Érintés érintést követve a bársonyos bőrön forr össze két felhevült test a busani éjszakában. A vöröses félhomályban úszó szobát mély, szakadozó sóhajok töltik ki, felhevült bőrük nyomán csak a forró csókok térképezik fel a vágy útját mely végig söpör ziláló testükön belülről
marcangolva őket. A kecses törékeny kéz most a férfi hajába tép majd elérve a mámor tetőfokát, bőrébe vájva karmait hagy nyomot hátán. A férfi érces morgását követve a sóhajok elhalnak, pusztán a halk zihálás az ami kitölti a teret, míg a két elernyedt test elterül egymás mellett a használt matracon.

Szívük észtvesztően dobog, pulzusuk a plafont veri. Mellkasuk fel le jár a korábbi intenzitást követve, de lassacskán mindkettőjük légzése szabályozódni látszik. A férfi tekintete az üres plafont vizslatta, a testiség okozta köd lassan elszállni látszott elméjéről melyet ezután a fehér
bársony párnán elterülő sötét hajkorona tulajdonosa uralt.

- Ma a szokásosnál is állatiasabb voltál. Valami aggaszt?- kérdezi a női alak mire a férfi egy kaján mosollyal dönti maga alá az idősebb kecses testét.

- Miért hangzik ez úgy mint egy panasz?- hajol közelebb partenere íriszeit fürkészve.- Nekem úgy tűnt nagyon is tetszik. Vagy netán aggódsz értem?

- Sokat akar a szarka.- tolta el magatól a tetovált férfit, majd kikelve mellőle kezdte egymás után magához venni földön heverő ruháit.

- Szokásodhoz híven gyorsan lelépsz.

- Van némi elintézni valóm, és egyébként sincs okom maradni. Nem vagyunk egy pár ez pusztán szex és semmi több, te is nagyon jól tudod.

- Muszáj ilyenkor is bemenned az irodába?

- A munka az munka.- felelte monoton hangon a nő miközben fekete harisnyáját lassan magára
húzta.- Felhalmoztam egy kis papírmunkát az utóbbi időben.

- Ezzel jár ha viszonyba csábítja egy emberét nem igaz kapitány?

- És ismét magázódsz, mindig szórakoztató ez a kettősség.

- Örülök, hogy élvezi.- nedvesíti ajkait a férfi mire Seulgi felhorkant majd magára kapva fehér ingét kezdi azt gombolni.

- Feltehetek egy személyes kérdést?- töri meg a csendet a tetovált, mire a nő bólint.

- Tegyen.

- Néha úgy tűnik nincs semmi ezen a világon amitől akár egy kicsit is tartana. Nevezhetjük ösztönnek vagy tartásnak de mondja hogyan csinálja?

- Ezzel mire céloz?

- Ma velem jött a helyszínelésre miközben pontosan tudta, hogy Jungkook is ott lesz. Miért? Nem tart tőle, hogy csorbát ejt a nevén ha ez a viszony napvilágot lát?

- Ha Jeon miatt aggódik nem kell, nem gyanít semmit ahogy senki más sem. Egyébként sem kérhet számon a magánéletemhez ennek semmi köze.

- Én is tudom.- felelte sóhajtva Taehyung.

Barátja szavai azóta fejében jártak, hogy néhány órája nála járt. Máskor nem vonná kétségbe Jungkook ösztöneit de meggyőzödése volt, hogy ezúttal téved. Ha a kapitánynak ehhez bármi köze lenne ő már tudna róla. Túl sok időt töltöttek együtt ahhoz, hogy egy ilyen dolog mellett
elhaladjon, és a vörös homályban úszó szoba is többszörös alibi helyszíne volt. Tudta, hogy
megvannak a bizonyítékok melyek cáfolhatnák barátját de nem teríthette ki lapjait ahogy már a helyzetből is lehetetlen volt kihátrálni. Tökéletesen tudta mekkora ára van tetteinek de már késő volt hozzá, hogy elsétáljon. A láncokat melyek karját tartották nem fogta se az idő se a bűntudat
mely ahányszor barátja szemébe nézett emésztette el őt újra és újra.
Mindketten tudták, hogy a kezükhöz tapadt mélyfekete kormot már nem moshatják le bőrükről, túlságosan elmélyültek a bűnben melyet együtt követtek el.

