A kopogó esőcseppek hangja ismét betölti a teret és a szürkülő időjárás ellenére halvány békét hoz a fiatalabb szívére kinek mintha minden érzékszervét az ablaküvegen semmivé váló cseppek telítenék ki.

Értékelte Hani kedvességét de visszaérve az örsre mintha a lebukás veszélye szorongatta volna torkát. Tudta, hogy ez nem egyedül az ő felelőssége de egyúttal azzal is tökéletesen tisztában volt, hogy ha a férfi rájön őt ez egyáltalán nem fogja érdekelni.

A ,,Jeon,, táblával ellátott iroda ajtaja alól fény szűrődött ki melynek látványától Haneul akaratlanul is nyelt egyet ami az idősebbnek is feltűnt.

- Ne aggódj mondtam, hogy majd én elviszem a balhét nem kell hazudnod.- küld egy bíztató mosolyt a fiatalabb felé majd kopogva az őket és a férfit elválasztó ajtón megvárva a választ belép.- Megjöttünk.

- Ah szóval megjöttünk, mi? Szabadna tudnom merre jártatok?- kulcsolja össze karját Jungkook hátradőlve székében de felvont szemöldöke arra engedte következtetni a vele szemben állót hogy nincs helyes válasz.

- Elvittem a kórházba a kis barátjához, mint láthatod semmi baja egy haja szála se görbült szóval felesleges jelenetet rendezni.- karolja át szemetforgatva Haneul vállait mire a kisebb megugrik de mikor a férfi tekintete rászegeződik csak egy aprót bólint. Nem hazudott mégis a nyomozó hideg tekintete oly átható volt hogy még ő maga is elgondolkozott rajta tényleg a valót állítja-e.

- Rendben remélem te is így teszel tekintve, hogy vár rád egy kis papírmunka az asztalodon.

- Most tényleg?- horkant fel Hani.- Ez neked büntetés?

- Igen, Taehyungot is odaküldtem segíteni már vár, szóval a helyedben nem tartanám fel tovább.

- Nem rossz de ne felejtsd el jössz te még az én utcámba főnök.- sóhajt intve majd a sajnálkozó tekintetű Haneulra kacsintva távozik.

- Mit ácsorogsz ott? Ülj le.

- Oh, oké.

- Most hogy Hani elment mondhatod hol voltatok igazából.

- Nem hazudott tényleg Chaeyoungot látogattuk meg a kórházban.- emeli védekezően kezeit maga elé a lány míg Jungkook felállva székéből lassan felé indul.

- Csak ott jártatok?- kérdezi mire bólint.- Csak ti ketten?

- I-igen.- feleli gyanakvóan Haneul hátával a férfi minden lépésével egyre inkább a fotelnak feszülve mikor azonban ő kezeivel annak karfáira támaszkodva olvas tekintetéből szinte eggyé válik a bútorral.

- Ez érdekes.

- Az lenne?- dönti kérdően oldalra fejét a fiatalabb de ledermed mikor az idősebb kezét finoman az arcára helyezi majd füle mögé tűrve egy kósza tincsét hajátba túr és végét ajkaihoz emeli. Mellkasa felrobbanni látszik Jungkook arca pedig csupán centinkre lehetett az övétől. Érintése helyén perzselt a bőre ujjai pedig elfehéredve martak magatehetetlenül a fotel párnájába.

- Azt állítod egyedül voltál mégis férfi kölnitől bűzlesz ez több mint érdekes nem gondolod?- hajol a korábbinál is közelebb hozzá majd nyakához fúrva arcát egy mély levegőt vesz.- Ki volt az?

- S-senki.- feleli lélegzetét is visszatartva de maga se érti miért hazudik. Az illat tulajdonosa egyértelműen az ügyvéd volt kinek fragranca akkor tapadhatott a lányra mikor magához húzta. Azt viszont hogy ez miért érdekli annyira a megkerülhetetlen nyomozót már kevésbé tisztázódott benne.

- Rendben, ha nem akarod elmondani nem kell.- egyenesedik fel sóhajtva Jungkook visszalépve asztalához.

- Történt valami? Ma mintha az átlagnál is több munkád lenne.- kérdezi terelés gyanánt Haneul de valahol érdekelte mi lehet az oka az oszlopokban sorakozó nyomtatványoknak a férfi előtt.

