🎄🎄🎄

❄️romantika

❄️ajándékozás

❄️szeretet

❄️hóember

❄️csillagszóró

🎄🎄🎄

Van az a dalocska, ami úgy kezdődik, hogy 'Ez a nap más, mint a többi...'. Ezt te, mióta tudod, hogy Jungkook jól megérdemelt szabadságát idén még január előtt megkapja, csak úgy énekled, hogy 'Ez az ünnep más, mint a többi...', Szerelmed pedig egyetlen alkalommal sem képes megállni, hogy felnevessen.

- Nem vagy te egy kicsit túlontúl lelkes, Szerelmem? – öleli át a derekad váratlanul, amikor a fényfüzér felakasztása közben épp erre a taktusra rázod a hátsód a széken állva.

- Jungkook – sikítod rémülten, ahogy felemel és a lábaid elhagyják a biztos pontot. – Te megőrültél? – kérdezed tőle hevesen verő szívvel, mikor már a kanapén ülsz vele szemben az ölében, amíg ő csak vigyorog, mint egy eszelős.

- Tudhatnád, hogy vigyázok rád – simít az arcodra finoman. – Erős vagyok – feszíti be a karját, mire csak a szemeid forgatod.

- Inkább keresd meg azt a kintre való hóembert, te jóember – dünnyögöd és a kikövetelt csókok után visszatérsz a díszítéshez. – És rakd is össze! – fűzöd hozzá, mire ő csak szalutálva távozik a lakásból, hogy nekifogjon a rá kiszabott feladat elvégzésének.

Jungkookkal nem egyszerű az élet és néha azt érzed, hogy az idollét meg a giga fandom a legkevesebb tényezők ebben a történetben. Nagyon régóta igyekszel megfejteni a magadban csak JK-rejtélynek keresztelt dolgot.

Nehezen fér a fejedbe, még most évek után is, hogy egy felnőtt, karizmatikus, dögös pasi, aki a színpadon nők millióit képes elcsábítani, hogy a fenébe mutálódik a négy fal között egy nagyra nőtt óvodássá? Nem mintha nem imádnád ezt az oldalát, de el kell ismerni, hogy nem egyszer jutott már eszedbe, hogy van valahol egy eltitkolt ikertestvére és az egész csak a Hybe tökéletes menedzselése, hogy ez még nem látott napvilágot.

- Megnézed? – dugja be a fejét az ajtón percekkel később kiszakítva a már-már összeesküvés elméletként is helytálló gondolataidból.

- Jövök – sietsz felé, majd a fogason lévő vastag pulcsiját és egy sálat magadra aggatva lépsz ki az ajtón, hogy aztán majdnem hanyatt vágd magad a szemeid elé táruló látványtól – Jungkook? – vonod fel a szemöldököd a meglehetősen érdekes kompozíció láttán. Sikerült valahogy úgy felállítania a hóembert, hogy úgy tűnjön, mintha az épp cigánykerekezne.

- Gondoltam, idén újítsunk – vonja meg a vállát mire csak fejed csóválva felnevetsz. A te nagyra nőtt óvodásod.

Valójában halál unalmas lenne Nélküle ez az egész. Sőt, valószínűleg bele sem kezdtél volna a lakás dekorálásába.

Így, hogy idén végre hosszú évek után együtt tölthetitek a karácsonyt, ragaszkodik hozzá, hogy mindenben segítsen vagy épp hátráltasson, ez attól függ, hogy melyikőtöket kérdezik a dologról. Amikor hónapokkal ezelőtt megtudta, hogy december elején véget érnek az évre a kötelezettségei, megígértette veled, hogy semmibe nem kezdesz bele Nélkül, te pedig megígérted és be is tartottad...

Ennek pedig elég látványos eredménye a jelenlegi hatalmas nagy káosz, ami a lakásotokban uralkodik.

Fényfüzérek, díszek, dobozok és apró kis karácsonyi csecsebecsék mindenhol, mert Jungkooknak mindenről eszébe jut valami, így reggel óta nem igazán jutottatok egyről a kettőre, csak a dobozokból kerültek elő a kacatok, amikhez mindhez természetesen egy-egy történet is társult. Mikor pedig még egy csillagszórót is meggyújtott, hogy „kipróbálja, hogy működik-e" kis híja volt, hogy nem raktad ki a hóra, hogy Nélküle folytathasd – nyugodtan – a dekorálást.

