Haneul nyugodt természetéből adódva nem sokszor került olyan helyzetbe mely igazán felzaklatta volna érzelmi világát most azonban a benne eddig oly nyugodt tenger háborgó széllel csapta össze feje fölött a hullámokat. Szíve zakatolt, mint ami kiakart szakadni mellkasából, ajkai elszáradtak a ki nem mondott szavak nyomán, bőre pedig perzselt a férfi korábbi érintése helyén. Idegen volt számára ez a heves reakció mégse társította volna negatív jelzőkkel.

Próbálta visszavezetni gondolatait megoldást keresve, de azok újra és újra a férfihoz vezették vissza. Még az emlékeiben visszaidézve is elveszett abban a sötét szempárban.

Mindeközben két emelettel a zavarodott fiatal alatt Jungkook és a korábban érkező tetovált komoly beszélgetésbe gabalyodtak.  Az idősebbet meglepte Taehyung váratlan látogatása de továbbra is lenyűgözte a férfi gyors információ szerzése.

 - Szóval utána néztél az őrnek, mit találtál?

- A férfi már egy nyugdíjazott állományban lévő rendőr akit pár hete bíztak meg a levéltár felügyeletével egy kis plussz juttatásért cserébe.

 - Szóval pár hete... Nem tartod gyanúsnak, hogy pont akkor váltják le a korábbi őrt, mikor a lány az én felügyeletem alá kerül?- vetette fel Jungkook mire a másik bólint.

 - Ez még nem minden, a belépő kártyájának kiadási kódjának körzet száma is megegyezik a korábban találtakkal.

 - Kitalálom. Beleástad magad, hogy bizonyítsd bízhatunk Kang Seulgiban.- sóhajtott Jeon mire a tetovált egy aprót bólintott.- Tisztában vagy vele, hogy ezzel magunkra vonhatod a figyelmét? Így is egyre több ügyembe ártja bele magát a lány megjelenése óta.

- Igen, de amit találtam tisztázhatja a nevét. A korábban talált kártyákat és ezt is még a korábbi kapitány hagyta jóvá.

 - Az öreg Cho?- lepődik meg Jungkook mire a másik bólint.- De hát őt már 8 éve felváltotta Kang kapitány.

 - Pontosan. Ezzel az intervallummal számolva kizárt, hogy a kapitánynak bármilyen szinten is köze legyen ehhez.

A férfi tekintete határozottságot tükrözött azonban a vendéghálóban pihenő fiatalabb elméje már kevésbé volt ilyen magabiztosságot formált. Gondolatai örvényéből egy apró koppanás rázza fel, mire kérdően az ablak felé pillant. Kíváncsian indul irányába miközben az üvegen egy újabb kis kavics koppan. Elfordítva a nyílászárót dugja ki buksiát de meglepve konstanálja, hogy a sötétben egy talpig fekete ruhás idegen fürkészi. Kiszúrva az illetőt enyhén megugrik ijedtében de hunyorgó íriszeivel továbbra is arcát próbálja feltérképezni. Hirtelen az árny hátatfordít mire a fiatalabb kétségbe esve kiállt utána.

 - Várj!- hangzik el de a sötétben megbúvó nem törődve vele, elindul az ellenkező irányba.

 - Figyelj, tudom hogy tiszteled a kapitányt és ezt észben is tartom de az ügy jelenlegi állása túl bizonytalan hogy-

 - Nem te ezt nem értheted, mert a kapitány és én- vág indulatosan a másik szavába a tetovált, de ő maga is elhallgat a fentről kiszűrődő lábdobogásra.

 - Mi a fene történik oda fent?- indul idegesen Jungkook az emeletre de mire felér már csak a lány távolodó alakját látja kisietni a bejárati ajtón nyomában Ladyvel ki felkapva fejét érkezésére indult a fiatalabb után.

  Haneul át se váltva mamuszát eredt az idegen nyomába a hideg éjszakába. Tudta, hogy a férfi ezért később még alaposan meg fogja szídni de abban a pillanatban ez se érdekelte. Minden figyelme az előtte lépkedő idegenre összpontosult, kit utolérve azonnal vállára fogva állít meg.

