Idegesen csapta be háta mögött ajtaját a fiatalabb. Sós könnyei csípték arcát szapora szívverése pedig szinte fullasztotta tüdejét. Törni akart és pusztítani bármit ami haragját akár
csak egy kicsit is csillapítja. Ágyához lépve szinte feltépte táskája cipzárját majd ruháira fogva idegesen hajította egyiket a másik után a falnak. Fejét lassacskán ellepte a sötét köd míg az
egyetlen személy ki ezen segíthetett volna pusztán visszatérő rémálmai szereplőjeként tért vissza hozzá.

Eközben a folyosó másik végén a férfi morgása töltötte be a teret. A lány távozását követve azonnal neki állt összegyűjteni a földön heverő iratokat melyek szinte az egész padlót belepték.

Mérges volt a fiatalabbra de magára méginkább amiért teret engedett ennek. Annyi lehetősége lett volna elmondania neki nyugodt környezetben racionális érvek és tervek mellett még se tette.
Máskor nem szokott finomkodni vagy a másik fél érzéseit féltve várni a megfelelő alkalmat míg elmondhatja egyszerűen közli hideg fejjel.

Most miért cselekedett mégis másképp?

Bosszantotta a gondolat, hogy a lány talán egy olyan oldalát kezdi előhozni melyet ő maga réges rég eltemetett magában és a tudat hogy ha ez bekövetkezik nem biztos, hogy újra képes lesz a változásra mint anno.

Sóhajtva tette helyére az utolsó iratot is és indult a szomszéd szobába de benyitva Haneul ajtaján egy a fején landoló szövet darab lassította le a küszöbnél.

- Mi a...- emelte le arcáról a pólót.

- Menj ki nem akarlak látni.- kiabálta hisztérikusan Haneul de a férfi rezzenéstelen arccal közeledett felé.

- Állj meg, ne gyere közelebb.

- Tudod jól a szabályokat, ez az-

- Ha mégegyszer elkezded az én házam azt csinálok amit akarok szöveget én esküszöm, hogy...- vágott bele idegesen Jungkook szavába a fiatalabb készülvén egy újabb ruhadarab elhajítására azonban a másik elkapta lendülő csuklóját és a lány feje fölé szorítva azt, a falhoz
szögezte őt.

- Rendben akkor kezdjük az alapoknál. Én férfi vagyok te pedig nő, vannak alapvető különbségeink lásd az erőt.- mondta mély rekedtes hangon Jungkook szemével végig a
szorításából kitörni próbáló lány íriszeibe meredve.

- Sokkal erősebb vagyok nálad ezt jegyezd meg.

- Ha csak azért jöttél hogy ezt az orrom alá dörgöld akkor akár mehetsz is.- sziszegte Haneul
mire a férfi horkantva hátrébb lépett de továbbra se engedve el a fiatalabb csuklóját indult ki a szobából.

- Most hová rángatsz el?- kérdezi a lány a földszintre érve.

- Teret adok hogy kiadd magadból a haragod.- válaszolta Jungkook vissza se tekintve majd az alaksorba vezette.

- Mivel jobb a pincében mint a szobámban?- néz szét a sötétben értetlenül Haneul.

- Mindig olyan türelmetlen vagy.- sóhajtott Jungkook felkapcsolva a mellete pihenő kapcsolót.

A sötét tér szinte azonnal megtelt fénnyel feltárulkozva a lány előtt. A padlót tatamik fedték végében pedig egy boxzsák és egyéb edzéshez használatos eszközök pihentek.

- Azt akarod hogy használjam a boxzsákot?- fordul Haneul az idősebb felé de az csak a tatamira lépve int hogy kövesse.

- Jobbat is tudok neked a boxzsáknál.

- Márpedig?

- Magamat.- fordult felé mire a fiatalabb meghökkenve lassított.

- Most azt mondod megüthetlek? Biztos vagy benne?

- Azt gondolod megtudsz ütni? Jó dolog is a magabiztosság.- nevet halkan Jungkook.

- Ne nevess ilyen önelégülten.- morog Haneul.

- Akkor gyere és töröld le a mosolyt az arcomról ha tudod.- intett a férfi mire a lány idegesen megindult felé.

Minden erejét az öklébe koncentrálva lendítette meg karját de a férfi se perc alatt tért ki előle majd kirúgva a fiatalabb alól lábait földre küldte.
Haneul meglepve pislogott Jungkookra ki úgy tűnt meg se erőltette magát.

- Most miért nézel így rám? Egy szóval se mondtam, hogy hagyom magam.- nyújtotta kezét a fiatalabb felé hogy felsegítse az azonban lerántotta majd átfordulva maga alá gyűrte a másikat.

- Én se mondtam, hogy ilyen egyszerű.- mondta Jungkook szemeibe nézve kinek ajkára egy nem várt mosoly húzódott.

A termet csend lepte el a két test mely csupán centikre volt egymástól pedig nem mozdult. Az idő megfagyott körülöttük s Haneul mintha csak az alatta elterülő izmos test lélegzetvételét érezte volna elmélyülvén Jungkook éjsötét íriszeiben. Talán ez volt az első olyan pillanat mióta betette a lábát az idősebb házába hogy tudatosult
benne a nyomozó is csak egy férfi. Teste izmosabb volt és jóval erősebb övénél melyet még a ruhákon keresztül is tisztán érzett keze pedig szinte eltűnt a másik markában.

