Hűvös szellő tölti be a fekete autó légterét a lehúzott ablakon át a fiatalabb orrába kúszva, mely
kellemes borzongást vált ki a lányból. A járműben csend honolt még csak a rádió se szólt bármennyire is kivánta Haneul semmi nem törte meg a köztük honoló egyre inkább a lányra
nehezedő csendet. A férfi nem árulta el pontosan merre tartanak és azt se miért ami részben kiváncsivá részben gyanakvóvá tette az anyósülés lassan állandó lakóját.

Próbálta félre tenni spekulációit de a végén mindig azon kapta magát, hogy a férfi arcát fürkészi tudat alatt választ várva tőle.

- Mondd.- szólal meg egyszercsak Jungkook mire a lány kérdően pillant rá.

- Egész úton szúrós szemekkel bámulsz. Ha akarsz valamit bökd ki, vagy netán bocsánatot akarsz kérni?

- Bocsánatot? Mégis miért kéne?

- A reggeli birtokháborítási kísérleted miatt.

- Kettőnk közül neked kéne bocsánatot kérni.- fonja karba kezeit Haneul mire a férfi felhorkant.

- Szóval te szeged meg a szabályokat de én kérjek tőled elnézést? Ez nevetséges.

- Úgy tudom "bűnözőkre nem buksz,, szóval tegyél szívességet és ne gyere a közelembe. Reggel érzéketlen voltál, lehet neked nem tűnt fel de én is nő vagyok.- fordul zavartan az ablak
felé Haneul mire a kormány mögött helyetfoglaló férfiből nevetés tör fel.

- Egy te nem nő vagy hanem egy kislány. Kettő, azt állítod, hogy rád mozdultam?- mondja nevetésétől alig tudva befejezni a mondatot.

- A gyerekeknek tényleg dús a fantáziája, még hogy én téged. Előbb venném el Ladyt.

- Nem vagyok gyerek!- dörren fel Haneul de az idősebb arcáról nem sikerül leradíroznia mosolyát.

Mindig is zavarta az, hogy a férfi állandó jelleggel hivatkozik rá gyerekként. Igen idősebb volt
nála de nem volt köztük annyi különbség, hogy ezzel a lealacsonyító jelzővel illesse minden alkalommal amikor bele akar rúgni. Lassan hozzá szokott, Jungkook folytonos ércelődéséhez de azokon a napokon mindig ott volt a tetovált, hogy a lány védelmére kelljen vagy éppen
mosolyt csaljon arcára.

- Hol van Taehyung ő nem jön velünk?

- Nem, őt most valami más köti le.

- Mi?

- Mi vagy te valami riporter? Egyébként is miért érdekel ennyire hol van?- kérdezi de a fiatalabb
feltűnően kerüli tekintetét hiszen csak nem mondhatta, hogy a tetovált sokkal kevésbé kiálhatatlan mint a makacs idősebb.

- Csak érdekel és kész. Túlságosan gyanakvó vagy ami a munkában lehet jól jön de a hétköznapokban igazán kikapcsolhatnád a hatodik érzéked.

- Te kedveled őt!- nevet fel.- Ez vicces de el kell szomorítsalak, hogy az az idióta az idősebb és érett nőkre bukik.- mondta megnyomva az érett szót.

Erre a mondatra a fiatalabb fülig vörösödött majd idegesen boxolt a mellette a kormány mögött helyetfoglaló férfi karjába. A teste túlságosan intim téma ahhoz, hogy ő ilyen félvárról célozgasson rá méginkább megalázva őt.

- Hé, mit művelsz ez veszélyes.- szól idegesen a lányra de meglátva könnyes szemeit és pírral fedett arcát ahogy mellkasát takarja elhallgat. Tekintetét azonnal elkapja róla ami a fiatalabbnak is feltűnik.

- Most mi van?- törli meg arcát Haneul de az idősebb csak tenyerét tartja felé.

- Ne nézz ide, zavarsz a vezetésben.

- Mi? De én csak-

- A beszéd is zavar.- vágott a lány szavába ki végül puffogva fordított neki hátat feladva a próbálkozást, hogy valaha is kiigazodjon rajta.

_______

A heves szóváltást követve egyikük se szándékozta megtörni az ismét a járműre telepedett csendet egészen addig amíg a férfi le nem állította a motort.

- Megjöttünk?- fordul felé Haneul de Jungkook addigra szó nélkül kiszáll. Szemetforgatva követi őt a fiatalabb szétnézve azonban értetlenül állt a tájjal szembe realizálva hol is vannak.

Látóterét egy virágos mező töltötte ki mely egész szélesen feküdt méginkább tudatosítva a lányban, hogy a férfi a semmi közepére vezette. Egy lélek se járt arra az út üres volt, egyedül az
idősebb kocsija parkolt rajta az odavezető úton pedig hosszú percekig üzleteket lakóházakat se lehetett látni.

Ráébredve, hogy ismét elmerült gondolataiban sietett az addigra már bőven előrébb járó Jungkook után azonban a fiatalabb meglepetésére a férfi hirtelen megállt ő pedig hátába
ütközött.

- Miért álltál meg ilyen hirtelen?- kérdezte orrát fogva a lány de az idősebb csak szó nélkül tovább indult.

Biztosra akart menni, hogy nem marad le tőle?

