Egy meglepően díszes nagyterem terült el egy mocskos bűnfészek alaksorában. Mennyezetéről kővel kirakott tiszteletet parancsoló csillárok lógtak és kellemes jazz zene lengte körbe. A kontraszt a látvány és az ok miatt amiért megannyian összegyűltek itt undorította az összes egyenruhást ki elvegyült a tömegben. Mintha az emberiség újabb és újabb árnyodala tárult volna a szemük elé.

- Utálom az öltönyöket.- lazítja meg nyakkendőjét sóhajtva a tetovált de barátja hamar csendre inti.

- Ne nyafogj inkább tartsd nyitva a szemed bármikor elkezdődhet.

Körülöttük maszkot viselő pincérek sürögtek pezsgővel mikor azonban a terembe egy új alak lép a levegő egy pillanatra megfagy. Az úgy negyvenes évei végén járható férfit kigyúrt emberei vették körbe s az esemény megannyi résztvevője szinte azonnal előtte termett, hogy meghajolva köszöntse és elnyerje kegyeit.

- Ki ez?- súgja oda Tae Jungkooknak, ki megrázva fejét követi tekintetével az idegent.

- Fogalmam sincs lehet a szervező mindenesetre jobb ha nem keltjük fel túlzottan a figyelmét.

- Mindenki a helyén van?- motyogja a tetovált az ingujjába rejtett mikrofonba tettét öltözéke igazgatásával leplezve mire fülében rejtőző poloskába igenlő válasz érkezik.

- Tae mi előrébb megyünk szemmel akarom tartani azt a fazont.- int óvatosan Jungkook, majd megvárva míg barátja bólint helyet foglalnak tökéletes rálátást kapva a mindenki által istenített idegenre.

Ekkor a zene elhalkul, a fények megszűnnek, és egyedül az előttük elterülő hatalmas színpadé a főszerep melyre egy szintén maszkos férfi érkezik meghajolva majd köszönti a jelenlévőket.

- Uraim köszöntöm önöket örülünk, hogy ez alkalommal is megtisztelnek minket részvételükkel. A számokkal ellátott kis táblákat mint mindig most is a székek alján találják, de nem is húznám tovább az időt kezdjük meg az estét. Aukciónk első tárgya nem más mint...

- Amíg Hani nincs a színpadon nyugton kell maradnunk.- súgja a tetováltnak Jungkook kezébe véve a kis táblácskát ki egy aprót bólint.

A lányok sorban jöttek egymás után de háromnegyed óra elteltével se nyúlt licitáló eszközéhez az idegen kiről Kook egy percre se vette le szemét. Mintha várna valakire...

- Mi tart eddig hol van Hani? Szerinted történt vele valami?- kérdezi feszülten Taehyung a mellette ülőt de az nyugalomra inti barátját.

- Tud vigyázni magára te is tudod. Ha sokat fészkelődsz magadra tereled a figyelmet.

- El is érkeztünk az aukciónk utolsó tételéhez de mint tudják mindig a legjobbat hagyjuk utoljára.- mosolyodik el nyájasan a férfi mire a két nyomozó összenézve bólint.

A színpadra egy megkötözött lányt löknek kinek fejére zsákot húztak. Öltözete fehér volt és légies sokkalta különbözőbb mint a többi lányé mely úgy tűnt sokak érdeklődését felkeltette.

- Fehér porcelán bőre makulátlan, haja sötét mint az éjszaka, szépsége szemetkápráztató kérem vessenek egy pillantást a mai aukciónk ékkövére.- lép a lányhoz majd másik kezébe véve a mikrofont lerántja fejéről az anyagot. A termet elismerő sóhajok lepik el Jungkook teste azonban megfeszül székében meglátva a fiatalabbat kinek ajkait kendővel ítélték némaságra.

- Bizonyára többek érdeklődését felkeltette de, hogy megkoronázzuk az ajánlatot a szépség ártatlansága még érintetlen. Az egyetlen szűz lány uraim. A ki kiáltási ára 1.000.000₩.

- Mi a francot keres ott a lány?!- sziszegi megfeszülve Jungkook míg körülöttük a számokkal ellátott táblácskák sorra emelkednek az égbe nagyobb és nagyobb összegeket ajánlva.