 - Várj ne menj.- lihegi a váratlan látogató azonban kicsavarva a lány kezeit lép hátrébb. A felettük tornyosuló lámpa fénye csupán pislákolt így továbbra se tudta kivenni az illető arcát az utca félhomályában.

 - Ki vagy te?- kérdezi a fájó területre fogva míg lábával Ladyt próbálja maradásra bírni ki az idegent morogta.

- Hagyj fel a családod keresésével.- válaszolta, mire a lány mellkasában mintha megdobbana valami a szó hallattán.

 - Te tudod hol vannak?! Azonnal áruld el!- indul meg felé de az idegen csak hátatfordítva neki kilép a területre melyet már a halvány fény se jár át.

 - Nem hagyom, hogy eltűnj!- indul utána Haneul de a szomszédos kisutcából egy váratlan járókelő fordul ki, kinek mellkasába ütközve a fiatalabb hátra esik. Fejét fogva keresi tekintetével az idegent de annak hiányában végül a karambol másik áldozata felé fordul.

 - Hogy van az, hogy mi mindig így látjuk egymást viszont tündérke?- kérdezi nevetve a férfi ki leporolva öltöny nadrágját segítőkészen nyújtja kezét a lány felé, de Haneul ügyet se vetve rá önerőből feláll.

- Megbántottalak valamivel?

- Neked hála egy pszichopata aki az életemre tört szabadlábon kelhetett járhatott.- válaszolta érzelem mentesen a fiatalabb mire Jeongin gondterhelt sóhajt eresztve fogott a lány vállaira.

 - Ez a munkám nem állt szándékomban ártani neked.- válaszolta a fiatalabb felé hajolva, azonban Lady ki végig Haneul lábánál figyelte az eseményeket a férfi közeledésére morogva a bokájába kap. Az öltönyös káromkodva lép hátrébb, míg a szőrmók védekezően Haneul elé állva tovább morogja Jeongint.

 - Jó kislány.- lép hozzájuk Jungkook ki gúnyos tapsal értékeli a kutya helytállását míg a tetovált térdein támaszkodva fújja ki levegőjét.

 - Ugye tudod, hogy ezért fel is jelenthetnélek?- indul meg sántítva az ideges ügyvéd, de a kutya közelébe érve megtántorodik.

 - Tedd csak meg.- nevetett gúnyosan Jungkook majd a lány karjára fogva visszaindult a ház felé.
 
 - Várj.- torpan meg Haneul mire a férfi idegesen fordul vissza felé.- Ha most elmegyünk akkor soha nem fogom megtalálni.- mondja közben próbálva kirántani kezét Jungkook szorításából de az nem enged.

 - Miről beszélsz?

 -  Egy árny, ő nyomra vezethet. Kicsavarta a vállam de arra ment.- mutatott Haneul a sikátor felé mire az idősebb Taehyungra nézett aki bólintva az említett irányba sietett. Ezután a férfi villámokat szóró tekintete, a tetováltról a lányra terelődött vissza. Azt tervezte nyugodt körülmények között beszélget el a fiatalabbal de ezen a ponton már nem tudott és nem is akart megálljt parancsolni feltörő indulatainak.

 - Mégis, hogy a francba képzelted ezt? Tisztában vagy vele, hogy a személyazonosságod hiányában le is lőhettelek volna a szökésért? Miért nem lehet egyszer a kurva életben rám hallgat- szavai gondolkozás nékül hagyják el száját azonban elhallgat meglátva a fiatalabb könnyeit megcsillani arcán.

 - H-Hé, azért ennyire nem vagyok mérges. Vagy a vállad? Azt mondtad kicsavarta a támadód. Fáj?- hajol közelebb Jungkook de szemöldöke felszalad meglepettségében mikor a lány könnyei közt egy mosolyt vél felfedezni.- Szórakozol velem?

- Nem ez csak. Nagyon rég nem voltam utoljára ilyen boldog.- fordul Haneul a férfi felé arcán egy levakarhatatlan mosollyal míg az idősebb sóhajtva áll neki pulcsijának újjával letörölni a lány sós könnyeit.

 - Sose foglak megérteni. Most boldog vagy, vagy nem?

