⟨𝙱𝚊𝚍 𝚍𝚊𝚢⟩

Jisung boldogan és energikusan lépett be az iskola épületében ahol egyből a jó barátait kezdte keresni. Tesi volt az első órájuk így gondolta az öltözőben lesznek majd. El is indult majd még mindig mosolyogva indult meg az öltözőbe. A fiúkon kívül még senki sem volt bent amit eléggé furcsált, de végül nem törődött vele.

-Sziasztok!- köszönt a fiúknak mosolyogva, de ők ezt nem viszonozták.

-Azt hitted, hogy nem fog kiderülni?- kérdezte idegesen Seungmin mire Jisung arcáról lehervadt a mosoly.

-Mire gondolsz?- kérdezte értetlenséget tettetve hiszen tudta jól miről is van szó.

-Tudod te jól! Mégis mit gondoltál? A barátságunkra esküdtünk, hogy őszinték leszünk erre te mit csinálsz..A szemünkbe hazudsz!- lépett előre Minho aki valójában sose szívlelte igazán Jisungot.

Jisung nem tudott kinyögni egy szót sem csak állt ott előttük miközben azt remélte, hogy ez nem megy a barátságuk rovására.

-Ért neked valaha valamit a testvériségünk?- kérdezte Chan miközben idegesen dobolt az ujjaival az összefirkált padon.

-Igen..- válaszolt halkan lehajtott fejjel.

-Baszottul nem úgy tűnik te balfasz!- indult meg felé Minho akit végül lefogott Hyunjin és Seungmin.

-Téged egyáltalán miért érdekel? Sose kedveltél engem!- nézett fel az idősebbre majd fejét megrázva dobta le a cuccait.

-Ő a klub elnöke, sérti a büszkeségét ha egy klub tag szabályt szeg!- mondta unottan Changbin aki valójában egyáltalán nem haragudott a fiúra egyenlőre.

-Már nem tartozol a klubba és a barátaink közé sem! Keress egy másik klubbot ahová bevesznek egy olyan szerencsétlent mint te!- bökte meg a megszeppent fiú mellkasát a klub elnöke.

-Esküdtünk és te hazudtál nekünk.. már nem hiszünk neked!- ült le Hyun Changbin mellé.

-Rendben van!- válaszolt halkan a szőke hajú majd cuccait felkapva ment ki a tornateremből.

Az uta az utcára vezetett ahol végre szabadon tudta engedni a könnyeit.

Hogy miért is váltak el az útjaik egymástól egy hülye eskü miatt?

Amikor összeismerkedtek egymással és nagyon jóba lettek, gondoltak egyet és alakítottak egy új klubbot. Ennek a klubnak végül Minho lett az elnöke aki kitalálta majd elmondta a többieknek az egyetlen szabályt. Mindig is elvárták egymástól az őszinteséget így ez lett a szabály.

"Mondd el őszintén ki a szíved választottja!"

Akkoriban mindenki megesküdött, hogy őszinték lesznek, de mivel bármikor hazudhattak így kitaláltak valami olyat ami mindenkinek nagyon sokat számított. A barátságuk... Így történt az, hogy a barátságukra esküdtek, hogy őszinték lesznek és nem kertelnek. Ha valaki megszegte ezt a szabályt az egyenlő volt azzal, hogy annak a személynek egyáltalán nem számított a testvériség ami köztük volt. A büntetés egyértelmű.. Kirúgják a klubból és a baráti körükből.

Hogy Jisung miért szegett a szabályt annak ellenére, hogy tudta mi lesz a következménye?

Egyszerű, a baráti körben mindenki lányt jelölt meg a szíve választottjaként míg Jisungnak egy fiú volt az. Félt, mert akibe szerelmes volt az a klub elnöke aki valamiért sose szívlelte őt annyira. Félt, hogy ítelkeznének felette amiért nem csak a lányokat szereti így jobbnak látta ha mondd egy lány nevet a barátai közül.

És most itt tartunk. Jisung az egyik padon ülve sír és azzal nyugtassa magát, hogy legalább volt több mint 2 évnyi szép emléke. Ha akkor őszinte lesz hamarabb véget vetettek volna már a barátságnak és Jisung ezt nem akarta.

Szemeit megtörölve állt fel a padról majd elindult hazafelé hiszen nem akart iskolába menni. Az apja az anyja halála óta elég kedves és mindent megtesz annak érdekében, hogy a fiú megbocsásson neki. Jisung nem haragszik, sose haragudott a rossz szavakért hiszen látta az apja szemébe a megbánást, a komolytalanságot és a fájdalmat. Hallotta amikor minden este veszekedett a feleségével, hogy ideje lenne már békén hagyni a fiukat.

Egyszerűen nem lehetett elhagyni azt a nőt. Nem akart mozdulni a lakásból így kénytelenek voltak vele élni ugyanis nem akarták ők maguk elhagyni a házat. Amikor Jisung 16 éves lett az anyja aznap halt meg. Megsiratta hiszen mégis az anyja volt, de azóta nem foglalkozott vele. Sose ment ki a sírjához hiszen úgy gondolta, hogy nem érdemli meg. Nem érdekelte milyen állapotban van a sírhely, egyszerűen nem tudta őt érdekelni.

-Szia apa!- köszönt lehangoltan majd ledobta magáról a cipőit.

-Te mit keresel itthon?- kérdezte kíváncsian majd felállt a kanapéról.

-Tudod meséltem arról a klubról amiben benne vagyok a barátaimmal..

-Igen, tudom!

-Kiderült, hogy hazudtam és most egy barátom sincs!- könnyesedtek be a szemei.

-Gyere ide!- ölelte át a fiát majd fejét kezdte simogatni. -Sajnálom Jisungie!- ölelte szorosabban magához.

A sajnálat ezen nem segít, már egyedül maradtam!