Jeon ásítva dőlt hátra a bőr ülésnek és fordította el kulcsát majd a gázba taposva kifordult a kapitányság utcájából. Fejében csak a lány arca és barátja hozzá intézett szavai ismétlődtek.

Túl durván bánt volna a lánnyal?

Hozzá szokott a bűnözőkkel való általában nehéz kihallgatásokhoz így modora akarva akaratlanul is durvább volt mint az átlag embernek. Soha nem gondolta volna, hogy ez hátrány lenne de azt ő is beismerte magának, hogy az ilyen helyzeteket nem kezeli a lehető legtapintatosabban.

Tisztában volt vele ha valakinek lelki
támogatásra vagy törődésre van szüsége az jobb ha nem hozzá fordul.
Az élete és a szakmája már rég kiölt belőle bármiféle együttérzést vagy sajnálatot.

Csak úgy mint édesapja ő is még ha nem is ismerte be magának makacsabb volt annál, hogy érzelmek kössék és habár a lány elsőre még az ő számára is ártalmatlannak tűnt tudta, hogy nem becsülheti le a helyzet komolyságát. Amit a rendőrségen eltöltött évei alatt megtanult az az,
hogy ha egyszer is alábecsüli az ellenfelét az végzetes lehet.

Már nem járt messze otthonától mikor rendőrségi rádiója mintha megőrűlt volna.

- Fehérkód a Busani kapitányságon!- hallatszódik.

- Még, hogy ártalmatlan...- sóhajt idegesen Jungkook majd ismét a kapitányság felé kanyarodik.

Sötét volt az éjszaka és mintha aznap még a szokásosnál is hidegebb lett volna a lánynak ki teljes erejéből rohant az álltala jól ismert utcákon. A hideg levegő mintha már égette volna így is kifulladt tüdejét de nem állt meg egészen a házig mely az utca végén állt. A kapu és az ajtó is úgy volt ahogy azt a lány néhány órája hagyta de berontva a házba sötét volt.

Szobáról szobára járt de az épületben egy lélek se tartózkodott. Remegő kezekkel nyúlt a nappali kilincsére azonban nem kapcsolta fel a villanyt. Nem akart feltűnést kellteni se a szomszédoknak se másnak, de hiába túrta fel a ház minden négyzetcentiét minden úgy volt ahogy azt pár órája hátrahagyta szinte teljesen érintettlenül ami az őrületbe kergette a lányt.

Lennie kell egy nyomnak, valaminek... bárminek....-gondolta szétnézve a nappaliban mikor valami szemetszúrt neki.

- A falak...

Édesanyja minden ünnepélyes alkalmat szeretett megörökíteni így a nappali falát mindig képkeretek sokasága fedte, most azonban a megannyi családi fotó és emlék mintha mind semmivé lett volna. Idegesen túrta fel újra a szobákat de sehol nem találta családja nyomát.
Se a ruháikat, kedvelt tárgyaikat vagy bármit ami hozzájuk köthető lett volna.

Nem egyszerűen eltűntek. Mintha soha nem is léteztek volna...

Haneul önkénytelenül rogyott a nappali padlójára, eddig bírta....

Végtagjaiból mintha teljesen elszállt volna a maradék ereje is és az eddig belülről mardosó könnyeit most már semmi nem akadályozta abban, hogy a felszínre törjenek. Hiába próbálta egész addig tartani magát elfogyott az ereje.

A házat csupán a lány halk szipogása töltötte be. Üvölteni akart, sikítani kínjában még se tehetette. Még a tény se váltott ki belőle semmiféle reakciót, hogy a régi parketta nyikorgása
valaki lépteinek közeledtét jelezte.

Nincs egyedül...

Egy része reménykedett benne, hogy szülei jöttek vissza azonban másik fele nagyon is tisztában volt ennek valószínűtlenségével.

- Talán a sötét árny jött volna vissza érte?- gondolta hátát a falnak döntve.

Futhatott, menekülhetett volna mégse tette mi értelme lett volna?

Úgy sincs hová mennie, a rendőrségre pedig hiába menne senki nem hinne szavában.

Talán jobb ha felhagy a meneküléssel és csak elfogadja a sorsát.- gondolta miközben lassan lehunyta szemeit.

Ezután csak várt. A léptek egyre kivehetőbbek és hangosabbak lettek míg nem hallotta ahogy nyílik a nappali ajtaja.

Továbbra se nyitotta ki szemeit csak hagyta, hogy könnyei szabadon futhassanak végig arcán. Pillanatokon belül egy erős kéz kapta el hirtelen vállát de ő nem reagált.

- Nem gondoltam, hogy olyan hülye vagy, hogy tényleg idejössz...- hallja az ismerős mély orgánumot a megszokott gúnyos hangsúllyal tarkítva mire lassan megemeli elnehezült pilláit.

- Már tök mindegy...-suttogta maga elé erőtlenül Haneul miközen térdeit mellkasához ölelve próbált megnyugodni.

- Nem értem miért ülsz itt ilyen nyugodtan.

- Mégis mit vár tőlem?

