át derekán lábamat és ülök fel ölébe, amit meglepetten fogad.

-Azt hittem, már sose teszed fel a kérdést - incselkedek vele előrehajolva és táncba hívom telt ajkait.

-Wow, sose fogom megszokni, hogy meg tudsz lepni és néha nálam is vagányabb vagy! - szól fojtott hangon, mikor kibújtatom felsőjéből és csípőmet erőteljesen nyomom övéhez.

-Mi lenne, ha te is meglepnél most valamivel? - támaszkodok mellkasán, ő pedig széles mosolyra húzza száját.

Felsőmet könnyed mozdulattal húzza le rólam és dobja el. Kezei derekamat cirógatják, míg én visszahajolok, hogy újra csókot kezdeményezzek. Imádok vele csókolózni.

Kezeivel rövidnadrágomba akaszkodik és bugyimmal együtt húzza le rólam. Nem csodálkozok azon, hogy ennyire siet, hiszen mindkettőnkben feszültség uralkodott. De nem is bántam ezt most. Minél előbb magamban akartam tudni.

Nem kínoztam, én is lehámoztam róla alsónadrágját és apró kezeim közé vettem legnemesebb testrészét. Halk sóhajokkal hálálta meg kezem munkáját, miközben mindkét kezével csípőmet fogta közre. Szerettem, amikor én irányíthattam és ennyire kiszolgáltatottnak láttam őt. Éreztem, hogy már teljesen készen áll arra, hogy magamba engedjem, ezért sem lepődtem meg, mikor egyik kezével végigsimított odalent. Szemhéjaim lecsukódtak, kezeim pedig megálltak és élveztem, ahogy most ő kényeztet.

Kicsit megemelkedve térdeltem fentebb csípőjét közre fogva és irányítottam magamhoz és ültem bele óvatosan. Teljesen kitöltött. Imádtam. Mozdulatomra mindkettőnk száját hangos nyögés hagyta el, majd egy kicsit vártam, hogy megszokjam méretét. Vállába kapaszkodva kezdtem lassan mozgatni csípőmet, ő pedig hajamat hátradobta, hiszen mind arcomba omlott.

-Rohadt szerencsés vagyok, hogy a leggyönyörűbb nő az enyém - leheli két csók között és ajkaimról áttér nyakamra, ahol minden egyes csókjával perzseli bőrömet.

Térdeit felhúzza, én pedig egy kicsit felegyenesedve támaszkodok neki és lassítok még jobban és még mélyebbre engedve őt. Az egész szobát betölti hangos sóhajunk és testünk találkozásának hangja minden mozdulatnál.

Lassan emelkedtem fel és mielőtt feltehette volna a "mit csinálsz" kérdést, megfordultam csípőjén és most újítva a pozíción vezettem magamba kezem segítségével. Megmondom őszintén sokkal rosszabbnak képzeltem ezt el, de rohadt jó volt. És ahogy hallottam a focista is élvezte. Nem sokáig engedett tevékenykedni, csípőmet folyamatosan simogatta kezeivel.

-Kurvára izgató a gyönyörű fenekedet nézni, de jobb szeretem szex közben, ha az arcodat, különösképp a szemedet nézhetem - simít végig hátamon és kezeit csípőmre helyezve késztet arra, hogy hagyjam abba.

Segített leszállnom róla, majd gondolkodás nélkül nyomott az ágyra és izgatott mosollyal figyeltem az engem fürkésző, kicsit kipirosodott arcú fiút, aki épp lábaim közé hajolva csókolta végig belső combomat.

Arcára simítottam egyik kezemet, mikor fentebb könyökölt és ezzel újra belém csúszott. Halk sóhaj hagyta el ajkaimat és nem is volt lehetőségem megszólalni és elmondani neki, mennyire jó, amit csinál, mert birtokba vette ajkaimat. Néha megállt egy kicsit és csak néztünk egymás szemébe és szavak nélkül is tudtuk, mit érzünk egymás iránt. Soha az életben nem voltam még ennyire szerelmes.

-Nagyon szeretlek - leheli ajkamra, miközben újra mélyen mozog bennem. Hasizmaim újra meg újra megfeszülnek és érzem, ahogy pillangóimnak is tetszik a dolog.

