- Ismeritek egymást?- dönti el fejét kérdően Chaeyoung mire Jeongin vállára vezeti kezét és egy mosollyal felel.

- Úgy is mondhatjuk bár nem gondoltam volna, hogy itt futunk össze.

- Netán Haneul korábban az ügyfeled volt?

- Ügyfél?- kérdezi a fiatalabb mire a lány büszkén bólintva finoman bátyja oldalába könyököl.

- Jeongin ügyvéd, reménytelen embereket ment meg a bíróságon hát nem menő? Még egy ügyet se vesztett.

- Igazán? Ez érdekes.- fonja keresztbe kezeit Haneul a férfit méregetve ki úgy tűnt minél hamarabb témát váltana.

- Ugyan zavarba hozol, és egyébként se ezért jöttem.

- Jogos, magatokra hagylak titeket.- sóhajtott a fiatalabb majd meg se várva a két testvér reakcióját elhagyta a helységet.

Ismét a barátságtalan folyosón találva magát indult meg annak hosszú véget nem érő járólapjain. Cél híján nem volt veszteni valója gondolta majd kiköt valahol elkalandozó tekintetét pedig hagyta ismeretlen környezetére vándorolni. A régi épület fehér falairól már kopott a festék a felületét díszítő képek keretéről pedig méterekről is észrevehető volt a vastag por borítás. A komor hangulatú festmények és csoport képek tökéletesen passzoltak a zord aurához amit a hely magából árasztott azonban a kintről beszűrődő nevetés már annál kevésbé. Haneul figyelme automatikusan az ablakon túli világra vándorol ahol több hozzá hasonlóan egyenruhát viselő gyerek játszott.

Kíváncsian indult le a lépcsőn és lépett ki az udvarra mely úgy tűnt szerény körülménye ellenére se szegte a kisebbek kedvét. Jobban megnézve az ő ruházatuk se volt sokkal jobb állapotban cipőjük orrát elrúgták a lyukas bőr labdával együtt amit egymás között váltogattak.

Szóval ide került volna ha nincs a férfi.

Még ebben az isten háta mögötti omladozó épületben is minden kósza gondolata az idősebbhez vezetett. Egyszerűen nem tudta kiverni a fejéből a tekintetet mellyel rá nézett, és mintha a távozásával csak méginkább nőtt volna benne a vágyakozás a férfi gondolatai megismerése iránt.

Fájt neki, hogy akkor még csak rá se pillantott de egy része valahol talán még remélte hogy utána jön.

Hibásnak érezte magát, ha nem feszegeti a köztük húzódó kényes határt Jungkook nem löki el magától és talán a férfi irányába táplált különös érzelmei is tisztázódtak volna idővel. Idegesítette a tény és a gondolat, hogy kíváncsisága talán minden lehetőségétől megfosztotta; a családja felkutatásától kezdve Jungkookon át a normális életig.

A kapitány azt mondta a nyomozás nem zárult le de hogyan is hihetne neki mikor épp egy elhagyatott intézet udvarán gubbaszt az ő jó voltából?

A rendőrségre nem számíthat és bármennyire is fájó a beismerése de úgy tűnik jelenleg a férfira se. Neki kell kezdenie valamit a fenn álló helyzettel elvégre az ő családja volt a tét és amíg ezt tartotta szem előtt a körülmények csupán másodlagossá váltak.

- Hé.- szólítja meg egy barátságtalan gyerek hang mire felkapja fejét. A korábban vígan játszadozó fiatalabbak most egy emberként néztek rá de szemükből már koránt sem ugyanaz a játékosság csillant vissza.- Ki a franc vagy?

- Én?- mutat magára megilletődve Haneul mire a fiatalabb idegesen felsóhajt.

- Látsz itt mást?- jegyzi meg gúnyosan majd a kezében pihenő követ a lány felé hajítja ki ha nem kapja el fejét időben most valószínűleg nem látna fél szemére.

- Azt kérdeztem ki a franc vagy.

- Az egyenruhája makulátlannak tűnik.- jegyzi meg egy másik mire Haneul értetlenül néz végig magán.

- Szóval egy újjonc, ez szórakoztató lesz.

Mindeközben Busan egy másik részén egy ébresztő szól minduntalan melyet gazdája már számtalanszor nyomott ki ez alkalommal azonban az óra mutatóinak állása hamar magához téríti.

- A francba.- ugrik ki ágyából majd gyorsan magára kapva egy felsőt és farmerjét felkapja az asztalon pihenő kulcsait és lerobogva a lépcsőn kocsijába ül.

Tudta barátja utálja a késést ő pedig az ezzel párosuló zsörtölődését így igyekezett minél hamarabb a kapitányságra érni. Mikor megállt az örs előtt valamivel nyugodtabban szállt ki járművéből. Ezzel az idővel még foghatja a dugóra pontatlanságát mellyel Jungkook se tud mit kezdeni.

