🎄🎄🎄

❄️Azt kívánom, hogy mindenről megfeledkezve nézhessem veled az első hóesést.

🎄🎄🎄

Alig vártad a decembert. A tanév elején Intak Amerikába ment cserediáknak és most lesz az első alkalom, hogy néhány hétre hazautazik. Elképesztő, hogy mennyire hiányzik. Bár hozzá kell tenni gyorsabban teltek a hónapok, mint hitted. Az első hetek brutálisak voltak nélküle és jó volt, hogy a srácok tartották benned a lelket, de mióta beindult a suli, mintha az idő is gyorsabban telne. Ma meg már ott tart a dolog, hogy pár nap és végre újra láthatod.

Nem túlzás azt mondani, hogy ti vagytok az iskola álompárja. Még kilencedikben jöttetek össze és most az utolsó évben is harmonikus a kapcsolatotok, ami valljuk be, tiniszerelmek esetében ritka. Na, persze köztetek sem tökéletes mindig minden, de az évek alatt összecsiszolódtatok annyira, hogy mindenre találtok megoldást. Talán éppen ezért működtök ennyire jól.

És talán éppen ezért nem okozott gondot a cserediák program sem.

Amikor felvetette, először sokkolt a dolog, de aztán alaposan átbeszélve rájöttél, hogy ez egy fantasztikus lehetőség neki. Ő alapból azt szerette volna, ha te is vele mész, de finoman hárítottad a dolgot. Neked egy nagy váltás éppen elég volt. Amikor Koreába költöztetek kimerítetted minden beilleszkedési készségedet és nem is igazán akarsz már mást kipróbálni ezen a téren, így végül egyedül vágott neki a nagy kalandnak.

Eszméletlenül hiányzik, de megfogadtad, hogy erős leszel és nem mutatod neki akkor sem, amikor éppen rosszabb periódusodat éled. Mert azért ilyenből is volt szép számmal az eltelt hónapok alatt, kár lenne ezt tagadni.

Most viszont semmi másra nem tudsz gondolni csak arra, hogy néhány nap és végre újra itt lesz. Ráadásul decemberben van az évfordulótok is, így duplán izgatott vagy, ami egyet jelent a folyamatos vásárlással.

- Szerintem egy cseppet sem fogja érdekelni, hogy mi van rajtad – morogja Theo egy cseppnyi lelkesedés nélkül a huszonhetedik boltból kifelé jövet. – Na, jó, lehet megjegyzi, hogy csinos vagy, de aztán úgyis azzal kezdi, hogy eltüntesse rólad – vigyorog.

- Choi Taeyang! – háborodsz fel vörös arccal és alig hiszed el, hogy ez az ember Intak legjobb barátja.

- Most mi van? – röhög és igyekszik kitérni a reklámszatyrok elől, amikkel épp próbálod jobb belátásra bírni. – Azt hiszed, hogy nem tudom, hogy több, mint egy éve lefeküdtetek egymással? – húzgálja a szemöldökét, mire neked egy pillanatra kedved támad lehajítani a pláza tetejéről.

- Ti pasik nem vagytok komplettek – kommentálod a helyzetet.

- Tényleg, miért nem inkább fehérnemű boltba megyünk? – csillannak fel a szemei komiszan. – Állítom jobban értékelné, mint a farmert – fűzi hozzá. – Meg én is jobban élvezném – vigyorog pofátlanul.

- Istenem – emeled égre a tekinteted –, miért nem Shotat hívtam? – dünnyögöd.

Végül, hogy mindkettőtök ép elméje megmaradjon, hazafelé veszitek az irányt. Theo hazakísér, miközben megbeszélitek, hogy együtt mentek majd Intak elé a reptérre.

Apropó Intak...

Kissé aggódva veszed a kezedbe a mobilod, hiszen hosszú órák óta nem hallottál semmit róla. Oké, az időeltolódás miatt egy videochatet sem egyszerű összeegyeztetni, de azért napközben szoktatok írogatni egymásnak, hogy mi a helyzet. De most csak süketen bámul rád vissza a képernyő üzenet és hívás nélkül.

Biztos sok dolga van. Valószínűleg van egy-két tennivaló ott is, mielőtt hetekre hazalátogat, így igyekszel nem túlgondolni a dolgot.

A szüleid épp üzleti úton járnak ki tudja merre, így csak tiéd a ház, aminek a csinosításához hozzá is látsz így, hogy egyedül vagy és tulajdonképpen nincs semmi más dolgod.

