_________

❝ 𝙼𝚒𝚗é𝚕 𝚝á𝚟𝚘𝚕𝚊𝚋𝚋 𝚟𝚊𝚐𝚢𝚞𝚗𝚔 𝚊𝚣 𝚘𝚝𝚝𝚑𝚘𝚗𝚞𝚗𝚔𝚝ó𝚕, 𝚊𝚗𝚗á𝚕 𝚝ö𝚋𝚋𝚎𝚝 𝚐𝚘𝚗𝚍𝚘𝚕𝚞𝚗𝚔 𝚛á. 𝙰 𝚗𝚊𝚙 𝚖𝚎𝚕𝚎𝚐é𝚛𝚎 𝚜𝚎𝚖 𝚊𝚔𝚔𝚘𝚛 𝚎𝚖𝚕é𝚔𝚎𝚣ü𝚗𝚔, 𝚖𝚒𝚔𝚘𝚛 𝚊𝚣 é𝚙𝚙𝚎𝚗 𝚜ü𝚝, 𝚑𝚊𝚗𝚎𝚖 𝚊𝚔𝚔𝚘𝚛, 𝚑𝚊 𝚗𝚊𝚐𝚢 𝚜ö𝚝é𝚝 𝚏𝚎𝚕𝚑ő𝚔 𝚓á𝚛𝚗𝚊𝚔 𝚏𝚎𝚕𝚎𝚝𝚝ü𝚗𝚔.❞

_________

- Mi tarthat neki ilyen sokáig?- mérgelődik Haneul ki azóta is kénytelen volt a kocsiban várni.

Egyszerűen nem tudta követni a férfi észjárását. Csak néhány órája találkoztak mégis az, hogy a dolgok váratlan fordulatot vettek és most gyakorlatilag a férfihez van láncolva kifejezetten dühítette a lányt. Biztos volt benne, hogy a tetovált férfi mellett jobb helye lenne hiszen ő sokkal nyugodtabbnak és lágyabbnak tűnt külseje ellenére is mint Jungkook ki mást se tett csak bántotta szavaival Haneult.

Hiányzott neki a melegség és a biztonságérzet, melyet családja nyújtott. Nem telt el úgy perc, hogy ne gondolt volna rájuk vagy hollétükre.
Felidézve a régi napokat minden apróság mely korábban akár bosszantotta is a lányt most hiányzott. Még az anyja kényszeres fotó készítési mániája is mely a legtöbbször az idegeire ment most mindennél jobban hiányzott neki.

- Teljesen egyedül maradtam...- döntötte fejét sóhajtva a párás üvegnek azonban tekintete ekkor megakadt egy siető egyenruháson ki egy hordágyat tolt maga előtt.

Kíváncsian figyelte a fekete vászonnal fedett kocsit azonban meglátva a kart mely kikandikált alóla, automatikusan elkapta róla tekintetét.

Egy holttest... szóval e-miatt nem akarta Jungkook, hogy vele menjen...

Idegesen nyúlt a kilincsre, próbálta feltépni a jármű ajtaját de az meg se mozdult. Lélegzete egyre szaporább a gondolatra, hogy talán a holttest a szüleihez vagy nővéréhez tartozik míg a végén már teli erőből üti az üveget ezzel magára vonva a helyszínelők figyelmét is.

- Neked meg mi bajod van?- ül mellé Jungkook azonban ahogy Haneul a kilincsre nyúlt újra aktiválta a jármű zárját.

- Engedj ki, tudnom kell....

- Nyugodj meg, nem a nővéred és nem is szüleid.

- Honnan tudod ezt olyan biztosra?

- Nem stimmel a koruk, nem ők azok szóval nyugodj meg mielőtt kárt teszel a kocsimban.- mondta érzelem mentesen mire a lány csak bólintott majd kerülve a szemkontaktust az ablak felé fordult.

- Most hova megyünk?

- Haza. Amíg nem végeznek a teljes helyszíneléssel nem tudunk mit tenni.

- Nem érzed néha túl nagy tehernek a munkád?- szaladt ki a lányból mielőtt átgondolhatta volna, mire a szája elé kapta kezét.- Ne is foglalkozz velem.