- Nem tudom, de én a helyedben biztos nem egy ilyen nyilvánvaló helyre jöttem volna. Még most is, hogy itt állok előtted egyáltalán nem félsz. Miért nem bújtál el?

- Minek menekülnék ha nem tettem semmi rosszat? Megszökni se akartam... csak a családom
akartam biztonságba tudni de már nincsenek itt. Elkéstem...

- Nem tudom mire akarsz utalni ezzel. Ha ez csak egy trükk, hogy megbízzak benned nem fog működni.

- Ahhoz képest, hogy nyomozó nem valami gyors...

- Hogy mondtad?- ütött a falba idegesen a férfi de a lány meg se rezzent.

- Nézzen körbe... úgy néz ki ez a hely mintha bárki is lakna itt? - kérdezi Haneul mire Jungkook most először méri fel a szinte üres helységet.- Nem szimplán eltűntek, mintha soha nem is léteztek volna...Megtalálta őket, ez az ő műve...

- Mire akarsz ezzel célozni... Ki találta meg őket?

- Az árny...- suttogta maga elé erőtlenül a lány.

- Gyere állj fel.- nyújtotta kezét Haneul felé aki vonakodva de elfogadta azt.

- Ideje viszamennünk.- nézett órájára mire a lány összerezzent.

- Nem megyek vissza abba a cellába.

- Nem oda megyünk. Azt hiszed most jöttem le a falvédőről? Ha egyszer képes voltál meglépni másodjára is sikerülne.

- Akkor hova visz?

- Hozzám.- mondta mire a lány megtorpant.

- Miért?

- Mert úgy tűnik rajtad kell tartanom a szemem, gyere.- húzta maga után de a lánynak a földbe gyökerezett a lába.

- Ha már nem mehetek a kapitányságra nem aludhatnék inkább a tetovált férfinál?

- Taehyung? Nem, ez nem holmi pizsiparti velem leszel és pont. Most pedig hagyd abba a rinyálást és gyere.

- Csak hadd hozzak magammal pár dolgot.

- Rendben, csomagold össze amire szükséged van de ne próbálkozz semmivel.- nézett Jungkook szigorúan a lányra aki bólintott majd az emeletre sietett.

Gyorsan mindent ami a kezeügyébe került egy sporttáskába tömte majd visszasietett a lent várakozó férfihoz. Nem szívesen tartott vele de mit tehetett volna, ha ellenkezik is elrángatja magával.

A férfi meglátva őt rögtön kivette kezéből a sporttáskát majd biccentve fejével a kocsi felé indult. Haneult meglepte a hirtelen udvarias gesztus de nem ellenkezett. Már hajnali hármat mutatott az óra mikor leparkoltak egy a lány számára idegen ház előtt. Míg Haneul az épületet elemezte a férfi már rég kiszállt a járműből majd megunva a lányra való várakozást kinyitotta neki az ajtót ezzel azt kizökkentve elgondolkozásából.

Mikor beléptek a bejárati ajtón a lány hirtelen léptekre lett figyelmes. Ijedten nézett körbe de meglátva a hangok tulajdonosát minden addig visszatartott lélegzetvételét egyszerre engedte ki.

Egy golden retriver feje bukkant fel az ajtóból ki meglátva a férfit azonnal hozzá sietett.

- Mi az kislány rám vártál?- mosolyodik el a férfi megcirógatva az állatot mire a lány önkéntelenül is elneveti magát. Az eddig hideg és komor gyilkossági nyomozót abszurd volt látni ahogy egy kutyával gügyög.

A hangra a szörmők is felkapta füleit majd Haneul felé indult.

- Miatta késtem ennyit egy ideig itt marad.- céloz Jungkook a lányra.

- Vigyázz vele az idegennekkel nem valami barátsá- kezdett bele de meglátva a bundást a lány ölében feküdni megtorpant.

Kutyája még nála is nehezebben bízott meg az idegenekben, még Taehyungot is ugatta az első pár alkalommal mikor meglátogatta Jungkookot, így érthető módon eléggé meglepte a lányhoz való rögtönös ragaszkodása.

- Nagyon szép vagy, mi a neved?- mosolygott Haneul a kutyára mire az egy nagy puszit nyomott a lány arcára.

- Lady.- válaszolta a férfi mire Haneul finoman kezeibe fogta a kisállat arcát.

- Szóval Lady, én Haneul vagyok örvendek.- rázta meg a mancsát nevetve.

- Gyere megmutatom hol alszol.- indult el a férfi a lány pedig elszakadva a kutyától követte.

- Mielőtt bármivel is próbálkoznál közlöm veled, hogy lehetetlen kijutni ebből a házból nélkülem.

- Mint mondtam nem fogok megszökni. Amúgy sincs hova mennem...- motyogta maga elé Haneul.

- Itt van a fürdő, készítek be neked törülközőt majd, a következő ajtó pedig a vendég szoba az lesz a te szobád átmenetileg.

- És az ott?- mutat a fiatalabb a folyosó másik végén lévő ajtó felé kiváncsian.

- Az a szoba neked nem elérhető szóval ne menj a közelébe, világos?

- De miért mi van ott?