- Ennyi jelzek a többieknek.- emeli a mikrofont szájához a tetovált de a mellette ülő kezére fog.

- Várj.

- 2.500.000₩ ajánl valaki többet? Ne legyenek szégyenlősek uraim egy páratlan tételről beszé- hadarja nyájasan a színpadon a maszkos, arca azonban elsápad mikor egy ezüst tábla emelkedik a magasba a résztvevőtől ki eddig szó nélkül figyelte az eseményeket s kin Jungkook azóta is végig rajta tartotta szemeit.

- 10.000.000₩.- mondja némaságra ítélve a terem többi résztvevőjét.

- Elkelt! Az eddigi legnagyobb vételünk köszönjük uram. Az aukciót berekesztem megvásárolt tételeiket kifelé menet fizetést követve át is vehetik, köszönjük hogy itt voltak.- hajol meg a konferáló míg Haneul fejéte visszakerül a zsák és egy másik visszavezeti a kulisszák mögé.

A függöny mögé érve visszakapja látóterét de pillanatokon belül nagy hangzavar lesz urrá a díszes termen. Kiabálások, sikolyok fegyverek dörrennek el. Az őt vezető feketeruhás magára hagyva a fiatalabbat siet ki melyet követve Haneul azonnal a földön gubbasztó lányhoz siet.

- Chaeyoung állj fel sietnünk kell.

- Haneul?...- emeli rá üres tekintetét az idősebb míg főhősünk egy éles felülethez dörzsölve csuklóját kiszabadítja kezeit majd felsegíti a lábain alig álló barátját.- Te vérzel...

- Az most nem számít. Itt vannak a barátaim és hoztak erősítést gyere.- veti vállaira a sérült lány karját majd a kijárat felé igyekszik vele, azonban egy nagydarab férfi útját állja.

- Hova hova? A főnököm nem kis pénzt költött rád, nem mész sehova.

Mindeközben a káosz csomópontjában a rendőrök vállt vállnak vetve rohamozták meg az eltorlaszolt kijáratoknál őrjöngő vendégeket. A rejtélyt övező férfit emberei vették körbe a színpad mögé terelve őt.

- Taehyung ezt rád bízom.- kiált barátjának Jungkook eltakarítva útjából a söpredéket mire a tetovált bólintva szól utána.

- Hozd Haneult!

- Chae mindkettőnket nem tud feltartani amikor megragad fuss.- súgta az idősebbnek ki mielőtt bármit is reagálhatott volna megindult és egyenesen ellenfele karjaiba vetette magát.- Most! Fuss!

- Te kis.- fordul a távolodó lány irányába de a fiatalabb csuklójába harapva tereli vissza magára figyelmét majd kihasználva dekoncentráltságát ellöki magától és Chaeyoung után ered.

Lépteit egy másik követi egyre és egyre gyorsabban mikor azonban lekanyarodna egy idegen mellkasba ütközik.

Megtántorodva néz szembe a jeges szempárral mely minduntalan őt pásztázza. Veszély és mérhetetlen sötétség tátongott azokban az íriszekben.

- Hát itt vagy.- simít finoman a lány arcára.- Milyen gyönyörű, mintha csak őt látnám.

- Főnök nincs időnk mennünk kell.- siet hozzájuk a korábbi férfi mire a ,,főnök,, névre hallgató Haneul csuklójára fog de ő elrántja kezét.- Hozzátok.

Egy emberként mozdulva állták körbe a fiatalabbat ki bármerre fordult őt pásztázó szemekbe ütközött. Egy erős kéz vállánál fogva rántja magához mielőtt azonban sikolyra nyílhatnának ajkai egy kellemes illatú kendőt nyomnak arcába. A bódító aroma teljesen eltompítja érzékeit s hirtelen mintha már kusza gondolatai is a semmibe felednének a jelenlétével együtt.

A feketébe öltözött gorilla sóhajtva dobja vállára a lány görnyedt testét majd követve főnökét a rájuk váró sötétített üvegű jármű hátsó ülésére fekteti. Mikor a zár kattan egy golyó szántja át a teret feje mellett elsuhanva, megfordulva pedig a ziháló Jungkook fogadja ki mögött a földön végig társai terülnek el.

