Seoul-i X akták. A bűnügyi sorozat melyet mindennap 18:30kor játszott korea egyik legnézettebb csatornája s melynek Haneul édesanyja egyetlen részét se hagyta ki lányaival oldalán. A benne mutatott történetek sokszor olyannyira megrázóak és szürreálisak voltak, hogy a fiatalabb elvetette igazság alapjukat s ezt anyjának is minden adás végén a tudtára is adta.

Milyen irónikus is a sors mely mintha csak egy kockajátékhoz emelte volna a tétet a lány életével a valóságba hozta a kételkedő fiatalabb mindennapjaiba a tvben látottakat. Testek, gyilkosságok, emberkereskedelem. Csupán néhány hónap telt el azóta, hogy a férfi oldalán borzalmasabbnál borzalmasabb eseteket térképezett fel mégis mondhatni már megszokta a vér, és az emberi hitványság látványát.

A kihallgató terem arányaiban hasonlított a sorozatban látottakhoz azonban most egy ötvenes éveiben járó idegességében izzadó férfi helyett ő foglalta el az asztal mellett pihenő széket melynek másik oldalán az idősebb helyezkedett el.

- Nos akkor kezdhetjük is a vallomásod rögzítését, ugye?- nézett kérdően Haneulra a nyomozó, mire válaszul egy aprót bólintott. Az előző nap eseményei nem maradhattak tisztázatlanok s azok akik a fogdában várakoztak közvetlen attól függtek, hogy a lány mikor bólint és mikor nem.

- Mi történt mikor beléptél a hátsó ajtón?

- Az öltözőkhöz indultam, korábban már voltam ott így pontosan tudtam hol keressem.

- Hogyan vegyültél el az aukcióra váró többi lány között?

- Nem kellett eddig elmennem, már azelőtt kiszúrtak, hogy bármit is léptem volna. Azt feltételezték, hogy szökést kísérelek így azonnal megkötöztek és a többiek közé löktek. Ekkor találtam meg Chaeyoungot aki az állapotából feltételezhetően már korábban többször megpróbálkozott a szabadulással.

- Magánál volt mikor rátaláltál?

- Alig.- bambul maga elé erőtlenül a fiatalabb mire Jungkook egy mappát tol látóterébe.

- Ezeket a fickókat láttad bent?

- Őt igen.- mutat az első képre.- Az aukció elején kiválasztott, átöltöztetett és kérdéseket tett fel nekem.

- Milyen kérdéseket?

- Hogy hány éves vagyok, és hogy... szűz vagyok-e még.- felelte jóval halkabban elvörösödve mikor a férfi a következő képre mutat.

- És ő?

- Ez az ember azzal a férfival volt...

- Milyen férfival?

- Aki állítólag megvásárolt...- feleli halkan Haneul mire a férfi teste mintha megfeszült volna.

- Mikor láttad és hol?

- Az aukció végén mikor kitört a káosz elakartam vinni onnan Chaet, akkor állított meg. Azt mondta a főnöke túl sokat fizetett értem ahhoz, hogy elmenjek.

- Őt is láttad?

- Igen.- bólint a fiatalabb mire a férfi karba fonva kezeit úgy tűnik az eddiginél is jobban koncentrált a lány szavaira.

- Mondott valamit?

- Nem sokat. Alig mert hozzám érni úgy simított az arcomra mintha egy törékeny porcelán baba lennék. Azt mondta végre láthat de mintha nem rólam beszélt volna.

- Miből gondolod ezt?

- E/3 személyben beszélt rólam és azt mondta mintha ő állna előtte.

- Ki az az ő?

- Fogalmam sincs, mikor hátrálni próbáltam körbe vettek a következő pillanatban pedig már a kocsiban voltam.

- Eszméletednél voltál mikor elhagytátok az aukció helyszínét?

- Nem. De mintha azt mondta volna hogy régóta keresett. Hyee-nek szólított.- masszírozza orrnyergét koncentrálva Haneul, próbálta minden mozzanatát felidézni a ködös néhol pedig teljesen fekete emlékfoszlányait az útnak. Mégis ennek ellenére se tudta figyelmen kívül hagyni Jungkook reakcióját a becenevet hallva.

- Az utolsó emlékem ezután már csak egy hatalmas csattanás de olyan volt mintha csak a távolból hallatszódott volna.

- Láttad, hogy történt a baleset?

- Nem.- feleli mire Jungkook újabb képeket nyújt felé de azok már koránt sem voltak olyan ártatlanok mint a korábban mutatottak. Úgy tűnt a helyszínen készült s mellette egy fémasztalon pihenő holttest feküdt.