- Semmi közöd hozzá.- közölte hidegen a férfi, majd visszafordult a vendégszoba felé.

- Ez a te szobád ezzel foglalkozz.

- Meddig kell itt maradnom?

- Amíg kiderítjük ki is vagy.- válaszolt a férfi mire a lány elhúzta száját.

- Elhiheted hogy én sem élvezem de ezt magadnak köszönheted. Ha ott maradtál volna a kapitányságon a seggeden most nem tartanánk itt.

- Attól még, hogy ezt mondja nem fogom jobban érezni magam.

- Senki nem mondta, hogy ez volt a cél.- rántott vállat a férfi majd lerakta a táskát.

- Ja és még valami. Ne magázódj mert herótot kapok tőle amúgy se vagyok nálad annyival idősebb hogy ezt elvárjam.

- Akkor mégis hogy kéne hívjalak?- nézett rá értetlenül a lány.

- A keresztnevemen. Hívj Jungkooknak.

- Jungkook...- próbálgatta mire a férfi bólintott.

- Kezdheted te a fürdést addig megetetem Ladyt.- mondta Jungkook majd meg se várva a lány válaszát az előszobába indult.

Haneul végül jobbnak látta azt tenni amit a férfi kért tőle amúgy is ráfért egy fürdő. Előhalászva táskájából egy pólót és kis nadrágot a fürdő felé vette az irányt majd magára zárta az ajtót.

Véletlenül se akarta, hogy a férfi benyisson közben. Egész teste át volt fázva mégis belépve a kádba nem a melegvizet engedte meg. Remélte, hogy a hideg cseppek magához térítik és felébresztik őt ebből a rémálomból de sajnos a valóságban ez nem így működik.

Mikor végzett óvatosan kilépett a szőnyegre majd megtörölközve magára kapta ruháit és a tükörhöz lépett.

Addig gallérjától korábban észre se vette a nyakán hagyott foltokat melyet az este folyamán szerzett. Finoman végighúzta ujjait az érzékeny területen de összeszorultak ajkai a kellmetlen érzésre. Nem gondolta volna, hogy ennyire látszódni fog.

Végül visszatérve szobájába magára vett egy pulóvert majd elterült a hatalmas puha francia ágyon.
Nem akarta hogy a nyomozó vagy bárki más meglássa testén a nyomokat.

Próbálta elcsendesítve elméjét álomra hajtani fejét de ahányszor lehunyta szemeit csak az emúlt 24 óra borzalmait látta maga előtt. Egy idő után inkább felhagyott a próbálkozással és felült ágyában.

Halk léptekkel fordult a folyosóra nehogy felébressze a valószínűleg akkor már mélyen alvó férfit és indult a konyha keresésére Ladyvel nyomában ki meghallva Haneult azonnal utána eredt.

Mikor megtalálta az említett helyiséget áttúrva a polcokat keresett magának egy poharat majd megtöltve azt csillapította szomját.

Fogalma se volt mihez kezdjen.

Megakarta találni családját de hol kéne kezdenie?

A házat tökéletesen kipucolták egy olyan nyomot se hagytak amiből a szülei hol létére következtethetne...

Talán ha a nyomozó mellett marad idővel fény derül az igaszságra...- gondolta magában pultnak támasztva hátát azonban korábban nem vette észre az azon pihenő üres edényt mely a lány mozdulatát követően nagy hanggal ért földet a konyha padlón.

- Basszus...- nyúlt utána de
késő volt.

Az emeltről már hangos lábdobogás hallatszódott és másodperceken belül Jungkook jelent meg lihegve az ajtóban pisztollyal a kezében.

- Mit művelsz?- zihálja.

- Minek tűnik?

- Tudom, hogy mesterkedsz valamiben...- lépett közelebb a férfi mire Haneulnak felszaladt a szemöldöke.

- Nyugi 007, csak iszom.- lengeti meg poharát mire Jungkook lassan leengedi fegyverét.

- A nőkkel csak a baj van.- veszi fel a földön heverő edényt és teszi vissza a pultra majd karon ragadva a lányt a nappaliba indult vele.

- Mit akarsz?- néz rá Haneul értetlenül miközben reflexből takarja magát melyen a férfi csak egy jót nevet.

- Ne röhögtess, vedd el onnan a kezeid. Nem fogok hozzád nyúlni, sajnos nem bukok a bűnözőkre.- rántott vállat mire a lány csak szemet forgatva helyet foglalt a férfival szemben álló fotelben.

- Mondd mit akarsz.

- Ha már így alakult folytassuk a kihallgatásod.- mondta mire Haneul értetlenül nézett rá.

- Itt és most?

- Itt és most.- válaszolta röviden.

- A hivatalos vallomásokat a rendőrségen kell rögzíteni, nem?

- A korodhoz képest egész jól informált vagy, igen hivatalosan ez lenne az eljárás. De én vagyok olyan magas pozícióban, hogy ezt megtehessem szóval folytassuk ahol abbahagytuk. Többet akarok hallani róla...

- Miről?

- A sötét árnyról.

___________

©KIMCHAE_YOUNG®