Egy pár fekete magassarkú tör utat magának az éjjeli műszak végén jelenlétével minden ott dolgozót vigyázba állítva az épületben. Léptei magabiztosságot sugároznak hideg szemei pedig kerülik az előtte meghajlók tekintetét. Irodája kényelmére vágyott és némi figyelem elterelésre ha már kedvenc játéka nem válaszolt hívásaira. Remélte, hogy ki tud szedni pár benne felmerült kérdéshez tartozó választ a tetováltból ha már ilyen rövidpórázon tartja érzékei segítségével de ezúttal csalódnia kellett.

Azóta rajta tartotta szemét Jeonon, hogy a kapitányságra került, hiszen már akkor felkeltette érdeklődését mikor meglátta nevét a rendészeti egyetem kadétjainak listáján. Pontosan tudta ki ő azonban alábecsülte álhatatosságát hisz óvó tekintete ellenére se látta át a férfi szándékait mióta pedig Haneul megjelent egy szellemesettel még könnyebben az akták és a nyomozás mögé húzódhatott.

Valahogy a fiatalabb érkezése csak még több borsot tört az orra alá mint előtte Jeon, és ez próbára tette ennyi idő után türelmét. Túl sokáig tűrte az eddig makulátlanul tiszta vásznú tervein éktelenkedő tintafoltot, ideje keresni egy rongyot és eltakarítani róla.

Gondolatai főszereplője ki az óra mutatóival ellenben még koránt se hajtotta fejét álomra, Busan egy másik részén épp a hullámok által elmosodódott homokba rajzolt határvonalat próbálta átlépni a férfihez vezető úton.

Keze az idősebbét szorongatta szemei pedig választ kérlelve ostromolták a vele szemben állót, ki a lány kérdése óta csak néma csendben állt mozdulatlanul. Haneul ott ácsorgott a homokban pont ott ahol az óceán elmosta a kettejük között húzódó határt. A víz hideg volt akár csak a férfit körüllengő fagyos aura melynek csendjét végül a mély orgánum törte meg.

- Mit mondtál?- kérdezi alig hallhatóan míg a fiatalabb összeszedve bátorságát megismétli kérdését.

- Ki az a Kim Younghee?

Kérdésére a férfi teste megfeszül, majd erőszakosan lerázva magáról Haneul érintését szabadjára engedte hangját és a fiatalabbat marcangoló halálos tekintetét mely mintha szorongatta volna a lány torkát.

- Honnan ismered te ezt a nevet?!- üvölti a fitalabb felé lépve ki mozdulatára összerezzen.

- Én csak-

- Azt kérdeztem hol hallottad!

- A levéltárban láttam és abban az aktában a te neved-

- Te beleolvastál egy hivatalos dokumentumba?!- vág szavába üvöltve ismét mire Haneul bátortalanul bólint.

- Véletlen volt, de miután megláttam a neved aggódni kezdtem és-

- Aggódni, te értem?!- kezd hisztérikus nevetésbe az idősebb ezzel méginkább a frászt hozva az összekuporodott lányra. A férfi tekintete olyan sötét volt mint az éjszaka, mosolya pedig olyan gúnyos mint akit a káosz épp cérnaszálon mozgat akár egy rozoga marionett babát.

A lány teste remegett. A nyomozó mindig is hideg volt és mogorva de még sose látta őt így. Eszelősség és vérszomj érzetét keltette benne miközben az eddig oly nehezen felé megtett lépéseit mintha most egy csettintéssel semmivé téve taszította volna el magától a fiatalabbat.

- Te és én két senki vagyunk akiket egy rendőrségi karton vezetett egy zsákutcába nincs jogod aggódni értem! Vagy mit hittél hogy netán a bátyuskád leszek? Mi nem vagyunk egy család!- üvölt torka szakadtából míg Haneul feladva, hogy tovább visszatartsa felszínre törő könnyeit nézett a férfi elsötétült íriszeibe.