- Ő vezette az autót, a halál oka egyértelmű. Fejbe lőtték a szögéből ítélve a mellettetek lévő sávból adták le a lövést ő pedig azonnal meghalt. Ekkor veszíthette el az irányítást az autó felett ami a falnak csapódott.

- Ti voltatok?

- Nem, mi csak később értünk a helyszínre. Nem tudjuk ki volt az de minden bizonnyal feltett szándékkal mentette meg az életedet még ha kockázatosan is. A csattánás után, hogy hagytad el a járművet ami a baleset következtében kigyulladt?

- Valaki kiemelt belőle.

- Láttad az arcát?- kérdezi Jungkook kimérten de Haneul megrázza fejét.

- Nem láttam de tudom ki volt az.- feleli halkan mire a nyomozó felkapva tekintetét az asztalra csap.

- Ki volt az?

- A nővérem...

- Ez biztos?

- Bármikor felismerném az illatát, lehet hogy kábult voltam és valószínűleg nem is fogja elhinni nekem senki de én tudom hogy ő volt az, érzem.- nézett egyenesen a nyomozó szemébe ki meglepve pillantotta meg a lány íriszeiben azt a magabiztos csillanást melyet korábban nem látott.

- Aki az anyós ülésen ült hogy szökött meg? Láttad miután kiszabadultál?

- Nem.

- Látnod kellett, gondold át.

- Nem láttam semmit Jungkook...

- Koncentrálj jobban!- emeli meg hangját az asztalra csapva mire a fiatalabb megugrik ekkor azonban a kihallgató ajtaja kitárult és egy női alak lép be rajta.

- Elég lesz mindent elmondott amit tudott.- fogott a lány vállára ki meglepetten kapta fejét az illetőre.

- Hani?

- Gyere velem.- biccentett Haneulra mire Jungkook is felállt.

- Még nem végeztem.

- De igen, a kapitány látni akarja szóval most velem jön.- feleli hidegen majd meg se várva a reakcióját karon ragadja a történések előtt értetlenül álló lányt és maga után húzva kivezeti a teremből egy fehér csempés helységig meg sem állva hol elengedve a kezét becsukja maguk után az ajtót.

- A-A kapitány látni akar engem? M-miért?- kérdezi alig hallhatóan a fiatalabb. Idegessége egyértelmű volt de miért is rejtegette volna mindenki tudta, hogy egy szálka Kang Seulgi szemében amitől meg akar szabadulni s ennek már többször is megadta a módját.

- Ne aggódj semmi ilyesmiről nincs szó.

- Hazudtál Jungkooknak?

- Igen, túlságosan belelovalta magát szóval muszáj volt valahogy elrángassalak onnan. Egy vagy két cukorral iszod a kávét?- kérdezi mintha mi se történt volna mire a fiatalabb meghökkenve de kettőt mutat ujjával.

- Nem lesz ebből később bajod?

- Ne aggodalmaskodj annyit elvégre a gyilkosságiak osztagvezetőjével beszélsz.

- O-osztagvezető?

- Ugy ám, habár a kapitányi poszt felettem áll valamennyivel de megvan a saját hatóköröm amibe Jungkook se szólhat bele. Plussz nem menne a jokerrel szembe, abból nem jönne ki jól.

- Joker?- dönti kérdően oldalra fejét a zavarodott lány de Hani csak jót nevet.

- Én vagyok az akció csoport vezetője ergo joker. Közelharcban verhetetlen vagyok így a terepen szolgálok legtöbbször. Tessék biztos rád fér.- nyújtja felé a gőzölgő kávét amit a fiatalabb hálásan el is fogad. Mikor heves légzése szabályozódni látszik már kötetlenül szét tudott nézni a fehér helységen. Úgy tűnt ez lehetett az osztály pihenője a kis konyhában pár asztal is pihent mely csak jobban megerősítette a feltételezését.

- Jobban vagy már? Idő mire kiürül a méreganyag a szervezetedből a mellekhatásai pedig feltérképezhetetlenek olykor.- kortyol kávéjába Hani visszarántva a vele szemben ülőt elkalandozó gondolataiból.

- Igen, sajnálom a tegnapit.

- Ugyan fátylat rá de máskor nem engedem le melletted a védelmem ezt jól jegyezd meg.- nevetett intve de tekintetéből mégis sugárzott, hogy a kedves hangnem mögött komolyan gondolja melynek hatására a fiatalabb heves bólogatásba kezdett.

