Hyunjin jelent meg és a másik fiú kezét megszorítva kényszerítette, hogy távolabb lépjen tőlem, majd a falhoz vágta. Megilletődve néztem, miként tartják a szemkontaktust, és ahogy érzékeltem Haneul eléggé ideges lett, míg Hyunjin könnyedén állta tekintetét, miközben minden erejével riválisát nyomta a folyosó falának. Erre a jelenetre sokan felkapták fejüket, diákok tekintetei hirtelen ránk szegeződtek.

- Mindig így ismerkedsz pajtás? - mosolygott rá, ezzel felhúzva idegeit a csapdába esett fiúnak.

- Ahhoz neked marhára semmi közöd, Hwang - válaszolt, flegmán köpve a szavakat.
Minjun pont ekkor lépett ki a mosdó ajtaján, és gyorsan magam mellé húzva böktem fejemmel a két fiúra.

- Ezzel pontosan tudod, hogy semmire sem mész, már eljátszottad nem egy kártyádat, de úgy látszik hiányzik a balhé - nyomatékosította szavait villámokat szóró szemeivel, amire még nekem is nyelnem kellett, mivel ha lehetséges lenne, még ölni is tudna a tekintetével.
Bár zavarodottan néztem és hallgattam, nem tudtam elmenni mondata mellet. Milyen múltja lehet a fiúval?
Azt hittem semmi oka nincs arra, hogy nekem segítsen, de mégis megteszi, és több bújik meg a dolgok mögött, mint ahogy én azt hiszem..
Legbelül ugyan melegség tölt el, hogy megvéd...ismeretlenek vagyunk egymás számára, de itt van.

- Majd meglátjuk - lökte el magától Hyunjint, és egy utolsó pillantást vetett rám.
- Rossz emberrel húztál ujjat ismét Hwang - jelentette ki vészjóslóan, ami nagyon nem hallatszódott bíztatóan.
Fintorogva nézett Haneul távolodó alakjára Hyunjin, majd felénk fordult.
Minjun szinte teljes sokkban állt mellettem, de meglökve oldalát vissza hoztam világunkba.

- Ez annyira filmbe illő volt, kicsit én is megijedtem - tett megjegyzést barátnőm, viszont mindezt jelen esetben figyelmen kívül hagyva szólaltam meg.

- Nem hittem, hogy a tegnapi után megjelensz - mondtam az igazat megmentőm szemeibe nézve. Sok érzelmet nem igen lehet megtudni arckifejezéséből, viszont valamiért más volt. Láthatóan idegesebb lett az előbb történtek gyanánt.

- Hiszel a véletlenekben? Ha nem éppen erre lenne órám valószínű, hogy nem így lett volna - oldalra döntötte fejét, majd mikor elment volna mellettem megtorpant, és a fülemhez hajolt.
- Szerencséd van, viszont az utolsó mondata.. sajnos ismerve őt nem fog leállni, szóval imádkozz, hogy jókor legyek jó helyen -  simított végig államon, és végleg elment.

Utolsó cselekedetét nem tudtam hova tenni, így egy ideig csak ledermedten néztem utána. Ezek a hangulat változásai kikészítenek, és semmivel se tudott megnyugtatni, viszont köszönettel tartozom neki, amit majd valahogy teljesítek...

•●•●•

- Annak ellenére milyen bunkó volt korábban, s hogy nyugodt szívvel magadra hagyott a kávézóban.. most mégis úgy tűnik bele ment - gondolkozott el hangosan barátnőm, mikor már a teremben ülve vártuk, hogy elkezdődjön az óra.
- Nyomatékosítottad a kérésed valamivel?

- Csak elmondtam neki, és hogy bármit megteszek cserébe - húztam fel vállaimat, mit sem sejtve a mellettem ülő lány következő lépését.

- ÉS EZT EDDIG MIÉRT NEM MONDTAD?! - akadt ki teljesen. Nem említettem volna?

- Mert nem olyan fontos? - kérdeztem vissza higgadtan, és kínosan felnevettem.

- Hogy ne lenne fontos Minnie!! Bármit kérhet! BÁRMIT! -

- Ha olyat kér úgyse fogom teljesíteni. Az se biztos, hogy kihasználja ezt.. -

- Mégis mi másért ment volna bele, ha nem azért, mert ezzel később javára fordíthatja a dolgot? - vetett fel egy alapvetően reális lehetőséget, de próbáltam nem foglalkozni vele.. sajnos kudarcot vallottam, hiszen persze, hogy elkezdtek az agytekervényeim pörögni, de voltak mellette egyéb gondoltataim is.

- Más szándékokkal is van benne a dologba, hiszen láthattad. Nem véletlenül utálják egymást teljes szívükből. Szerintem, ha valaki, akkor ő le tudja szedni rólam teljesen Haneult - húztam el számat és fejemet a padra hajtottam.
Valóban a hasznára fordíthatja a dolgot tekintve, hogy neki esélye van a másik fiú ellen és ő ezt tudja? Vagy múltbéli dolgok kötik hozzá...

Ezekkel a gondolatokkal a fejembe telt el az unalmasnak ígérkező matek óra, amire ennek köszönhetően figyelni sem tudtam igazán.

- Ma mész táncra? - kérdezte Minjun az óra után következő szünetben.
Kérdéses ez a dolog, csak akkor megyek, ha van kedvem hozzá, bár a terem mindig nyitva áll.

- Rég voltam, szóval valószínű.. legalább kikapcsolódok valamennyire és elhesegetem a gondolataimat - sóhajtottam megkönnyebülten.

- Nekem dolgom van suli után, szóval nem tudok menni, bocsii - karolta át vállamat és lebiggyesztette száját.

- Majd legközelebb - mosolyogtam rá ezzel lezárva a kis csevegésünket, hiszen hamarosan kezdődött egy újabb óra.
Felettébb nyugodtan teltek el leginkább a szünetek, olyankor van alkalma Haneulnak felkeresni, de úgy tűnik a reggeli akció után nem volt mersze a társaságomra lelni.
Minden vágyam az lenne, hogy örök életemre ne lássam többet. Bár ez képtelenség, még 2 évet le kell húznom itt a középsuliba, és az ő osztálya plusz egy évet marad, így szintúgy két évet legyűrve, bárhogy is szeretném.

•●•●•

Kicsengettek az utolsó óráról, és Minjuntól elköszönve igyekeztem a szekrényemhez előszedni a váltóruhámat, amit táncra szoktam vinni. Körübelül 1 hónapja voltam utoljára a terembe és bevallom már hiányzik, ugyanis korábban életem egy fontos része volt. Fogalmam sincs miért szakadt meg ez a hobbim, de mai napig néha-néha elmegyek a táncterembe.

A másik épülethez érve, és annak ajtaján belépve felcsendült egy zene, mely bentről jött. Nem sokan járnak ide, s tudtommal ilyen későn már csak 1-2 ember jön. Közelebb érve ki tudtam venni, hogy ez bizony a Play With Fire, mire egy borzongás futott végig hátamon. Erre vagy nagyon jó koreót csinál valaki, vagy egy eleve jó táncot tanul meg, ami csak rohadtul elképesztő lehet.
3 terem volt összesen, és amelyiket használták oda be pillantottam ki is foglalja el.

A táncos az volt, akire egyáltalán nem számítottam...

2023.01.07.