Taehyung pov

Shin hamar előadja ,hogy a fáradtsága nem akadályozza meg abban ,hogy rám vesse magát. Az ágyra lök , próbál megszabadítani ingemtől így kezére fogok.

- Shin én ezt nem akarom - eltolom magamtól de túlzottan erőszakos.

- Dehogynem , csak figyelj - elkezdi ringatni magát ágyékomon. Nem tetszik ,hogy ennyire könnyen adja magát. Gondolkozom ,hogy ez lehetne a remek pillanat arra ,hogy elmondhassam mit érzek de nem tudom hogy Yun hogyan reagálna rá.

- Figyelj Saejin ez nekem nem megy - rá nézek ,hogy lássa komolyan gondolom. Félre érti , azt hiszi a jelenlegi helyzetről beszélek. Lök egyet mellkasomon így a hátamra érkezem az ágyra.

- Csak feküdj le velem végre.- szinte könyörögve kéri, nekem meg kezd egyre kellemetlenné válni a helyzet. Mintha egy értetlen kisgyerekkel beszélnék. Felülök és őt is magam felé fordítom a vállánál fogva.

- Nem szeretném ezt tovább folytatni.- értetlenül rám néz, próbálja felfogni a szavaimat. - Szakítani akarok.

- Jungkook elmondta..? - a hajába túr idegesen, oda sétál az ablakhoz. Nem tudom miről beszél, egyáltalán hogyan jön szóba most Jungkook? Könnyen kirajzolódnak a dolgok, amit mind végig sejtettem. Ha kérdőre vonom azzal nem vallaná be nekem így eljátszom mintha mindenről tudnék.

- Igen Shin- csak ennyit felelek nehogy feltűnjön a színlelésem mielőtt bármi olyat mondanék.

- Annyira sajnálom Tae..berúgtunk , nem voltam a tudatomnál ő meg csak rám vetette magát. Esküszöm nem akartam! - a szájára helyezi kezét , feltörnek a könnyei. Várjunk mi..? Le is feküdtek Kookal!? Én meg még azt hittem csak bele esett a fiúba és félt elmodani. Az éjjeli szekrényre vágok , szinte felfoghatatlan számomra ,hogy Shin ilyen módon vágta hátba a saját barátnőjét. Méghogy Jungkook mászott rá, a fiú oda van Saejinért Shin pedig ellenálhatatlanul vágyik arra ,hogy valaki végre lefeküdhessen vele. De abban igaza van ,hogy Jungkook könnyen bekörnyékezhető ha a szexről van szó.

- Istenem Shin...még jó ,hogy nem zúgtam beléd.- elhagyom a szobát ezzel magára hagyva a sokkos állapotban lévő lányt. Shin utánam rohan mielőtt még a kilincsre fognék , zokogva könyörög amint rá jön hogy melyik szobába veszem az irányt.

- Tae kérlek ne csináld! Kérlek ne verekedj! - kénytelenül elnevetem magam.

- Te meg kinek nézel? Azt hiszed verekednék miattad? Ugyan Shin, igazából csak nekem tettél szivességet hogy megkímélhess egy kínos szakító szöveggel. - Shin lesápad , keresi a szavakat. Ezalatt bevágom Saejinék ajtaját. A lány ijedve bújik szorosabban Jungkookhoz. Istenem de fog ez most fájni..

- Jungkook baszódj meg. Te pedig jobban teszed ha elhagyod ezt a seggfejet.- Kookra nézek majd az ijedt Saejinre. Az éjjeli lámpa fénye halványan tengi be a sötét szobát. Feloltom a lámpát ,hogy Saejin tudatában legyen Shin jelenlétének.

- Tae mi faszt csinálsz? Aludnánk bassza meg. - Kook hunyorogva próbálja hozzá szoktatni szemét a hirtelen ért nagyobb fény forráshoz.

- Nem tőlem kell hallanod.- Saejinre nézek majd a mögöttem még mindig kétségbeesett Shinre. A hátára teszem kezem és határozottan magam elé rántom hogy szembe nézhessen a legjobb barátnőjével. - Gyerünk Shin, mondd csak el.- a fejét leszegi, kerüli Saejin aggodalommal teli tekintetét. A lány kérdőre vonja a szokatlan viselkedését de még arra se képes felelni.

- Tae könyörgöm ne csináld ezt..- vissza fordul felém, nem bírok még rá nézni se. Ebben a pillanatban jelenik meg az ajtóban Yun is. A mellkasa gyorsan emelkedik , ijedten néz körbe hogy mi történik. Úgy érzem felszakítottam benne egy kiskori traumát így hozzá lépek és becsukom magam mögött az ajtót. Mindent megtettem ami tőlem telhetett. Rájuk zárom az ajtót így kénytelenek egymás között megmagyarázni a helyzetet. Shin az ajtón keresztül dörömből, könyörög hogy engedjem ki. Jungkook kiabálni kezd a lánnyal ,hogy hagyja abba.