 - Azt mondta ne keressem tovább őket ami azt jelenti, hogy még életben vannak. Valahol rám várnak Jungkook, élnek.- szipogja Haneul mire az idősebb megingatja fejét. Fogalma se volt miből vonhatta le a lány ezt a következtetést ennyire magabiztosan, de nem akart a lendülete útjába állni. A fiatalabb szemeiben olyasmit látott felcsillani amit már jó ideje nem, reményt. Még ha nagy valószínűséggel csak önmaga áltatása is valahol Jungkook ha nem is akarta belátni belül örült neki, hogy láthatja az előtte álló lány mosolyát.

- Az a szemét meglógott.- lohol vissza a tetovált mire a másik kettő, felé kapja fejét de meglátva a fiatalabb könnyes arcát mérgesen néz barátjára.- Már megint mit csináltál?

- Ne nézz már rám nem tettem semmit.- forgat szemet Kook, de a tetovált figyelmen kívül hagyva válaszát karolja át a lány vállát, és húzza maga után.

 - Gyere Haneul ne is foglalkozz vele, majd én jobb kedvre derítelek.

 - Hát kislány úgy tűnik leráztak minket.- guggolt sóhajtva Jungkook Ladyhez, ki boldogan nyomott egy puszit gazdája arcára. Megvakarva a szőrmók fületövét egyenesedik fel azonban egy elhaladó járókeló vállának ütközik. Értetlenül fordul az idegen után mikor szemetszúr neki egy papír cetli a járdán.

 - Várjon, ezt elejtette.- kiált utána de addigra az idegen már lekanyarodott egy kisutcába. Tudva, hogy úgy sincs mit vesztenie nyitotta szét az összehajtott kis cetlit de az abban hagyott üzenet láttára összevonja szemöldökét.

" Vigyázz rá.,,

________

Mire az idősebb behozta lemaradását a fiatalabb és a tetovált már a ház nappaliában beszélgettek. Hangos nevetésük töltötte be a hely minden szegletét míg Kook meg nem jelent mellettük ők pedig kiszúrva jelenlétét el nem hallgattak.

 - Mit csináltok?- intézi feléjük a kérdést mire a tetovált maga mögé kapva kezeit emeli fel a fejét.

 - Csak beszélgetünk.- válaszolt Haneul hangjában visszafojtott nevetést rejtve mire Jungkook felvonja szemöldökét.

 - Gyanúsan viselkedtek. Mit rejtettél a hátad mögé?- fordul Taehez ki ez idő alatt hátrálva igyekezte elhagyni a helyszínt de barátja kérdésére megtorpan. Jungkook kiszúrva a próbálkozást megindul felé de mielőtt elkaphatná a másik a lány felé hajítja a rejtegetett tárgyat.

 - Most macskázni fogunk mint az oviban?-  vált irányt idegesen a férfi míg a fiatalabb nevetve igyekszik megkerülni a kanapét azonban figyelme elkerüli a mögötte pihenő Ladyt.

 - Vigyázz!- rántja magára csuklójára fogva Jungkook ki nem számolva a lány lendületével terül el a parkettán a fitalabbal mellkasán.

- Látod? Ez történik ha nem viselke- kezd bele zsörtölődésébe az idősebb míg az estés következtében beütött részét vakarja fejének mely enyhén pulzált a fájdalomtól. Mondandójának befejezésében a fiatalabb akadályozta meg, kinek észrevéve közelségét elhallgatott. A lány íriszei övét próbálták olvasni míg kósza tincsei a férfi arcát csiklandozták. Sokkal közelebb volt arcuk mint a férfi korábban feltételezte.

 - Jól vagytok?- siet hozzájuk aggodalmaskodva a tetovált mire a fiatalabb észbe kapva leszáll Jungkookról.

 - Kicsit beütöttem magam de megmaradok.- ült fel sóhajtva Kook.- Te jól vagy?

 - Igen.- válaszolta halkan Haneul ki a választ követve azonnal a lábuknál meglepetten pislogó kutyához fordult.

 - Bocsi Lady nem láttalak.- vakarta meg a szőrmók fületövét míg mögötte az idősebb sóhajtva vette kézbe a mellettük földetért tárgyat.

