A Busani Rendőr Kapitányság egy a minden ott megforduló lélek számára óriási és tiszteletet parancsoló épület hatását keltette. Termei emelkedettek folyosói végtelenek voltak. A szintek a pozíciót jelképezték és akinek a legfelső szinten feküdt irodája annak volt a legnagyobb hatalma. Az alsóbb szinteken egyszerű közlekedést és igazoltatást végző egyenruhások
végezték dolguk azonban néhány emelettel feljebb a második legfontosabb szinten már a
nyomozók fészke lapult kiket nagy elismerés övezett a kapitányságon.

Az olyan egyszerűbb egyenruhások kik alacsonyabban helyezkedtek el a ranglétrán, be se léphettek ha csak kapitányi szintű engedéllyel nem rendelkeztek. Fokozottabb biztonság övezte hisz olyan akták és anyagok álltak rendelkezésükre a nyomozások allatt melyek szigorúan titkosak voltak, de talán a szint egyik legmeghatározóbb helysége a kihallgató terem volt. Falai hangszigeteltek voltak mindössze az ahhoz kapcsolódó fülkében lehetett figyelemmel követni az eseményeket mely egy álfallal volt elhatárolva a teremtől.

Ahogy mindig most is csend lepte el a helyet amit aztán a kilincs halk mozdulata tört meg. Jungkook lépett be rajta aktákkal a kezében az addig már asztalnál várakozó nő irataival aki csak mosolyogva figyelte ahogy a férfi helyetfoglal vele szemben.

- Jeon Jungkook mint a gyilkosságiak vezetője fogom megkezdeni a kihallgatását. A letartóztatásakor felsorolt jogaival élhet ha úgy kívánja nem mintha az megmenthetné.- sóhajt, majd felnyitja az előtte pihenő mappát.

- Ezek szerint maga Park Si Ah. 36 éves és jelenleg munkanélküli, ami viszont engem érdekelne, hogy egy volt haditengerészetnél szolgált katona mit keres egy ilyen ügy közepén.

- Ugyan nyomozó amíg nem ismerteti a vádakat nem válaszolhatok, nem igaz?

- Akkor frissítsük fel az emlékezetét.- mondta, majd a nő elé tolta az addig az aktában pihenő képeket.- Ezt a két férfit a körzet egy zsákutcájában találtuk. Így már rémlik?

- Nem értem miért mutatja őket most meg nekem. Szar lehet nekik de soha nem láttam őket.

- A helyszínen nem találtunk fegyverre utaló nyomokat és a hallott kém is megerősítette, hogy mindkettőt megfojtották.- folytatta a férfi meg se hallva a vele szemben ülőt.- Először
elképzelésem se volt róla, hogy végezhetett a gyilkos két ilyen termetű férfival puszta kézzel hiszen tekintve az esélyeket már egyel is nehéz lenne elbánnia valakinek aki tapasztalatlanul harcba szál velük.

- Igazán szórakoztató történetei vannak, nem igaz Jeon nyomozó? Ha ennyire társalogni kíván szívesen beülök egy kávéra magával ha itt végeztünk de kérem fogja sietősre nem érek rá egésznap.

- Először nem is gondoltam a fizikumból kifolyólag arra az eshetőségre, hogy a gyilkos egy nő lenne de maga, aki ilyen múlttal rendelkezik könnyű szerrel képes végezni az áldozatokkal.

- Ha csak ennyi-e van nyomozó el kell keserítsem, hogy nem fogja rám bizonyítani az elképzeléseit.

- Igazán? Remek, hogy maga hozta fel ezt tekintve, hogy a tegnapi nap folyamán gyilkosságot kísérelt meg a kórház egy betegén. A lány tanúvallomása már befejeződött ezen kívül én magam is igazolhatom az esetet. Ennyi elég vagy folytassam?- dőlt hátra elégedetten de a nő arcán továbbra se tükröződött bármi jellegű aggodalom.

- Az ügyvédem nélkül nem mondok többet.

- Ahogy kívánja.- állt fel Jungkook.

- Miért nem tűnik idegesnek? Talán van egy b terve vagy egy alibi vagy-

- Nyugodj meg Haneul, ne zaklasd fel magad.- fogott a lány vállára Taehyung aki a kapitánnyal oldalán együtt figyelte a kihallgatás menetét az álfal mögül.- Ebben a helyzetben már amúgy sincs mentő öve.