- Ezen még sosem gondolkoztam el de mégha nehéz is nem hiszem, hogy tudnék mást csinálni. A holtak is megérdemlik, hogy tisztázzák a nevük és békében nyugodhassanak.- mondta miközben kikanyarodott az utcából azonban nem tudta nem észrevenni a lány megilletődött arckifejezését.

- Mi az? Más válaszra számítottál?

- Azt gondoltam te inkább támaszkodsz a logikára mint az érzelmekre de most egyáltalán nem
úgy tűnt, hogy így lenne.

- Természetesen, hiszen én is ember vagyok. Ha mindenki az eszére hagyatkozna, a puszta érdek logikára, a világ nagyon sötét hely lenne.

- Már így is sötét, azt gondolná az ember, hogy ennyi gonoszságot látva te is így gondolod.

- A gonoszság nem létezik, mert egyszerűen minden rossz. A világűr sőtét, mind gonosznak születünk. A gonosz a kiinduló pont ilyen az ember természete, túl könnyen esik a kísértésbe lásd Ádámot és Évát. Egyre mohobbá és telhetetlenebbé válunk de néha felragyog egy kevés fény amitől mindent máshogy lát az ember. Hidd el nekem, hogy az ártatlan szemeid még nem látták igazán milyen sötét is a világod valójában.

Ezután a lány már inkább nem kérdezett semmit jobbnak látta, ha nem feszegeti a férfi és a közte fekvő így is elég kényes határt. Mikor Jungkook leparkolt a korábbi ház előtt a nap felkelő sugarai már meg-megcsillantak a fekete autó szélvédőjén. Mindketten fáradtak voltak hiszen gyakorlatilag semmit nem aludtak az éjjel, ami sokkal esemény dúsabbra sikeredett mint azt bármelyikük is gondolta volna.

Azonban míg a férfi szervezete már hozzá volt szokva az éjszakázásokhoz és, hogy beérje pár órácskával, addig a lányé vele ellentétben már sokkal
kevésbé. Ezt ő maga is észre vette így csak szó nélkül figyelte ahogy a lány rögtön a szobájába indult.

Tudta, hogy úgy is időbe telik még mire a két holttestet szakértők is átvizsgálják azt viszont még nem tudta, hogy közölje a lánnyal, hogy ha igaz a kis meséje neki kell beazonosítania őket.

Mégha tény is, hogy nem kötődött hozzá semmilyen szinten, nem tudott eltekinteni a ténytől, hogy a Haneul is csak egy gyerek. Ha nem kényszerítené rá a helyzet minden erejével azon lenne, hogy ezt elkerülhesse akár csak az azt megelőző pár órában is a helyszíneléskor.

Elmélkedéséből a csengő hangja zökkentette ki mire sóhajtva az ajtóhoz sétált. Mikor meglátta
barátját a kamerán keresztül azonnal be is engedte de mielőtt az bármit is mondhatott volna szája elé emelte mutató ujját.

- Halkan.

- Miért?- nézett rá Taehyung értetlenül mire Jungkook csak biccentett.

- A lány az emeleten alszik, nincs hozzá szokva az éjszakázásokhoz.

- Vettem.

- Miért jöttél?- kérdezte Jungkook miközben elgémberedett izmait nyújtotta a nappali fele.

- Gondoltam, hogy nem fogsz pihenni így hoztam egy kis kávét.- nyújtotta barátjának aki megköszönve elvette majd rögtön le is húzta a fekete folyadékot.

- Tudom, hogy nem csak emiatt jöttél szóval bökd ki mit akarsz.- ásított mire az idősebb elnevette magát.

- Átlátsz rajtam nem igaz?

- Ismerlek már nem olyan nehéz olvasni belőled.- rántott vállat.

- Az igazat megvallva elég sietősen távoztál a helyszínelésről és ez nem igazán vall rád. Gondoltam talán négyszemközt beavatsz hogy mi is történt.

- Te is jól ismersz már, ami azt illeti aggaszt valami.

- Az üggyel kapcsolatban?

