A férfi teljes erejéből rohanva vetette magát a fiatalabbra azonban a fegyver már elsült a test pedig élettelenül csuklott össze.

- Jól vagy?- lihegi a férfi mire a lány csak egy aprót bólint.- Idióta, mit nem értesz abból hogy bukj le?

- Azt hiszem időben érkeztem.- csendül fel a mély orgánum zsebrevágva fegyverét.

- Taehyung?- kapja fel ijedten fejét Haneul a hang irányába de Jungkook eltakarja szemeit.- Mit művelsz?

- Ne nézz oda.- suttogja mire a lány visszafordul felé.- Honnan tudtad, hogy itt vagyunk?- néz a tetováltra.

- Megérzés. A jobb kérdés inkább az mit kezdjünk ezzel itt?- kérdezi lábával a hátára billentve az őr testét.- Feltűnt, hogy nincs a kijelölt helyén de nem gondoltam volna, hogy fegyvert ránt Haneulra.

-  Én értesítem a kapitányságot te vidd el őt innen.- biccentett Jungkook a lány felé mire Taehyung bólintva vette ölbe és indult vele a kocsihoz. A fiatalabb törékeny teste még mindig remegett kezei között de hogyne remegett volna. Ha pár perccel később érkezik a test melyet tart már élettelen lenne.

- Minden rendben lesz.- simít finoman hajára a hátsó ülésre fektetve őt, mielőtt azonban hátrébb léphetne a lány keze után nyúl.

- Várj.

- Mi a baj? Netán megsérültél valahol?- guggol mellé méregetve a fiatalabbat de ő megrázva fejét borul a tetovált nyakába.

- Köszönöm. Ha te nem vagy én talán már...

- Nem kell megköszönnöd örülök, hogy jó helyen voltam jó időben de most vissza kell mennem Jungkookhoz. Várj itt a kocsiban, bezárom.-  mondta finoman lehámozva magáról a lány remegő kezeit finom csókot lehelve rájuk majd mélyen félelemtől csillogó íriszeibe nézett.- Nem megyek messzire ne félj. Nem hagyjuk, hogy bárki bántson téged.

- Hagyjuk?

- Igen hidd el, hogy ő sem akarja hogy bajod essen bármilyen jól is titkolja.

- Igaz, kellek neki a nyomozáshoz.- suttogja maga elé megtörten. Valamiért rosszul esett kimondania ezeket a szavakat, még úgy is hogy tudta igazak. Hiszen más különben mi keresnivalója  lenne a férfi mellett. Jungkooknak ő is csak egy azok közül az akták közül amiket olvasgatott és egy nap ha ennek az egésznek vége ő is csupán egy jelentés lesz egy papíron mely ide kerül.

- Figyelj, lehet hogy én voltam az aki a végén meghúzta a ravaszt de ő többet kockáztatott érted mikor teljes testtel rádvetette magát. Ha visszajött inkább neki kéne megköszönnöd.- mondta majd becsukva és rázárva a jármű ajtaját vissza indult a barátjához.

A lány magára maradt a férfi szavaival melyek továbbra is a levegőben maradtak. A nagy felfordulásban nem is realizálta mi történik. Szemei előtt ismét az idősebbet látja ki teljes erejéből felé rohan gondolkozás nélkül. Jobban belegondolva nem látott az arcán tétovázást vagy félelmet. Vajon hogy csinálja?

Nem is a jobb kérdés, hogy miért?

Tényleg megér neki ennyit ez az ügy? Mindennap kockáztatja a testiépségét ezzel jár a munkája mégis... Értem miért tenné?

- Miért cselekedsz ilyen meggondolatlanul idióta... A végén még elhiteted velem, hogy talán jelentek számodra valamit...- temeti arcát kezei közé.

_______

- Most, hogy értesítetted őket perceken belül itt lesznek a helyszínelők, hogy megnézzék a testet.  Te jól vagy?

- Semmi bajom, vele mi van?

