Minden emberrel előfordult már, hogy a pihenés óráiban csak a falon járó óra ütemes kattogását hallgatta. A fiatalabb tekintete üresen meredt a fehér plafonra mely minden eltelt perccel egyre végtelenebbnek tűnt. Tudta, hogy a tetovált szívesen látja mégse érezte otthon magát és habár korábban még el se tudta volna képzelni hogy majd így érez, most szívesebben feküdt volna a nyomozó házában kialakított szobájának kényelmében.

Az álmatlanság nemcsak azért volt gyötrő számára, mert megrövidítette éjszakáját hanem mert ezzel párhuzamosan sötét kínzó gondolatokkal telítette meg elméjét. A falon járó óra mutatóinak monoton hangja úgy érezte lassan az őrület szélére sodorja míg realizálva az idő múlását az idősebb hol létének kérdésével bővült a kérdőjelek hada.

Elnyújtózva vette magához telefonját azonban a férfi kontaktjánál keze megállt a levegőben mielőtt az kijelzőjét érintené. Őrültség lett volna ilyenkor Jungkookot keresnie hiszen tudta ha munka közben zavarja azzal csak konfliktust szül magának, ezzel a ténnyel pedig könnyebb volt takarózni mint beismerni makacs önmagának hogy igazából mélyen legbelül aggódott érte.

Elvetve a gondolatot lépett ki a névjegyzékből még se zárolta a készüléket. Ha a férfire gondolt úgy érezte egyre és egyre több kérdőjel merül fel benne. Az idősebb kiszámíthatatlan volt, olykor pedig igen szeszélyes és hideg, a fiatalabb mégis egyre többször kapta magát azon, hogy kettőségét vizsgálja. Ahogy telt az idő úgy lett mohóbb és mire észbe kapott már a férfi minden kósza gondolatát és miértjét tudni akarta. Látott abban a végtelennek tűnő sötét szempárban valamit megcsillani melyben az ember úgy elveszett, hogy többé már vissza se talált magához.

Tudni akarta mi ez az intenzív érzelem hullám mely a férfi közelében egyre gyakrabban rátör de tudta mielőtt a kérdés válaszának keresésére indulna előbb egy másikat kell tisztáznia magában.

Már lassan 2 hét is eltelt mióta a levéltárban jártak de azóta sem volt bátorsága megkérdezni aggodalmának forrását mikor pedig lehetősége nyílt rá valami mindig megzavarta őket.

A kezében szorongatott telefon lassan elsötétedni látszott de halvány érintésére a kép felélénkült és a böngésző ikonja nyít meg előtte.

Úgy érezte túl sokszor tett vesszőt oda ahova pontot kellett volna kíváncsisága pedig fölényes győzelemmel vette át felette az irányítást de nem mintha bánta volna.

A keresőbe gondolkozás nélkül kezdte gépelni a három szótagot Kim Younghee. Meglepetésére másodpercek alatt többszáz találatot kapott de elvetve a kezdeti sokkot azonnal rákattintott a legelsőre mely egy profil volt.

- Kim Younghee, született 1980. április 6-án Busanban. Pályafutása egész fiatal korában kezdődött majd rövid idő alatt a Nemzet Színésznője címet is magának tudhatta.- suttogja maga elé szinte alig hallhatóan lejebb lapozva azonban levegője elakad mikor a képernyőjén a női alak képe néz vissza rá. Ez ugyanaz a fotó volt mint amit az aktában is talált.

De mégis miköze lehet Jungkooknak egy színésznőhöz?- merül fel benne a kérdés folytatva a profil olvasását.

- Házasságából egy fia született melyet követően visszavonult és családjával szülővárosában Busanban telepedett le.

Haneul szeme előtt egy idővonalat próbált elképzelni melyen elhelyezheti gondolatban az olvasott eseményeket. Elméjében megbúvó kérdései nem hagytak alább mikor pedig látta maga előtt azt a bizonyos vonalat egy pillanatra kezéből is majdnem kiejti telefonját. Lehetséges lenne?

Nem tudta pontosan a nyomozó korát de tekintve, hogy csak húszas évei közepén járhatott és az általa olvasott tényeket figyelembe véve miszerint a színésznőnek fiatalon született gyermeke nem tudott más következtetést levonni.

Minden jel arra utalt, hogy az említett fiú maga Jungkook.

Kilépve a profilból a következő cikkre kattintott azonban elkerekedtek szemei meglátva annak címét.

Családos mészárlás ki lehet a híres busani színésznő gyilkosa?

A cikk szerint 2010 nyarán Kim Youngheet és teljes családját holtan találták Busani házukban. A holttestek közül az akkor 12 éves kisfia maradványa is előkerült, és mindhárom áldozattal különös kegyetlenséggel végeztek.