- Hány éves is vagy? 19?

- 18.

- Jajj de fiatal vagy még, nem baj ha bárki szívózik veled bízd csak ide majd én helyre teszem, és ez alól azok a félkegyelműek se kivételek.

- U-ugyan.- emeli maga elé védekezően kezeit a vele szemben ülő valahol mégis jól esett neki egy idősebb nő támogatása. Habár vonásai testvére szöges ellentéteit tükrözték az őt körbelengő megfoghatatlan aura nagyon is Yoorára emlékeztette.- Nem lehetsz sokkal idősebb nálam noona, szóval nem kell miattam bajba sodornod magad.

- De hiányzik mikor még én is ilyen naív voltam, 30 múltam nem rég ugyan de mintha tegnap lett volna hogy ugyanazt az iskolai egyenruhát hordtam mint te.- a számra elkerekedtek Haneul szemei őszinte reakciója pedig szórakoztatta az idősebbet.

❝Taehyung az érettebb nőket kedveli.❞ -
hangzanak vissza Jungkook korábbi szavai a lány elméjében. Igaz is, ők ketten régen egy párt alkottak. Vajon tud róla, hogy a kapitány és a tetovált összeszűrték a levet? Túl sok kétes feltételezés vert gyökeret benne még mindig nem tudta elfogadni a tényt, hogy a hozzá egyik legközelebb álló ember az örsön talán ellenség is lehet. Hiszen az első naptól kezdve a tetovált volt az, aki ha a nyomozó hidegen is bánt vele mindig megvédte és igyekezett mosolyt csalni az arcára.

Elutasította a gondolatot hogy ez az ember bármi rosszat is akarhatna neki.

❝Nem vagyok olyan jó ember mint amilyennek hiszel❞

Vajon erre gondolhatott?

- Hahó hallasz?- integet látoterébe Hani mire felkapva fejét bólint.

- Ez a nap elég unalmas és a srácok is elfoglaltak szóval nincs kedved kilógni kicsit?- mosolyodik el kajánul az idősebb a mosogatóba rakva üres bögréiket.- Mondd mit szeretnél csinálni most van a legmegfelelőbb pillanat erre.

- Nos ami azt illeti lenne valami...

___________

Az éjfekete jármű anyósüléséről figyelve a külvilágot azt gondolná az ember, hogy semmivel se másabb a szituáció mint mikor Jungkookkal utazott mégis Hani kocsijában sokkal kevésbé érezte magát feszélyezve. A férfivel való utazásait kínos csend jellemezte és feszült légkör de az idősebb nővel a teret kellemes zene töltötte be melyet a volán mögött ülő vidáman dúdolt.

- Tudom, hogy aggaszt valami szóval nyugodtan rákérdezhetsz bármire. Nekem nem áll módomban elhallgattatni téged.- szólal meg egyszer csak egy piros lámpánál mire Haneul felé kapja tekintetét. Ennyire egyértelmű lenne?

- Miért szakítottatok Taehyunggal?- szalad ki a száján mire Hani felnevet.

- Bele a közepébe, mi?

- Ne haragudj nem muszáj beszélned róla ha nem akarsz.

- Megcsalt.- feleli az idősebb mire az anyósülés lakója elhallgat.

A választ követve a kocsit egészen addig csak a zene töltötte be míg Hani a parkolóba érve be nem húzta a kéziféket. Tudta, hogy szavai hidegzuhanyként érték a fiatalabbat de nem szándékozta védelmezni a tetováltról kialakított képét.

Inkább most csalódjon benne mint később, tapasztalatból tudta, hogy annál az árulásnál nincs pusztítóbb erő.

Az épületbe lépve a jellegzetes fertőtlenítő illat hamar a fiatalabb orrába kúszott amit ő másokkal ellentétben igen kellemesnek talált. Nővérét aki orvosként dolgozott gyakran lengte körbe ez a fragrance, és immár a nyomozó által is közelebb érezte magához kinek tisztaság mániájából adódóan szintén részévé vált. Vicces, mintha a legfontosabb embereknek az életében mind a fertőtlenítő illata lett volna a közös pontjuk.

- Nem mész be?- kérdezi Hani az ajtó előtt állva mire a fiatalabb feleszmélve bólint majd egy mélylevegőt véve belép.- Kint megvárlak.- hallja a háta mögött becsukodó falap irányából de az ő figyelme már rég a helységben pihenő ágy lakójára szegeződött.

- Haneul?- csendül fel a vékony gyenge hang mely mozdulásra kényszeríti addig gyökeretvert lábait s az addigra már zokogó barátnője mellé érve infúziókkal tarkított kezeire fog.