 - Ezt mégis honnan szedted?- lengeti meg a tetovált előtt a régi albumot mire az kerülve tekintét ránt vállat.- Mindegy jobb ha elteszem, ezúttal olyan helyre ahonnan nem ásod elő.

- Ne.- nyúl keze után Haneul mire Kook felvont szemöldökkel fordul vissza felé. A lány realizálva tettét elvörösödve kapja el tekintetét a férfiról de már késő szavai elhagyták ajkait.

- Miért ne?

 - Még nem láttam az összeset.- motyogta zavartan a fiatalabb de addigra Jungkook már a könyvespolc azon szintjére tette vissza az albumot ahol tudta a másik nem éri el.- Most miért csináltad ezt?

 - Nincs jogod az életemben túrkálni, a felügyeletemre vagy bízva nem barátságot építeni jöttél.

 - Értem.- állt fel Haneul, majd csalódottan megkerülve az idősebbet a szobájába indult.

 - Most látod mit csináltál? Sose tanulsz.- ingatja fejét Taehyung a lány távozását követve.

 - Nem tudom mit vártok tőlem befogadtam, vigyázok rá, gondoskodom róla mégis mindig én vagyok a rossz fiú.- sóhajt idegesen Kook mire a tetovált felnevet.- Netán valami vicceset mondtam?

 - Bocsi, de hihetetlen mennyire nem látod a hasonlóságot.- törölte meg szemeit a másik mire Jungkook végképp értetlen ábrázatot öltött.

 - Miről beszélsz?

 - Bármilyen ritka helyzetben is van most nem változtat a tényen, hogy Haneul egy tinédzser. A végzős éve egy káosz és egy ember se maradt neki akire támaszkodhatna. Ez a helyzet nem emlékeztet téged valakire?- vonja fel szemöldökét Taehyung míg barátja sóhajtva feláll mellőle.

 - Most hova mész?

 - Utána megyek. Ezt akartad, nem?- hagyja faképnél a tetováltat ki halkan nevetve néz barátja után.

 - Persze, én akarom.

Eközben egy emelettel feljebb Jungkook megtorpan a vendégszoba ajtaja előtt. A nagy lendülete mellyel indult elhagyta őt abban a pillanatban, hogy a lányhoz ért. Taehyung sikeresen bűntudatot keltett benne azt azonban nem tudta mit is kéne tennie vagy mondania. Percek telhettek el így mikor az előtte álló ajtó kilincse elfordul, az őket elválasztó falap, pedig kitárul. Az idősebb tekintete meglepetten találkozik a lányéval ki megingatva fejét fog a nyomozó kezére.

- Most bejössz vagy sem?- dönti el kérdően fejét mire az idősebb nyelve egyet bólint és belép a helységbe.

Jobban körbe nézve sokat változott a kis vendégszoba mely oly sokáig üresen állt. Szekrényét ruhák töltötték meg, az iróasztalon papírok és jegyzetek sorakoztak az ágy pedig megvetetlenül terült el a végében. Sokkal otthonosabbá vált ahogy a lány jelenléte is természetesebbé ahogy teltek a hetek.

 - Ha Taehyung küldött, hogy bocsánatot kérj nem kell. Neked volt igazad, átléptem a határokat sajnálom.- szólalt meg Haneul felrázva a férfit gondolataiból.

 - Nem, Tae jól mondta nem kellett volna rád mordulnom. De meg kell értened, hogy ez egy nyomozás te pedig az ügy egy kulcs karaktere vagy így nem lehet köztünk több mint ezt körülölelő kapcsolat.

 - Értem...- szontyolodik el a fiatalabb mire Jungkook sóhajtva foglal helyet mellett az ágy szélén.

 - Hagyd, hogy befejezzem. Barátok nem lehetünk de társak igen.- mondta mire Haneul felkapja fejét.

 - De hát neked már van egy társad.- céloz a tetováltra mire a férfi elmosolyodva borzolja össze a lány haját.

 - Sose árt egy új szövetséges nem, igaz?

- De.- mosolyodik el a fiatalabb. A férfi társasága valamiért most meglepően nyugtatóan hatott rá ami szögegyenest ütközött az eddig tapasztaltakkal.