Ez pedig kizárta a fiatalabb korábbi feltételezését. Helyzete elveszettséget tükrözött hiszen ha nem mint fia akkor hogyan kapcsolódhat Jungkook ehhez az egész ügyhöz?

Feje sajgott a fáradtságtól és a folyamatos agyalástól de ha bizonytalansága nem lett volna elég, telefonja képernyője elsötétedett kezei között, többet nem reagálva érintésére. Úgy tűnt az aksi rövidre zárta magánakcióját gondolatai örvényét mégse tudta megfékezni.

Tehetetlenül dobta a feje mellett pihenő éjjeli szekrényre a készüléket majd az azon álló kislámpa kapcsolójára nyúlt. A sötét helység egyhamar fényben úszott ő pedig ki is szúrt egy piros csomagolású csokis dobozt maga mellett. Gondolkozás nélkül vette ölébe majd megbontva a csomagolást szájához emelt egy darabot.

Tudta, hogy illetlenség amit tesz de tekintve mennyire megbántotta a tetovált korábbi kirohanásával nem tudta foglalkoztatni az etikett. Teret engedve vigasz nasijának követte egyik falat a másikat melynek kesernyés utóízét kifejezetten irónikusnak gondolta.

Mindeközben Busan egy másik részén az idősebb a volán mögül figyelte a sötétségbe burkolózott várost. Jó ég se tudhatta mikor éri utol a hajnal de haragja legalább csillapodott egy fokkal. Legalábbis azt gondolta egész addig míg telefonja kijelzőjén meg nem jelent a tetovált neve.

- Szia Tae épp hívni akartalak nem sokára hazaérek minden rendben a lánnyal?

- Hát nem tudom mivel kéne kezdenem a jó hírt akarod hallani vagy a rosszat?

- Istenem mit műveltél?- masszírozza orrnyergét egyre idegesebben Kook miközben utcájába kanyarodik azonban valami már a sarokról szemet szúr neki.

- Miért nem ég egy lámpa se te hol vagy?

- Oké kezdhettem volna ezzel nem nálad vagyunk.

- Hogy mondod? Világosan megmondtam, hogy haza hozd őt.

- Tudom tudom de idegeskedés helyett inkább hozzám gyere így nem jutunk előrébb.

- Rendben, és mi a rossz hír?- fordul meg az autóval a férfi azonban egy pillanatra csörömpölés zavarja meg a vonalat.- Mi volt ez?

- Hát szerintem ezt jobb ha a saját szemeddel látod.- válaszolja kellemetlenül a tetovált mire Jungkook bontja a hívást.

Szerencsére barátja pusztán pár percre lakott tőle mégis mintha egy örökké valóságnak tűnt volna az idősebbnek odaérnie. Nem szerette ha az akaratával bárki is szembe megy és igaz a tetovált sosem alázatosságáról volt híres de akkor is zavarta figyelmetlensége.

Mikor elérte úticélját leparkolt a ház előtt és mint akit kilőttek rohant az ajtóhoz. Kezét azonnal kopogáshoz emelte mielőtt azonban az a falaphoz érhetett volna a bejárati ajtó kinyílt, és a fiatalabb ütközött mellkasának. Éles érzékeinek hála meglepettsége ellenére is el tudta kapni a lány karját mielőtt az hanyatt esik.

- Hova ilyen sietősen?

- Nahát Kooksi hát itt vagy? Miért?- bök a nyomozó orrára Haneul míg a tetovált mögötte szájára szorítva tenyerét próbálta nem elnevetni magát a barátjára aggatott becenév hallattán.

- Mi a fene folyik itt? Mi baja van?- néz Jungkook Taehyungra míg a fiatalabb kirántva kezét visszarohan a nappaliba.

- Az éjszaka közepén furcsa hangok szűrődtek ki a hálóból így felkeltem, hogy ránézzek de ezt találtam.- nyújtja a nyomozó felé az üres dobozt ki meglátva azt idegesen kapja ki kezéből.

- Te alkoholt adtál neki, elment az eszed?!

- Nem gondoltam volna hogy megtalálja a whiskeys bonbont azt pedig főleg nem hogy az egészet benyomja hiszen tök keserű.

- Honnan tudhatná milyen íze van az alkoholnak ha sose ivott?!- sóhajt idegesen visszadobva a tetovált kezébe az üres dobozt, majd az ágyon ugráló fiatalabbhoz lépett.- Indulunk.

- Kapj el.- ugrott nyakába Haneul nevetve mikor azonban az idősebb karjaiban landol elhalkul.

- Most mi az?- kérdezi Jungkook értetlenül de a lány elkapja róla elvörösödött tekintetét.

