Az órák lassan egy új nap kezdetét jelezték de az örsön továbbra is minden lámpa égett. Talán még soha nem volt ilyen leterhelt, kihallgató szobái mind megteltek s a fogdában többen vártak a sorukra.

Aznap este több mint 50 embert sikerült letartóztatni és habár ez volt az elmúlt évek legnagyobb fogása Jungkook még sem érezte elégedettségét magán. A sakk táblán minden paraszt az övé volt de neki a király kellett. Az a rejtélyes idegen ki talán nem, hogy nyomra vezetheti őt de maga lehet a kulcsa az immár 10 éve húzódó kutatásának.

Mikor a helyszínre értek az autópálya kihalt volt a korábban pedig olyannyira üldözött kocsi roncsa lángokban állt melyben csak egy testet találtak a volán mögött. Ez több kérdést is felvetett hiszen a lányt méterekkel mellette találták a korlátnak döntve eszméletlenül. Hova tűnt célpontja ki az anyós ülést foglalta el?

A becsapódást még ha az ellenkező irányból is szenvedték el mint az ő oldala és a holttest hiányából adódóan túlélte akkor se úszhatta meg sérülés nélkül. Ha viszont saját erejéből hagyta el a járművet miért hagyta volna hátra a lányt akiért annyit fizetett azon az isten verte aukción?

A fiatalabb elhelyezkedése csak pont az i-re, hiszen egyértelmű volt, hogy az állapotából adódóan bent kellett volna égnie a kocsiban. Talán a férfi mentette meg? Esélytelen, a végkimenetele ugyanaz. Nem egyezik az idegen szándékaival. Valamiért a lányt akarta, és talán pusztán a véletlen vezérelte választását mégis Jungkook ebben a kusza hálóban túl nagy luxusnak érezte ezt a feltételezést.

Annak a rejtély övezte nagykutyának egyértelműen köze volt Kim Younghee gyilkosságához a kaszásmosolya pedig csak megerősítette ezt a gondolatot a nyomozóban.

- Ha ilyen erősen agyalsz a végén még elpattan az a kidudorodó ér a homlokodon.- érez meg egy hideg tárgyat halántékán mire megugrik de a hivatlan látogató csak jót nevet reakcióján.

- Hani? Mit keresel te itt?

- Gondoltam segítek a papírmunkában ha már az akcióban nem vettétek hasznom.- nyújtja a férfi felé a jeges amerikánót sóhajtva ki elfogadva azt dől hátra székében.

- Meg se lepődöm, hogy ennyire otthon érzed magad, te és Taehyung ugyanolyanok vagytok egyikőtök se tud kopogni.

- Ne hasonlíts ahhoz a bohóchoz ha megkérhetlek.

- Jól vagy?- néz rá komolyan Kook mire ő intve bólint.

- Igen, az a kislány erősebb mint amilyennek tűnik minden gond nélkül kivont a műveletből. De mentségemre szóljon nem vártam, hogy a wcbe zár.

- Még el kell beszélgetnem vele erről, komolyan csak a baj van vele.

- Ne legyél vele túl szigorú amit tett az helytelen de biztos vagyok benne, hogy megvolt rá az oka. Rád emlékeztet.- gondolkozik el mire Jungkook félrenyeli a kávét amit addig kortyolgatott.

- Ez abszurd.

- Ha te hasonlítgathatsz akkor én is. Egyébként pedig ez nem feltétlen rossz dolog csak tudnod kell kezelni ahogy anno téged.

- Gondolhatsz bármit Taehyungról de mikor nem jelentél meg az aukción aggódott miattad.

- Na szerintem pedig ez az abszurd.

- Komolyan mondom ha nem állítom meg képes lett volna felrongyolni a színpadra és elszúrni az egész tervet.

- Mégha igaz is amit mondasz tudom hogy terelsz. Még mindig nem akarsz beszélni róla? Mikor látogattad meg egyáltalán őt utoljára?