Igyekezve kiverni a lehetetlennek tűnő gondolatot fejéből sietett a férfi mellé.

- Miért hoztál ide? Nem úgy tűnik, hogy bármi is lenne itt.

- Nézz szét egy kicsit jobban.- biccentett az út másik irányába. Haneul követve tekintetével a
férfi célzását észre is vett egy apróbb régi épületet.

- Mi ez a hely?- döntötte el fejét kiváncsian a régi blokk bejáratánál.

- Az örs levéltára.- indult be a férfi nyomában a lánnyal.

- Ez a régi hely ilyen messze?

- Igen, a végtelenségig ott se lehet tárolni minden aktát és iratot így azokat amikkel már nincs dolgunk ideszállítják és itt őrzik.- magyarázta biccentve a bejáratnál álló őrnek aki szó nélkül beengedett minket.

- Értem, de valószínűtlen hogy az én ügyemhez találnánk itt valamit nem?

- Meg akarok bizonyosodni valamiről. Ne kószálj el és ne nyúlj semmihez.

Haneul igyekezve eleget tenni a férfi kérésének követte őt a hosszú már már kísérteties folyosókon. Míg az idősebb újabb és újabb aktába mélyedt a fiatalabb unottan fürkészte az üres falakat. Lassan elgémberedő tagjait jobbnak látta kinyújtóztatni így lassan felállt majd a férfi felé
fordult.

- Elmegyek mosdóba.

- Nem kell bejelentened.- morogta fel se nézve a papírok közül mire Haneul szemetforgatva kifordult a helységből.

Újra a kihűlt folyosókon találva magát indult a mosdó keresésére azonban hiába nyitott be sorra az egymást követő ajtókon nem jött szembe vele a megszokott fehér csempe. A folyosó utolsó ajtaja előtt megtorpant, ez volt az egyetlen ami résnyire nyitva volt hagyva.

Óvatosan a kilincsre nyúlt majd belépett a sötét helységbe ott azonban csak újabb fém irattartó szekrények fogadták. Sóhajtva készült távozni azonban egy félig nyitva hagyott fiók felkeltette érdeklődését melyet a szeme sarkából szúrt ki. Hozzálépve tolta vissza majd vetett pillantást a rajta szereplő címkén.

- " Kim Younghee ,,- olvasta hangosan a maga se tudva miért idegen mégis ismerős nevet.

Kiejtve ajkain a három szótagot bőrén libabőr száguldott végig torkát fojtogató némaság ragadta el.

Remegő kezekkel húzta ki újra a fiókot és emelte ki belőle a vastag mappát, melyből kinyitva azt egy apró kép esett ki. Mellé guggolva vette fel a koszos elhasznált csempéről és fordította maga felé. A kopott papíron egy nő szerepelt, és talán a leg
gyönyörűbb akit a lány valaha
látott. Hosszú sötét tincsei lágy hullámokban hullottak porcelán bőrére, melyet sötét csokibarna
íriszei tökéltesen kihangsúlyoztak. Tekintetében volt valami ösztönös gyengédség és melegség ami szinte azonnal átjárta a lány testét.

Elmélkedéséből egy a papíron koppanó könnycsepp térítette magához mire zavarodottan nyúl arcához.

- Miért sírok?- suttogja maga elé megtörölve arcát majd vissza csúsztatja a fotót.

- Mit művelek egyáltalán... Jungkook megmondta, hogy ne nyúljak semmihez. Ezzel csak ismét
magamra haragítom.- mondja maga elé becsukva a mappát melyen egy apró cetlit vesz észre.- Ez...

- Khm.- hallja háta mögül mire ijedten kapja fejét a hang irányába. A korábbi egyenruhás férfi állt az ajtóban meredt tekintetettel őt vizslatva.

- Sajnálom, én csak a mosdót kerestem és itt kötöttem ki.

- És ez a hely neked annak tűnik?- kérdezi a hideg hang mire a fiatalabb elnézést kérve siet ki mellette az ajtón.

Mindeközben a folyosó másik végén a férfi sóhajtva teszi helyére az utolsó átolvasott iratot is. Mindent átnézett amit átszeretett volna.

- Kész vagyok mehetünk.- fordul az ajtó irányában de meghökkenve néz órájára mikor a lánynak hűlt helyét találja.

- Nem azt mondta, hogy csak a mosdóba megy?-morogja maga elé a
fiatalabb keresésére indulva.

Amint kifordul a folyosóra ki is szúrja a felé tartó női alakot mire karba fonja kezeit választ várva tőle.

- Tudom, azt mondtad ne kószáljak el de sehol nem találtam meg a mosdót és- kezd bele Haneul de meglátva Jungkook hirtelen elkomorodott tekintetét megtorpan.

- Mi a baj?- kérdezi.

- Bukj le!- üvölti a másik.

Értetlenül néz végig magán a fiatalabb észrevéve a vörös pöttyöt testén.
A férfi teljes erejéből futni kezd felé de az ő teste nem mozdul. Az idő és az őt körülvevő világ megtört melynek peremén egyedül feküdt.

Már az idősebb hangját se hallja, elméjét elönti a csend melyet az épületben elsütött fegyver hangja hagy maga után.

_________

©𝐊𝐈𝐌𝐂𝐇𝐀𝐄_𝐘𝐎𝐔𝐍𝐆®