- Semmi.

- Kösz a felvigyázást.- jegyzi meg gúnyosan Taehyungnak az ajtóban Kook ki szemetforgatva csúsztatja barátja zsebébe Haneul lemerült telefonját majd integetve követi végig ahogy az idősebb berakva a lányt az anyós ülésre elhajt az épület elől.

Sóhajtva nyúl a kilincsre tartása azonban megmerevedik mikor ráeszmél a fiatalabb a kapitány ruháiban távozott. Idegesen nézett utánuk de akkorra a kocsi már kikanyarodott az utcából. Ismerte barátját annyira, hogy tudja nem halad el figyelme a legapróbb részlet mellett se.
Jobb lesz felkészülnie.

- Menjünk gyorsabban!- hajol ki nevetve Haneul az ablakon de a férfi elkapva felsője korcát azonnal visszarántja az ülésre és felhúzza az ablakot.

- Normális vagy, ez veszélyes?!

- Mindig olyan ünneprontó vagy.- puffog a lány mire Jungkook megforgatja szemeit.

- Tudod ki az igazi ünneprontó? Taehyung. Az ő figyelmetlensége miatt van ez mégis én hallgatom.

- Bunkó.

- Hogy mondtad?

- Azt mondta érezzem otthon magam aztán mégis úgy bánt velem mint egy zavaró tényezővel.- morogja karba font kezekkel míg Jungkook leparkol a ház elé.

- Várj te most Taehyungról beszélsz?

- Lehet.

- Összevesztetek?

- Úgy is mondhatjuk.- nézett farkasszemet himbálózó lábaival a fiatalabb mikor azonban kinyílt mellette az ajtó megugrott ijedtében. Mégis mikor szállt ki?

- Ne ijedezzél ennyire nem vagyok mérges, inkább szállj ki fáradt vagyok és nem a kocsiban akarok aludni.

A fiatalabb bólintva tett eleget az idősebb kérésének mikor pedig beléptek az azonnal feléjük rohanó szőrmók nyakába vetette magát. A férfivel eltöltött idő alatt rá kellett jönnie, hogy Lady az egyetlen aki mindig szeretettel fordul hozzá.

- Vedd le a cipőd.- indul Jungkook a konyhába mikor azonban visszatér kutyája vacsorájával kezében meghökkenve látja hogy Haneul lábbelije továbbra sincs a cipős szekrényen. Sóhajtva tette le a türelmetlenül várakozó bundás elé az ételt majd a lány keresésére indult. Beérve a nappaliba észrevéve a szórakozott fiatalabbat szemei villámokat szórtak hiszen annak cipője nyomott hagyott a kanapén ahogy azon ugrált ez pedig a maradék hajszál vékony türelmét is elpattintotta a ház tulajának.

- Mi a jó büdös francot csinálsz? Megvesztél?

- Unom a hülye megszállott szabályaid azt csinálok amit akarok.- ölti ki nyelvét Haneul mire Junkook megfeszül.

- Elég volt, azonnal szállj le a kanapéról és menj aludni. Nem tolerálom tovább ezt az őrületet!

- Nem félek tőled most nem, ha azt akarod hogy levegyem gyere és szedd le rólam.- ugrik le a kanapéról nevetve a fiatalabb azonban mielőtt a lépcsőhöz rohanhatna a férfi útját állja.

- Nem fogok fogócskázni veled hajnali 4kor szóval ne akard, hogy én szedjem le azt a rohadt cipőt a lábadról.- lépett felé de a lány nem hallgatva rá sietett a konyha felé. A futam nem zárult be, a harmadik majd negyedik kör után pedig elfogyott a nyomozó türelme így kénytelen volt a kevésbé szép megoldáshoz folyamodni.

Gondolkozás nélkül tette ki lábát a fiatalabb elé azonban azzal nem számolt, hogy az reflex szerűen nyúl majd a férfi után és rántja magával. Az idősebb éles érzékeinek hála még időben meg tudott támaszkodni Haneul feje mellett kivel akkorra már igen csak forgott a világ.

- Megmondtam hogy nem lesz jó vége, beütötted magad?

- Nem.- ásít elnyújtózva míg Jungkook felkelve róla finoman a lány cipőfűzőjét kezdi bogozni.

- Még ne aludj, előtte le kell fürödnöd. Eresztek vizet addig idd meg amit a pultra készítettem.

Mintha a fiatalabb eddig mérhetetlen energiája egyszercsak a negyedére csapódott volna vissza végtagjai zsibbadtak, ajkai kiszáradtak, szempillái pedig elnehezülve próbálták akadályozni őt a Jungkook által osztott feladatok teljesítésében.