- Mégis, hogy bízhatnék benned mikor azt se tudom ki vagy?

- Semmi szükséged nincs rá, mert én viszont pontosan tudom te ki vagy. Egy figyelemhiányos, hisztis tinilány aki nem tudja a helyét! Elegem van belőled, végeztem.- hagyja el a helységet indulatosan míg a lány kétségbeesetten követi mikor azonban a férfi belép a fiatalabb számára tiltott szobába becsapja orra előtt az ajtót.

- Jungkook, nyisd ki! Ne hagyj magamra, kérlek...- üti az ajtót zokogva, mikor azonban nem érkezik válasz lábaiból elszáll az erő és magatehetetlenül esik térdeire.

Az oly nehezen leomlott falak helyére most sokkal több másik épült mely eltorlaszolta a férfihoz vezető útját. Teste lüktetett szívét mintha elfacsarta volna a fájdalom mely rozsdás szögeivel döfött újabb és újabb szúrást lassacskán alig dobogó szívébe.

Mire érzékei újra élesedni látszanak már besüt a nap az ablakon. Nem tudta mikor aludhatott el de továbbra is a padlón terült el teste a zárt ajtó előtt. Végig vezetve magán fáradt tekintetét egy pokrócot vél felfedezni minek látványa halvány megnyugvást hoz rá.

Talán megenyhült egy kicsit.

Gondolataiból edények csörömpölése rázza fel mely a konyha felől szűrődött ki. Fellelkesükve tápászkodott fel, majd lerobogva a lépcsőn azonnal az említett helységbe sietett azonban meglátva a pultnál álldogáló egyenruhást megtorpan.

- Ki maga?- kérdezi bátortalanul mire az illető megfordul.

- Jeon nyomozó alatt szolgálok, ő osztott a kisasszony mellé.

- Jungkook hol van?

- Az irodában de azt mondta, ha magához tér vigyem utána a kapitány látni kívánja.

- E-engem?

- Igen, szóval készüljön el 10 perc és indulhatunk is.- felelte mire Haneul egy aprót bólintva szobájába indult.

Elméjét a kapitánnyal kapcsolatos kétségei lepték el, fogalma se volt miért akarhatja látni de nem volt jó előérzete az egész helyzettel kapcsolatban. Valahogy ha az a nő képbe került valami mindig félresiklott és ha csak eszébe jutott éles tekintete hideg futott végig a testén. Arról nem is beszélve, hogy az idősebb szó nélkül eltűnt.

Még soha nem hagyta másra a tetovált barátján kívül.

Talán tényleg belefáradt.

____________

Az örs nyüzsgödt mint mindig, egyenruhások rohangáltak fel alá kezükben megannyi irattal de most mintha ez mind jellegtelenséget tükrözött volna a fiatalabbnak. Szemei égtek a sok sírástól, testének pedig minden porcikája fájt az órákon való padlón alvástól. Nem volt jó passzban és tartott a kapitánytól való találkozástól de csak arra tudott gondolni, hogy a férfi is az épületben van talán csupán pár méterre.

Még mindig látta maga előtt ingerült tekintetét, és hallotta üvöltését visszhangzani. Féltette őt, tudni akarta aludt-e valamennyit, hogy eszik-e rendesen... hiszen napok óta szinte alig volt otthon a munkája miatt. Fájt neki, hogy eltaszítja magától de a tudat, hogy nincs segítségére mégjobban.

- Itt is lennénk.- köszön el az egyenruhás mikor megállnak a kapitány irodájának ajtaja előtt mire a fiatalabb felkapja fejét majd megköszönve kopogáshoz emeli kezét.

- Szabad.- hallatszik bentről mire ő egy mélylevegőt véve belép.- Áh, te vagy az ülj le.

- Jó napot, látni kívánt?

- Igen.