-Én is téged! - tarkójára simítva kezemet húzom magamhoz, majd temeti arcát nyakamba és leheletével égeti amúgy is felforrósodott bőrömet.

***

Több, mint négy hónap telt el azóta, hogy Szoboszlaival eldöntöttük, belefogunk a baba projektbe és ezt elég lelkiismeretesen végeztük. Hihetetlen izgatott és kétségbeesett is voltam ettől az egésztől. Féltem, hogy valami baj lesz és nem leszek jó anya vagy kettőnkkel fog történni valami.

A focista minden pillanatban ott volt velem és gondoskodott rólam, amikor rosszul voltam, de sajnos mindig csak vaklárma volt, mert megjött. Nem estem teherbe. Feszült voltam és ideges, azt hittem velem van valami probléma. Láttam Dominiken is a csalódást, mégis ő vigasztalt és erőt öntött belém, hogy ne szomorkodjak, rengeteg időnk van még.

Az együttléteink nem voltak egyhangúak, vagy gyorsak. Mindig kiélveztük az együtt töltött pillanatokat és sosem éreztük ezt kötelességnek. Szerelemből voltunk együtt.

Fehérvári lakásunk - Dominik ragaszkodott hozzá, hogy itt is legyen lakásunk, ne lógjunk mindig a szülei nyakán, ami teljesen érthető volt - fürdőjében kuporogtam és vártam a sokadik teszt eredményét. Tegnap óta nem éreztem jól magam, de fel voltam készülve, hogy ez is megint  negatív lesz, mint előtte. Tényleg el kellene mennem orvoshoz most már.

-Nina gyere már! Elkésünk! - kopog be a focista az ajtón, hiszen vacsorát beszéltünk meg Bendivel és Leilával. Már így is késésben voltunk, de szerettem volna megvárni az eredményt, még akkor is, ha most megint sírni fogok a csalódottságtól.

-Mindjárt megyek! - kiabálok ki, majd végre kezeim közé veszem a kis mintát. Nagy sóhaj hagyja el ajkaimat, mielőtt megnézhetném az eredményt. Félve nyitom ki szemeimet, de azonnal nagyra nyílnak, amint felfogom. Pozitív.

A szívem olyan hevesen vert, csoda, hogy nem lettem rosszul. Pedig közel voltam hozzá. Tegnap óta hányingerem van és iszonyat erős migrénem. Remegő térdekkel állok fel és nézek a tükörbe. Hatalmas mosoly jelenik meg arcomon, amint eljut agyamig, hogy valóban terhes vagyok. Sikerült.

-Dominik! - sikítva szaladtam ki a fürdőből a kezemben a pozitív teszttel és a nappali felé vettem az irányt.

-Jézusom Nina, mi a baj? Mi történt? - pattant fel ijedten a kanapéról Szoboszlai, aki nem ért a viselkedésemből semmit. Abból pedig végképp, hogy miért ugrok a nyakába és miért záporoznak könnyeim. Hirtelen megszólalni se tudok. Csak elhúzódok tőle és figyelmen kívül hagyom értetlen pillantását, majd feléje nyújtom a kezemben szorongatott terhességi tesztet, amit elvesz, és most ő döbben le.

-Úristen! - leheli maga elé és felnéz rám. - Ez hihetetlen! Azt hittem baj van velem és ki kell vizsgáltatnom magamat - neveti el magát, miközben egy kövér könnycsepp gurul le arcán. Benne is rengeteg feszültség uralkodott, szóval egyáltalán nem csodálkozok ezen.

-Mert eddig görcsösen akartuk és mivel most csak ketten vagyunk kicsit lenyugodtak a dolgaink. Szerintem ez volt a kulcsa a dolognak. - szipogom fülem mögé tűrve hajamat, amit összesírtam. Dominik két keze közé veszi arcomat és finoman megcsókol.

-Köszönöm, hogy a legszebb ajándékot adtad nekem, amit csak el lehet képzelni - ölel meg szorosan, miután elvált tőlem, én pedig úgy ölelem, mint soha. - Lemondjam Bendiéket? - motyogja hajamba és tudom, hogy sír. Így is érzem a hangján.