Végül ugyan elvonszolta magát a megcélzott helységbe szájához emelve a pohár tartalmát azonban majdnem visszaköpte azt. A gyanús kinézetű és szagú italnak csak rosszabb része volt, az íze. Meg nem tudta volna mondani mi volt benne de még soha nem találkozott ilyen borzalmas utóízzel.

- Na mi az finom, mi?- neveti el magát az idősebb meglátva Haneul elfancsalodott arckifejezését mely őszinte undorról árulkodott.

- Mi a fene ez? Undorító.

- Igen én is tudom de hidd el holnap hálás leszel hogy megitattam veled. Kész a vized menj fürödj le és ha egy mód van rá ne aludj el a kádban.

- Igenis anya.

- Hé, ne hívj így.- kiált utána Kook de addigra a fiatalabb már nevetve magára csukja a fürdő ajtaját.

Azt hitte a férfi mérges rá de most jobban törődik vele mint bármikor. Lehet többször is védtelennek kéne lennie ha ez azt jelenti, hogy az idősebb levetkőzi magáról azt a távolságtartó hideg jellemét.

Hamar a hűvös csempére kerültek a tetoválttól kapott ruhák ő pedig egy jóleső sóhajt eresztve feküdt a kellemesen meleg kád vízbe. Az alkohol a víz gőzével kezdett párologni testéből mely kellemetlen érzést hagyott maga után. Tekintete az üresplafont vizslatta mely deja vu't idézett benne, mégse érezte magát olyan egyedül mint mikor Taehyung házában tette ugyanezt.

- Minden rendben?- kopog az ajtó másik oldaláról az idősebb.

- Igen.

- Nem vagy valami bőbeszédű. Az aggaszt amit a kocsiban mondtál?

- Miért mit mondtam a kocsiban?

- Mi történt Taehyungnál, úgy tűnt neheztelsz rá.

- Őszintén, én se tudom mi történt. Egyik pillanatban még nyugodtan vacsoráztunk a következőben meg már üvöltött.

- Kiabált veled?- lepődik meg Jungkook mire Haneul annak ellenére is hogy a férfi nem láthatja bólint egyet majd kiszáll a kádból. Elgémberedett vizes lábai találkozva a padlóval nem érintkeznek sokáig ő pedig egy nagy csattanással ér földet a járólapon.

Feltápászkodva fog sajgó fenekére majd magára kapva az idősebb által bekészített melegítőt nyítja ki az ajtót de arra nem számít hogy az idősebb esik be rajta.

- Te végig itt ültél az ajtó előtt?

- Valakinek muszáj volt ha elaludnál a kádban és más jelentkezőt nem találtam.- tápászkodik fel becsukva a fiatalabb után az ajtót.- Nagyon megütötted magad?

- Te hallottad?- vörösödik el a lány míg Jungkook az emelet felé veszi az irányt.

- Szerintem még az emeleten is hallották volna azt a puffanást.

- Miért vagy ilyen rendes velem?

- Ezt úgy mondod mintha amúgy egy szörnyeteg lennék.

- Nem de azt be kell ismerned, hogy az nem jellemző rád amit most teszel.

- Miért mit teszek most?

- Aggódsz értem.- motyogja zavartan Haneul mire az idősebb felnevet.

- Én nem aggódok csak tudom józanon is elég béna vagy nem, hogy alkohollal a szervezetedben.

- Hé.

- De tényleg ki annyira pancser, hogy berúgjon egy alkoholos bonbontól?- nevet öklével finoman a falat ütve mire a fiatalabb halvány mosolyt ereszt.

- Ez azt jelenti nem vagy mérges?

- Oh dehogy nem, de majd akkor kiabálom le a fejed ha emlékezni is fogsz rá.- nyitja ki neki szobája ajtaját mielőtt azonban távozna a lány utána szólt.

- Lehetne egy utolsó kérdésem?

- Még egy de aztán alvás, mondd.- ül le sóhajtva ágya szélére mire Haneul bólint.

Régóta érlelődött benne ez a kérdés de nem gondolta volna, hogy ilyen nehéz lesz feltennie. Talán mert félt a választól, vagy attól hogy ha rendelkezik vele már semmi kibúvója nem lesz, hogy elkerülje a férfi iránt érzett zavaros viharral való szembenézést. Miért volt az aktában a neve, ki az a nő mit jelentett neki... és az a kisfiú akiről olvasott ő lenne?

- Ha nem mondod akkor ledőlök, és holnap megbeszéljük. Fáradt vagyok.- áll fel elnyújtózva az idősebb Haneul azonban keze után kap.

- Várj, ki az a Kim Younghee?

___________

©KIMCHAE_YOUNG®