🎄🎄🎄

❄️kávé

❄️ gyertya

❄️hó

❄️egy kis modern házikó

❄️bakelit lemezek

🎄🎄🎄

- Ez csodaszép – nézel szét álmélkodva a számotokra kibérelt apartmanban. Egy kis modern házikó puha szőnyegekkel, kandallóval, bakelit lemezekkel és gyönyörű kilátással a hófedte hegyre. Röviden összefoglalva; maga a megvalósult téli álom.

Pár hónappal ezelőtt kerestek meg egy főszereppel, amire bolond lettél volna nemet mondani. Kislány voltál még, amikor a családoddal Szöulba költöztetek. Európai vonásaidnak hála a szórakoztatóipar hamar felfedezte a benned rejlő lehetőséged és egészen fiatal korodban találtad magad a média figyelem középpontjában. De csak hamar a színészet felé fordult a figyelmed és a mai napon Korea egyik legkeresettebb színésznőjeként állsz a gyönyörű házacska közepén, melletted pedig egy olyan ember, aki az elmúlt hónapokban olyan mélységben fészkelte magát a szívedbe, amire nem számítottál az első találkozásotok alkalmával.

- Csak, mint a közepén álldogáló Hölgy – fonódnak erős karok a derekad köré, mire te csak kuncogva simulsz Seokwoo izmos mellkasához.

- Túlzol – fordulsz meg, hogy szembekerült vele és felpipiskedve nyomsz egy apró csókot az ajkaira.

- Sosem – neveti és lassan eltipeg veled a puha kanapéig, ami a kis házikó nappalijának közepén helyezkedik el.

Valójában forgatni érkeztetek a helyszínre, de a stábbal közösen megegyeztetek abban, hogy épp ideje, hogy a hosszú hónapok óta tartó kemény munka közben egy kicsit megpihenjetek. Erre pedig ez a hely több, mint alkalmas.

A kapcsolatotok a stábtagok előtt nem titok, ám a nagyérdemű előtt még nem vállaltátok fel és jó ideig még nem is szeretnétek. Egyrészt mindkettőtök karrierje épp a csúcson van, másrészt szeretnétek magatoknak megtartani még egy kicsit.

- Tudod mire jöttem rá? – cirógat lágyan, miután a kanapé helyett már a kandalló előtti puha szőnyegen elterülve beszélgettek.

Hamar ráéreztek a hely ízére, így gyorsan kényelmesbe vágjátok magatokat kihasználva, hogy a megérkezés napján már szerencsére senkinek sem fordult meg a fejében a munka és mindenki szabad estét kapott. Begyújtotok a kandallóba, teát főztök, letelepedtek a puha szőnyegre és igyekeztek kihasználni minden pillanatot. Égősorok, gyertya, a forró tea illata és a pattogó tűz hangja olyan meghitt hangulatot teremt, amit hamar meg tudnál szokni. Szerelmed ölelő karjai pedig teljesen tökéletessé teszik az egészet.

- Mire? – emeled fel a fejed a mellkasáról.

- Ez az első közös utunk – csillannak fel a szemei. – Jó, technikailag dolgozunk, de akkor is – vigyorog boldogan, mire te csak felkuncogsz a gyermeki lelkesedésen.

- Édes vagy – csókolsz az ajkaira és visszafészkeled magad a mellkasára. Majd nem sokkal később a kellemes meleg és a Kedvesed lágy érintéseinek hála el is alszol.

Reggel viszont csábító kávéillatra a szőnyeg helyett egy puha ágyban ébredsz. Hatalmas mosollyal az ajkaidon mászol ki az ágyból és álmos szemekkel csoszogsz ki a kis konyhába, ahol egy sürgölődő Seokwoot találsz.

- Jó reggelt, Hercegnőm – köszönt, amikor megérzi, hogy derekát átölelve az arcod a hátába fúrod és egy apró puszit nyomsz a lapockái közé.

- Szia – dünnyögöd.

- Kávét? – fordul feléd, majd egy gyors csókot nyom az ajkaidra, miközben kezedbe nyom egy bögrét tele folyékony, fekete arannyal. Kis tejjel felöntve, cukor nélkül... pont, ahogy szereted.

- Köszönöm – mosolyodsz el boldogan. A reggel is tökéletes. – Hánytól kezdődik a forgatás? – kérdezed az első korty után és tányérok után kutatva segítesz, hogy minél hamarabb ehessetek.