Fütyürészve lép az épületbe hol észrevéve jelenlétét több egyenruhás is meghajol de ő ügyet se vetve rájuk inti le őket. Aznap az örsöt meglepően nyugodt légkör járta át nem csengtek a telefonok egyenruhás társai pedig nem sürögtek úgy mint általában. Ebből a csendből könnyen kihallhatóvá vált az alkalmazottak sutyorgása háta mögül melyre megálljt parancsol lépteinek.

- Hallottad? Az a lány a szellemügyből...

- Igen, úgy tűnik hamar megszabadultak tőle...

- Csúnya dolog a felettesük háta mögött pletykálni uraim.- fordul hozzájuk a tetovált mire a másik kettő ijedten ugrik vigyázba és kezd esedezésbe.

- Kim nyomozó nem is vettük észre-

- Netán ennyire jellegtelen lennék? Pedig az mondják karakteres arcom van.- kapja el tekintetét drámaian Taehyung mire a másik kettő kétségbeesetten rázza meg fejét.

- Sajnáljuk kérem nézze el tiszteletlenségünket.- hajolnak meg de a tetovált leintve őket karolja át vállukat.

- Ügyet se vessenek rá, viszont amiről beszéltek engem is érdekelne.

- Hogyne uram bár ez csupán egy pletyka.

- Halljuk.- ölti magára hátborzongató mosolyát az egyre inkább türelmét vesztő tetovált mire a másik kettő nagyot nyelve kezd a mesélésbe.

Több emelettel felettük a gyilkossági osztály fészkében az idősebb irataiba temetkezve igyekszik elterelni figyelmét azonban e csendet társa heves hangja töri meg, ki bármi nemű udvariasságot mellőzve ront a Jeon táblácskával díszelgő irodába.

- Mi a francot műveltél?!- csapja be indulatosan a helység ajtaját maga után de barátja tekintetét így se sikerült magára vonzania.

- Ha már késel kopoghatnál.- sóhajt Jungkook azonban mikor a tetovált kikapja kezéből az iratot amit addig olvasgatott már kevésbe nyugodtan fordult barátjához.- Mit csinálsz?

- Ezt én kérdezhetném. Mit tettél Haneullal?

- Mégis mit tettem volna? Úgy jártam el ahogy a törvény előírja és ahogy már hónapokkal ezelőtt kellett volna.

- Nem, nem. Ne hidd, hogy nekem ezt a szart be tudod adni, miért most és miért így?

- A kapitány utasítására történt ami történt a lány túl sok energia forrásunkat emésztette fel.

- Szóval most hirtelen hallgatsz a kapitányra ez érdekes tekintve, hogy hónapok óta azzal gyanusítod, hogy holló és köze van a korábbi gyilkosságokhoz.

- Továbbra se bízom benne de ez nem jelenti, hogy nem a felettesem.

- Látom előre begyakoroltad a helyes válaszokat, és habár a kapitányról való elgondolásod megkérdőjelezhető, szeretném ha őszinte lennél. Te is tudod hogy én csak az igazsággal érem be szóval válaszolj mit tett amiért ilyen undorító módon kellett megszabadulni tőle?

- Megszegte a szabályokat és olyan dologba ártotta magát amibe nem kellett volna.- fonja karba kezeit Kook mire Taehyung asztalának támaszkodva próbál olvasni tekintetéből.

- Milyen szabályt? Mikor?

- A levéltárban visszaélt a bizalmammal és beleolvasott egy hivatalos iratba.

- Szabálykövető vagy de annyira nem, hogy ennyiért tedd amit tettél. A Kim Younghee aktát látta jól gondolom?

- Ja.- válaszolta nem törődöm de a tetovált nem hagyta, hogy barátja ismét az iratokba temetkezzen.

- Arról az ügyről lényegében az egész ország hallott miért gond, hogy ő tudomást szerzett róla?

- Nincs mit magyarázni ezen szimplán semmi köze hozzá.

- Hazudsz.- hajol közelebb telt párnáit egy széles mosolyra húzva.

- Mégis miért tenném?

- Mert félsz mit fog gondolni rólad ha megtudja.

- Muszáj menned?- hangzik el a kérdés a város egy másik pontján. Chaeyoung szomorúan kapott bátyja keze után de bármennyire fájt azt idősebbnek egy mosollyal fordult vissza húga felé.

- Tudod, hogy igen lejárt az időm.

- Utálom ezt.- puffog a fiatalabb mire Jeongin finoman összeborzolja haját.

- Már csak 2 hónap.- kacsintott rá, majd intve elhagyta a lány szobáját. Addigi sugárzó, melegséggel teli mosolya abban a pillanatban eltűnt, hogy a fiatalabb megszűnt látóteréből hideg kimért aurája pedig azonnal visszatért.