 - Bocs, ez elég gázul hangzott de ez nem az én asztalom.- vakarja kellemetlenül tarkóját Jeon de a lány megrázza fejét.

- Ami azt illeti most jó voltál, sokat fejlődtél.- nevetett Haneul mire a férfi arcára is egy halvány mosoly kúszik.- Látod mosolyogtál, pár hete ez még elképzelhetetlen lett volna.

A lány mondatára Jungkook szemetforgat, de belül nagyon is tisztában volt az elhangzottak igazság alapjával. Tény, hogy mióta a lány forgószélként az életébe érkezett elég sok minden megváltozott. Türelmesebb volt a fiatalabbal mint mással, elnézőbb és még a kapitánya hűségét is megkérdőjelezte magában az éppsége érdekében. Talán ez volt az első alkalom, hogy belegondolt mennyire meg szokta hogy Haneul mellette van.

- Jól érzed magad? Nagyon elgondolkodtál.-  tapasztja aggodalmasan tenyerét a fiatalabb Kook homlokára mire a férfi megérezve bőrén az érintést észbekap és a csuklójára fog.

- Nincs semmi bajom. Gondolkoztam.

- Min?

- Azon amit a legutóbb mondtál, az iskolával kapcsolatban.

- Visszamehetek?

- Dehogy is.- néz rá hangjában abszurditást tükrözve de a lány csalódott tekintetét látva megköszörüli torkát.

 - Khm, izé akarom mondani a helyzet jelen állásában nem lenne biztonságos vissza menned. Magántanulóként fogod befejezni az évet.

 - Magántanulóként?- ismétli meglepve a fiatalabb mire Jungkook bólint.- Mégis ki tanítana?

 - Én.- válaszolta a férfi mire Haneul szemöldöke a homlokáig szaladt.

 - Te?

 - Most miért vagy így meglepve szerinted nem vagyok képes rá?

 - Nos, ez elég más mint amivel foglalkozol.

 - Gondolom nem tudod, hogy a rendészeti egyetem évfolyamelső végzősével beszélsz. Szerintem egy középiskolás matekkal még elboldogulok.- állt fel sóhajtva.

 - Várj.

 - Igen?

 - Szeretnék kérni tőled egy szívességet.

 - Mi lenne az?

 - Taníts önvédelmre, ahogy délután tetted.

 - Miért kéred hirtelen ezt tőlem?- fordul vissza gyanakodva Jungkook a lány felé ki csak vállat ránt.

 - Nem szeretnélek feltartani titeket a munkában.- válaszolta, mire a férfi tekintete hazugság vizsgáló detektorként mérte végig tetőtől talpig a vele szemben álló fiatalabbat.

 - Nem tudom miben mesterkedsz de abban igazad van, hogy erre szükség lesz. Rendben, mostantól tanulás után minden délután edzeni fogunk.

 - Köszönöm.- kiált Haneul a távolodó Jungkook felé ki csak bólintva kilép az ajtón.

A férfi távozása után a fiatalabb fellélegezve terült el a matracon. Szíve szaporán vert, ajkai elszáradtak a kimondott szavak nyomán melyek beleégtek bűntudatába.

Még soha nem hazudott a férfinak.

Igaz tényleg nem akart a két nyomozó terhére lenni de koránt sem ez motiválta, a férfi felé intézett kérésében. Az este és a találkozás az idegennel ráébresztette, hogy jelen állapotában még ha meg is találja családját nem tehet semmit értük.

E-gondolatra érintését vállára vezette melyet a korábbi sötét alak csavart ki. Ha szemtől szemben áll majd azzal aki ezt tette vele és családjával ez kevés lesz.

Ha csak eszébe jutott a tény, hogy egy ember áll minden rossznak a hátterében ami vele és a családjával történt ökölbe szorult keze elméjét pedig sötétebbnél sötétebb gondolatok lepték el.

Bárki is okozta mindezt, meg fog fizetni érte. Nem számít még mennyi szenvedésen és fájdalmon vezet az út ha ő és élete megkeserítője szemtől szemben fog állni egymással, gondolkodás nélkül végezni fog vele.

___________

©KIMCHAE_YOUNG®