-Nem kell, már így is ránk várnak. Összeszedem magam és mehetünk - húzódok el tőle mosolyogva és visszamegyek a fürdőbe, hogy sminkemet rendbe hozhassam.

A mosoly levakarhatatlan arcomról és nem is akarom, hogy eltűnjön. Mindig emlékezni szeretnék rá, hogy milyen boldog vagyok most. Kisbabám lesz a világ legrendesebb és legodaadóbb férfijától.

Dominik a kanapén ülve nézegeti a tesztet, mikor visszamegyek és megállás nélkül mosolyog.

-Mehetünk? - kérdezem kedvesen, mire felkapja fejét. A világ legédesebb mosolyát küldi felém.

-Előtte mit szólnál, ha küldenénk mindkét családnak egy képet? - áll fel és kezemnél fogva a bejárati folyosó tükre elé vezet.

-Milyen képet? - kérdezem tőle kíváncsian, de amikor a tükörrel szembe fordít és mögém áll, nem kell válaszolnia.

Egyik kezében telefonját tartja, míg másikkal még lapos hasamra simít, engem pedig kiráz a hideg. Olyan teljesnek érzem ezt a pillanatot, hogy nem akarom, hogy vége legyen. Az én apró kezemet automatikuson csúsztatom az övére és nézek rá a tükörben. Mindketten mosolygunk, mint a tejbetök. A tesztet a tükör felé fordítja kezében, hogy jól kivehető legyen a két csík.

-Ugye nem tartod ezt most nyálasnak? - kérdezi félve, mielőtt megnyitná a kamerát.

-Nem - rázom fejem mosolyogva és totál nem érdekel, hogy már fél órás csúszásban vagyunk a vacsoráról. - Minden tökéletes.

A kép elkészül, mi pedig visszanézzük.

-Csak azután küldjük el, ha egy orvos is megerősítette ezt, oké? Nem akarok senkit hiú ábrándokba kergetni.

-Persze - bólint egyetértően - Bendinek viszont muszáj lesz ma este személyesen elmondani, miután nagyon kibukott ránk. Az majd lenyugtatja.

Beleegyezek, hogy egyelőre csak mi négyen tudjunk erről az egészről és az első dolgom lesz holnap felhívni a nőgyógyászomat egy időpontért.

-Életem legboldogabb napja a mai, Nina. - segíti rám kabátomat, hiszen most már tényleg el kell indulnunk. - Szóhoz sem jutok, hogyan háláljam ezt meg neked!

-Úgy, ha mindig velem maradsz - csimpaszkodok nyakába és finom puszit lehelek ajkaira, de őt utánam kap és hosszú csók lesz belőle.

Ezek vagyunk mi. A két erős egyéniséggel rendelkező sportoló, akik életük legszebb estéjét töltik, miután megtudtuk, hogy kisbabánk lesz. Nem lehet szavakban kifejezni a boldogságot, amit most érzek a szívemben. Az életem váratlan fordulatot vett Lipcsében azon a versenyen, és semmit nem bántam meg, ami köztem és Szoboszlai között történt. Most már bátran vágunk bele az előttünk álló új dolgokba. Együtt.

Sziasztok!

Ez a pillanat is eljött. Ez volt az utolsó rész itt ennél a könyvnél. Bevallom, nem terveztem ezt a betekintést, de nagyon inspiráló álmai vannak az embernek és muszáj volt írnom :D 

Érdekel, hogy kinek tűnt fel, miért csak 17 fejezet volt :)

Nagyon köszönöm, hogy velem tartottatok és együtt kísértük végig Nina és Dominik kapcsolatát. Nagyon szívemhez nőtt a könyv és most nagyon nehéz elengednem. Hálás vagyok a sok kommentért és csillagért, amivel megajándékoztatok minden fejezet után. Remélem tetszett ez az utolsó kis extra szösszenet. Érdekelne még erről is a véleményetek, aztán tényleg búcsút intek a könyvnek :)

Mai nap folyamán még érkezek egy meglepetéssel, figyeljétek az értesítéseiteket. 

Nem igazán találok megfelelő szavakat, ezért most csak annyit szeretnék még mondani, hogy KÖSZÖNÖM!!

Millió puszi & ölelés! ❤️