Ki nem állhatta az intézményt az épülettel és annak dolgozóival együtt így mindig igyekezett minél hamarabb elhagyni azt a látogatások végével. Ez alkalommal se tett volna másképp de a földszinten egy nyitva hagyott ajtó felkeltette érdeklődését. Kíváncsian tekintett ki az udvarra nyíló kijáraton mikor azonban megakad szeme az annak közepén folytatott csoportosuláson gondolkodás nélkül kilép rajta.

- Mi a francot műveltek azonnal menjetek a szobátokba!- dörren fel haragosan mire az intézet lakói szétszéledve sietnek vissza az épületbe. Jeongin tekintete ekkor a földön árván maradt fiatalabbra téved ki továbbra is fejét fogta.

Szégyellte magát.

Az ügyvéd volt az utolsó ember kinek segítségét elfogadta volna de az idősebb ideges sóhajt eresztve guggol a lány mellé. Végtagjait apró sebek fedték korábban makulátlan egyenruhája pedig tiszta kosz volt.

- Állj fel.- nyújta kezét Haneul felé, de a fiatalabb elkapja róla tekintetét.- Nem hiszem, hogy ragaszkodnod kéne a büszkeségedhez ezek után.

- Fogd be.- helyezi kezét a férfi tenyerére ki miután felsegíti el is engedi azt.

- Miért tűrted, hogy kövekkel dobáljanak és ezt tegyék veled? Nem tudod megvédeni magad?

- Jungkook tanított egy-két dolgot.

- Akkor miért nem hasznosítottad?

- Nem fogok gyerekekkel verekedni.

- Inkább hagyod, hogy ők bántsanak?! Ha adhatok egy tanácsot-

- Nem kell a tanácsod.

- Mégis meddig fogsz duzzogni a történtek miatt? Ha te nem segítesz magadon más sem fog!

- Duzzogni? Hátráltattad a családom utáni nyomozást és-

- Tudom, hogy nem vagyok a szíved csücske de nekem is megvan az okom rá, hogy mit miért teszek.

- Akkor miért nehezíted meg Jungkook dolgát miért dolgozol rossz embereknek?

- Tisztázzuk most arról az emberről kérdezel aki itt hagyott téged ezen a lepra telepen? Nem is neheztelsz rá?

- Ezt nem akarom pont a te szádból hallani.

- Áh, értem de tájkoztatásul közlöm hogy ő sem jobb nálam. Jobban teszed ha távol maradsz attól a csávótól.- feleli komoly tekintettel mire Haneul kérdően dönti el fejét.

- Miről beszélsz?

- Szóval neked nem dicsekedett el vele, jellemző.

- Jeongin köpd ki végre, mit értesz ez alatt.

- Az a férfi nem több egy gyilkos vérénél aki hőst játszik a rendőrségen.- mosolyodik el gúnyosan majd hátat fordítva a kijárat felé veszi az irányt nem foglalkozva a fiatalabbal ki nevét kiáltja újra és újra.

Mikor az ügyvéd távolodó alakja eltűnik látóteréből felhagy szólongatásával majd elhagyva az udvart visszaindul újdonsült szobájába hol lakótársa már várta.

- Végre már utánad akarta- fordul felé sóhajtva mikor azonban megpillantja ijedten siet hozzá.

- Mi történt veled?!

- Csak körbe néztem egy kicsit.

- Mondtam, hogy vigyázz velük és maradj mellettem most lőttek az első benyomásodnak. Így sokkal nehezebb lesz kitaposnod a helyedet.

- Ez nem egy hierarchia Chaeyoung, csak gyerekek.- legyint Haneul de a lány ekkor felhúzza felsője oldalát rálátást engedve a bordáján elterülő hegre. A fiatalabb szeme elkerekedik a látványra mielőtt azonban bármit is mondhatna az ajtón kopognak társa pedig leengedi a textilt.

- Sorakozó az ebédhez!- hallatszik kintről mire Chaeyoung a kilincsre fog.

- Kint megvárlak, szedd kicsit rendbe magad.

A lány távozása után a fiatalabb úgy tett ahogy a másik azt kérte perceken belül pedig már a szoba másik lakója mellett állt a sorban.

- Chae-

- Csendet! Haladjanak rendezetten.- koppint cipője orrára pálcájával egy mogorva egyenruhás nő mire elhallgat.

A kafetéria a lány meglepetésére egy magas mennyezetű teremben helyezkedett el mely az épület többi részéhez képest viszonylag jobb állapotban volt. Követve az előtte állók mintáját nyúlt egy tálcáért és haladt végig a csiga rendszer szerű futószallagon elvéve a tányérjára csapott kicsit sem vonzó gasztronómiai képződményt.