- Igaza van.- lépett melléjük Jungkook is.- Ezen a ponton már csak az időt akarja húzni de ő is tisztában van vele, hogy két tanú döntőbizonyíték ellene.

A lány egy aprót bólintva fordult vissza az álfallal szembe azonban nem számított a vele szemben ülő nő eszelős mosolyával mellyel farkas szemet nézett. Tudta, hogy nem láthatja őt mégis mintha támadója célzottan szemeibe tekintett volna amitől a hideg is kirázta. Ijedten hátrált el az üvegtől, és fogott a fülke ajtajának kilincsére azonban arra még egy kéz nyúlt.

- Hova sietsz?- kérdezi Jungkook mire a lány egy mosolyt erőltetve magára fordult felé.

- Mosdóba kell mennem.

- Rendben, Taehyung veled megy.- engedte el a kilincset amit Haneul ki is használva gyorsan kisietett a helységből. A mellkasában növekvő feszítő érzés egyszerűen nem akart eltűnni úgy érezte minél távolabb kell kerülnie támadója hideg tekintetétől mielőtt az teljesen felfalná őt.

Már nem is figyelte merre tart, lábai önálló életre kellve vezették őt, azonban lekanyarodva a folyosó végén egy idegen mellkasba ütközik.

- Nagyon sajnálom.- hajol meg azonnal majd másodpercek töredéke alatt összeszedi az iratokat amik az ütközés következtében a padlón végezték és a vele szemben álló öltönyös férfi kezébe adja.

- Semmi gond, magának nem esett baja?

- Nem, jól vagyok. Még egyszer sajnálom.- hajt fejet a fiatalabb ismételten mikor egy erős kéz
szorítását érzi meg csuklóján.

- Mégis mit gondolsz hova a francba mész?- lihegi a férfi azonban meglátva az öltönyöst a lány mellett azonnal háta mögé rántja a fiatalabbat.

- Nocsak Jeon nyomozó, rég találkoztunk.

- Menj vissza Taehyunghoz én is mindjárt megyek.- szólt Jungkook háta mögé Haneul pedig bólintva tette amit a férfi mondott.

- Igazán gyönyörű a kis tündérke ki gondolná, hogy egy ilyen helyen látni hozzá foghatót. Főleg a magad fajták mellett.- nézett a lány után de Jungkook elé lépett ezzel kitakarva a távolodó Haneult.

- Mit keresel itt Jeongin?

- Csak a munkám végzem, most pedig ha nem bánod beszélnék a védencemmel.- mosolyodott
el fölényesen, majd megkerülve Jungkookot a kihallgató felé indult.

Mindeközben a korábban visszaküldött lány már visszaért a fülkébe azonban meglepetten látta,
hogy ott csak a tetovált várja.

- Hol van Jungkook?- fordult felé Taehyung.

- Egy férfival beszélget kint de... a kapitány?

- El kellett mennie.- fordult vissza Tae az üveg felé mire a fiatalabb egy sóhajt eresztve csatlakozott hozzá.

Most, hogy a kapitány nem volt mellette mintha a tonnás súly egy része ami eddig vállait nyomta eltűnt volna. Még mindig feszengett a nő közelében és habár okát nem
tudta de ahányszor egy légtérbe kényszerült vele, keze önkénytelenül is remegni kezdett.

A kihallgató terembe ekkor kisebb mozgolódás támadt mire mindketten felapták fejük. Az ajtón a korábbi öltönyös férfi lépett be mire a tetovált teste mintha megfeszült volna ami a mellette álló fiatalabbnak is feltűnt de mielőtt szóvá tehette volna a férfi megszólalt.

- Beszélnem kell Jungkookkal.- fordult az ajtó felé azonban megtorpant mikor meglátta a férfit aki egy ideje már az ajtófélfának támaszkodva figyelte őket.

- Ne aggódj Taehyung, már tudok róla.

- De-

- Mondom nem baj. Most pedig gyertek ki, joguk van a privát konzultációhoz.- intett mire barátja
bólintva kiindult azonban mielőtt Haneul is utána mehetett volna az öltönyös férfi az álfal üvegén kopogtatott. Meglepetten kapta fel fejét az ajtót tartó Jungkook és a fiatalabb a férfi hirtelen tettére.

