🎄2021🎄

A normális párok számára a december romantikával, esti összebújással, andalgós sétával kezdődik és többnyire ez ki is tart egész hónapban. Ilyenkor valahogy mindenki sokkal érzékenyebb és valamiért vevőbb a „nyálra".

De ti?

Ti egy kiadós veszekedéssel kezditek meg az év utolsó hónapját.

Bár az is tény, hogy Do Hanse és te sok minden vagytok, de normális pár semmiképp sem.

Hanse idolsága bőven tesz arról, hogy az átlagos fogalomtól essetek a legmesszebb ebben az univerzumban.

De valójában nem bánod.

Imádod az éjszakai titkos randevúkat, a nyugodt hajnali folyóparti sétákat, az eldugott kis utcákban váltott édes csókokat. És bár az év ezen szakaszában azért néha irigykedve figyeled a karácsonyi forgatagban felszabadultan nevetgélő párokat, semmire sem cserélnéd el Hanse szerelmét és a kapcsolatotokat még így sem, hogy küzdeni is kell érte rendesen mindkettőtöknek. Mikor az idővel, mikor egymással...

Most épp az utóbbi van porondon.

Egy idióta apróságon tört ki a vita, ami már napok óta húzódik és te is pontosan tudod – de talán Hanse is –, hogy már csak az önfejűségetek tartja életben a makacs hallgatást.

Újra csak mást szeretnétek.

Te azt, hogy ő kérjen bocsánatot, ő pedig azt, hogy te kezd a békülést.

Ez egy ördögi kör. Minden vita így kezdődik az év másik tizenegy hónapjában is. Egy biztos, unatkozni sosem unatkoztok.

Azonban ma a kelleténél talán jobban a lelkedre veszed az édesen andalgó párocskák látványát hazafelé menet. Sosem voltál egy kimondottan romantikus alkat, ahogy a Szerelmed sem, mégis tagadhatatlanul van valami a decemberi levegőben, ami előcsalogatja az ember gyengédebb oldalát.

Hiányzik Hanse. Az esti beszélgetések egy-egy kakaós bögre – húzósabb napokon boros pohár – társaságában, a közös forró fürdők, az, hogy kezei lágy cirógatására merülj álomba szorosan hozzá bújva. Bár testileg melletted van minden nap és egy ágyban alszotok – természetes a két végén, egymásnak duzzogva fordítva hátat –, mégis csak a keserűség mar a szívedbe, ahogy délutánonként átléped a közös lakásotok ajtaját.

Egyszerűen nem bírod tovább és feladva a makacsságod eldöntöd, hogy odaállsz elé, hogy beszéljétek meg a dolgot. Már, ha ő emlékszik, hogy min is robbant ki ez a hidegháború, mert te igazából, ha az életed múlna rajta se tudnád megmondani már.

Hazaérkezve azonnal a konyha felé veszed az irányt. Hanse tipikus férfi, a hasával bármikor megvehető... meg egy kis szex is ínyére van mindig, de ennyire azért nem akarod, hogy elbízza magát.

Amíg fő a kedvence, lassan gondolataidba merülve idézed fel, hogy hogyan is kezdődött a kapcsolatotok, ami – nem túl meglepő módon – nem volt épp zökkenő – és vita – mentes. Tulajdonképpen mire összejöttetek mindenkit kiborítottatok magatok körül... kétszer.

De akkor sem cserélnéd el semmiért sem.

Gondolataid közül ölelő karok és a semmivel össze nem téveszthető Hanse-illat ránt vissza, mire a szíved őrületes ritmust vesz fel egyetlen kósza pillanat alatt.

Hogy hiányzott már ez.

Némán kihasználva a pillanatot simulsz bele az erős karokba, ami csak egy halk kuncogást és egy megkönnyebbült sóhajt vált ki a mögötted álló fiúból.

- Szia – súgja halkan és egy aprócska, bizonytalan csókot nyom a nyakad bőrére.

- Szia – köszönsz vissza és hátra sem nézve vezeted ujjaid a puha, szőke tincsek közé.