- Amíg nincs mit felmutatnom feleselges lenne. Csak elveszi az időt a kutatástól.

- Pedig szerintem segíthetne neked.

- Hogyan? Már milliószor elmondta amit tud nem hiszem, hogy hasznos információval szolgálna.

- Te is tudod, hogy most nem erről beszélek hanem Haneulról. Az apád felnevelt két gyereket ez a lány pedig igen hasonlít az egyikre... rég látta a fiát szerinted fontosabb neki ez az ügy mint te? Mert én nem hiszem.

- Ha csak azért jöttél, hogy a magánéletemben áskálódj akkor felesleges vagy segítesz a papírokkal vagy menj haza. Választhatsz.

- Sose fogsz megváltozni, makacs vagy mint az öszvér.- húzza az asztalhoz egy ott pihenő széket majd helyetfoglalva rajta kezébe vesz egy iratot az asztalt beterítő több tucat közül.- Mit találtatok?

- A nagy büdös semmit, és ha ez nem lenne elég annak a pasasnak is nyomaveszett.

- Nem hiszem, hogy aggódnod kell efelől biztos vagyok benne, hogy még látni fogjuk.

- Miért?

- Mert nálunk van a zsákmánya.

- Szerinted ér neki annyit a lány, hogy visszajöjjön érte?

- Te mit gondolsz? Úgy tűnik egyértelmű párzhuzamot vontál köztük beszéltél már vele a kutatásodról?

- Dehogy beszéltem ehhez neki semmi köze.

- Tudod az az idegesítő kis ér a homlokodon másról árulkodik. Úgy tudom egyszer szóba jött már a Kim Younghee ügy.

- Ahhoz képest, hogy ki nem állhatod úgy tűnik egyebet sem csináltok csak rólam pletykáltok.- utal szemetforgatva tetovált barátjára Jungkook.

- Nem kerülgetheted tovább ha a feltételezésed igaz, akkor a lány elvezethet a válaszhoz amit keresel. De ebben jelenleg egyedül te vagy az aki akadályozza magát. Mitől félsz ennyire a választól vagy a gondolattól hogy többé már nem fog rád ugyanúgy tekinteni mint ezelőtt?

- T-Tessék?- hallatszódik vissza az apró vendégszobában Busan egy másik pontján a megilletődött kérdés mire a tetovált zavartan túr a hajába.

- Figyelj ez a ti dolgotok de még valószínűleg sokáig itt leszel nem éppen a legjobb az időzítés ehhez.

- Szerinted én nem tudom?- fakad ki a fiatalabb mire a férfi megugrik váratlan reakciójától.- Az az ember egyáltalán nem tekint rám nőként de ha ez önmagában nem lenne elég éppen, hogy csak megtűr maga mellett. Számára csak egy akta alanya vagyok egy kihívás és egy rejtély amit meg akar fejteni ha ennek az egésznek vége lesz többé nem lesz közünk egymáshoz én is tudom. Nagyon is jól tudom.

- Haneul...- törli le felsője ujjával a szipogó lány sós könnyeit s hiába akarta cáfolni szavait még se tudott mást mondani. Túlságosan jól ismerte barátját.

- Most jól megcsináltam. Az első szerelmem egy olyan embernek adtam aki rám se hederít de mégis mit kezdhetnék ezzel?- mutat szaporán fel le járó mellkasára mire a tetovált elkapja róla tekintetét.- Most el fogod mondani neki, ugye?

- Nem, ez a ti dolgotok én nem akarok belefojni viszont szeretnék kérni valamit. Az időzítés nem éppen válik az előnyödre és valószínűleg önzőség a részemről ezt kérnem tőled de ne add fel azt az idiótát.

- Hogy?

- Óriási harcot vív magában az elmúlt 10 évben, és ez teljesen fel fogja őt emészteni. De amikor veled van más, neked nem tűnhet fel de én látom és valahogy szépen lassan de mintha visszahoznád az emberségét amit az évek alatt kiölt magából.