- Szeretnék pár szót váltani a tündérkével.- mondta mire a lány kérdőn fordult Jungkook felé.

- Kérdéseket fog feltenni, neked pedig őszintén válaszolnod kell rájuk. Nem térhetsz ki előlük. De jól figyelj a hangúlyodra az arckifejezésedre mindenre, nem talál rajtad fogást ha nem adsz neki támadó felületet, érted?

- Igen.- bólintott a lány majd a terem felé vette az irányt.

- Idekint várlak.- szólt utána a férfi ahogy Haneul belépett aki egy utolsó mosolyt küldve az idősebb irányába becsukta maga mögött az ajtót.

A helységben álló asztal egyik felén támadója foglalt helyet mellette támaszkodva pedig a férfi aki a lány érkezésére felkapta fejét majd hozzá lépett.

- Jöjjön üljön le.

- Nem szeretnék jó így nekem.- mondta alig hallhatóan.

- Ugyan kicsim nem harapok.- vigyorodik el az asztalnál várakozó nő.

Haneul tudva hogy nem adhatja meg nekik a pszichológiai fölényt foglalt helyet vele szemben és csak imádkozott, hogy ellenfele ne érezze meg a belőle áradó félelem szagát.

- Több kérdésem is lenne magához az első, hogy miért emel vádat a védencemmel szemben?

- A ,,védence" az életemre tört és ha nincsenek a nyomzók most nem itt ülnék.

- Úgy tudom, a kórházban kezelés alatt állt biztos az állításában?- hajolt a lányhoz közelebb.

- Ez a személy megpróbált a puszta két kezével véget vetni az életemnek. Ha a szavam nem elég magának nézze a nyakam.- húzta el a bőrét takaró sálat, ezzel rálátást adva az azon éktelenkedő foltokra.- Az érintésének nyoma még mindig látszik a bőrömön, továbbá maga a gyilkossági csoportot vezető nyomozó is jelen volt a támadáskor.

- Milyen kapcsolatban áll a nyomozóval?

- Még munka kapcsolatnak se mondhatom, része vagyok egy ügynek amiben ő nyomoz.

- Értem. Nos, ezesetben nem lenne több kérdésem.- lökte el magát az asztaltól mire a lány bólintva felállt.

A férfi ki ez idő alatt a folyosón várta a fiatalabbat újra és újra visszajátszotta fejében a korábbi
beszélgetést. Az öltönyös megjelenése sose ígért jót tudta, hiszen már többször is szembe találta magát vele.

Szinte teljesen elmerülve gondolataiban bambult maga elé, mikor az ajtó hangjára lett figyelmes. Azonnal fel is kapva fejét indult a lány felé azonban gyorsított léptein mikor a fiatalabb mellett Jeongin is feltűnt.

- Köszönöm, a segítőkészségét. Ha bármikor jogi segítségre lenne szüksége keressen bizalommal.- nyújtotta Haneul felé névjegykártyáját a férfi, amit a lány vonakodva de elvett majd fejet hajtva a felé siető Jungkookhoz indult.

- Minden rendben ment?- lépett a nyomozó Haneulhoz aki csak egy apró bólintással jelezte válaszát.

- Pont jókor jött nyomozó, készen állunk a védencemmel.- intett az öltönyös mire Jungkook a lány felé fordult.

- Menj vissza Taehyunghoz a fülkébe ezt még el kell intéznem.

- Rendben.- felelt halkan a fiatalabb majd meghajolva az öltönyös előtt magára hagyta a két férfit.

- Tanulhatnál tőle.- horkant fel az ügyvéd célozgatva a korábbi geztusra, mire Jungkook csak szemetforgatva a kihallgatóba kísérte.

- Nos, akkor. Mi az álláspontjuk?- foglalt helyet ismét székében Jungkook, azonban most a nő
mellett már ügyvédje is szemben állt a férfival.

- A védencem ártatlan és indítványozni fogom az elengedését.

- Remélem figyelembe vette a két tanúvallomást köztük az enyémmel. Nem hiszem, hogy bármi jellegű papírral kiválthatná ezt.

- Ami azt illeti lehetséges.- mosolyodott el az öltönyös, majd kiemelve aktatáskájából néhány iratot, az asztalra tette és Jungkook elé tolta.- Mielőtt idejöttem megejtettem egy pár telefont és találtam némi kivetni valót a vádpontok bizonyítékait illetően.

