🎄🎄🎄

❄️forró csoki

❄️hópehely

❄️mézeskalács

❄️fagyöngy

❄️kötött pulcsi

🎄🎄🎄

Valójában imádod a munkád is és a decembert is. Hiába csak némi bérkiegészítés az egész az egyetem mellett, egyszerűen a legnagyobb hajtásban sem hagynál ki annál több napot, mint amennyit feltétlenül muszáj a vizsgák miatt.

Odavagy a kávékért és már augusztusban egy füzetbe jegyzeteled a legújabb karácsonyi ízkombinációkat, amiket meg akarsz valósítan decemberben. Mindegy, hogy koffeinnel, anélkül vagy épp forró csoki képében, de az emberek nyelvére akarod varázsolni a karácsony ízét. Azt, amelyiktől hatalmasat dobban a szívük az első korty után, ami eszükbe juttatja a gyermekkoruk kedvenc karácsonyát, ami után semmi más gondolat nem marad, csak a kérek még.

A kávézó, ahol dolgozol Szöul egyik rejtett kis utcájában helyezkedik el. Nem hivalkodó, nem hatalmas, sokkal inkább barátságos és hívogató. Kevesen ismerik, de minden betérőt névről ismertek és talán ez adja a hely valódi varázsát. És persze Kim néni méltán híres mézeskalácsa, amire pár reménykedő tekintet még a legforróbb nyári napon is bepróbálkozik, csak épp mindig hoppon marad.

- Az a karácsony íze. Ilyenkor nem is olyan jó – mondogatja Kim néni mindig egy szégyellős mosollyal. Valószínűleg ő sem gondolta, hogy az unokái kedvencei miatt jó páran megfordulnak majd a kis üzletében.

Te magad is vásárlóként kezdted, aztán nem kevés győzködés árán sikerült rávenni Kim nénit, hogy egy kicsit bővítsetek az üzleten. Ma már rajta kívül hárman dolgoztok és a decemberi forgatagban jól is jön minden kéz.

Egészen kislány korod óta rajongsz az év ezen időszakáért és mindent igyekszel megtenni azért, hogy másoknak is megmutasd a december csodáját.

Már egészen a hónap elején fantasztikus köntösbe öltöztetitek az aprócska kis kávézót. Fényfüzérek, girlandok, színes gömbök és cigánykereket hányó hóemberek teszik még csábítóbbá a helyet, amit te csak egy büszke mosollyal figyelsz napról napra.

A nem túl feltűnő hely másik nagy előnye, hogy amíg a Starbucksban átlagemberek sokasága fordul meg nap, mint nap néhány percre, addig nálatok jó pár ember keres valódi menedéket. Ki a magány elől, ki épp ellenkezőleg. Egy közös azonban van bennük; mindannyijuknak története van.

Te pedig imádod ezeket hallgatni.

Nem ritka, hogy Szöul lévén olykor-olykor megfordul nálatok egy-egy idol. Soha nem kerítetek neki nagy feneket, talán ezért is vannak jó páran, akik vissza-visszatérnek. De persze mindannyian Kim néni mézeskalácsára fogják, amit az idős hölgy csak egy cinkos kacsintással vesz tudomásul és ilyenkor általában dupla adag sütemény kerül a zacskóba.

Te pedig szereted a történeteiket hallgatni, pedig valószínűleg pár fotót többért tudnál eladni, mint amennyit egy év alatt a kávézóban megkeresel. De ez sosem érdekelt. Ilyenkor decemberben még elesettebbnek tűnnek. Olyannak, akik maguk is vágynak pár igazán őszinte szóra. Te pedig szívesebben beszélgetsz velük, mintsem eladd őket a médiának úgy, ahogyan azt nap, mint nap megteszik mások.

Már barátaid is akadnak ebben a körben, de azok a kapcsolatok is inkább nekik, mintsem neked köszönhetők.

Te csupán egyetlen ember társaságára vágynál igazán... másképp... de ő hosszú hetek óta a kávézó felé se nézett és lassan meggyőzöd magad arról, hogy el kell engedned az egészet.

De mit is érne a december karácsonyi csoda nélkül?

A mai nap egyértelműen számodra tartogatja a legkülönlegesebb vendéget.

Már épp zárás előtt vagy – ezúttal egyedül –, amikor meghallod a bejárati ajtó fölé szerelt harangocska hangját.

- Ne haragudj, zárva vagyunk – mondod hangosan hátra se nézve, miközben az utolsó székeket pakolod a helyükre. Amíg száradt a padló átöltöztél, így már tényleg indulásra készen végzed el az utolsó simításokat.