- Szeretnék hinni neked de ezesetben most tévedsz. Viszont nem baj, tényleg, elvégre már az elejétől kezdve nem vártam semmit ettől idővel majd ez is elmúlik.

- De Haneul-

- Igazis majdnem elfelejtettem van itt valami ami a tiéd.- vág az idősebb szavába majd megtörölve szemeit felpattan ágyából és a szekrényhez lép amiből pár másodperccel később egy zakcsót vesz ki és Taehyung felé nyújtja.

- Mi ez?- nyúl bele kiváncsian a tasakba mikor azonban kiemeli belőle a női hálóruhát arcára fagy mosolya.

- Ha már szerelmi ügyeknél tartunk úgy tűnik neked bőven több mesélni valód van. Nem is mondtad, hogy barátnőd van.

- Öhm nos ez-

- Ne aggódj kimostam és nem lett semmi baja még a bilétáján is megmaradt a varrás. KS.

- Köszönöm nem kellett volna ezzel bajlódnod.- vakarja tarkóját kellemetlenül a tetovált mire a fiatalabb arcára huncut mosoly kúszik.

- Szóval KS. Feltételezve hogy a Kim a leggyakoribb vezetéknév a K erre utal de mi lehet az S?

- Hagyd abba.

- Netán Seolhyun? Soojin? Oh, vagy Sooyoung?- nevet a fiatalabb a férfi azonban már koránt sem volt ilyen szórakozott. S ha telefonja csörgése nem szól közbe valószínűleg olyat tett volna amit később maga is megbán.

Sóhajtva veszi elő telefonját de megfagy mikor a kijelzőn az a bizonyos név szerepel. Pont a legrosszabbkor kellett felhívnia.

- Na mi az csak nem ő hív?- hajol közelebb kiváncsian a képernyőhöz Haneul de meglátva a számhoz tartozó kontaktot megdermed.- Miért keres téged a kapitány ilyen későn? És miért a nevén van elmentve?

- Ez csak-

- KS... ugye nem.- hőköl meg, azonban meglátva a férfi riadt tekintetét gombóc képződik torkában tekintete pedig a továbbra is zenélő készüléken ragad.- Kang Seulgi, hogy nem tűnt fel előbb... Taehyung te-

- Mit csináltok még ilyen későn?- hallatszik a mély orgánum mire az ajtó felé kapják fejüket melynél a ház tulaja állt karbafont kézzel választ várva.- Nem veszed fel?- néz Taere mire az nyelve egyet bólint majd kisiet a szobából.

- Jól vagy?- indul a lány felé de az elkapja róla a tekintetét.

- Miért ne lennék?

- Sápadt vagy és... igen ahogy gondoltam lázas.- érinti hideg tenyerét a fiatalabb homlokához.- Idő mire a méreganyag kiürül a szervezetedből szóval pihenj.

- Hogy hogy ilyen korán haza jöttél azt hittem csak reggel jössz.

- Hajnali 3 neked nem elég késő?- vonja fel szemöldökét Kook mire Haneul az órára kapja tekintetét.- Hani segített a papírmunkával így hamarabb végeztem.

- Értem... ami a mait illeti én-

- Hagyd ezt most majd holnap megbeszéljük, aludj inkább.- fog vállaira majd finoman az ágyába fektetve őt betakarja és lekapcsolja a kislámpát mielőtt azonban elhagyhatná a helységet a fiatalabb még utána szól.

- Jungkook várj.

- Lenne még valami?

- Üdv itthon.- ásít Haneul mire az idősebb bólint majd bezárja maga mögött a dióbarna falapot s habár a lány már nem láthatta de mégha csak egy másodpercre is elmosolyodott.

Idejét se tudta mikor mondták neki utoljára ezeket a szavakat és ha tagadja is legbelül mindig is vágyott rájuk.