- Pontosan mi célból asszonyom?- kérdezi idegesen nadrágjába marva melytől ujjpercei egészen elfehérednek.

- Beszéltem Jeon nyomozóval.- válaszolja mire a fiatalabb felkapja fejét.- Valami régóta aggaszt így előálltam egy megoldással.

- Mi lenne az?

- Az ügy amihez kapcsolódsz túl sok erőforrásunk foglalja le, és a legjobb nyomozóim is korlátozva vannak, hogy rád vigyázzanak. Ezt a luxust nem engedhetjük meg magunknak tovább így visszalépünk.

- Ezt nem értem, abbahagyják a nyomozást?!

- Nem, a nyomozás továbbra is folyni fog egy másik osztályon azonban rád már nem fordítunk több energiát.- horkant fel bőrszékében Seulgi mikor kopognak.- Áh itt is vannak, szabad.

- Jó napot asszonyom.- lép be két egyenruhás mire a fiatalabb zavarodottan tekint végig rajtuk. Ez nem rendőrségi ruházat volt, sőt mi több még soha nem látta az ingjükön szereplő logót.

- Mi folyik itt?- fordul vissza a kapitányhoz aki int a két egyenruhásnak kik elkapják a lány karját.

- Dél-Korea törvényei szerint 19 éves korodig kiskorúnak számítasz így amíg az ügy nem oldódik meg, egy jól őrzött árvaházban fognak vigyázni rád.

- Mi? Ne, én ezt nem akarom! Hol van Jungkook?

- Ne aggódj, beszéltem vele és a nyomozó rábólintott.- válaszolta mire Haneul értetlenül nézett vissza rá.- Vihetik.

- Várjon ne!- sikít torkaszakadtából próbálva kirántani kezét az egyenruhások szorításából de azok erősen tartva őt kivezetik az irodából. Kilépve a folyosó végén azonnal kiszúrja a férfit kivel mikor tekintetük találkozik mintha megnyugvás töltené el egy pillanatra.

- Jungkook segíts kérlek a kapitány elárul minket!- kiált neki azonban gerincén végig fut a hideg mikor az idősebb elkapja róla tekintetét és lefordul a másik irányba.

❝ (...) belefáradtam, végeztem.❞- hangzanak vissza a férfi korábbi szavai elméjében mire felhagy a próbálkozásokkal és hagyja, hogy kivezessék az épületből majd beültessék az az előtt várakozó kocsiba.

Az úton egyik egyenruhás se szólt hozzá de minek is tették volna, hiszen az ő figyelme teljesen máshol járt. Talán az elejétől kezdve ez volt számára megírva hiszen ha a férfi nem vállalja magára felvigyázását már rég az intézményben lenne...

Mikor a kocsi leparkol az egyik férfi kinyitja neki az ajtót mire feleszmél, majd megköszönve kiszáll. Szembe fordulva a komor és barátságtalan épülettel azonnal rossz érzés kerítette hatalmába de mit is várt a kapitánytól, hiszen tudta, hogy nem kedveli.

Belépve azonnal az emeletre kísérték de feltűnően üres és néma volt minden az oda úton. Mikor rákérdezne az őt vezető idegen megáll és a mellettük álló ajtóra mutat.

- Ez lesz a te szobád.

- Nincsenek nálam a cuccaim és a ruháim.

- Ne aggódjon ezekre nem lesz szüksége minden rendelkezésére áll, az intézményben pedig egyenruhát viselnek az itt lakók. Az ágyán találni fog egy másolatot a házirendről kérem fussa át, ebédnél találkozunk.- mondta majd belökve az ajtót jelzett a fiatalabbnak, hogy haladjon mikor pedig belépett becsukta mögötte.

A szobában sötétség honolt de végül percekig való tapogatózást követve megtalálta a kapcsolót melyet lenyomva fény árasztotta el a helységet.