- Előre dolgozom, ne foglalkozz vele inkább pihenj ha hazaértünk tanulnod kell.- monoton hangja érzelem mentes volt a fiatalabb mégis elmosolyodott válaszán. Haza. Még ezek az apró kis megnyilvánulások is megdobogtatták a lány szívét, Jungkook mégha tudatán kívül is de azt sugallta felé van hova visszatérnie mindazok után is ami történt.

___________

Az idő csak telt de nem úgy tűnt mintha valaha is elfogyni készült volna a férfi előtt tornyosuló munka. Tekintetét órájára vezette majd vissza az előtte pihenő papírlapra. Az aukción végzett rajtaütés óta úgy tűnt csillapodtak a kedélyek mégsem érezte úgy hogy bármi haladás is történt volna az ügyben. A szervezőket rács mögé ültette de azok a kis halak koránt sem csillapították étvágyát. Neki a főfogás kellett, a férfi kinek nyomát vesztették mikor Haneulra rátaláltak. A ruhát ami a lányon volt azonnal elküldte a laborba de az állapotából ítélve valószínűtlen, hogy találnak rajta valamit. Mégis az idegen obszessziója Younghee irányába volt a bizonyíték arra hogy az évek óta tartó nyomozása talán nem volt teljesen hiába való.

- Ezt még befejezem aztán mehetünk a többit majd hazaviszem és- hangja automatikusan elhalkult ahogy tekintete az előtte szuszogó lányra tévedt. Pár hete még a vendégszobában se tudott aludni de úgy tűnik megszokta már annyira a férfi közelségét hogy most már gond nélkül elszunyókál a jelenlétében.

Sóhajtva pakolja táskájába a maradék iratot melyeket különböző mappákba rendezett majd az alvó fiatalabbhoz guggolt. Az alatt a kis idő alatt is mintha rengeteget változott volna. Mikor találkoztak egy ijedt kislány volt de most már maga se tudja használhatja-e ezt a jelzőt rá. Szempilláin megtört az asztalni lámpa fénye haja mely azóta sokkal hosszabbra nőtt keretezve porcelán bőrét omlott az arcába.

- Jungkook...- mormolja alig hallhatóan mire az idősebb felkapja fejét. Vele álmodik? Úgy tűnik hajlamos álmában beszélni. Legutóbb is mikor a szobájában járt...

- Itt vagyok.- simít finoman éjfekete hajára ami nem úgy tűnt hogy a lányt bármennyire is befolyásolná.

- Jungkook... te idióta...- szuszogja mire a nyomozó arcára rá fagy kellemetlen mosolya.

- Te kis. Finom akartam lenni de magadnak csináltad. Ébresztő.- pöccint homlokára mire a lány megugrik majd lassan megemeli elnehezült pilláit.

- Mi az?- dörzsöli fáradtan szemeit mikor azonban konstanálja a férfi és az ő arca közötti elenyésző távolságot hátrahőköl.

- Jó reggelt álomszuszék jót aludtál?

- Úgy is mondhatjuk. Végeztél?- nyújtozik el majd megvárva Kook bólintását feláll és magára veszi kabátját.

___________

- Haragszol rám valamiért?- kérdezi egész halkan a fiatalabb mikor az éjfekete jármű kikanyarodik a rendőrség parkolójából.

- Miért, kéne?

- Csak van egy olyan érzésem, hogy mérges vagy.

- Nem vagyok mérges.- feleli az idősebb monoton hangon melynek hatására Haneul végleg felhagy a próbálkozással hogy beszélgetést folytasson vele. Hallgatta a csendet és az abban megbúvó apró rezzenéseket melyek korábban háttérbe szorultak azonban a volán mögül egy mély orgánum ismét felcsendül.

- Kérdezhetek valamit?

- Persze.- feleli meglepetten az anyós ülés állandó lakója.

- Nincs senki aki aggódik érted vagy a szüleid miatt? Unokatesók, keresztszülők, bárki?