Mikor a szallag végéhez közeledett szeme sarkából a terem végében álló nyüzsgő asztalra sandított. Székeit a korábbi gyerekek foglalták el kik büszke mosollyal arcukon méregették a lány lábain éktelenkedő foltokat. Igyekezve nem foglalkozni velük fordult ki a sorból tekintetével Chaet keresve kit ki is szúrt pár méterre tőle. Hozzá hasonlóan ő is tálcáját szorongatta de vele ellentétben léptei nyomán minden itt lakó kerülte a szemkontaktust, úgy tűnt tényleg tartanak tőle.

- Haneul gyere.- int neki helyet foglalva a maga melletti üres székre biccentve mire az egész étkező a lányra kapja tekintetét. Lépései nyomán érezte a rá irányuló szempárokat mik végig követték útját, az idősebbhez érve azonban elkapták a rávetűlő forró reflektor fényét és halk moralylásba kezdenek.

- Biztos rendben lesz ez így?- kérdezi halkan a mellette ülőt mire az bólintva tányérja tartalmához lát.

- Egy ideig elég lesz, te vagy az első ember aki leült hozzám ehhez az asztalhoz.- feleli nyammogva mire Haneul körül tekintve realizálja, hogy az asztalukhoz tartozó székek üresek. Mint egy szigorúan őrzött felségterületet melyre lábuk se tehették s melynek asztalfőjén annak úrnője foglalt helyet Chaeyoung személyében érezni lehetett a feszült környezetet. Az eddig gúnyosan mosolygó csoport most elsápadva meredt ebédjére ha olykor olykor pedig tekintetük mégis hozzájuk kalandozott Chaeyoung fagyos pillantása azon nyomban helyére utasította az övéket.

Haneul villájával a tányérján éktelenkedő képződményt böködte. Nem akart finnyásnak tűnni de most bármit megadott volna édesanyja vagy Jungkook főztéért s mire feleszmélt körülötte mindenki felállt és vissza rendeződött a korábbi sorba.

- Ez meg mi kisasszony?- lép mellé gúnyosan a korábbi mogorva nő érintetlen tányérját méregetve.- Mi a neve?

- Haneul.

- Tegye ki a kezeit.- utasította szigorúan mire a fiatalabb értetlenül tette amit mondd de felszisszen mikor hirtelen rávág pálcájával.- Magának nincs vacsorája ne fáradjon, hogy este is megjelenjen az étkezőben, most pedig irány a sor.

Pulzáló kezeit összekulcsolva maga előtt hajolt meg és igyekezett Chaeyoung mellé az akkor már meginduló sorba. Szobájukba érve társa kézen ragadva ülteti le ágyára majd előhalászva egy alá rejtett dobozkát kettőjük közé teszi.

- Több körmöd is beszakadt, most se fogta vissza magát.- ingatja fejét ráfújva valami sprét melynek csípő érzését a fiatalabb összeszorított ajkakkal tűri.

- Honnan van neked ilyesmid?

- A bátyám csempészte be nekem.

- Mikor jön legközelebb?- kérdezi halkan Haneul mire a vele szemben ülő felkapja fejét.

- Miért érdekel?

- Kérdezni szeretnék tőle valamit.

- Jogi ügyben?

- Úgy is mondhatjuk.- feleli a fiatalabb míg társa elpakolja az apró dobozkát.

- Azt mondta a héten lesz egy tárgyalása így nem garantálja, hogy a héten meg tud látogatni.

- Értem.- sóhajt letörtem Haneul mikor látóterében azonban egy színes csomag jelenik meg visszaeszmél a valóságba.

- Vegyél belőle, nem ettél ebédet és büntetést is kaptál.- nyújtja felé a gumicukros csomagot Chaeyoung amit ő egy hálás mosollyal el is fogad.

- A bátyád egy egész csempész hálózatot épített ki?

- Úgy is mondhatjuk.- nevet.

- Miért vagy ilyen kedves velem?

- Mert esetlen vagy mint egy őzgida a ragadozók között. Nem élnéd túl egyedül, más vagy mint ezek a züllött gyerekek nem ide való egy ilyen törékeny lány mint te. Jobb ha tőlem tanulsz mint a saját károdon.

- Te abból tetted?- kérdezi az idősebb oldalán ékeskedő sebhelyre célozva mire ő bólint.

- Az itteni nevelőnőket nem érdekli a testiépségünk a gyerekek pedig a túlélésre mennek. Amikor megérkeztem nem voltam különb nálad és nem is voltam a legnagyobb köztük egy idősebb pedig becsempészett egy kést. Rajtam akart példát statuálni a többieknek.

- Istenem.

- Megmondtam Haneul. Ezek a gyerekek talán fizikumukban nem is tűnnek annak de ijesztőbbek mint gondolnád. Aznap megtanultam hogy az életben vagy te eszel vagy téged falnak fel.

___________

©KIMCHAE_YOUNG®