A Jelen

A rendőr kapitányság. Régi kopott falairól már málik a festék míg megfakult deszkái meg-megreccsennek a fel alá  járkáló egyenruhások léptei alatt. A telefonok szüntelen csörögnek a kihallgató terem viszont olyan néma mintha egy lélek se járt volna ott az elmúlt években. Falai feketék melyek között az ember mintha teljesen jelentéktelennek érződne míg az asztalon álló lámpa fehér fénye teljesen elhomályosítja a látást. Tolvajok, gyilkosok és erőszaktevők kik korábban itt ülltek talán már előre érezték végzetük de a lány esetében ki most e-helyet elfoglalta, a helyzet kiláthatatlanságot tükrözött. Teste remegett, de hogy a félelemtől vagy a hidegtől már ő maga se tudta. A késő őszi éjszaka szelétől teljesen átfázott míg várakozott. Nem tudta mitévő legyen gondolatai se cikáztak fejében ahogy azt általában szokták, elméje teljesen üressé vált úgy érezte minden ereje elfogy ahogy üres tekintete vérben úszó kezeit pásztázzák. 

- Miért engem zargattok egy kóbor kölyök ügye miatt nincs egy ügyeletes se az osztályon?- hallatszik kintről egy mély orgánum de a lány meg se rezzen. Az élénk vörös folyadék kezén szinte mindent kizárt mi körbevette őt, az elmúlt 24 óra eseményeinek sötét képei pedig csak újra és újra vissza játszódtak szemei előtt. 

Pillanatokon belül nyílt is a sötét vasajtó és egy férfi lépett be rajta de a lány továbbra se mozdult. A körülötte történő események már egyáltalán nem voltak hatással rá, hiszen a történteken ez se változtat.

- Kim Nyomozó vagyok.- szólalt meg de ez a hang nem ugyanattól az embertől származott mint akit a lány korábban kintről hallott. A férfi orgánuma sokkal mélyebb és ércesebb volt mint az azt megelőző.

- Megkezdték az azonosítását, de nagyban megkönnyítné a dolgunk ha ön is elárulna pár dolgot. Kezdjük a nevével.- emelte tekintetét a vele szemben ülő lányra de az ő szemei továbbra is a földet pásztázták.

- Figyeljen, elhiheti hogy én se jó kedvemből ülök itt már fél órája véget ért a műszakom. Spóroljuk meg egymás idejét és válaszoljon a kérdésre. Ma este tíz és tizenegy között anoním hívást adott le a segélyvonalon azonban a kiérkező járőrök csak önt és ismeretlen eredetű vért találtak. Ugye tudja, hogy ha nem válaszol nekem egy feltételezett gyilkosságot is a nyakába varhatnak? Vagy netán a börtönben akarja végezni?- néz a lányra ki továbbra se emeli fel fejét.

A férfi érzi ahogy pulzusa egyre csak növekszik míg a fáradtság helyét a düh veszi át. Hajnali egykor már nem maradt türelme több ellenáláshoz és hiába próbált fenyegetőzni semmit nem ért el azon kívül, hogy egyre jobban idegesítse a lány elkalandozó tekintete.

- Mi olyan rohadt érdekes ott az asztal alatt? Most már engem is érdekelne.- áll fel kilökve székét majd a lány mellé lép de meglátva kezeit minden idegessége elszállt felváltva az bűntudattal. Kifújva levegőjét guggolt mellé és vette kezébe a lány kezét. A lányé apró volt és törékeny, szinte eltűnt a férfi markában de a férfi most először érte el hogy a lány a szemébe nézzen.

- Sajnálom, hogy megemeltem a hangom de ha nem árul el semmit, nem tudok segíteni.- hangszíne sokkal lágyabb mint néhány pásodperce ami még ha csak egy kicsit is de halvány megnyugvást hoz a lánynak ki megtörten figyeli ahogy a férfi sötét zakójának ujjával próbálja eltüntetni róla a vörös folyadékot. Mikor végez finoman rászorít a lány remegő kezére mitől mintha ha csak egy pillanatra is de abbamaradna a remegés.

- Adok egy kis időt.- áll fel majd leporolva nadrágját a kijárat felé indul azonban ahogy kilincsre fog egy halványan csengő hang szólal meg mögötte.

- Kim Haneul.- mondja a lány maga elé mire a férfi egy halvány mosollyal arcán fordul vissza felé és foglal újra helyet.

- Szóval Haeul, mint az égbolt. Igazán szép neved van, mondd hány éves vagy?

- 18.- válaszol halkan most először alaposabb pillantást vetve a szemben ülő felé, azonban meglátva őt akaratlanul is elnyílnak ajkai. A mély orgánumhoz koránt sem az a külső társult mint ahogy azt a lány eddig gondolta. Habár a férfin egy hosszú fekete zakó pihent, gallérjánál halványan egy tetoválás kandikált ki mely nyakától egyészen kitudja meddig futhatott, fülét pedig ezüst pirszingek sokasága díszítették. Egyáltalán nem úgy tűnt mint aki a rendőrségen dolgozik és első ránézésre nem sokkal tűnt többnek a lánynál.

Követve a lány kíváncsi tekintetét a férfi halványan elmosolyodott  majd levette zakóját mely alatt mindössze egy sötét rövidujjú póló pihent ezzel rálátást adva az egész alkarját ritkító mintákra. A lány arca őszinte meglepettséget tükrözött mely kifejezetten szórakoztatta a férfit de tudván, hogy a munkájára kell fókuszálnia a kijárat felé vette az irányt.