- Öhm, mindkét szülőm egyke így unokatestvéreim sincsenek. A nagyszüleim pedig azelőtt meghaltak, hogy megszülettem volna.- a szavak csak úgy jöttek de mögöttük a gondolatok örvényt formálva fullasztották a lány tudatát.

Miért kérdezi ezeket? Miért pont most?

Pontosan tudta mennyire részlet orientált a férfi főleg ha a munkájáról van szó. Megannyi órát ölelt magába a sok kihallgatás mely köré és a családja köré öszpontosult mégis annyi kimondatlan szó és megválaszolatlan kérdést rejtett az egész ügy hogy talán egész eddig még ők se gondoltak bele.

- Senki nem keresett mióta nálam vagy? Hiszen iskolába se jársz, osztálytársak vagy a barátaid? Soha nem kértél tőlem semmit erre vonatkozóan korábban.

- Nincsenek barátaim.- motyogja maga elé mely feltornázza Jungkook szemöldökét.

- Ugyan, biztos van valaki akivel jól kijöttél.

- Nem voltam tagja semmilyen klubnak vagy szakkörnek a szünetekben pedig mindig egyedül olvastam a tetőn.

- Azt mondtad mindig is itt laktatok Busanban.

- Igen.

- Nem volt senki a szomszédba vagy a környéken aki veled kb egy korú?

- Nem tudom. A gyerekkorom nagy részét homály fedi.

- Hogy érted, hogy homály fedi?- néz rá értetlenül a nyomozó.

- Egy baleset miatt nincsenek emlékeim az életem első 6 évéből. Anya pedig ennek okán úgy kezelt mint egy porcelán babát, soha nem hagyhattam el a házat ha csak nem volt rá nyomós okom.- válaszára Jungkook a fékbe tapos melynek következtében a jármű dob rajta egyet.

- Mit művelsz, ez veszélyes?!- hangjából ingerültség sugárzot mely mögött félelem lappangott de meglátva azokat a mély sötét íriszeket melyek egyenesen rávetültek ajkába harapott. Nem akarta, hogy az idő akár csak egy másodperccel is elmozdítsa őt abból a pillanatból.

Volt valami Jeon Jungkook tekintetében. Valami rejtélyes sötét csillogás melyben a lány úgy elveszett, hogy azt érezte talán soha nem is talál vissza magához. Egy része nem is akart. Legsötétebb vágyait azok az éjszínű íriszek pecsételték melyek mikor rávetültek mintha a világot adták volna számára s mikor mást figyeltek a pokol legmélyebb bugyraiba száműzték. Őt, csakis őt ringassák a vágyak tengerén melynek mélységétől még ő maga is borzongott de mindennél jobban szeretett volna elmerülni benne.

- Erről miért csak most hallok?- sóhajt idegesen s mintha egy csettintéstre a békés víz felszín felett viharfelhők gyülekeznének. Ki lehet ez a férfi? Netán, egy isten ki egy szavával darabjaira töri őt de pusztán egy érintésével helyre áll az egész világ mely csak is körülötte forog.

- Nem gondoltam hogy lényeges lehet, nem tudok arról beszélni amire nem emlékszem.

- Rendben, még egy utolsó kérdésem lenne.

- Igen?

- Mond neked valamit a Jimin név?- kérdezi de hangja most egészen máshogy cseng mint korábban. Mintha egy keserű magányos kisgyermek kérdezné a szüleitől hogy átmehet-e a kis barátjához. Miért változott meg a név említésén az a megközelíthetetlen aura? Barátságtalanabb és távolibb volt mint eddig hangja mégis mézbe mártott édes igéretekkel csalogatta magához a lányt. Vajon ő is tisztában van vele mekkora ereje is van Haneul felett?

A név elsőhallomásra semmit nem mondott számára mégse engedte el tanulmányozását. Ez volt eddig talán a legszemélyesebb kérdés mely a férfihez vezette. A mellkasában keletkezett fájdalmas nyomás nem akart megszűnni a név hallattán talán mert a távolság ellenére is egy emberi pillanatnak tűnt kettejük között.

- A hallgatásod alapján nemleges a válasz. Mindegy felejtsd el.- legyint a volán mögött ülő mielőtt azonban a fiatalabb bármit is kérdezhetne Jungkook behúzza a kéziféket. Megérkeztek ő pedig szó nélkül kiszállt a kocsiból. Magatehetetlenül követte a ház tulajdonosát ki beérve szokásosan szívélyesen üdvözölte a lábához siető szőrmókot.

