- Otthon édes otthon asszem.- tárja ki Jungkook Haneul előtt a bejárati ajtót, kezében a lány táskáival egyensúlyozva míg a fiatalabb belépve egy fáradt sóhajt ereszt. Orrába szinte azonnal belekúszik a férfi illata mely körbelengte a helységet, a tísztítószerek szúrós szagával elegyedve mi az idősebb tisztaságmániájából eredt. Régebben kifejezetten zavarónak találta de ismét saját bőrén érezve az ingereket nem is lehetett volna boldogabb. Levéve cipőjét lépett a nappaliba tekintetével újdonságot keresve de úgy tűnt semmi nem változott. Vagyis valami mégis más lett de az nem a berendezést érintette. A lány változott, méghozzá nem is keveset.

Szíve hevesebben vert a ház tulajdonosának közelében, és ezt az érzést mindennél jobban meg akarta élni a jelenben.

Az elmúlt napokban Jungkook és Taehyung rendszeresen látogatták amíg ki nem engedték a kórházból mégse volt alkalma megköszönni a férfi kedvességét. S mikor belekezdett volna hálája szavakba foglalásába mintha Kook megérezte volna azt hátrált ki a szituációból. Talán zavarban volt, nem akarta, hogy a tetovált tudomást szerezzen róla vagy csak szimplán nem várt hálát érte. Mindenesetre a lány gondolatmenete itt megszakadt mikor Lady kiszúrva őt a helység másik végéből neki rohan majd földre küldve őt nyálas puszikkal hinti be arcát.

- Óvatosan kislány, kórházban volt.- emeli le Jungkook a szőrmókot a férfi tettétől elpiruló fiatalabbról majd megvakargatva füle tövét puszit nyom a labrador fejebúbjára. Haneulnak korábban is fejfájást okozott mekkora különbség lép fel az idősebb viselkedésében mikor Ladyről van szó, most azonban kifejezetten féltékeny volt a szőrmókra kit Jungkook a tenyerén hordozott.

Az egyetlen kézzel fogható bizonyítéka rá, hogy talán számára is akad hely a férfi szívében a kis plüssmackó volt mely táskájában pihent. Az elmúlt napokban az az apró ajándék talán a legnagyobb kincsévé nőtte ki magát pedig sose gondolta, hogy túlzottan szentimentális ember lenne, nem vetített érzelmeket tárgyak irányába de már meg se lepte, hogy ha Jungkookról van szó mégis akad egy kivétel.

- Be kéne mennünk az örsre az irodában hagytam pár papírt ami kéne.- töri meg a lány gondolatmenetét a mély orgánum mire Haneul bólint.

Nem hagytak neki sok időt a deja vura de megértette hiszen tudta, hogy az idősebbet a munkája köti. A kocsiban csendesen bamészkodott az ablak másik oldalán szembejövő ismerős utcákon elmélkedve és változást keresve azokban. Mégis még elkalandozó figyelme ellenére se tudta száműzni az elméjébe fúródott gondolatot, hogy a kapitánnyal esetleg találkozzon. Dühöt és ösztönös félelmet érzett a nő felé, hiszen elárulták s a hivatalos információkon kívül melyekkel takarózott az igazi okát soha nem árulta el a fiatalabbnak.

- Nem szállsz ki?- kopog az üvegen mellette az idősebb mire a lány felriadva bólint majd követi a nyomozót a bejárathoz ahol a férfi Haneul meglepetésére lelassítva felé fordul.

- Beszaladok érte 5 perc az egész addig megvárhatsz itt, rád fér a friss levegő magadhoz képest is túl sokszor bambulsz a semmibe.

- Tényleg megengeded?- tátja el száját mire Jungkook egy aprót bólint majd mielőtt bármi mást is kérdeznének tőle beindul az épületbe.

Haneul mosolyogva nézett a távolodó férfi alak után látszott, hogy ígéretéhez híven lassacskán de változik és igyekszik teret és bizalmat adni a fiatalabbnak melynek gondolatára csak még tartósabbá vált levakarhatatlan mosolya.

Percek teltével tekintete az utcát járó idegeneket pásztázta öltözetük és miértjük analizálva. Szeretett történeteket és életutakat kitalálni a járókelőknek mégha azoknak semmi valóság alapjuk sem volt azonban egy termetes maszkulin alak érkezése látóterében visszarántja a valóságba. Feltételezve, hogy az idősebb ért vissza fordul felé mikor azonban az idegen elkapva felsője gallérját szorítja a falnak eltűnik izgatott mosolya ajkairól. Szemei automatikusan összepréselődnek a hirtelen tettre mikor azonban meghallja annak ziháló hangját megemeli elnehezült pillát. Mint mindig most is elegáns öltözet jellemezte azonban szokásos kimért és letisztult aurájának nyomát se látta. Inge gyűrött volt, nyakkendője hanyag, szemei alatt pedig árulkodó sötét karikák feküdtek.

- Hol van?!- üvölti torkaszakadtából az ügyvéd mire a fiatalabb összerezzen.

- Jeongin miért csinálod ezt?