- Kicsit még a sokk hatása alatt van de ez teljesen normális tekintve, hogy ismét halálközeli élményben volt része. Megnyugtattam és rázártam a kocsit.

- Rendben, nézzük át a testet amíg ideérnek.- guggolt az őr mellé Jungkook.

- Kérdezhetek valamit?

- Köze van a testhez?

- Nincs.

- Akkor ráér később is.- húzott kesztyűt Jungkook.

- Érvényes a jelvénye?- kérdezi Taehyung mire a másik bólint.

- Akárcsak azé a nőé volt. Ez nem lehet véletlen ahogy az imént történtek sem.

- Mire célzol ezzel?

- A legutóbbi támadásnál azt gondoltuk a lány pusztán rosszkor volt rossz helyen de mi van ha az egész ügy csak egy elterelés volt?

- Nem is a kettős gyilkosság volt a lényeg...

- Végig a lány volt a célpont. Az első két próbálkozás nem sikerült így új stratégiához folyamodtak...

- Szétszórták az embereik a környezetében...- mondta maga elé a férfi mire Jungkook bólintva folytatta.

- Ki tudja, hogy hányan lehetnek csak az örsön. Innentől óvatosabbnak kell lennünk, ha bármit megtudunk egymásnak szólunk először.

- Mi lesz a kapitánnyal?- kérdezi halkan a tetovált.

- Amíg nem tisztázódik, hogy köze van-e ehhez az egészhez nem bízhatunk benne. Tudom, hogy tiszteled őt de ez az ügy most más mint az eddigiek...

- Tudom és igazad van.

_______

A rendőrségi sziréna hangja tölti be az addig üres teret felriasztva a kocsiban várakozó fiatalabbat gondolatmenetéből.

Nem tudta elengedni a tetovált férfi szavait. Talán tévesen ítélte meg az idősebbet és Taehyungnak van igaza? Fogalma se volt, hiába vetette fel érveit újra és újra magában sehova se vezették, emellett fogalma se volt mit érezzen azzal kapcsolatban amit az aktában látott... Jungkook neve szerepelt benne de miért?

Kizárt, hogy mint rendőr volt köze ehhez de akkor mégis, hogy kerül a képbe? És az a nő... Sehogy se tudta kiverni fejéből a tekintetét bárhogy próbálta.

- Kim Younghee...- suttogta maga elé azonban felriad mikor egy erős kar fog vállára.

- Rosszul vagy?

- Jungkook? Mióta vagy itt?

- Nem válaszoltál a kérdésemre.- forgatja meg szemeit mire a lány ajkaira halvány mosoly kúszik.- Mi olyan vicces?

- Nem fontos. Minden rendben.

- Akkor mehetünk vissza.

- Várj, Taehyunggal mi lesz?- kérdezi Haneul.

- Ő itt marad a helyszínelőkkel valakinek felügyelnie kell a gyilkosságiaktól.

- Értem.- sóhajt az ablak felé fordulva a fiatalabb.

- Nem kell aggódnod miatta tud vigyázni magára.

- Én nem aggódom.- kapta pírral fedett arcát a férfi felé.

- Ezt mondd a bamba képednek. - nevet mire Haneul puffogva fordul vissza az üveghez.

- Hülyeség volt azt gondolni, hogy Taehyungnak van igaza. Megtanulhattam volna már.

- Miről beszélsz?

- Nem fontos.- rántott vállat.

- Ne idegesíts fel, ki vele.

- Bocsi  de a bamba képem nem tudja.

- Rendben akkor játszuk ezt, komolyan mint az oviban.- sóhajt a férfi lezárva a beszélgetést.

Az út hátralévő része csendben telt. A lány utálta beismerni a tetovált szavait de tudta, hogy köszönettel tartozik a volán mögött ülő idősebbnek bármennyire is idegesíti. Fogalma se volt hogy önthetné szavakba háláját anélkül, hogy veszekedésbe torkollna ismerve magukat.