- Kifejtené?- vette kezébe a lapokat Jungkook, mire a vele szemben ülő elmosolyodva bólintott.

- Természetesen. Mint a nyomozó is láthatja ezek itt az állítólagos áldozat Kim Haneul kórházi karton kivonatának másolatai. A lány az állítólagos támadás idején erős gyógyszeres kezelés alatt állt, melyeknek erős mellékhatásukként feléphet érzékzavar és halucináció. Ezáltal a lány tanúvallomását nem ismeri el a bíróiszék.- mondta határozottan Jeongin mire Haneul
segítségkérően fordult a mellette álló tetovált férfi felé.

- Taehyung....

- Ne félj, Jungkook megoldja bízz benne.- mondta maga elé mély hangon, szemét továbbra se
véve le a tárgyaló felekről.

- Mivel magyarázza a sérüléseit? A nyakán még most is látszódik az erőszak nyoma.- dobta vissza a papírokat Jungkook.

- Van rá bárminemű bizonyítéka arra, hogy a lány nem magának okozta a sérüléseket?

- Én magam. A helyszínen voltam a támadás idején és én sajnos gyógyszer híján csak vitaminokat szedek.- mosolyodott el gúnyosan a férfi.

- Milyen kár, hogy a nyomozó nem tehet tanúvallomást a magánéletét érintő témákban.- fonta karba kezeit az öltönyös.

- Az ügy semmiben sem kapcsolódik a magánéletemhez Mr.Kim.

- Igazán? Az felettébb érdekes tekintve, hogy tudomásom szerint az állítólagos áldozattal jelenleg egy otthonon osztozik. A törvénkönyv hatodik paragrafusának második jogcikkelye szerint idézem ,, a vérehajtó szerv emberei alkalmatlanok tanúvallomás jegyzőkönyvbe vételére
ha bármifajta kapcsolatban állnak az ügy bármely érintettjével.,,

- Miből gondolja hogy ez a feltételezés elég lesz?- csapott idegsen az asztalra Jungkook.

- Nekem bőven elég és higyje el, a bíróságnak is. Nos akkor, védencemet bizonyítékok hiányában kötelesek óvadék formájában elengedni legkésőbb 24 órán belül különben jogomban áll feljelenteni az örsöt a törvénykönyv megszegésének vádjával. - mondta, majd miközben
felsegítette a mellette ülő nőt.

- Hála a közben járásomnak az óvadék összege már meghatározásra került, amit el is hoztam magammal. Ha nincs egyéb vádja védencemmel szemben, akkor azt hiszem végeztünk is.- mondta majd Jungkookoz lépve füléhez hajolt.

- Ismét elbukott nyomozó és ezt maga is tudja, ha nem vigyáz egyszer az óvatlansága fog végezni magával... Jut eszembe, üdvözlöm az édesapját.- suttogta, mire a férfi egész teste megfeszült.

____

Haneul üres tekintettel figyelte ahogy a tárgyaló felek felállnak majd támadója kezéről lekerül a bilincs. Fejében csak a férfi szavai csengettek vissza újra és újra kétellyel eltöltve így is zavarodott elméjét. Nem értette, hiszen biztosak voltak az ügy végkimenetelében minden
bizonyíték és vallomás a kezükben volt mégis... ez a férfi pár perc alatt tette jelentéktelenné mindenük.

- Ezt nem tehetik meg ugye?- suttogta maga elé összetörten mikor megérezte vállán a mellette álló férfi érintését, de tudta pusztán a felé érzett szánalom vezette cselekedetét.

A tetovált nem mondott semmit mindössze némán fürkészte a lány semmit mondó tekintetét. Pontosan tudta, hogy a fiatalabb elveszettsége csak tovább gyarapodna válasza hallattán.

____

Pillanatokkal később mind a kapitányság kapujában követhették szemmel ahogy az ügyvéd
kiváltva a nőt kocsija felé indul majd kinyitja neki anyósülés felőli ajtaját.
Haneul már nem félt, keze se remegett mint korábban. Úgy érezte testét lassan minden korábbi érzelme elhagyja figyelve ahogy a sötét Corolla kifordul az utcából.

A nővéréhez vezető talán egyetlen utat, most torlaszolták be előtte.

___________

©KIMCHAE_YOUNG®