- A matekot és a földrajz könyvet visszafelé menet hozd magaddal.- néz rá de a fiatalabb arckifejezésére felvonja szemöldökét.- Ne nézz így rám megmondtam, hogy ma tanulunk így is el vagy maradva.

__________

Ismét előkerült az a szemüveg mely tökéletesen keretezte éles pillantását s a toll melyet minden gond nélkül forgatott kecses ujjai között míg a lány válaszait futotta át az általa kreált kérdésekre. A látvány betelhetetlen volt Haneul pedig egésznap el tudta volna figyelni őt ahogy szemöldökét összevonja koncentrálás közben.

- Meglepően jó ahhoz képest, hogy milyen kevés időt szántunk rá, mostanában. Nem is rossz.- borzolja össze vigyorogva a fiatalabb haját mely olyan öröm forrás volt számára mint egy kisgyereknek az édesség.- Látod nem is vagy annyira hülye.

- Hé.- puffog karba font kézzel a lány a sértés hallattán de a ritkán látott gödröcskék látványa valahol kárpótolta mindent keresetlen szóért.

- Mára be is fejezhetjük a maradék leckéket holnap átolvasod.- csukja be ügyet se vetve a fiatalabb korábbi reakciójára az előtte pihenő könyvet majd feláll.

- Máris?- lepődik meg Haneul mire a férfi az asztalra támaszkodik.

- Netán folytatnád?

- N-nem.- feleli vonakodva mit Jungkook egy elégedett bólintással nyugtáz majd a konyhába indul elkészíteni vacsorájuk.

- Teríts meg, aztán ha ettünk menj aludni gondolom kimerült vagy, én is elteszem magam holnapra.- kiált háta mögé a zöldséget kockázva a lány pedig hozzá lát kérésének eleget téve.

__________

Az éjszaka az elmúlt napokkal ellentétben mintha egészen elnyúlt volna a levegő jóval hűvösebben áradt be a résnyire nyitva hagyott ablakon álmatlansága okát mégsem ez formálta. Gondolatai sűrűjébe egy név fúrta magát s a legőszintébb pillanat melyen hosszú ideje nem osztozott a ház tulajdonosával.

Jimin.

Ki lehet aki elérte amire ő mindezidő alatt képtelen volt? Előhozni egy szikráját annak a sebezhetőségnek mely a férfiben is benne volt hiszen ember de ő mégis igyekezett elzárni magában az első pillanattól kezdve, hogy a tekintetük találkozott abban a hideg idegen kihallgató teremben.

A környéken sok kisgyerek élt de homályos fogalmazása nem adott választ korra, vagy vonásokra Haneul pedig pusztán a sötétben tapogatózott. Nem voltak barátai anyja pedig mindig eltiltotta a többi gyerek társaságától. Szeretete néha mániákusságba fordult mely egészségtelen gyökereket vert gyerekkorában és ez talán most fogalmazódott meg benne először.

Mérges volt egyenesen üvölteni tudott volna. Úgy érezte átlendült egy határon mely megijesztette. Haragja egyáltalán nem magányából vagy a visszagondolva fojtogató szeretetből fakadt. Sokkal inkább abból a csendből mely a kocsiban honolt a kérdés után. Semmit nem tudott tenni vagy mondani mellyel segíthetett volna a férfinak ki jelenleg világát uralta melyet bármikor feladott volna egy érintésért és egy megkönnyebbült mosolyért válasza jutalmaként.

Miért képtelen egy ilyen apró dologra is?

Tekintete már rég nem az üres plafont vizsgálta, a sötétbe burkolózott város halvány fényei melyek a nyitott ablakon át táncoltak a távolban új irányba terelték gondolatait. Mióta csak eszét tudta itt élt mégse tudta megmondani a látványos épületek milyen szerepet töltenek be a város életében. Nem volt kedvenc kávézója egy apró macskaköves utcában mely menedékként szolgálhatott volna, vagy idősebb lakosok kiknek segít cipekedni s kik mikor meglátják őt vidáman szólítják meg integetve. Ő csak árnyék volt, kit senki nem vett észre, ki megbújva ugyan jelen volt mégis elkerülte a sok tekintet.