Talán egy gesztus megtenné? Vagy mondja a szemébe?

- Nem szállsz ki?- kopog Jungkook az üvegen mire megugrik.

- Megjöttünk?

- Igen egy ideje, na szállj ki. - nyitja ki neki az ajtót majd kisegítve a fiatalabbat bezárja.

Belépve a házba a négylábú azonnal hozzájuk sietett amit a férfi egy puszival annak fejebúbjára díjazott. Haneul szemetforgatva követte a férfi átszellemülését, Lady volt az egyetlen lány akivel képes volt rendesen bánni és ez bosszantotta. Ha tud ilyen is lenni felé miért nem teszi meg ezt a gesztust?

- Vedd le a cipőd mielőtt bejössz.- szólt hátra a férfi.

- Tudom.

- Megetetem Ladyt mindjárt jövök.- indul el Jungkook de a fiatalabb elkapja csuklóját.- Van valami más is?

- Izé... Mit szeretnél enni?- kérdezi halkan Haneul mire az idősebb szemöldöke felszalad.

- Te akarsz főzni?- kérdésére a lány egy aprót bólint.- Miért?

- Csak úgy, inkább válaszolj a kérdésre.- hazudja mire a férfi elgondolkozik.

- Kimbap.

- Rendben.- engedi el karját Haneul majd végig követve ahogy az idősebb sarkon fordul, a konyha felé vette az irányt.

Édesanyja sok mindenre megtanította de ez az étel sose volt az erőssége. Míg az asszonyé mindig szimmetrikus és tökéletes volt addig az övé szétcsúszott és egyáltalán nem állt össze.

- Rendben menni fog ez.- hajtja fel inge ujját majd neki áll a korábbi hűtőben talált rizs formázásához.

- Nem értem... Miért nem tapad össze?

- Mert rosszul csinálod.- hallja háta mögül mielőtt azonban bármit is reagálhatna két kéz nyúl övére és mozgatja azt. Egy percre levegőt is elfelejt venni megérezve hátán a férfi mellkasát de az idősebb egyáltalán nem tűnt zavartnak.

- Így fordítsd a kezeid, így jobban össze tudod dolgozni.

- Így?- kérdezi halkan a fiatalabb. Szíve olyan hevesen kalapált mintha át akarná szakítani a mellkasát. Egyáltalán nem szokta meg a férfi közelségét hiába telt el megannyi hét azóta, hogy a házba érkezett.

- Moss kezet átveszem inkább.

- Nem! Nekem is menni fog menj fel.- tolja el magától a férfit elvörösödve.

- Nem tudom miért ragaszkodsz ehhez ennyire de legyen ahogy akarod. A szobámban leszek, ha lehet a konyha maradjon egyben.- int majd mielőtt a lány bármit is reagálhatna Jungkook megjegyzésére már el is tűnik látóteréből.

________

Egy óra elteltével Haneul büszkén szemezik az elkészült étellel. Nem lett olyan mint édesanyjáé de szebben sikerültek mint szoktak. A jobbakat kiválogatta a férfi tányérjára majd felindult vele az emeletre.

Az idősebb ajtaja előtt vett egy mély levegőt, majd kopogva belépett a férfi igenlő válasza után.

- Mondjad.- szólal meg Jungkook fel se nézve papírjai közül míg a lány elé nem teszi a tányért.- Ez mi?

- Vacsora.

- És miért hozod ide? Szóltál volna lemegyek az étkezőbe.

- Nem jöttél volna, mivel el se jutna hozzád a hangom. Túlságosan elmélyülsz a dolgaidban ahhoz, hogy ez működjön.

- Értem. Látom nem sikerült úgy csinálni ahogy mutattam és ez lazac? Nem jó irányba tekerted.- méregeti mire a lány idegesen lép vissza az asztalhoz.

- Akkor nem kell megenned.- venné el a tányért de Jungkook elkapja csuklóját.

- Mit csinálsz?