Hosszú percekig nem esik köztetek egyetlen árva szó sem, mint ahogy egyetlen béküléskor sem. Csak csendesen pótoljátok be a napok – makacsságotok miatt – elmulasztott pillanatait. Szavak nélkül összeölelkezve álltok a tűzhely előtt, amíg el nem készül a vacsora. Hanse olykor egy-egy apró csókkal kér bocsánatot, ha már a szavak ilyenformán nem igazán az ő asztala, te pedig csak boldogságtól heves szívveréssel fogadod őket.

Ez a bevett hagyomány.

Ilyenkor az átlagoshoz képest sokkal bújósabb, ragaszkodóbb. Nem is hagyja, hogy egymással szemben vacsorázzatok. Ahogy megterít, egy váratlan mozdulattal ránt az ölébe, mire csak meglepetten felsikítasz.

- Hanse! – kapaszkodsz azonnal belé, mire kissé felnevet.

- Itt vagy a legjobb helyen – ölel magához és lassacskán el kezdtek enni. Egy tányérból... akaratlanul is eszedbe jut a bugyuta gyerekmondóka, „két szerelmes, pár...", és nem bírod ki kuncogás nélkül. – Szeretem ezt a hangot – szólal meg váratlanul és egyetlen mozdulattal fordít meg az ölében, hogy szembe legyél vele. – Szeretlek – fűzi még hozzá, amivel csak egy boldog mosolyt vált ki belőled.

- Én is téged – öleled át a nyakát. – Legyél bármilyen makacs csacsi is – teszed hozzá. Egy kis szurkálódás még belefér.

- Mintha én kezdtem volna – forgatja meg a szemeit, de ajkain ott játszik egy huncut félmosoly, amitől most is – mint általában mindig – elájulsz.

- Do Hanse – szűröd a fogaid között, mire ő csak egyre szélesedő vigyorral a képén nyúl a feneked alá, hogy a nappaliba cipelve végig fektessen a kanapén és elnyúlva rajtad zárjon szorosan a puha bútor és a teste közé.

- Jól van, jól van, megadom magam – támaszkodik meg a fejed két oldalán és csak mosolyogva bámul a szemeidbe. Finoman simítasz az arcára, amibe csak boldogan bújik bele. – Szeretlek – dünnyögi.

- Ma már mondtad – kuncogod, de mielőtt reklamálhatna a tarkójára csúsztatott kézzel húzod le magadhoz egy aprócska csókra, amit persze pillanatok alatt fordít valami mássá. Hosszú percekig csókolóztok, mintha csak behozni akarnátok a lemaradást. – Én is szeretlek – sóhajtod az ajkai közé, mire csak elvigyorodik. Ám mikor ajkaitok elválnak nem az történik, amire számítasz.

- Sajnálom – néz rád, ami igencsak meglep. Tudod, hogy szeret, tudod, hogy fontos vagy neki, de Do Hanse nem az a típus, aki olyan gyakran ismételgeti ezt a szót. Ez a nyolc betű most jobban esik a lelkednek, mintha vezeklése jeléül valami méregdrága ajándékkal érkezett volna haza.

- Én is – mosolyogsz rá és egy szoros ölelésre újra magadhoz húzod, amibe azonnal belesimul. Hosszú percekig nem szólaltok meg, pusztán olykor-olykor lágy csókokat felejt a bőrödön, miközben a haját piszkálod.

- Egyébként – támaszkodik fel hirtelen –, te emlékszel még, hogy min vesztünk össze? – villant egy kínos vigyort.

- Fogalmam sincs – nevetsz fel. – De egy éjjeli sétával a forgatagban kiengesztelhető vagyok!

- Na, hé! Lehet, hogy nekem kellene megsértődve lennem – méltatlankodik. – És én egy négy fal közötti tevékenységgel vagyok könnyen békíthető – morogja a bőrödbe, miközben ujjai pimasz módon táncolnak be a felsőd alá végig cirógatva a bőröd és egy halk sóhajt előcsalogatva belőled. – De lásd, hogy kivel van dolgod – kerül elő hirtelen a jófej Hanse –, utána jöhet a forgatag!

Ellenkezni sem marad időd, máris egy heves csókba ránt és szép lassan szabadít meg minden ruhádtól természetesen csak amiatt, hogy vastagabbakat húzhass magadra, mielőtt neki indulnátok az éjjeli sétának.