- Is. A lányról van szó.- mondja mire felszaladt barátja szemöldöke.

- Miért? Te egyáltalán nem vagy az az aggódó fajta.

- Végig hallgattam a vallomása második felét mikor haza hoztam. Először egyáltalán nem vettem komolyan a kis meséjét azonban a mai helyszínelésen valami felkeltette a figyelmem.

- Mire célzol?

- A második hullára. A lány egy részletesebb személyleírást készített a támadójáról amit az elején nem vettem komolyan de a leírás tökéletesen illett arra a kettőre.

- A félhold sebhely...

- Igen.

- Szóval a lány kapcsolódik az esethez. Először egy szellem eset majd egy kettősgyilkosság...Jungkook ha ez igaz valami sokkal nagyobba tenyereltünk mint azt gondoltuk.

- Tudom de egyenlőre maradjon kettőnk között amíg ez nem biztos. Ha végeztek a két hullával elviszem, hogy azonosítsa őket...

- Szóval ezért vagy ilyen, aggódsz érte...

- Egy gyereknek nem szabadna holttestet látnia...

- Tudom, hogy a 8 éve történtek még mindig nem múltak el benned teljesen de most nem tehetünk mást.

- Én magam is jól tudom...

- Mi történt? Hangokat hallottam...- lépett be Haneul kótyagosan a nappaliba azonban ahogy megakadt szeme a férfin megtorpant.

- Nem aludtál valami sokat.- dőlt hátra Jungkook miközben barátja egy mosolyt öltve arcára a lányhoz lépett.

- Ez az én hibám sajnálom.

- Maga a tetovált...- futott ki a lány száján mire elvörösödve kapta párnái elé kezeit. Már megint előbb beszélt mint gondolkodott. A férfiből akaratlanul is feltört a nevetés majd szemét törölve Jungkookra nézett.

- Szerintem tök cuki.

- Nagyobb a szája mint gondolnád...- legyintett mire a lány egy mérges pillantást vetett felé.

- Igaz utoljára a kihallgatáson találkoztunk. Kim Taehyung nyomozó vagyok Jungkookkal dolgozom a gyilkossági csoportnál.- nyújtotta kezét, mire a lány vonakodva de megrázza azt.

- Örülök a találkozásnak Kim Haneul vagyok uram.

- Komolyan ennyire öregnek tűnök? Uram...- nevetett.- Hívj csak Taehyungnak, Haneul.

- R-rendben.

- Ha már itt vagy rád bízhatnám egy kicsit? Elugrom pár papírért amit az irodában felejtettem.- állt fel Jungkook mire Taehyung bólintott.

Jungkook háta mögött pillanatokkal később bezárult a bejárati ajtó ők pedig magukra maradtak. Haneul szíve a torkában dobogott egyszerűen nem tudta mit kéne mondania a vele szemben ülőnek. Hiába próbált valami beszélgetést kezdeményezni nem tudta mivel kezdhetné. A köztük
lévő csend már kezdett kínossá válni mikor egy morgó hang megtörte azt.

A lány elvörösödve kapott hasára mire a férfi ismét felnevetett, őszintén szórakoztatta a lány olykor-olykori
reakciója.

- Csak nem éhes vagy?- kérdezte mire ő egy aprót bólintott. Jobban belegondolva azóta nem evett semmit, hogy eljött otthonról a támadás éjszakáján.

- Főzök valamit.- állt fel a férfi de a
lány védekezően maga elé emelte kezeit.

- Igazán nem szükséges.

- Ugyan nem nagy dolog. Mikor ettél utoljára?

- Pár órával azelőtt, hogy bevittek a rendőrségre...- motyogta maga elé mire Taehyungnak elkerekedett a szeme.

- De hisz az lassan 24 órája volt. Azóta nem ettél semmit?- néz Haneulra ki nemlegesen rázza a fejét.

- Ez így nincs a helyén még fejlődésben lévő szervezet vagy.- indult a konyhába a lány pedig követte.

- Ne beszélj úgy mintha gyerek lennék.

- De hát még az vagy.- nevetett Taehyung.