- Chaeyoung! Aznap került volna hozzám mikor a rendőrség nyomozást indított az intézet ellen de eltelt több nap és nyomát se találom! Neked tudnod kell merre ment azonnal mondd el!

- M-mi? Hogy érted, hogy eltűnt?

- Ne játszd a hülyét!

- Nem játszom Jeongin fogalmam sincs miről beszél-

- Ne hazudj!- üvölti gallérjánál fogva mégegyszer a falnak lökve a lányt ki ijedten szorítja össze tettére szemét azonban egy erős hang megtöri az indulatos társalgást az idegen érintés pedig eltűnve Haneulról egy sokkalta kellemesebb melegség váltja fel.

- Mi a francot csinálsz?- kérdezi hidegen az ismerős kimért hang mire a fiatalabb követve kíváncsiságát felnyitja szemeit.

Jungkook állt közte és Jeongin között egyik kezével a férfi eddig a lányt szorongató kezeit tördelve másikkal védelmezően háta mögött tartva Haneult.

- Tűnj el innen neked ehhez semmi közöd, vele van dolgom.

- Sajnos minket párban adnak jelenleg szóval nyugodt szívvel válaszolhatsz a kérdésemre te féreg. Mi a francot művelsz?- szorít így sem természetes szögükben álló ujjaira amit az öltönyös felszisszenve elránt.

_______

- Tessék, vigyázz meleg.- nyújtja Haneul a gőzölgő csésze forrócsokit Jeonginnak ki megköszönve veszi azt el.

- Még mindig nem értem miért kellett ide invitálnod mikor olyan szemét mód viselkedett veled.- követi fejét ingatva Jungkook a fiatalabbat a konyhába ki elpakolva a korábbi ott hagyott nyomokat fordul felé.

- Csak feldúlt volt, hiszen a húgáról van szó.

- Továbbra se értem.

- Figyelj, tudom hogy nem kedvelitek egymást de ő és Chaeyoung rengeteget segített nekem amíg az intézetben voltam, tartozom nekik ennyivel.

- A naivitásod egyszer még a sírba visz.- követi a konyhából kifelé tartó lányt majd mellé lépve helyetfoglal a számára oly ellenszenves öltönyössel.

- Most, hogy lenyugodtál mondd mi történt.

- Mikor híre ment, hogy kiürítik a helyet hamarabb odamentem, hogy elhozzam őt de már üres volt a szobátok.

- Szétszórták őket a szomszédos városok árvaházaiban.- fonta karba kezeit Kook de Jeongin megrázta fejét.

- Az összeset meglátogattam de nem látta senki.

- Szóval ezért voltál a rendőrségen.

- Bejelentettem az eltűnését... ezzel párhuzamosan reméltem ott talállak téged Haneul.

- Mi lesz a következő lépés?

- Milyen lépés, a lány valószínűleg megszökött előbb utóbb mikor pénzre és szállásra lesz szüksége előkerül.- legyint Jungkook de a fiatalabb nemlegesen ingatja fejét.

- Számolta vissza a napokat mikor végre vele élhet. Nem szökne el, és ez biztos.

- Ezesetben kivizsgáltatom a környék biztonsági felvételeit hátha valamelyiken elindulhatunk valamerre addig viszont ne kezdj magánakciókba azzal csak a rendőrséget hátráltatod.- áll fel sóhajtva az idősebb majd megvárva az ügyvéd beleegyező bólintását követi végig tekintetével ahogy a lány kikíséri őt az ajtóig.

- Köszönöm és ne haragudj a kirohanásom miatt.- mondja alig hallhatóan mire a fiatalabb csak egy mosollyal arcán legyint.

- Én se reagáltam volna szebben, de meg fogjuk találni.- feleli azonban az öltönyös váratlan tettére elakad a hangja. A két kéz mely pár órája még gallérját szorongatta most körbe zárva tartotta őt mellkasára tapasztott füle pedig akarva akaratlanul is szabálytalan szívverését vizsgálta. Mikor eltávolodott, ő egy sziát intett amit Haneul viszonozott majd becsukta a bejárati ajtót megfordulva azonban Jungkook lebilincselő pillanásába ütközött.

- Köszönöm, hogy segítesz tudom, hogy Jeonginnel bonyolult a kapcsolatotok.

- Úgy tűnik annyira nem mint a tiétek.

- Ezt hogy érted?

- Sehogy.- fordít hátat az emelet felé indulva azonban egy pillanatra megtorpan.

- Vigyázz vele, nem kéne ennél is közelebb kerülnöd hozzá.

- Jungkook várj mi- kiált utána a fiatalabb mikor azonban a férfi eltűnik látóteréből felhagy a próbálkozással.

Beletörődve sorsába indult a fürdőbe megkezdeni esti rutinját. A csempével kirakott helység kétes érzésekkel töltötte el, sokszor vágyott vissza a nyomozó otthonába most azonban lakótársa szokásainak hiányát érezte. Nem várta őt a lila fogkefe és az idősebb, hogy megszídja ha vizes hajjal lép ki a kabinból, se a cuki pingvines pizsama amit habár mindenki meglepve látott a tekintéllyel bíró lányon valahogy mégis tökéletesen passzolt hozzá.