Még egy utolsó pillantást vetve a gondolatait uraló lány szobájának ajtajára indult le a nappaliba ahol Taehyung már topogva várta. Idegességében újabb és újabb köröket írt le de miért ne lenne ideges hiszen abban az örökkévalóságnak tűnő 5 percben semmi biztosíték nem volt rá, hogy Haneul nem avatta be frissen szerzett információiról az idősebbet.

- Azt hittem még telefonálsz.- lép hozzá Jungkook mire idegesen fordul felé de ezt egy kellemetlen mosoly mögé igyekszik rejteni.

- Nem volt fontos. Te is hamar végeztél minden rendben volt?

- Elküldtem aludni, késő van és lázas is.

- Áh értem.- sóhajt fel megkönnyebbülten majd a fogashoz lépve leemeli kabátját és barátja felé fordul.- Viszont akkor nem is zavarok tovább.

- Köszi a felvigyázást.

- Ugyan.

- Nem tényleg, nem tudom mit kezdenék ilyen helyzetekben nélküled.- mosolyodik el Kook megforgatva a kést a tetovált mellkasában.- Pihend ki magad majd beszélünk.

- Igen.- int erőltetett mosollyal az arcán a férfi majd becsukva maga mögött az ajtót távozik.

Eközben a vendégszoba lakója meredten bambult a felette elterülő fehér plafonra. A tetovált nem kis bajba keverte őt azzal, hogy lebuktatta magát előtte. A rohanó percek viharában egyre feketébbé váltak kezei belőle pedig cinkost csinált az események sorozata. Hogy Kang kapitány és Taehyung?

Egyszerűen nem fért a fejébe, mikor? Hogyan?

Reakciójából ítélve nem csak őt de mást is meglepetésként érne ha megtudná. Ezáltal ő is egy az örsön megbúvó hollók között akikről a férfi beszélt korábban?

Ha ő a kapitány szeme és füle akkor mindvégig sarokban tartotta őket. Ezért akart volna megszabadulni a lánytól a kapitány?

A tetovált barát vagy ellenség?

Túl sok kérdés vert magot elméjében de még ebben a kósza viharban se apadt a Jungkook iránti aggodalma.

Mi lesz ha megtudja? Elárulva fogja érezni magát és talán még annál is jobban bezárkózik mint mikor megismerkedtek.

Mit tenne vajon az az ember akire a legjobban felnéz ebben a helyzetben? Yoora mindig tudta mit kell mondania s ez a tökéletes időzítés volt a bizonyítéka, hogy korábban is őt látta.

De ha él és sértetlen miért nem jön érte?

A szüleiket koreán kívül találták a nővére pedig a semmiből felbukkan majd eltűnik. Mégis mi a fene történik körülötte?

Kim Younghee... ez a név újra és újra előkerült ami aggasztotta. Az a férfi a kocsiban...

Habár érzékei nem voltak túl élesek de tompán érezte magán érintését s hallotta halk duruzslását ahogy ezt a nevet sóhajtja.

Tudatára nehezedő kérdései csak tovább őrölték fáradt idegeit melyek megelégelve a terhelést sötétségre kényszerítették elméjét.

Ebben a nyugalomban már nem hallhatta ahogy kilincse elfordul s a lassan kitáruló ajtón az idősebb lép be. Sóhajtva ült az alvó lány ágyának szélére sötét íriszeivel a fiatalabbat méregetve. Arca ki volt pirulva úgy tűnt nem akar lejebb menni a láza.

Finoman kisöpörte piros pozsgás párnáiba omló mélyfekete tincseit melyre a hold ezüstös fénye tökéletes fényt vetett. Megtette amit akart keze mégsem mozdult Haneul arcáról, a belőle áradó melegség pedig finoman pulzáló érzést sugárzott a férfi tenyerébe.

Nap mint nap látta ezt az arcot még sem szentelt neki különösebb figyelmet. A lány vonásai kecsesnek voltak mondhatóak s akkor olyan békés volt, hogy még az idősebbet is lekötötte tisztasága.

- Tényleg hasonlítasz rá.- suttogta maga elé gondterhelten.- Talán pont ezért voltam annyira ellene, hogy mellettem maradj.