- Nem mentek sehova, beszélni valóm van a főnököddel. Hé te mocsok tudom, hogy hallasz!- üvölti mire az anyósülés ablaka lassan lehúzódik.

- Mit akarsz kölyök?

- A kaszás mosolya, maga áll mögötte.

- És ha igen? Mi dolgod velem?

- Ha tudná mióta keresem magát.- indul meg felé de a korábbi gorilla közé és a kocsi közé áll.

- Megölhetem főnök?

- Hagyd, ez csak egy kölyök.- húzza fel az ablakot Jungkook azonban előrántva fegyverét kiált utána.

- Kim Younghee hamvaira esküszöm hogy megtalállak és pusztakézzel öllek meg!

A fegyver elsül a nagytermetű férfi pedig holtan esik össze de mind hiába. A kocsi már elhagyja az utcát.

- Taehyung azonnal vegyetek üldözőbe egy fekete Mercedes-t nem lóghat meg!- köpi idegesen poloskájába melynek másik oldalán egy ziháló hang felel.

- Megvan Haneul?

- Hátul nem volt, a kijárathoz megyek.- kanyarodik az ajtóhoz melyen a lány korábban áthaladt de megkönnyebülve torpan meg mikor egy női alakot pillant meg a földön gubbasztani.

- Megvan.- indul meg felé de az ügyvéd megelőzi.- Te mit keresel itt?

- Azt hitted kihagynám ezt a bulit?- fordul a lány felé mikor azonban a megtört szempár rá szegeződik teste megfeszül. Lábai összerogynak alatta ő pedig zokogva borul húga nyakába.

- Chae... uram köszönöm.- zokogja mire Jungkook felvont szemöldökkel lép közelebb.

- Chae?

- Azt mondta fussak... elvitték.- néz rá erőtlenül a lány mikor egy ismerős autó áll meg mellettük.

- A többiek már előre mentek, szállj be.- kiált ki Taehyung mire a férfi biccentve egyet Jeonginnek becsapja a jármű ajtaját.

- Haneul hol van?

- Valszeg az autóban szóval taposs a gázba.

- Picsába.- szitkozódik kifordulva a sztrádára Taehyung majd a sebességkorlát többszörösére gyorsul.

Mindeközben a több mint 100 km/h-val száguldó jármű hátsó ülésén Haneul továbbra is eszméletlenül feküdt míg az anyós ülésnél lehajtott kesztyűtartó apró kis tükrén a sötét szempár őt figyeli.

Végre megtalálta, végre az övé. A legdrágább kincse ebben az életben is visszatalált hozzá.

Elégedettség és a végtelenség érzése kerítette hatalmába ahányszor az eszméletlen lány vonásaiban gyönyörködött azonban egy golyó átszakítja a teret és megtöri mámorát.

___________

Egy sípoló hang téríti magához Haneult, feje sajgott, teste minden porcikáját tompának érezte. Látása homályban úszott s mintha éledező tudata egy továbbra is mélyen szunyókáló testben találta volna magát.

A távolban mintha lángok ropogását hallaná de zavarodott elméje ellenére is tudta valaki ott van. Minden akaratát összeszedve vezeti tekintetét az illetőre ki karjában hordozza ernyedt testét de annak vonásai továbbra is kivehetetlenek számára. A karok melyek őt tartották egyáltalán nem tűntek izomtól duzzadónak s a mellkas melyre fejét döntötte is puha volt. Ez nem egy férfi.

- Yoora...- sóhajtja akadozva mire a nő tartása mintha megfeszülne.- Szeretlek...

Szeretlek.

Megannyi kérdés és érzelem kavargott benne kábultsága ellenére is, mégis ajkain minduntalan csak ezt a szót tudta kilehelni. Az ismerős idegen mellkasához fúrva arcát mélyen belélegzi az illatot melyet olyan rég nem érzett már s próbálta minél jobban elraktározni érzékei erdejében.

Pillanatokkal később az illető megáll majd óvatosan a földre ültetve a fiatalabbat hátát az autópálya korlátjának dönti.