Amit tesz helytelen, ezt tudta nagyon jól. Azt viszont, hogy hogy nézhetne mindezek tudatában is barátja szemébe már nem.

- Árult már el valaha az akiben a leginkább megbíztál?- suttogja maga elé erőtlenül felkeltve a másik figyelmét.

- Tudja Kim, maga nem éppen egy átlagos ember de talán pont ezért figyeltem fel rá, különleges a jelleme. Nem szeret mások akaratától függeni és ennek hangot is ad azonban a
saját birtoklási vágya olyan mohóvá teszi, hogy elhalad a legfontosabb tény mellett. A bűn bekebelezi a becsületet.

- A kapitány nem az a fajta aki kitér a kérdések elől, most mégis tereli a témát. Miért gondolja hogy kifürkészhetetlen?- nevet halkan már már reménytelenül a tetovált mire Seulgi egy mosolyt öltve ajkaira csúszik vissza a férfi ölébe.

- Vicces, hogy azt gondolja valaha is meg fog fejteni Kim. De ha ennyire a válaszom várja itt van.- hajol közelebb a fiatalabbhoz aki szemrebbenés nélkül vezeti kezeit a nő csípőjére.

- A válaszom nem.- mosolyodott el halványan ujjait a férfin elterülő mintákra vezetve, érintése
nyomán libabőrt hagyva a tetovált testén.- Engem sose árultak el és tudod miért?

- Mert senkiben nem bízik meg...- suttogta maga elé üresen a tetovált.

- Okos, fiú.- dúdolja ajkaira sejtelmesen majd felállva öléből az ajtó felé indult mielőtt azonban
elhagyta volna a szobát még utoljára a fiatalabb felé fordult.

- A mohósága a végén magát is be fogja kebelezni. Nem tarthatja meg a viszonyt és Jungkook bizalmát, az egyiket mindenképp el fogja veszteni a végén. A bűn árát mindig meg kell fizetni Taehyung.

- Én is nagyon jól tudom. De mit tehetnék ha mindkettőt akarom...- túr idegesen hajába a férfi tudva, hogy a kecses női alak ekkor már elhagyta a teret.

_______

- Gyere picim, igen ez az csak óvatosan. Ez az mindjárt itt vagy csak egy kicsit az én kedvemért.- hallatszik a bársonyos női hang újra és újra.

Tisztán csengett és azt az érzést
keltette a lány bízhat benne, mintha mindig is ismerte volna a tulajdonosát. Léptei bizonytalanok voltak és erőtlenek akár egy apró kisgyereké mely szárnyát bontogatva
térképezi fel útját. Egy képzeletbeli fehér vonalat követett melyen haladni próbált egyenesen a hang felé de lépései túl bizonytalanok voltak. Fáradt végtagjai erőtlenül csuklottak össze azonban egy finom érintés megtartotta őt.

- Semmi baj majd legközelebb kis pillangóm.- hallatszik a bársonyos nevetés. Haneul az idegen mégis oly bizalmas hang tulajdonosát keresi de nevetése egyre távolabb hangzik. Kezeivel újból és újból a korábbi finom érintést keresi de annak már nyomán se érezni elhidegült bőrén.

- Ne menj!- ül fel ziháltan körbe nézve azonban ugyanaz az idegen szoba fogadja melyben álomra hajtotta fejét. Nem tartotta otthonának mégse volt mehetnéke máshova.

Az ismétlődő álomképek melyek lassan minden éjszaka megjelentek előtte egyre jobban kimerítették zavartá vált elméjét. Nem tudta mik ezek a jelenés szerű idegen képek melyek sem ijesztőek se bénítóak nem voltak őt mégis mindig ilyen felkavart állapotba taszították. Ziháló izzadt testét jobbnak látta megtisztítani, ezeknek a hajnali mosdásoknak már lassan szokásos láncot alakítva.

A hideg cseppek mindig magához térítették zavart elméjét és hevesen dobogó szívét is megzabolázták. Szeretett addig állni a víz meresztő cseppjei alatt míg teste lassan érzéketlenné vált, terhei pedig hordozhatóvá.

A felkelő hajnali sugarak arany fénye világította meg a lány testén csillogó hideg cseppeket. Egy újabb éjszaka telt el a férfi házában, egy újabb magányos éj. Magára kapva bekészített melegítőnadrágját és egyszerű fekete oversize pólóját terítette nyomokban vizes sötét tincseire a fehér pamut törölközőt és lépett ki a hajnali félhomályban
úszó folyosóra.