- Chae... hova mentél?- kérdezi a semmibe míg a zuhany rózsából áradó hideg cseppek érzéketlenné varázsolták testét. Mintha egy pillanatra eltűnt volna a vállára nehezedő súly azonban kilépve a kabinból ismét lehúzta őt terhük. Befejezve rutinját egy magára erősített törölközővel indult szobájába mikor azonban meglátta a folyosón elhaladó idősebbet gyorsított léptein.

Mellkasa szaporán járt fel-le mégha Jungkook nem is látta az ő világát teljesen ellepte a rózsaszín köd és ez jelenleg minden érzékét felemésztette.

Megrázva fejét lépett szekrényéhez ismét elkalandoztak gondolatai azonban meglátva az az előtt pihenő komódon pihenő élére hajtott textíliát megtorpanva veszi kézbe azt.

- Igaz is, ezt vissza kell vinnem Taehyungnak...- morogta maga elé mielőtt azonban vissza tette volna egy új kérdés ütötte fel fejét.

Mégis mit keres a tetovált lakásán egy női hálóing?

- Várjunk csak...

Jobban megnézve márkás darab volt szatén anyaga pedig sokkal mutatósabb mint amit ő maga valaha is fel merne venni. Cimkéjére vezetve tekintetét egy mosoda logójával ellátott matricát szúrt ki melyen egy monogram állt.

K.S.

[Számlázási cím: Busan Rendőrkapitányság.]

- Szóval Taehyungnak barátnője van... úgy tűnik a kollegája lehet. Fura, még soha nem láttam nővel.- gondolkozik el majd egy zacskóba hajtva a textíliát vissza helyezi a komódra ő maga pedig kivéve egy oversize pólót felkapja azt és elterül a rég látott matracon.

Eközben a szomszédos szoba lakója sóhajtva tette félre telefonját elküldve a kérelmet a felvételek berendeléséről. Maga se értette miért segít az ügyvédnek, kötelességtudata erősen fűzte munkájához de ez nem az ő szakterülete volt. Talán mert látta a lánynak mennyit jelent vagy csak mert tudta, ha ez az ügy megoldódik az öltönyösnek már nem lesz dolga vele. Ha ez az utolsó szál ami Haneulhoz köti tudta, hogy el kell vágnia azt. Az az ember túl veszélyes hogy a lány közelében maradjon ennél tovább, hiszen már így is egy két lábon járó céltábla. Aggasztotta, hogy gyanúsan régóta csendben van az ismeretlen ellenség aki egy lépést se tett Haneul felé jó ideje.
Nem engedheti le a védelmét.

A csendet telefonja csengése töri meg mire felkapva fejét válaszol a hívásra. Pontosan tudta okát, hiszen csak egy esetben keresték őt. Ha valaki meghalt.

Fáradtan mozdulásra utasítva testét kel ki ágyából egyenesen a fiatalabb szobájába indulva ki a kilincs hangjára kómásan kapja fel fejét.

- Mi történt?- dörzsöli szemét a hirtelen jött fényre azonban észre véve a férfi elkalandozó tekintetét hamar észbe kap és magára húzza takaróját. Annyira megszokta hogy lányokkal él az elmúlt hetekben, hogy fel se tűnt neki mennyire kihívó hálóruhája mely épp csak combja közepéig tartott.

- Hívtak egy esethez kapj magadra valamit, addig én járatom a motort.- fordul ki a helységből megvárva a fiatalabb bólintását ki magára véve egy nadrágot és egy zoknit gyorsan belebújik cipőjébe és a férfi után ered.

Az utcák kihaltak voltak, a sötét mindent ellepett az égbolt mégis makulátlan tisztasággal terült el a város felett. Túl szépnek tűnt, hogy alatta egy embertelen gyilkosság történjen és mégis... valakit ma halottnak nyílvánítanak.

Megérkezve már több rendőr és mentő autó várakozott a tetoválttal együtt ki Jungkook kocsijának érkezésére felkapva fejét indult annak két utasa felé.

- De jó, hogy megjöttél ezt látnod kell.- nyújt egy mappát a másik kezébe míg a fitalabb elkalandozva néz szét. Szemei a földet pásztázzák azonban mikor azok egy ismerős mintát szúrnak ki kérdés nélkül kézbe veszi azt. Az anyag puha volt mint amiket háló öltözékekhez szoktak használni mikor azonban kezével megszabadítja azt a rajta pihenő sártól elsápadva kapja fejét a sikátorra. Egy pingvin... ismerte ezt a pizsamát nagyon is jól.

Gondolkozás nélkül haladt el a két férfi mellett kik hiába kiabáltak utána ő nem lassít, sőt átbújva a sárga szallagok alatt csak még gyorsabb tempóra vált. A sötétség ellenére is azonnal kiszúrja a zsákutca végében pihenő testet melyhez érve térdre esve húzza azt magához.

- Nem... nem nem nem nem.- öleli zokogva az élettelen testet melynek arca a felismerhetetlenségig volt roncsolva.

- Chaeyoung!

_____________

©KIMCHAE_YOUNG®