- Úgy örülök, hogy jól vagy.

- Nem, ha te nem lennél. Honnan tudtad?

- Nem tudtam. Bosszút akartam állni de szerte foszlott a fekete köd a fejemről mikor megláttalak.

- Makacs vagy.- mosolyodik el köhögve Chaehyung míg a fiatalabb a zsebéből szerzett zsepivel finoman megtörli a lány arcát.

- A legjobbtól tanultam.

- Szerintem már akkor is ilyen voltál amikor először találkoztunk.

- Gondolod?- nevet halkan Haneul de megugrik mikor a mögötte pihenő ajtó hirtelen kicsapódik azon pedig egy férfi lép be karjában több palackot szorongatva.

- Megnéztem az összes automatát de nem maradt csokis tej szóval hoztam pár epres-

Szemei a színes illusztrációval ellátott dobozokról hirtelen az ágy mellett ácsorgó lányra tévedtek s habár Haneulnak mintha egy pillanatra megállt volna a mellettük ketyegő óramutató monoton hangja a földön elterülő italok zaját egy test törte meg melynek erős karjai magához húzva tartották a meglepetten pislogó lányt.

- J-Jeongin?- hebegi zavartan de pirral fedett arca teljesen eltűnt a férfi mellkasában.

- Megakartalak keresni de az az idióta Jeon nem válaszolt a hívásaimra és a húgomat is műteni kellett.

- M-Miért?- kérdezi halkan a fiatalabb ekkor azonban egy párna landol az idősebb fején.

- Nem látod, hogy zavarba hozod?- masszírozza idegesen orrnyergét Chae melyet látva Jeongin elengedi Haneult és morcosan megborzolja húga haját. A továbbra is értetlenül álló fiatalabb elmosolydva figyelte a két testvér gyerekes civakodását egész addig míg az ügyeletes orvos ki nem küldött mindenkit egy általános vizit idejére.

- Te jól vagy?- kérdezi Jeongint elhagyva a kórtermet de az ügyvéd csak bólint. Jobban megnézve öltönyét és elegáns megjelenését most a kényelmre cserélte ezt pedig először láthatta a fiatalabb. Mégis valahogy ezt jobban kedvelte, emberibb volt.

- Így, hogy tudom ő rendben lesz már igen.

- Nem fognak felkeresni a korábbi megbízóid amiért segítettél a rendőrségnek?

- Ne aggódj átmeneti szünetre mentem.

- Lehetséges az ilyen? A filmekben mindig azt mondják ebből nem lehet kiszállni.- gondolkozik el Haneul mire a férfi ajkai mosolyra húzódnak.

- Értékelem, hogy aggódsz miattam de tudok magamra vigyázni.

- Méghogy aggódni.- legyint a fiatalabb de elszíneződött arca hamar elárulja szándékait.

- Többet nem fogok bűnösöket védeni. Olyan életet akarok élni amire a húgom büszke lehet. De ettől függetlenül...

- Hm?- talán most először a beszélgetésük folyamán de íriszeik találkoztak. Jeongin nem hagyott nekik más választást azzal, hogy a lánnyal szembe lépett, de rendhagyó öltözéke ellenére tekintetében sokkal nagyobb változást vélt felfedezni a fiatalabb ahogy ránézett.- Valami baj van?

- Megmentetted a családom. Nincsenek szavak amik elegek lennének arra amit értünk tettél.

- Egyáltalán nem voltam önzetlen én is ugyanúgy éreztem akár csak te.- lép hátrébb sóhajtva Haneul de az idősebb elkapva kezét mellkasához emeli azt.

- Szolgálj velem.

- Miről beszélsz?- nevet de az ügyvéd komoly tekintetét látva akaratlanul is nyel egyet.

- Mostantól ha bajba kerülsz, vagy elakadsz számíthatsz rám.

- Mint ügyvéd?

___________

- Máris végeztél?- kérdezi Hani meglepetten mire Haneul egy aprót bólint majd beszáll a korábbi autóba.
Az odaúttal ellentétben most csend honolt melyet az ablaküvegen koppanó hideg cseppek törtek meg helyenként. A város már sötétbe burkolózott mely még nagyobb teret adott a lány elkalandozó gondolatainak melyet az ügyvéd korábbi szavai uraltak.

❝ Csak egy szavadba kerül és én ott leszek. Nem számít hol vagy mikor, rendelkezel velem. Ezt ne felejtsd el. ❞

___________

©KIMCHAE_YOUNG®