- Pedig reméltem, hogy maradt még pár Kim néni mézeseiből – hallod meg a számodra legkedvesebb hangot, mire a szíved őrült iramra kapcsol. Lassan fordulsz meg, hiszen a fülednek már nem hiszel. Annyira hiányzik, annyira látni szeretnéd, hogy már nem vagy biztos abban, hogy nem a képzeleted űz veled csúnya tréfát. De nem. Valóban ő áll veled szemben. Hollószín tincsein még pár pillanatig megül néhány hópehely, mielőtt elolvadna. Bézs színű kabátja alatt a kedvenc kötött pulcsid viseli, amit együtt vásároltatok, arcán pedig ott ül az a szívet remegtető mosoly. Valójában sosem csodálkoztál azon, hogy lányok milliói hevernek a lábai előtt... és még ha ismernék is...

- Hyunjin – nem gondolkodva veted magad a nevető fiú karjaiba. Csak szorosan öleled hosszú-hosszú percekig és alig akarod elhinni, hogy tényleg ő az.

- Szia, T/N – simít az arcodra finoman, amikor sikerül elszakadnotok egymástól.

- Hogy-hogy itt? – kérdezed tőle és automatikusan sétálsz a pult mögé újra működésbe hozva a kávéfőzőt.

- Tudod, hogy sosem hagynám ki sem Kim néni sütijét, sem a Karácsony Ízét – mosolyogja, ahogy leül a pulthoz szavai nyomán pedig mélyen elpirulsz. – Ugye egyikről sem késtem le? – dönti oldalra a fejét édesen.

- Hát, Kim néni mai sütijéből már csak a nekem félretett adag van – veszel elő a pult alól egy tányért, ami tele van csinos kis mézeskalácsokkal, amik láttán Hyunjin szeme felcsillan... jellemző... a kaja mindenek előtt. Már nyúlna is egyért, amikor finoman a kezére csapsz. – Hallo, mondom az enyém – húzod magadhoz közelebb a tányért.

- Ezt nem teheted?! – játssza túl a dolgot. – Elhúzod az orrom előtt a mézesmadzagot – dünnyögi.

- Egy feltétellel a tieid lehetnek – mosolyodsz el.

- Bármi is az, állok elébe – mondja határozottan és egy pillanatra sem veszi le a szemeit a sütikről, mintha hipnotizálta volna az a pár mézeskalács.

- Várj egy picit – fordítasz neki hátat és nekiállsz elkészíteni a valaha volt legfinomabb Karácsony Ízét. Ez a legújabb kombináció. Még senki sem kóstolta. Különleges íz egy különleges embernek. Néhány perccel később egy gőzölgő bögrét teszel le Hyunjin elé, aki csak kérdőn néz rá. – Az idei Karácsony Íze – motyogod. – Még nem készítettem el másnak – fűzöd hozzá elpirulva.

- Én leszek az első, aki kóstolja? – kérdezi egy huncut mosollyal, mire csak bólogatsz és árgus szemekkel nézed végig, ahogy az ajkaihoz emeli a bögrét és kortyol egyet a forró italból. Szinte pattanásig feszülő idegekkel várod, hogy végre megszólaljon és fel sem tűnik az ujjaid között morzsolgatott fagyöngy, ami viszont az ő pillantását nem kerüli el. – Nekem tudod melyik a kedvenc karácsonyi ízem? – áll fel komótosan és eléd sétálva finoman a pult és a saját teste közé szorít. Centik választanak el egymástól titeket és tisztán érzed a szerecsendió illatát az ajkain. A szíved heves iramban dübörög és félsz, hogy egy váratlan pillanatban kiszakad a mellkasodból.

- Melyik? – leheled bénán kettőtök közé, de egyszerűen nem képes felfogni az agyad azt, ami most történik. Te és Hyunjin a kávézóban, a pulton a Karácsony Ízével... pontosan olyan, mint egy valódi decemberi csoda.

- A boldogságé – fonja derekad köré a karjait és azt a piciny távolságot is megszünteti a testeitek között, ami volt. – És tudod-e, hogy milyen a boldogság íze, T/N? – hajol még közelebb hozzád, mire kezeid a karjaira siklanak és szinte kapaszkodsz belé, mert a lábaid úgy tűnik már nem képesek megtartani.

- Milyen? – nyögöd ki és a szíved már a füledben dobog, ahogy egy reszketeg sóhaj szakad fel belőled.

- Ilyen – súgja az ajkaidra és egy pillanattal később birtokba veszi egy lágy, édes csókkal. Ez az egyetlen csók elég, hogy a sarkaiból is kiforgassa a világod. Kezeid önkénytelenül simítanak végig a karjain, hogy aztán tarkójánál a fekete színű hajába túrva húzd magadhoz még közelebb. Felbátorodva vezeti végig a nyelvét az alsó ajkadon, mire gondolkodás nélkül ejted le az állad szabad utat adva neki. Nyelvitek lágy, érzéki ritmussal szállnak harcba egymással, miközben lassan megérted, hogy miről beszélt.

Pontosan ilyen a Boldogság Íze.