- Vigyázz...- hallja maga mellől egész halkan mire a fiatalabbra vezeti tekintetét. Álmában beszél?

- Mit művelek?- rökönyödik meg szembe találva magát a tükörképével mikor azonban az ajtóhoz ér a gyenge hang megállásra kényszeríti lábait.

- Vigyázz... Jimin...

___________

A reggel hamar beköszöntött friss sugarai pedig zavarták a fiatalabb álmát. Morogva próbálta magára húzni takaróját de egy ponton a nagy mocorgásban a matrac elfogyott alóla ő pedig a földön találta magát.

- Au...- dörzsöli kelletlenül sajgó tagját mikor az ajtó kivágódik ő pedig ijedten ugrik meg a hang irányába.

- Mi történt?- lihegi a férfi tekintetével Haneult keresve mikor az azonban a földön gubbasztó lányon áll meg felhorkant.- Te meg mit csinálsz ott?

- Nem elég egyértelmű? Leestem.- morogja mire Jungkook hozzá lépve felsegíti.

- Fáj valahol?

- Csak a könyököm.

- Mutasd.- emeli meg a lány karját ki tettére elvörösödve kapja el róla tekintetét.- Szerintem megmaradsz.- fúj rá libabőrt előidézve a fiatalabb bőrén majd homlokára pöccintve az ajtó felé biccent.

- Ha más nem is de a lázad legalább lement. Öltözz fel és gyere reggelizni.- biccent az ajtó felé mire Haneul bólint mikor azonban az ajtó becsukódik lábai feladják ő pedig a földön heverő takaróra rogy. Mellkasa szaporán járt fel le kezét pedig homlokán pihentette melyen a férfi korábbi érintése továbbra is perzselt bőrén. Össze kell szednie magát a nyomozó közelében különben nem fogja sokáig húzni.

Perceken belül leindulva a lépcsőn már megüti fülét a konyhából áradó nesz melyet a tányérok és evőeszközök összekoccanása keltett tekintete azonban a szőrmókhoz vándorolt ki lábánál várakozott a lány figyelmére.

Millió apró puszit hintve a labrador fejebúbjára folytatta útját a férfihoz ki érkezésére felkapta fejét.

- Tessék egyél gyorsan mert ma sok dolgunk lesz.- teszi a mellettük pihenő asztalra a tojással rizzsel és zöldségekkel megpakolt tányért amihez a Haneul hozzá is lát tekintetével továbbra is az idősebbett követve ki pillanatokkal később szintén helyet foglal vele szemben.

- Ma már meglátogathatom Chaeyoungot?- kérdezi bátortalanul Haneul mire a nyomozó elgondolkozik.

- Ha időben végzünk igen.

- Rendben.- bólint elmosolyodva mielőtt azonban a következő falatot szájához emelhetné megérezi magán a szemben ülő tekintetét.- Valami baj van?

- Hogy aludtál az éjjel?

- Öhm jól azt hiszem.- dönti el fejét kérdően.

- Nem álmodtál valamit? Úgy tűnt mélyen alszol.- böködi pálcikájával tányérja tartalmát.

- Ugye nem csináltam valami furcsát? Vagy horkoltam? Mondd hogy nem.- hebegi arcát kezeibe temetve a fiatalabb de megkönnyebülésére a férfi megrázza fejét.

- Szóval nem álmodtál semmit?

- Nem emlékszem rá, szerintem nem. Miért?- dönti oldalra fejét de Jungkook csak legyint.

Talán képzelődött volna?

Egész éjjel ezen rágódott de úgy tűnik érzékei ezúttal becsapták. Pusztán a fáradtság babrálhatott elméjével hiszen hogy is hihetett volna a fülének. A lány mélyen aludt, lázas volt.

Tudhatta volna, hiszen ez az élet legalapvetőbb törvénye.

A holtak soha nem térnek vissza.

___________

©KIMCHAE_YOUNG®