- Tae mi folyik oda bent?! Mégis mit művelsz?- levegő után kapkod, nem hiszem hogy a nappali és a hálószoba távolsága fáraszthatta le ennyire így pánikrohamra gyanakszom. Mögém akar lépni ,hogy feltörhesse az ajtót de karjára fogok. Nem tudom mit tegyek , ösztönösen az ölembe emelem és a falnak tolva kezdem csókolni ajkait. Megszeppen, a lélegzete lassabb tempóra vált. Felrántom a vendégszobát, bemegyek vele és kulcsra zárom azt is. Lassan emelem az ágyba a lányt aki időközben visszanyerte a hangját.

- Taehyung hagyd abba! Mi ez az egész!? - a hangja teli van pánikkal. Egyre gyorsabban kapkod levegő után.

- Nyugodj meg Yun, rendben? - magamhoz húzom, a mellkasomnak dönti homlokát úgy törnek elő könnyei. Megijesztettem , a teste remeg én pedig haragszom magamra ,hogy ezt váltottam ki belőle. Simogatni kezdem a hátát , felülök vele így az ölembe helyezkedik. Arrébb simítom az arcába hullt kócos hajtincseket és az alvástól illetve a sírástól puffadt szemeibe nézek. Rácsókolok a homlokára és megpróbálom elmagyarázni neki a helyzetet.
Meglepődik ahogy én is tettem majd érzem ahogy egyre jobban kezd megnyugodni az ölelésemben. Megpróbálkozom újra és az ajkaira hajolok.

- Mit csinálsz? - a duzzadt ajkaimra tekint.

- Megoldom a problémáid - a nyakára kezdek csókokat hinteni hogy ne tudjon ellenállni nekem bár úgy látom ettől nem kell megriadnom. Halk sóhajokkal jelzi mennyire élvezi és csípőjét enyhén letolja hogy jelezze mégtöbbre vágyik. Nem kérdez többet , mindketten sejtettük ,hogy idővel ez fog történni. A másik szobából eközben sírás hallatszik amire Yun felkapja fejét én addig megszabítom a ruháitól.

- Baszki ha tudnád hány féle képpen képzeltem ezt el. - nézek végig rajta. Az oldalára teszem kezem és lassan végig húzom vonalán mialatt a csupasz melleire tapadok. Hallom a hangján ,hogy elértem azt a bizonyos gyengepontot. A kulcscsontjára tippeltem volna de ez az újdonság mégjobban felizgat. Szívogatom, markolom a puha párnákat de tudom ,hogy nem sokáig tarhatjuk bezárva Kookékat így rögtön rá térek a lényegre. Lehúzom a nadrágom , Shin már megszabított félig az ingemtől így azóta kigombólva lóg vállamon. Félretűröm Yun alsóneműjét és a farkam behelyezem két párnája közé ,hogy megszokja az érintésem. Elkezdem dörzsölni hozzá amire egyre nagyobb nyőgések szakadnak ki torkán. Félek ,hogy már ettől elmenne én meg a látványától így lassan belehelyezkedem.  Minden percét az ajkainak szentelem mialatt lassabb mozdulatokkal mozgok benne.

- Elakarom mondani mennyire szeretlek Yun - elszakadok az ajkaitól.

- Én is szeretlek, de most? - feleli sóhajtozva, alig bír beszélni a fokozatos lökéseimtől amit a lábai közé mérek.

- Már azóta az éjszaka óta szeretlek. Hülye voltam ,hogy nem mondtam már el akkor. - rájön ,hogy Shin szülinapi bulijáról beszélek ahol először találkoztunk. Látom kiüllni a meglepettséget az arcán.

- Már azóta!? Én meg még csak a diploma osztón kezdtem csak érezni valamit - a pár héttel ezelőtti eseményről beszél. Ingerültebbé válok, ugye csak viccel velem?

- Baszki Yun! - olyan erővel csapódok belé ,hogy a csípője teljesen a hasfalamnak feszül. A feje hátra bicsaklik én pedig megismétlem ezt párszor. A combjai megremegnek , próbál mondani valamit de kénytelen hozzá a hirtelen ért orgazmusától. Felnyőgök, az ágyneművel próbálom tompítani a feltörő morgásaim ahogy elérem én is a határaim.

- Te idióta! Miért kellett komolyan venned!? - egy ütést mér mellkasomra én pedig a nyakába hajtva fejem nevetni kezdek.

Minden úgy végződött ahogy annak történnie kellett volna már a legelején. Yun a barátnőm lett és a pánikbetegsége kezd szépen lassan rendeződni amióta elkezdtünk terápiákra járni. Saejin azóta se tudta megbocsátani Kooknak amit tett, bár a fiú azóta is próbálkozik vissza szerezni a lányt. Shin felszívódott , azóta hogy elhagytuk a nyaralót még a suliból is kiiratta magát. A baráti társaságunk széthullott de ez kellett ahhoz ,hogy Yun az enyém lehessen.

Vége