- Ha én gyerek vagyok akkor te papa.- mondta mire a férfi finoman a fejére koppintott a fakanállal.

- Ne szemtelenkedj.- mosolyodott el ezzel a lány arcára is mosolyt csalva.- Egy zöldség leves jó lesz? Az viszonylag hamar megvan.

- Igen, köszönöm. Tudod...- kezdte mire a férfi felé fordult.- Te annyira más vagy mint ő nem értem, hogy lehettek ilyen jóban.

- Más vagyok?- döntötte oldalra a fejét mire a lány bólintott.

- Te kedves vagy és előzékeny míg benne annyi együttérzés sincs mint egy darab botban.

- Áh értem.- nevetett majd visszafordult a pult felé.

- Tudod nem vagyok ám olyan kedves mint amilyennek gondolsz a legtöbben a szemembe se mernek nézni. Furcsa, hogy te már legelőször se reagáltál így.

- A tetkók miatt? Szerintem szépek, ez is egy önkifejezési forma.- rántott vállat mire a férfi elmosolyodott.

- Éretebb vagy a korodnál.- mondta mire a lány kihúzta magát.

- Látod?

- Igen, igen de a zöldséget akkor is meg kell enned.- nevetett.- Viszont ha tőlem nem félsz Jungkooktól se kell.

- Nem mondtam, hogy félek tőle szimplán nem kedvelem és ő se engem.

- Hidd el ha nem kedvelne nem itt lennél.

- Ha így bánik azzal akit kedvel akkor nem szívesen lennék az ellensége.

- Biztos vagyok benne, hogy neked nem mondta de leszúrást kapott a kapitánytól amiért haza hozott magával. Általában az ilyen esetekben még ha meg is szöksz csak egy jobban őrzött cellába dugnának.

- Még ha így is van se hiszem, hogy kedvelne. Túl durva és érzéketlen.

- Az nem feléd irányul. Lehet nem kéne ezt mondanom mint barátja de az érzelmekkel hadilábon áll így sokan félre értik. Hidd el ha tovább mellette maradsz te is rájössz erre.

- Ezzel kapcsolatban...- kezdett bele halkan Haneul.- Nem akarok gondot okozni de ha már így is úgy is valamelyikőtökkel kell lennem nem maradhatnék inkább nálad?

- Nem hiszem, hogy ez jó ötlet lenne.

- Ígérem nem okozok gondot segítek a házimunkában ha kell főzök, takarítok...- kezdte sorolni mire a férfi hirtelen derekára fogott, és megtámaszkodva a pulton teljesen elzárta az összes lehetséges menekülési pontot. Olyan közel voltak, hogy orruk szinte össze ért de a lánnyal ellentétben a férfi nyugodt volt.

- T-Taehyung?- nézett rá a fiatalabb megilletődve mire az idősebb elmosolyodott.

- Hozzám nem jöhetsz. Ha mindennap mellettem lennél nem tudnám visszafogni magam...- suttogja egyre közeledve a lány ajkához.

- Mit művelsz?- hallatszik a férfi háta mögül Jungkook hangja ki idegesen koppint a kezében lévő mappával Taehyung fejére.

- Bocsi csak szórakozok. Egyszerűen imádom a reakcióit olyan ártatlan.- nevet a férfi.

- Ne vedd magadra, okés?- borzolja össze Haneul haját ki csak értetlenül pislog.

- Komolyan mi ez a kupi a konyhámban?- mutatott körbe az igen csak rendezetlen helységen Jungkook idegesen.

- Főzök.- válaszolta Taehyung mire Jungkook elnevette magát.

- Te?

- Igen mivel úgy tűnik a lány egy napja nem evett, figyelhetnél rá jobban.

- Nem mondta, hogy éhes.- rántott vállat.

- A lányok nem így működnek.- sóhajtott Taehyung.- Látod? Erről beszéltem egyáltalán nem érti...- súgta Haneulnak.

- Inkább rendeljünk akkor valamit.- masszírozta idegesen orrnyergét Jungkook de Haneul közbe vágott.

- Izé, majd én elkészítem ha nem gond. Pazarlás lenne ennyi zöldséget kidobni.