- Nos, Kedvesem – ölel magához mosolyogva Seokwoo –, az a harci helyzet, hogy nem lesz ma forgatás – kuncog.

- Hogy-hogy? – ráncolod össze a szemöldököd. Tisztán emlékszel, hogy a rendező tegnap útban idefelé azt mondta, hogy ma mindenképp felvesztek pár jelenetet, hogy haladjatok egy kicsit, mielőtt mindenki teljesen elkényelmesedik.

- Betemetett mindent a hó – érkezik a válasz, mire ma először pillantasz ki az ablakon.

- Azta – hökkensz meg a látványon. Szó szerint mindent hó borít. Elképesztően gyönyörű látvány. – Tudod, ezt tényleg meg tudnám szokni – mosolyodsz el lágyan.

- Arra gondoltam – ölel magához Seokwoo hátulról –, hogy mi lenne, ha vennénk egy ehhez hasonló házikót errefelé? – kérdezi. Ez a kérdés pedig kissé megdöbbent. Oké, hogy fülig szerelmesek vagytok épp, de alig tart pár hete hivatalosan is a kapcsolatotok. Álmaidban sem hitted, hogy ő ennyire komolyan tervez veled már most. Persze hazugság lenne azt mondani, hogy ettől nem vagy elképesztően boldog, csak meglep.

- Együtt? – pillantasz fel rá hangot is adva a meglepettségednek.

- Hát, igazából én sok mindent már nem tervezek nélküled, T/N – pillant le rád. – Tudom, fura lehet – kúszik egy kissé kínos félmosoly az arcára. – De nem most találkoztunk először és részemről ez az egész nem is most kezdődött – ismeri be, mire te csak boldogan nevetve öleled magadhoz.

- Szóval Juho nem hazudott – csimpaszkodsz a nyakába. Nevetve fújja fel az arcát, miközben feneked alá nyúlva emel a csípőjére és sétál át veled a nappaliba.

- Mióta ismerem őket, vallom, hogy nincs szükségem ellenségekre – duzzogja. – Valahogy minden titkom kifecsegik – drámázik.

- Én azért néha hálás vagyok azért, hogy nem tudnak lakatot tenni a szájukra – túrsz a hajába egy lágy mosollyal. Valójában a fiúknak hála töltitek egymás karjaiban a mai napot. Ha ők nem árulják el – természetesen csak véletlenül –, hogy Seokwoo jóval többet szeretne, mint munkakapcsolat, talán még most is csak szenvedve kerülgetnétek egymást.

- Azért kicsit utálhatom őket? – kérdezi, amit nem bírsz ki nevetés nélkül.

- De csak egy egészen kicsit – nyomsz egy puszit a szájára, de természetesen nem úszod meg ennyivel. Ajkaid után kapva csókol meg, amivel pillanatok alatt elszédít most is, mint minden alkalommal, amikor csak hozzád ér.

- Azért, hogy még most is csak melózunk – dünnyögi vigyorogva az ajkaid közé, mire egy pillanatra elválva tőle húzod fel a szemöldököd. – Épp a csókjelenetre gyakorlunk – mondja komolyan, mire nem bírod nevetés nélkül. – Te kinevetsz engem, T/N? – kérdezi már maga is nevetve újra birtokba véve az ajkaid. Hosszú percekig csókolóztok szorosan összesimulva, amíg egyszer csak egy hirtelen mozdulattal maga alá fordítva változtat egy kicsit a reggeli hangulaton.

- Seokwoo – sóhajtod, ahogy ajkai nyakad bőrére kalandoznak, kezeivel pedig finoman feszíti szét a lábaid, hogy közéjük férkőzve simuljon hozzád még inkább. – Ilyen jelenet nincs – túrsz hollószín tincsei közé, mikor lágyan a kulcscsontodra harapva csalogat elő belőled egyre hangosabb sóhajokat.

- Még lehet – pimaszkodik és lassan megszabadít a pizsamának használt pólójától. Ajkaidtól egy pillanatra el nem szakadva vesz a karjaiba és visz a hálóba, hogy még tökéletesebbé varázsolja a tökéletes reggelt a tökéletes helyen...

Ami tulajdonképp már attól tökéletes, hogy együtt lehetsz vele.