Ahogy kerülnek elő a díszek és a házba egyre inkább beköltözik a karácsonyi hangulat, akaratlanul is eszedbe jut, hogy mennyivel másabb volt ezt úgy csinálni, hogy Intak is melletted volt. Persze sokkal lassabban haladtatok, hiszen mindig magára aggatott valamit vagy előkerült egy-egy sztori valamelyik dísz kapcsán, de akkor is... inkább az, mint így.

Végül nagyot sóhajtva terülsz el a kanapén, amikor befejezettnek ítéled a ház állapotát. Reménykedve pillantasz rá a telefonra, de az továbbra is makacsul hallgat, ami most már azért némi aggodalommal tölt el, de igyekszel elnyomni magadban. Ennek érdekében pedig célba veszed a fürdőt és nyakig merülsz egy kádnyi forró vízben, miközben azon gondolkozol, hogy milyen jó lenne, ha esne a hó és fehér Karácsony lenne idén.

Kissé elszenderedsz és talán álmodsz is, méghozzá Intakkal, ami csak egy halvány mosolyt vált ki belőled.

- Meg fogsz fázni, Cicám – hallod kellemes hangját és szinte érzed, ahogy az ujjai lágyan cirógatják a vállad. – T/N – hallod újra. – Gyere – annyira valóságosnak tűnik az egész, hogy végül kinyitod a szemed. Majd azonnal vissza is csukod és jó párat pislogsz, mert nem hiszed el, amit látsz. – Szia – nevet Intak az arcodon, te pedig csak úgy, ahogy vagy meztelenül, vizesen, csupa habosan veted magad rá, ami után a szuszt is kicsókoljátok egymásból a fürdő csempéjén elterülve.

- Te komolyan itt vagy? – kérdezed nevetve, miközben folynak a könnyeid és olyan erősen kapaszkodsz belé, ahogy csak bírsz. – De hát úgy volt, hogy csak két nap múlva jössz – nézel rá mosolyogva.

- Meglepetést akartam – simít az arcodra finoman, miközben leügyeskedi a törülközőt az akasztóról – Tetszik ez a fogadtatás – mér végig egy szemtelen mosollyal, miközben bebugyolál –, de tényleg megfázol – vesz a karjaiba és a szobádba sétál veled.

- El sem hiszem, hogy itt vagy – bújsz hozzá, miután gyorsan magadra húzol egy bugyit és az egyik pulcsiját. – Meg azt sem, hogy hazudtál – játszod el a durcást.

- Azért merem remélni, hogy annyira nem haragszol – támaszkodik föléd és egy édes csókkal igyekszik meggyőzni arról, amiről pontosan tudja, hogy nem kell győzködnie.

- Talán megbékíthető vagyok – vigyorodsz el miután elváltok egymástól, de azonnal vissza is húzod magadhoz... van mit bepótolnotok...

Reggel – hosszú idő után újra – Intak ölelésében ébredsz, ami csak egy boldog mosolyt vált ki belőled.

- Jó reggelt – csókol meg, te pedig azonnal a karjaiba olvadsz.

- Szia – piheged az ajkaira.

A reggeletek a megszokott rutinnal indul, mintha csak el sem telt volna több hónap az utolsó ilyen óta. Már békésen összebújva léteztek a kanapén, amikor nem bírod tovább és újra felhozod a tegnapi témát.

- Nem mondtad el tegnap, hogy miért jöttél hamarabb – pillantasz rá.

- Csak hiányoztál – emel az ölébe mosolyogva. – Meg van egy régi babona ott Amerikában, amit pár hete velem is megcsináltattak. Lehetett egy kívánságom és én azt kívántam, hogy mindenről megfeledkezve nézhessem veled az első hóesést – dörgöli össze az orrotokat, majd vigyorogva kinéz az ablakon. – És úgy tűnik, hogy valóra is vált – kap az ölébe, hogy az ablak elé telepedve bámuljátok, ahogy lassacskán hófehér lepel borítja be Szöult.

- Ez fájdalmasan klisés – kuncogod szorosan hozzábújva.

- Látod, milyen tökéletes pasi vagyok? – húzogatja a szemöldökét. – Igazi fanfiction lányt csinálok belőled – pimaszkodik, mire te csak nevetve csókolsz az ajkaira maximálisan kihasználva a fanfiction lány léted, ami ellen egy pillanatig sem tiltakozik.