- Hé...- hallja háta mögül mire felsikkantva ugrik arébb de megkönnyebbülve látja, hogy mögötte csak egy szemét fáradtan dörzsölő lány fekszik.- Te lennél az új lány?

- Azt hiszem.- válaszolta bátortalanul Haneul miközben szétnézett. A szoba igencsak apró volt, két egyszemélyes ágy és az azokhoz járó íróasztalok töltötték ki csupán ezzel két részre osztva azt.

- Mint látod a bal oldali rész a tiéd, Chaeyoung vagyok a szobatársad.- nyújtja felé a körülbelül vele egykorú lány kezét amit Haneul kézségesen meg is ráz.

- Haneul.

- Na és te, hogy kötöttél ki itt? Alkoholista szülők, vagy szerencsejáték függőség?

- Az én családom eltűnt...- válaszolja halkan mire Chaeyoung bólint.

- Az ágyadra készítettek mindent fogkefe, tusfürdő, pizs-

- Ez lenne az egyenruha?- vág szavába Haneul mire bólint.

- Szarul néz ki, ugye? Mint egy rossz magániskolában egy vámpíros sorozatban.

- Edward vagy Jacob?

- 1,2,3 Edward.- vágják rá egyszerre mire elnevetik maguk.

- Ez nem is volt kérdés ha Jacobot mondasz lehet szobát cseréltem volna.- nevet Chae mire Haneul bólint.

- Bocsi, hogy én keltettelek nem tudtam hogy más is van bent.

- Sebaj lassan úgy is ebéd és nincs kedvem Mrs. Kwon dorgálását hallgatni főleg, hogy a reggelit már így is lekéstem.

- Ki az a Mrs. Kwon?

- Az egyik nevelőnő itt. Figyelj Haneul, kedvellek szóval tartok egy kis gyorstalpalót.- sandított rá Chaeyoung mire ő bólint.

- Sok árván maradt gyerek a szülei hibájából került ide, de a többségük problémás akiktől csak meg akartak szabadulni. Az étkezéseknél jobb ha mellettem maradsz, én vagyok a legidősebb így tőlem tartanak annyira, hogy ne próbálkozzanak semmivel.

- Te hány éves vagy?

- 18, de már csak 2 hónap és eltűnhetek innen, a bátyámhoz fogok költözni amint megszabadultam ettől a helytől.

- Most miért nem vele élsz?

- Az hosszú sztori de nem fontos 2 hónap az már semmi.

- Mióta vagy itt?

- 8 éve.- válaszolja mire Haneul szemei elkerekednek.

- Akkor biztos hiányzik a bátyád.

- Nem vészes, sokszor meglátogat úgy tudom ma is jön. Délelőtt vannak a láthatások.

- Nem hiszem, hogy hozzám bárki is jönne.- ölt egy keserédes mosolyt ajkaira Haneul miből a másik lány értve nem is kérdez többet.

Míg Chaeyoung megkésve ugyan de elintézte reggeli teendőit a fiatalabb magára öltötte az ágyra készített sötét egyenruhát. Kicsit se tetszett neki úgy festett mint egy rossz horror film egyik szereplője.

- Na milyen?

- Borzalmas.

- Szerintem is, pedig neked még nem is áll olyan rosszul.

Beszélgetésüket egy csengő szakítja meg mire Haneul megugrik de szobatársa tisztázta, hogy ez az ebéd kezdetét jelzi. A fiatalabb elpakolva ágyáról lépett Chaeyoung mellé azonban mikor a kilincsre fogva a falap kitárul, a küszöb másik oldalán egy meglepetten pislogó öltönyös illető áll.

- Hát itt vagy!- ugrik a nyakába vidáman Chaeyoung Haneulnak azonban arcára fagy mosolya mikor meglátja a férfit.

- Ő lenne a bátyád?

- Igen ő itt Jeongin, oppa ő pedig az új szobatársam Haneul.

- Rég találkoztunk tündérke.

___________

©KIMCHAE_YOUNG®