Tekintete sötét volt s mély melybe pillantva az ember úgy elveszett, hogy azt érezte talán soha nem is talál
vissza magához. Ez a gondolat különösen megdobogtatta a lány így is zakatoló szívét hisz mindig vonzotta a sötétség és misztérium melyet most a férfi szemeiben látott vissza csillani.

Már jó ideje mellette volt mégis... hogy nem vette eddig észre ezt a csillogást eddig?

Gondolatmenetéből a férfi keze rántotta vissza a valóságba ki kihasználva a lány figyelmetlenségét fordított helyzetükön. Arcuk miliméterekre lehetett egymástól, a fiatalabb érezte Jungkook forró lehelletét bőrén s kósza hajszálait melyek arcát csiklandozták.

Finoman a férfi hajára simítva tűrte vissza a kósza tincset az idősebb füle mögé azonban az elkapva a lány csuklóját vissza szorította azt feje mellé.

- Soha ne rohanj úgy az ellenfelednek mint ahogy nekem az előbb. Ha indulattal támadsz átláthatóvá és figyelmetlenné válsz. Mindig maradj nyugodt.- mondta Jungkook majd leszállva róla felsegítette a lányt.

- Emlékszel mit mondtam neked fent?

- Hogy erősebb vagy nálam.- vágta rá Haneul mire Jungkook bólintva folytatta.

- Két tényező dönthet az életedről egy harcban. Az első az erő. Ha az ellenfeled egy férfi valószínű, hogy ez az előny nála lesz azonban neked ki kell használnod azt amiben viszont te vagy a dominánsabb.

- Mi lenne az?- döntötte el kiváncsian fejét a fiatalabb.

- A második tényező, gyorsaság. A termetedből és az alkatodból adódóan ez a te oldaladra billentheti a mérleget ha jól használod. Az előbb mikor nekem rohantál lelassultál hogy minnél erősebbet üthess, próbáld újra de most ne az ütésre fókuszálj.- mondta hátrébb lépve Haneultól
aki bólintva indult meg felé azonban most nem ő dominált.

Megvárta míg Jungkook támad majd
kihasználva a férfi lendületét kirúgta alóla lábait.

- Ezt neked.- mosolyodott el büszkén a fiatalabb azonban ellenfele a lány izülete mögé rúgva térdre kényszerítette, majd elkapva karját átfordította hátán.

- Második szabály. Sose vedd le a szemed az ellenfeledről amíg az nem eszméletlen, ha túl korán elbízod magad az végzetes lehet. Ne feledd az nevet aki utoljára nevet.- lihegi az alatta fekvő szintén levegőjét kapkodó fiatalabbnak.

A helyzet deja vu-t idézett a fiatalabban hisz a férfi közelségére testén ismét mintha elektromosság futott volna át libabőrt hagyva bőrén.

Valami megváltozott abban a pillanatban benne.

Az hogy mi, és hogyan még ő maga se tudta de azt igen, hogy tudnia kell az órák óta elméjében cikázó kérdés válaszát mielőtt a másikat indul keresni.

Tudni akarta mit keresett a neve abban az aktában Kim Younghee mellett.

- Jungkook ma az irattárban te...- ki nem mondott szavai szinte égették torkát de valamiért amennyire tudni akarta a választ annyira félt is tőle, hogy ez talán mindent megváltoztat a férfiról alkotott képéről. Száraznak érzett ajkait újból szólásra nyitotta volna de egy mellelőlük szűrődő hangra mindketten felkapták fejük.

- Taehyung?

- Nem vetted fel a telefont ami nem jellemző rád ezért gondoltam benézek minden rendben van-e.- vakarta kellemetlenül tarkóját a tetovált.

- Hogy jöttél be egyáltalán?- ült fel a lányról sóhajtva Jungkook.

- A pótkulccsal. Ha már így alakult tudnánk beszélni egy kicsit négyszemközt?

- Egy pillanat.- fordult a lány felé.- Mit akartál mondani az előbb?

A férfi kérdésére a fiatalabb tekintete felváltva pásztázta a tetováltat majd Jungkookot, tudta hogy nem ez a megfelelő hely és idő hogy megkapja válaszát.

- Semmi, nem fontos én inkább felmegyek nem zavarlak titeket, beszélgessetek csak.- állt fel egy gyors mosolyt öltve arcára majd intve a váratlan vendégüknek az emeltre sietett.

- Sajnálom, úgy tűnik megzavartam valamit köztetek.- vakarta kellemetlenül tarkóját Taehyung
mire Jungkook horkantva állt fel és lépett a boxzsákhoz.

- Ugyan már, mégis mit zavarhattál volna meg?

- Biztos vagy ebben? Nekem úgy tűnt komoly fordulatot vettek a dolgaitok.

- Pusztán mutattam neki egy-két dolgot, amit érdemes tudnia. Inkább azt mondd miért jöttél?

- Hírem vannak az őrrel kapcsolatban aki Haneulra támadt.

_____________

©KIMCHAE_YOUNG®