Az egyik épület mögül meleg fény tört fel mely meg-meg csillant ablakain elárasztva az ébredező utcákat. Hajnalodott, nem is. Már 7 óra is lehetett de a téli sötétség minden időérzéket felemésztett.

Kintről halk lépteket hallott fel-le járkálni majd a fürdő ajtaját mely percekkel később ismét hallatta magát.

Elnyújtózva hagyja maga mögött ágyát és nyúl a kilincsre mielőtt azonban elfordítaná gyorsan a mellette pihenő éjjeliszekrény kis tükrébe néz. Sose csinált ilyet korábban most mégis fő küldetésének érezte, hogy haja és külseje rendezett legyen. Mikor ujjabb lépést hall mozdulásra bírja tétlen lábait és kilép az ajtón.

A folyosó másik végén Jungkook reflexből kapja felé fejét de késő volt bármit is mondani a fiatalabb hangszálai már rég elszáradtak a látványa nyomán.

- Bocsi felébresztettelek?- kérdezi mire Haneul azonnal nemlegesen rázza fejét.

- Hova készülsz?

- Van egy kis elintézni valóm.- feleli míg a lány apró léptekkel felé indul.

- Öltönyben?- vonja fel szemöldökét mire a férfi vállat ránt.

- Netán bűn az elegancia?

- Az nem, de az ilyen hanyagul megkötött nyakkendő igen.- áll meg egyenesen az idősebbel szemben majd megvárva apró beleegyező bólintását óvatosan a finom anyagra nyúl. Keze halványan remeg izgalmában s a nyomozó közelségére még úgy is hogy a férfi maga, elkapva tekintetét mered a semmibe.

- Kész is van.- lép hátrébb elmosolyodva a fiatalabb mely Jungkook tekintetét is visszacsalogatja irányába.

- Mikor tanultál meg nyakkendőt kötni?

- Sokszor figyeltem ahogy anya minden reggel segít apának. Nem voltak azok a fajták akik előttünk nyíltan összebújtak vagy megcsókolták volna egymást mégis az apró kedvességek amiket tettek a hétköznapokban mutatták mennyire törődnek egymással. Apa például minden télen hamarabb felkelt, hogy ellapátolja a havat anya szélvédőjéről, amikor pedig- hangja elhal mikor a tekintete az őt figyelő mély íriszekbe mélyed.

- Sajnálom túl sokat mondtam már megint csak fecsegek. Megyek és lefürdök.

- Ide most nem jöhetsz velem.- állítja meg Jungkook mire meglepetten pillant vissza rá.

- Miért valami baj van?

- Nincs, pusztán nincs értelme velem jönnöd. Nem sokára valaki jön, hogy vigyázzon rád amíg távol vagyok.

- Rendben.- fürkészi tekintetével a padlót mely Jungkooknak is feltűnik.

- Most miért vagy ilyen nyúzott hiányolni fogsz netán?

- M-mi hiányolni e-ez- hebegi elvörösödve Haneul de azok a kis gödröcskék ismét minden porcikáját felemésztik.

- Csak vicceltem, nem lesz baj.

- Inkább elmegyek fürdeni mintsem a vicceid tárgya legyek.- kapja el tekintetét a fiatalabb ekkor azonban a férfi keze felé nyúl majd finoman hajába borzol.

- Este jövök és befejezheted a téli mesédet.

- E-ez nem mese!- puffogja Haneul mely előcsalogatja az oly ritkán hallott dallamos nevetést.

- Tetszik mikor ilyen ártatlan dolgokról mesélsz, jó látni hogy ez a pár hét nem fosztott meg a gyermeki énedtől.

- N-nem vagyok gyerek!- kiált az akkor már távolodó alak után de az csak intve leindul a lépcsőn majd végleg eltűnik látóteréből.

- Milyen heves reakció, ismét durcás.- mosolyodik el maga elé Jungkook.- Pedig előtte igazán szép volt.- saját szavai hallattán egy pillanatra megtorpan de a csengő nem hagy időt számára, hogy megfejtse korábbi szavait.