- Egy pillanat és itt vagyok rákeresek a nevedre az adatbázisban.

Komótos léptekkel haladt a gép felé mely mellett épp senki se ült majd ásítva helyetfoglalt  előtte. A korábban elfogyasztott fekete kávéja hatása lassan kezdett elpárologni amit a férfi is erősen érzett már.

- Kim Ha-Neul...- pötyögi be de meglátva a képernyő tartalmát azonnal felpattan székéből és az emeleti irodába siet. A régi lépcsőfokok néha meg-meg reccsennek léptei alatt de a férfi nem lassít amíg az üvegajtóhoz nem ér melyen a Jeon név áll.

Kopogás nélkül beront a helyiségbe melynek falai és padlója megannyi papírral van tele. A kapitányé után ez volt a második legnagyobb iroda az épületben mégsem volt túl zsúfolt. Mindössze egy hatalmas diófából készült asztal állt ott rajta tornyosulva a kitöltendő iratokkal melyek mögött egy sötét hajú férfi dolgozott. Barátja és munkatársa hirtelen érkezésére már meg se rezzent az ilyen apróságok közel sem voltak hozzá elegek, hogy kizökkentsék munkájából.

- Mi az Taehyung?

- Van egy kis gond.

- Megmondtam, hogy ne zavarjatok egy elkóborolt kölyök ügyével. Értesítsétek a hozzátartozóit és vigyék haza.

- Tudom, de szerintem ez az ügy érdekelni fog.

- Mégis miért érdekelne egy átlagos lány érdektelen ügye?- kérdezi unott hangon fel se nézve papírja tartalmáról amit éppen maga előtt tartott.

- Nos ez az ,,átlagos lány,, úgy tűnik hogy egy szellem.- teszi karba kezét Kim mire a másik felkapja fejét.

- Mit mondtál?

- Jól hallottad egy szellem.- ismételte újra mire a másik kilökve székét felállt.

Körülbelül 10 évente egyszer fordul elő, hogy valakit behoznak akiről nincs adat. Akiről nincs anyag a rendőrség adatbázisában, akik papíron ,,nem is léteznek,, szellemként vannak azonosítva a kapitányságon. Magának Jeonnak se volt még pályafutása alatt példa rá, hogy egy szellem esettel találkozzon.

- Kérem a lány aktáját.- fordul Taehyung felé aki rögtön kezébe is nyomja az átlagosnál jóval vékonyabb mappát.

- Az egész korea területére vonatkozó adatbázisban is átfutattam a keresést és nem szerepel a nyilvántartásban. De ami ennél is érdekesebb, hogy azt a kevés adatot is amit sikerült találnom vele kapcsolatban iratok, és feljegyzések mind hamisítottak, egy fájl kivételével ami titkosítva van és úgy tűnik még a rendőrségnek sincs meg a felhatalmazása, hogy megnézhesse. Nem tudom ki ez a lány de egy cseppet sem mondható átlagosnak.

A tetovált férfi már jó ideje elment...- gondolta magában a lány miközben kezét továbbra is nadrágjába törölte, de bárhogy próbálta a vörös folyadék továbbra se tűnt el bőréről, hiába dörzsölte egyre kétségbeesettebben. Feleslegesen próbálta a férfi korábban eltüntetni ő mégsem tudott szabadulni tőle. Összeszorult gyomra a gondolatra, hogy mi van ha a kezét borító vér nővérétől származik. Úgy érezte kénytelen tovább ülni és várni, a tehetetlenség szinte már-már fojtogatta őt.

Elég...- löki ki székét mikor az ajtó nyílik de most a korábbi férfit egy másik követi.

- Hova készülsz ilyen sietősen?- néz a lányra ki azonnal felé kapja fejét. Ez a hang. Ez volt az a hang amit korábban kintről hallott.

Szóval tőle származik...- gondolta míg lassan végigmérte a férfit. A másikhoz hasonlóan ő is fiatalnak tűnt a lány úgy a húszas évei elejében járónak tippelte. Szemei és haja jóval sötétebbek voltak mint a másiknak és tekintete is ércesebben pásztázta a lányt.

- Ülj vissza.- mondta kimérten a lány pedig tette amit mond míg a férfi helyetfoglalt vele szemben.- Jeon Nyomozó vagyok a gyilkossági csoporttól.

Gyilkossági csoport? Miért van itt?- futott át a lányon a kérdés amire a férfi gúnyosan elmosolyodott.

- Gondolom most az jár a fejedben hogy egy gyilkossági nyomozó mit keres itt... nos, a kérdés jogos tekintve hogy az ilyen jellegű ügyek egyáltalán nem tartoznak a hatáskörömbe azonban te egész kivételes eset vagy. Ki vagy? Halljam a neved.

- Kim Haneul.

- Nem erre gondoltam, az igazi neved kérdeztem.- mondja a férfi kicsit türelmetlenebbül mint korábban, de a lány csak értetlenül néz rá. Az igazi neve? Miről beszél? 

- A nevem Kim Haneul nem tudom mit ért az alatt, hogy az ,,igazi nevem,,.

- Hazudsz.- hajol közelebb a lányhoz.- Kim Haneul nincs a nyilvántartásban ergo nem létezik.

Ki vagy igazából?

_________

©𝐊𝐈𝐌𝐂𝐇𝐀𝐄_𝐘𝐎𝐔𝐍𝐆®