- Rád bízhatom?- kérdezi mire a lány csak bólint.- Rendben, Taehyung gyere velem.- biccentett barátjának majd magára hagyták a lányt.

- Baj van?- nézett Jugkookra.

- Ne kerülj túl közel hozzá. Még nem tudjuk ki ő.

- Ne aggódj e-felől.

- Egyúttal viszont ne is szórakozz vele.- nézett rá komolyan Jungkook mire Taehyung csak bólintott.

- Mi volt a kapitányságon?

- Semmi különös kaptam egy kis extra papírmunkát a kapitánytól, hogy megleckéztessen de ez nem valami nagy büntetés.

- Mondtak valamit a két holttestről?

- Ma kora délutánra meglesznek...- néz órájára.- Ha ettünk gyakorlatilag mehetünk is.

- Jungkook nem találom a fűszereket.- lép a szobába Haneul mire Taehyung feláll.

- Viszont akkor én nem is zavarok tovább.

- Nem eszel velünk?

- Ne haragudj de nem megy, be kell mennem az irodába már így is tovább maradtam mint terveztem, majd legközelebb.- borzolta meg a lány haját majd barátjára nézett.

- Kikísérsz?

- Persze.- bólintott.

- Ha bármi van hívj fel, bent leszek. Ami a lányt illeti, csak óvatosan.

- Nem kell mondanod én is tudom.- vakarta tarkóját kelletlenül Jungkook majd mikor barátja távozott visszament a lányhoz ki szomorúan figyelte ahogy Taehyung elhajt.

- Ne legyél ennyire feltűnően csalódott.

- Nem is vagyok csalódott.

- Az arcodra van írva. Kedveled?

- Szimplán csak ő az egyetlen aki kedvesen szólt, hozzám az elmúlt pár napban.- mondta sóhajtva mire Jungkook felhorkantott.

- Most célozgatsz?

- Mindegy, együnk.- indult a konyhába Jungkook pedig követte.

A helységre néma csend telepedett és habár Haneul éhes volt mégis csak piszkálta az előtte lévő tányér tartalmát. Rossz előérzete volt. Jungkook gyanúsan csendben volt és habár nem ismerte túl régóta az eddigi tapasztalatai alapján ez sose jelentett jót.

- Nem éhen akartál halni eddig? Akkor egyél.- törte meg a csendet mire a lány összerezzent.

- Amint kiköpöd mit akarsz. Túlságosan csendben vagy.... talán nem ízlik? Ha ez a helyzet csak
öntsd ki nem kell magadba erőszakolnod.

- Nem erről van szó.

- Hanem?

- Nem evés közben akartam beszélni erről de ha minden áron most akarod legyen.

- Szóval van valami. Mondd el.

- Emlékszel a leírásra amit készítettél?

- Amit az engedélyem nélkül elvettél és elolvastál? Igen emlékszem, mi van vele?- sóhajtott idegesen Haneul mire Jungkook lerakta kanalát.

- A korábbi helyszínelésen az egyik holttest arcán egy félhold alakú heg volt.- mondta mire a lány félre nyelte a falatot.

- Hogy?

- Jól hallottad. És a többi apróbb tulajdonság is illik a két holttestre.

- Már bánod, hogy nem hittél nekem?- fonta keresztbe karját mire Jungkook felhorkantott.

- Ne hidd, hogy ettől még nyeregben érezheted magad. Ami azt illeti mostanra végeznek a kivizsgálásukkal utána el kell mennünk hogy beazonosítsd őket.

- Ezt nem lehet elkerülni nem igaz?

- Nem, szóval ha végeztél indulhatunk is.- állt fel az asztaltól. Még ha nem is akarta bevallani magának nem tudott a lány szemébe nézni. Próbálta a leg érzelem mentesebb módon közölni
vele így talán könnyebb lesz neki is.

Végül kocsiba ültek, kikérték a papírokat majd a hullaház vizsgáló terme felé vették az irányt. Egész végig egyikük se törte meg a köztük lévő már-már fagyos csendet mivel Jungkook nem tudta mit mondhatna a lánynak aki bárhogy próbálta rejtegetni egész úton remegett a keze.
Az agya próbálta feldolgozni a hirtelen jött információkat és a tényt, hogy egy holttestet kell látnia.
Félt. Még ha azok az emberek is lesznek azok hogyan tovább?