__________

- Még hogy mesék.- zsörtölődik átlépve a kád peremén a fiatalabb majd az az előtt pihenő szőnyegre lépve leakasztja és maga köré tekeri a korábban odakészített törölközőt. A csaphoz lépve az a felett lógó tükörképe hamar visszarántja a valóságba, arca kipirult szemei pedig melegséget árasztottak, volt bennük valami apró megcsillanás mely korábban nem volt ott. Ha pusztán egy apró érintés ennyi mindent kivált belőle van még egyáltalán visszaút?

Ahogy ránézett, ahogy hozzáért.... keserédes mosolyt öltenek ajkai. A filmekben nem így tekint a főhős a női szereplőre, sokkal inkább a kishúgára ki a film előre haladtával jelentősségét veszti. Még mindig gyerekként kezeli, talán tényleg soha nem fogja nőként látni. De mit tehetne mikor az a mosoly olyan boldogsággal árasztotta el, hogy neki ez is ködfoltossá változtatja rózsaszín lencséit mellyel rá néz.

Sóhajtva rázza meg fejét és hagyja maga mögött tükörképét majd a kilincsre fogva kilép a fürdőszoba ajtaján. A folyosóra érve álmosan nyújtózik egyet azonban mozdulatsora megszakad mikor egy alakot szúr ki a szeme sarkából. Az idegen felé fordulva, a tetováltat véli benne felfedezni ki lefagyva pásztázza tekintetével az apró fehér törölközőt mely éppen hogy eltakarja vízcseppektől tarkított fehér bőrét.

Felsikítva simítja kezeit maga köré mire az idősebb eltakarva szemeit kapja el fejét. Mikor barátja korábban azt mondta Haneul az emeleten van egyáltalán nem erre számított.

- Esküszöm nem láttam semmit, tényleg.

- Taehyung?! Mit keresel itt?- hebegi elvörösödve a fiatalabb hangja mégse olyan erőteljes és határozott mint azt szeretné.

- Jungkook kért meg, hogy figyeljek rád amíg ő... de beszélhetnénk erről azután hogy magadra veszel valamit?- feleli továbbra is szemeit takarva mire Haneul a szobájába siet.

Lehet csupán képzelődött de mintha a tetovált kezei között pírt vélt volna felfedezni arcán. Zavarban volt?

- Ez egyáltalán nem fontos most Haneul.- rázza meg fejét majd gyorsan magára kapva melegítőjét a nappaliba siet ahol Taehyung már lábaival dobolva várta.

- Sajnálom, nem volt szándékos, tényleg.

- Ne beszéljünk erről.- emeli kezét tiltakozva maga elé a fiatalabb mire a másik bólint.- Miért jöttél?

- Én vigyázok rád amíg Jungkook visszajön.

- Rendben.- bólint Haneul majd maga mögött hagyva a tetováltat a konyhába indul.

- Éhes vagy? Készítek reggelit.- siet utána Taehyung de a fiatalabb ügyet sem vetve rá veszi ki a hűtőből amire szüksége van majd a pulthoz lép velük.

- Hagyd majd én.- lép mellé mire ő bólint majd helyet foglalva az asztalnál fellapozza az ott pihenő biológia könyvet.

- Most nem szólsz hozzám? Tudom, hogy mérges vagy de nem kerülhetsz egész nap.- sóhajt a tetovált rásandítva.

- Beképzeled.

- Beképzelem? Ugyan már melyik tini tanul inkább csak hogy ne kelljen beszélnie velem?

- Csak, hogy tudd én szeretem a biológiát.

- A legutóbb nem éppen úgy sültek el a dolgok ahogy terveztem, nem akartam hogy így tudd meg.

- Miért hogy tervezted? Nem is, mit vártál? Hogy majd örömömben a nyakadba ugrok és gratulálok neked?- horkant fel szarkasztikusan de a tetovált szavai hidegzuhanyként érik.

- Nem érdekel hogy mit gondolsz róla, ítélkezhetsz ameddig csak akarsz. De ne mondd el neki...

- Miért kéne tartanom a hátam érted mikor Jungkook végig hitt benned?

- Hogy választ kapj a kérdéseidre.

___________

©KIMCHAE_YOUNG®