- Most már minden rendben lesz, a barátaid ide tartanak. Pihenj.- simít arcára mire Haneul megemeli elnehezült szempilláját. Homályos látása ellenére a tökéletesen tisztán látta a vele szemben gugoló moha íriszeit melyek egy ideig őt fürkészték majd eltűntek ahogy a másik felállt és egy utolsó pillantást vetve Haneul önkénytelen testére beszállt autójába majd elhajtott.

Ekkor a tőle jó pár méterre álló falba csapódott lángokban álló autó hirtelen egy hatalmas durranással robban be de a lány teste akkor se mozdul mikor arcán érzi a perzselő tűz melegét. Gondolatai nővére körül jártak teste pedig továbbra is csak a kisebb motorikus mozgások egy részére volt képes.

Résnyire nyitott szemei előtt egy sötét alak jelenik meg ki felé igyekszik. A távolban kék-vörös villodzó fények táncolnak s mintha tompán kiabálások hangjai szűrődnének ki a láng ropogása mellett.

- Hát itt vagy, hála az égnek...- hallatszik a mély orgánum majd a két tetovált kar a lány felé nyúlva magához emeli.

- Jungkook... szeretlek.- leheli erőtlenül mire az őt tartó megtorpan.- Ne utálj... meg kérlek.- sóhajtja szakadozva majd elvesztve a harcot éberségével hagyja, hogy elméjét elnyelje a sötétség.

__________

Vérfagyasztó sikoly rázza fel a lányt mély álmából mely újra és újra visszhangzik a hatalmas házban. Szemei kétségbeesetten kutatják környezetét de a szoba sötét ő pedig nem tudja hol van a kapcsoló. A falon vezetve kezeit találja meg az ajtót melynek kilincse meglepően magas neki de kilép a sokkal tágasabb térbe melynek végén a terasz üvegfalain át a hold ezüst fénye tökéletesen megvilágított mindent.

Maga elé bambulva lépked a fényforrás felé de megtorpan mikor lábai előtt egy kezet pillant meg mely a kanapé mögül kandikál ki a földön. Ijedten lép hátrébb arcához kapva tenyerét de sokkot kap mikor az azt beborító bíbor vörös vért észreveszi magán és ruháján. Szeme sarkából mozgást észlel mire az alak felé kapja fejét de ki szembe nézett vele egy kislány volt.

- Hol vagyok?- mozdul meg mikor azonban a kislány szinkronban reagál a tükörfelszínen magát véli felfedezni. Hosszú haja vérrel borított arcába tapadt fehér fodros ruháján pedig vörös kéznyomok díszelegtek. Ez a kislány tényleg ő lenne?- gondolja közelebb lépve a tükörhöz ekkor azonban egy idegen alakot vél felfedezni benne háta mögött rejtőzni a sötétben.

- Hát itt vagy.

- NE!- ugrik meg zihálva mikor azonban egy erős kéz kap vállaira megmerevedik.

- Nyugodj meg, csak én vagyok az.- hallja az ismerősen karcos orgánumot mire kinyitja addig összeszorított szemeit és a tetovált aggódó pillantásával találkozik.

- Tae.- könnyebül meg mire az idősebb magához húzza.

- Meg is hallhattál volna, idióta. Miért kockáztattál?

- Mert Chae- Chae... Hol van?!- ugrana fel mikor azonban megszédül a férfi finoman visszafekteti ágyába.

- Jól van, bent kellett maradnia a kórházban de meglátogathatod ha kipihented magad. A kloroformnak van pár mellékhatása idő mire kiürül a szervezetedből.

- Jungkook hol van?

- Az örsön, rengeteg embert vettünk őrizetbe zajlanak a kihallgatások.

- Nagyon mérges ugye?

- Hát nem mondanám hogy boldog, de én akartam veled maradni.

- Miért?- dönti kérdően oldalra fejét a fiatalabb a tetovált gyanúsan komoly hangvételére.

- Beszélni szerettem volna veled valamiről. Mondtál valamit amikor rád találtam ami nem megy ki a fejemből.

- Még pedig?

- Hogy szereted őt.

___________

©KIMCHAE_YOUNG®