Ez nem fogja közelebb vinni a családja felkutatásában viszont már az is haladás lenne az ügyben ha tudná, hogy attól a kettőtől már nem kell tartania.

- Hé hallod amit mondok?- jelentek meg Jungkook kezei látóterében, mi visszarántotta a valóságba. A hullaház termének ajtaja előtt álltak.

- Ha rosszul vagy bármikor kimehetsz de próbáld keresni azokat a jeleket amiket le is írtál. Kész vagy?- néz a lányra mire az mélylevegőt véve bólintott.

Jungkook keze a kilincsre fogott de mintha ott és akkor relatívvá vált volna az idő. Mintha egyszerre történtek volna az események kínzó lassúsággal és mindent magával sodró gyorsasággal. Az ajtó kinyílt a lány szeme azonban csak a földet pásztázta ahogy beléptek. Az előttük lévő két asztalon vászon fedte a testeket. Ahogy közelebb lépett az elsőhöz azonban nem mozdult a teste.

- Biztos kizárt, hogy egy rokonom legyen az? Apám se?- néz Jungkookra ki nemlegesen rázza a fejét.

- Megmondtam. Nem stimmel a kor, ez a férfi max a harmincas évei elején lehetett.

- Csak nem tudom elviselni a gondolatát, hogy bérmelyiküket is itt lássam... Bár honnan is tudhatnád...- suttogja maga elé mire a férfi vonásai élesednek. Arca hirtelen még a szokásosnál is hidegebbre váltott amit nem tudott Haneul hova tenni de a szituációban nem is ez volt ami a
leginkább foglalkoztatta.

- Előre szólok nincsenek valami jó állapotban.- mondta érzelem mentesen Jungkook ahogy a lány remegő kezei a szövet sarkára fogtak.

Kínzó lassúsággal emelte meg az anyagot miközben szíve olyan hevesen dobogott mint eddigi
18 éve alatt talán még soha. Ajkai kiszáradtak, tenyere izzadt. Teste minden porcikája remegett azonban mikor megpillantotta a testet, mintha minden levegőjét elvágták volna. Ijedten kapott torkához miközben hátrált a férfitól kinek maradványai még annál is rosszabb állapotban voltak mint azt a lány legrosszabb álmában gondolta. Mikor háta a fehér csepével fedett falnak ütközött a földre rogyott. Meglátva a férfit mintha újra érezte volna annak szorítását nyaka körül,
úgy érezte mindjárt megfullad.

- Hé, megvagy?- segíti fel Jungkook a földről a már lihegő lányt.

- Ő-Ő az.- bámulta meredten a testet miközben még mindig torkát szorongatta ezzel magára vonva a férfi figyelmét.

- Az mi... Vidd onnan a kezed...- lép közelebb de Haneul hátrálni kezd.- Azt mondtam vidd onnan.- tépi le a lány ujjait a területről azonban megtorpan meglátva a nyomokat melyek azóta
még sötétebbek lettek.

Finoman az érzékeny területre símít de elkapja kezét mikor a lány
felszisszen.

- Ezt ő tette veled?...- kérdezi halkan mire a lány csak egy aprót bólint.- Még rá kell nézned a másikra. Menni fog?

- Ha nem akkor is muszáj, nem igaz?- néz rá Haneul egy erőltetett mosollyal arcán mire ő bólint.- Igen, ő volt a másik.- kapja el tekintetét amint meglátja a testet mire a férfi visszahúzza rá az anyagot.

- Viszont ha ez igaz és a történeted többi része is az, a nővéreddel voltak utoljára...

- Mire célzol?

- Arra, hogy két opció áll fenn.

- Márpedig?

- A nővéredet vagy elintézte ez a kettő és hallott, vagy ő maga volt a gyilkosuk.

_________

©𝐊𝐈𝐌𝐂𝐇𝐀𝐄_𝐘𝐎𝐔𝐍𝐆®