Day10!

❄️❄️❄️

Téli randi

❄️❄️❄️

¤ Ritka alkalmak egyike a mai nap, amikor a reggel Juyeon karjaiban ér. Ez mostanában nem fordult elő sajnos.

¤ - Jó reggelt – hallod meg szerelmed álmos, dörmögő hangját, ami csak egy apró kuncogást vált ki belőled, miközben mindketten lassan ébredezni kezdtek.

¤ A közös reggeli alatt megbeszélitek a nap terveit, ami finoman szólva is a semmit tevés, ha már kaptatok néhány nap pihenést mindketten.

¤ Csak épp az időjárás dönt ma úgy, hogy nincs helye a lakásban henyélésnek. Bár be kell ismerned, egy pillanatig sem bánod.

¤ - Havazik, Jagi – pattan fel Juyeon lelkesen, amikor beér az első adag kávé és az ablakhoz sétál. – Tudod mit jelent ez? – vigyorogja boldogan, miközben a még sötét utcát figyeli, ahogy hatalmas pelyhekben hullik hó.

¤ Rekord sebességgel pakoltok össze pár napra, miközben Juyeon szállást foglal, te pedig kaját pakolsz össze a mai napra.

¤ Imádjátok az aktív kikapcsolódást, így soha egyetlen pillanatig sem haboztok, amikor leesik az első hó. Ahogy időtök engedi, megszöktök pár napra. Most pedig még boldogabbak vagytok, hogy mindketten ráértek.

¤ A kocsiban aztán le sem lehet titeket lőni. Karaokéztok, rendszám táblákat számoltok és rengeteget vitatkoztok, hogy mit is énekeljetek.

¤ Útközben beugrotok egy benzinkútra némi forró kávéért és teáért meg persze egy rakás édességért.

¤ - Most én választok – csapsz le a rádióra, ahogy újra az autóban ültök és már üvölt is a Dear Santana Taeyeon előadásában.

¤ Az úti cél egy pár várossal arrébb lévő kis falucska, aminek hatalmas sípályája van, de szerencsére nem sokan ismerik, így nem kell félnetek, hogy bárki felismer titeket.

¤ - Ez már ránk fért – ölel magához Juyeon, miközben te épp kipakolsz a kis bérelt faházatokban. – Csak te meg én meg a természet – csókol a nyakadba és sokáig el sem ereszt.

¤ Mivel egyikőtök sem bír magával, így már az érkezésetek napján meghódítjátok a sípályát kiévezve, hogy rajtatok kívül alig vannak.

¤ - Adj egy csókot itt a világ tetején, Baby – csücsörít feléd a hegytetőn. – Mielőtt kegyetlenül leelőzlek – kacsint, majd mikor elhajolsz tőle csak a szeme elé igazítja a szemüvegét és már siklik is lefelé a hegyoldalon.

¤ - Csaló – kiabálod még utána nevetve, majd te is neki indulsz, hogy lent tudj méltó revansot venni a szemtelen Kedveseden.

¤ Egész nap síeltek néhány macska-egér harcot is beiktatva a kikapcsolódás közé, amit persze állítása szerint mindig ő nyer. Kivéve, amikor hagyja magát.

¤ - Hagyod magad, mi? – lököd hanyatt a hóban és a csípőjére ülve bámulsz a szemeibe. – Na, mi van, Nagyfiú? – vigyorogsz, majd következő pillanatban egy meglepett sikkantás hagyja el az ajkaid, ahogy Juyeon fordít a helyzeten.

¤ - Parancsolsz, Kedvesem? – bámul ezúttal ő rád, majd egy huncut mosollyal veszi birtokba az ajkaid és hosszú-hosszú percekig el sem ereszt.

¤ Miután kellően kifáradtatok és átfagytatok, a kis faházikó felé veszitek az irányt, ahol egy-egy bögre forrócsokival igyekeztek felmelegedni egymás karjaiban.

¤ - Legyél akármekkora csaló is – sóhajtod –, még mindig te csinálod a világ legjobb forrócsokiját – kortyolsz hatalmasat a fahéjízű édességből.

¤ Az egész este meghitt romantikával telik, ahogy az együtt töltött pár nap minden egyes perce is.

¤ - Ez tényleg ránk fért már – motyogja az utolsó este a nyakadba, ahogy a kandalló előtti szőnyegen egymást cirógatva bámuljátok a vidáman pattogó tüzet, ami sejtelmes félhomályba vonja a kis házikót. – Sajnálom, hogy csak ritkán adatik meg, hogy együtt töltsünk pár napot – csókol végig lágyan a válladon, miközben megszabadít a pulóveredtől.

¤ - Mire készülsz, Lee Juyeon? – sóhajtod, ahogy ajkai egyre nagyobb felületet járnak be a testeden jóleső borzongásra késztetve téged.

¤ Egyetlen árva szó nélkül szabadít meg mindkettőtöket minden felesleges ruhadarabtól, hogy aztán szenvedélyesen szeretkezzétek végig az egész éjszakát.

¤ - Mikor ismételünk? – kérdezi reggel egy végtelenül pimasz mosollyal, miközben ujjai meztelen bőrödön zongoráznak végig, a tekintetéből áradó mohóságtól pedig nem tudod eldönteni, hogy mire is gondol pontosan...