De valójában egy percig sem bánod. Rég volt már, hogy ilyenkor tényleg együtt legyetek és ne egy fél bolygóra egymástól totál eltérő és már-már összehangolhatatlan időzónákban, hogy naponta pár mondat váltásánál többre esélyetek se legyen.

Ez az karácsony, most tényleg más lesz.

Az eddigi években többnyire egyedül töltötted az ünnepet, amíg Jungkook haza nem ért az éppen aktuális elfoglaltságáról. Amiért te magányosnak érezted magad, neki pedig sokáig tartó lelkiismeret furdalása volt mindig, így napokig nem túl fényes hangulat uralkodott, mire pedig mindketten belejöttetek az ünneplősdibe, jobbára véget ért az egész és kezdődött minden elölről.

Na, de idén...

Idén úgy fog telni, mint minden normális párnál. Nem januárban lesz az ajándékozás, hanem a napján. És nem megjátszott mosolyokkal fognak telni a hosszabb-rövidebb videóhívások, hanem romantikában, összebújva élvezitek egymás társaságát majd.

De persze nem is Jungkook lenne, ha egy ici-pici munkát azért ne tervezne bele.

- Lenne egy ötletem – fekszik be melléd este az ágyba. Feladtátok mára a díszekkel és a lakással – neked adott esetben a Jungkookkal – vívott csatát.

- Hallgatom – fordulsz vele szembe és hosszú percekig csak némán tanulmányozod az arcát, amit ő sem szakít meg. Mennyi éve melletted van már, mégis kész rejtély számodra. Valójában a JK-rejtély sokkal többről szól számodra, mint a Kedvesed ambivalenciáiról. Annyi minden van, amiről sosem beszél, amit sosem kérdezel meg tőle, mégis napokat tudsz rajta gondolkodni. De talán majd egyszer.

- Tudod, hogy mi az a Cinderella Ball*? – kérdezi, te pedig lázasan kutakodsz az elmédben. Rémlik valami jótékonysági dolog, ami kisgyerekekhez kapcsolódik, de teljesen nem tudod felidézni.

- Valami dereng – mondod neki mosolyogva.

- Arra gondoltam, hogy csinálhatnánk egyet itt Szöulban – csillannak fel a szemei. – A részleteken még nem gondolkoztam – bizonytalanodik el egyetlen pillanatra. – Persze, nem kell tudniuk, hogy mi csináljuk, egyszerűen csak adjunk lehetőséget, hogy legalább egy estére megfeledkezhessenek minden rosszról. Szerinted? – kérdezi meg, amikor pár perc csend után sem mondasz semmit, csak elgondolkodva vizslatod az arcát újra. Vajon hányszor fog még meglepni, amíg szép lassan együtt megöregedtek?

- Szerintem nincs még egy ilyen szeretettel teli ember, mint amilyen te vagy – mosolyodsz el és csak nehezen fogod vissza a könnyeid.

- Szóval benne lennél? – lelkesül fel újra. – Ez a miénk lenne. Jó, persze, kell a Kiadó segítsége, de örülnék, ha lenne egy ilyen közös projektünk – mosolyog. – Még a gyerekek előtt – fűzi hozzá, mire egyszerre törnek elő a könnyeid és a nevetésed.

- Veled bármiben – bújsz a mellkasához. Szükséged van néhány nyugodt pillanatra, hogy lenyugodj. Nem akarod a könnyeid magyarázni, hiszen nem tudnád. Egyszerűen csak boldog vagy, hogy melletted van és téged választott.

Nincsenek illúzióid arról, hogy könnyű neki, mert nem. Jobban ismered őt, mint bárki más ezen a világon. Pontosan tudod, hogy rengeteg olyan félelme van, amikkel nem akar vagy egyszerűen még nem tud szembenézni. Hogy számtalan még fel nem tett kérdése van magáról, magához és csak reméli, hogy eljön az az idő, amikor ezekre választ kap... vagy épp választ ad.

Te pedig abban reménykedsz, hogy majd azokban a pillanatokban is vele lehetsz.

* A Cinderella Ball (nem vagyok már teljesen biztos benne, hogy ez volt a neve) egy 2015(?)-ös Louis Tomlinson nevéhez fűződő jótékonysági bál, amit daganatos kisgyerekeknek és családjaiknak rendeztek, és aminek adományaiból egy londoni kórházat(?) támogattak :)