- Kidobom úgy se felel meg neked.- mondja duzzogva a fiatalabb de a férfi kiveszi kezéből a tányért.

- Azt mondtad nekem csináltad szóval az enyém.- mondja majd mielőtt bármit is mondhatna erre Haneul, gyorsan szájába tömi a legközelebbi falatot.

- Ne csináld ezt, félre fogod nyelni.- szól rá a fiatalabb de ő csak tovább habzsolja az előtte pihenő ételt.

- Komolyan olyan vagy mint egy gyerek, ha így sietsz fájni fog tőle a gyomrod.

- Nem sajnáltad a sót.- köhög Jungkook.

- Mondtam, hogy nem kell megenned.- kapja el idegesen elvörösödő arcát a fiatalabb.

- Miért aggodalmaskodsz ennyit nem jellemző rád.- kérdezi karba font kezekkel Jungkook.

- Honnan tudod mi jellemző rám nem is ismersz. Amúgy sem tilthatod meg nekem hogy aggódjak-e vagy sem.

- Amíg itt laksz az enyém vagy és azzal ami az enyém azt tehetek amit akarok.- mondja mire Haneul meghökkenve lép közelebb az önelégült férfihez.

- Hogy a tiéd? Én senkié nem vagyok főleg nem egy ilyen emberé.

- Milyené?- kérdezi Jungkook szándékosan ingerelve a lányt.

- Ilyen önző és beképzelt nagyra nőtt gyereké, mint te!- vágta hozzá Haneul, mire Jungkook kilökve székét indult meg felé.- Állj, ne gyere ide!

- Azt csinálok amit akarok. - mondja az egyre hátráló fiatalabbnak ki neki ütközve a mögötte tornyosuló papír toronynak torpan meg.

- Sajnálom.- guggol le azonnal a papírral fedett padlóhoz, hogy össze szedje a szétszóródott iratokat de a férfi erős hangjára megrezzen.

- Ne nyúlj hozzá!- üvölti Jungkook realizálva melyik részt is lökte le a másik.

- Én vertem le össze kell szednem őket.- nyúlt a legközelebbihez azonban meglátva rajta a címsort lefagyott.

-  "A laborvizsgálat alapján a talált vérminta nem egyezik az áldozatokéval...,,- olvassa fel hangosan mire a férfi kitépi kezéből a papírt.

- Mondtam, hogy ne nyúlj hozzá.

- Mi ez Jungkook... A talált vér nem a két férfié aki megtámadott? De akkor a nővérem....

- Hadd tisztázzam az eredményeket.

- Te egész eddig tudtad, hogy Yoora vére volt a helyszínen? Mióta rejtegetted ezt előlem?- üvölti a férfi mellkasára ütve remegő öklével de az elkapta a lány újból ütéshez emelt csuklóját.- Engedj el.

- Előbb hallgass meg ezt nem kellett volna látnod. Nem így terveztem.

- Akkor, hogy tervezted? Nem volt jogod hozzá, hogy eltitkold előlem ezt az információt!

- Nyugodj meg és hallgass végig.

- Hogy nyugodhatnék meg mikor az imént szúrtál hátba? A nővérem talán halott és te végig tudtad! Élvezed hogy bolondot csinálhatsz belőlem?- üvölti a meghökkent férfi arcába feladva hogy akár egy perccel is tovább visszatartsa kikívánkozó könnyeit.

- Tudod mit inkább ne is válaszolj, élvezd a hála vacsorádat.

- Hála vacsora?- ismétli értetlenül Jungkook.

- Igen, amiért megmentettél.  Egy idióta voltam, hogy hallgattam Taehyungra nem tudom, hogy hihettem egy percig is hogy talán igaza van. További jó étvágyat a moslékhoz amit eléd mertem tenni. Ha nem kell csak dobd ki nem érdekel mit csinálsz vele.

- Veled mi lesz? - kiált utána idegesen Jungkook.

- Elment tőled az étvágyam.

__________

©KIMCHAE_YOUNG®