Útja általában a nappaliba vezetné őt, de ez alkalommal fáradt íriszei megakadnak a sötét diófa színű ajtón mely a folyosó másik végén állt. A titokzatos és idegen kapu melytől a férfi már a legelső nap eltiltotta őt most talán a korábbinál is hivogatóbb volt ebben a félhomályban. Mielőtt
észrevette volna már szemben állt vele kezei pedig a kilincset fogták.
Elhesegetve a férfi szavait szorított a kilincsre de az nem mozdult.

Hogyan is gondolhatta, hogy a férfi nyitva hagyja az oly féltett és rejtély övezte helységet. Elvetve a gondolatot nézett farkasszemet a továbbra is a kilincset tartó merev tartására
azonban mikor arra még egy kéz fog megugrik. Hátán megérzi a férfi mellkasát nyakán forró lehelletét mely libabőrt csal a fiatalabb porcelán bőrére.

- Mit csinálsz?- kérdezi hidegen az idősebb de Haneul hallgat.- Válaszolj. Azt kérdeztem mit művelsz? Ha emlékeim nem csalnak világosan megtiltottam hogy ennek az ajtónak akár a közelébe is menj.

- Összekevertem a szobákat, korán van.- suttogta maga elé a fiatalabb. A felé tornyosodó férfi kinek a lány csak mellkasáig ért valahogy még se tudta soha megfélemlíteni őt. Hideg tekintete mellyel gyilkosokat volt képes megtörni áthatolt Haneul már már érzéketlen testén.

- Van benned mersz, hogy hazudni próbálsz egy nyomozónak.- horkant fel Jungkook szembe fordítva magával a fiatalabbat ki hátrálni próbál de a zárt ajtóba ütközik.

- Ha jól emlékszem azt mondtad ne legyenek titkaink.

- Neked előttem nem. Ha titkolózol előttem hátráltatod a munkám de engem semmi nem kötelez rá, hogy beszámoljak neked.

- Nem gondolod, hogy túlságosan egy oldalúak az erőviszonyok?- kérdezi Haneul a feje mellett megtámaszkodó idősebbet ki a lány kérdésére gúnyos nevetésben tör ki.

- Ez az én házam és az én szabályaim. Itt nincsenek erőviszonyok csak az én akaratom aminek te eleget teszel kezdve az első szabállyal. Kerüld el ezt a szobát. Ha mégegyszer azon kaplak, hogy a cuccaim közt szimatolsz felőlem egy cellában is maradhatsz.- mondta kimérten Jungkook mire az ajtónak szegezett lány akaratlanul is nyelt egyet.

- Értjük egymást?- hajol közelebb mire Haneul tudva, hogy nem nyerhet egy aprót bólint.- Akkor szedd össze magad fél órán belül indulunk.

A lány válaszára Jungkook arcára egy elégedett mosoly kúszik. Ellökve magát a közeléből lép el tőle és indul az ellenkező irányba de a halvány hang a folyosó végéről megtorpanásra kényszeríti.

- Megint be kell mennünk az örsre?- kérdezi.

- Nem, ma máshová megyünk. Vedd úgy hogy ma kirándulni viszlek.- biccentett majd magára hagyva a megilletődött lányt lerobogott a lépcsőn.

A fiatalabb továbbra is a férfi után figyelt. Lábai gyökeretvertek az ajtó előtt melytől eltiltották de valahogy már eltörpült érdeklődése az percekkel korábban történtekkel szemben. Mellkasa heves tempóban emelkedett és süllyedt a gondolatra, ahogy a férfi fülébe suttog. Még sose
hajolt hozzá ilyen közel. Túl közel.
Szíve torkában dobogott az ismeretlen érzésre de feleszmélve tapsolta fel magát és rázta meg fejét. Magához kell térnie, hiszen Jungkook az imént adott neki 30 percet amiből ismerve a férfi pontosságát tudta, hogy nem enged.

Sietve indult a szobájába próbálva kiverni fejéből a korábbi jelentet azon merengve vajon mire gondolt az idősebb "kirándulás,, alatt.

_________

©𝐊𝐈𝐌𝐂𝐇𝐀𝐄_𝐘𝐎𝐔𝐍𝐆®