A szőke hajkoronájú fiú látókörébe kerültem, így ajkai huncut mosolyra húzódtak. Sejtelmesen felvonta szemöldökét, úgy pillantott a másik fiúra, majd végül nekem intézte szavait.

- Hát te is itt vagy? - kérdezte meglepődve, de még mindig mosolyogva, s abba hagyta cuccai lepakolását.

- Csak beugrott - válaszolt helyettem Hyunjin.

- Nem téged kérdeztelek Hwang - lökte meg az említettet, majd újra rám nézett. - Nem hittem, hogy egyből ide jössz mikor elkérted az elérhetőségét - nevetett. Csak zavartan próbáltam valami normális mondatot össze rakni, de megelőztek.

- A sérüléseimet kezelte le.

- Te is igazán megcsinálhattad volna! - háborodott fel drámaian a szőkeség.

- Azért jöttél, hogy te is le csekkolj nem?

- Jó de az más... viszont nem vagyok én semmi rossznak elrontója, inkább elmegyek - mutatott az ajtó felé, miközben már vette vissza gondosan elhelyezett cipőjét.

- Később gyere majd Lix - paskolta meg vállát a lakás tulajdonosa, és kitessékelte barátját. Behajtotta az ajtót maga után, így kettesben maradtak egy kis ideig. Ezt követően pedig szemügyre vettem a helyiséget, addig sem unatkoztam és eddig alkalmam sem volt, mert a fiúval foglalkoztam.
Amiben biztos vagyok, hogy szeret rendet tartani, hiszen mindennek megvan a maga helye.
Talán pár perc telhetett el, mikor nyílt az ajtó és Hyunjin lépett be rajta. Tekintete egyből megakadt rajtam és nagy szemekkel bambulva rám távolodott el a bejárattól.

- Maradhatott volna, úgy is menni készültem - álltam fel a kanapéról.

- Ha marasztalom se maradt volna itt - vonta fel vállait.

- Gyakran jönnek fel hozzád? - elég otthonosan mozgott Felix, ha csak egy rövid pillanatig is tartózkodott itt, látni lehetett rajta, hogy jártas a lakásban.

- Felixnek szabad bejárása van, ahogy Changbinnak is - világosított fel Hyunjin és a kis előszobát elhagyva ment a konyhába, közben pedig folytatta mondandóját. - Elég régóta ismerem őket, így zöld utat adtam ahhoz, hogy szinte alkalmi lakótársak legyenek.

- Attól nem tartasz, ha valakit felhozol, és rád nyitnak? - nevettem játékosan, bár a kérdésem még saját magamnak is enyhe rossz érzést nyújtott.

- Sosem hozok fel senkit sem - halkult el a hangja. A konyhába lépkedtem én is, hogy közelebb legyünk és ne kelljen hangosan kommunikálnunk. Háttal neki támaszkodva a pultnak pillantott rám, de végül jobbnak látta szemeivel a padlót vizslatni.
Kissé kínos csend telepedett le közénk, amin ő látszólag nem akart változtatni.

- Akkor azt hiszem én megyek - sóhajtottam feladva a helyzetet. Fogalmam sincs miért lett hirtelen lehangolt Hyunjin, de annak nem látom értelmét, hogy egymás mellett ácsorogjunk, hiába szeretem a fiú társaságát, most lehet egyedüllétre van szüksége.
Már valamennyire ismerve milyen, sejtem, hogy ha megkérdezem sem biztosan ad választ, sőt valószínűleg másként fejezné ki magát.

- Várj.. - lépett elém kezemhez kapva, így a pult és a fiú közé szorultam. Tettére felkaptam fejem, hiszen váratlanul ért. Szemei csillogtak, mint aznap délután, mikor haza kísért.
- Segítesz valamit kideríteni? - emelte mancsát, hogy az államra helyezze azt, majd így húzott közelebb magához. Válaszomat meg nem várva érintette össze ajkainkat, egy apró puszit lehelve enyémre. Csak egy apró tett volt, semmi több, minek hamar vége is szakadt.

A döbbenettől hirtelen levegőt is el felejtettem venni és éreztem, ahogy arcom vörösödni kezd egyhuzamban azzal, hogy a felismeréssel együtt szívverésem gyorsulni kezdett.

- Ez...- próbáltam megmukkanni és egy értelmes mondatot kinyögni, de eközben lehajtva fejét lépett távolabb tőlem. Cuccaimat össze szedve adta kezembe a táskámat és óvatosan az ajtó felé tessékelt.

- Most már menned kell - nyomta kezembe a vékony kardigánomat is, majd várta, hogy kezdjek valamit magammal.

- De...- kezdtem volna bele újra, de nyitotta az ajtót, mire értve a célzást kiléptem lakásából.

- Köszönöm, hogy segítettél a sérüléseimmel, vigyázz magadra - eresztett egy halvány mosolyt, de ennél többet nem szándékozott mondani.

- Te jó ég Hwang - kaptam ajkaimhoz, miután becsukta előttem az ajtót. Nem haragudtam rá, azért mert konkrétan kirakott, csupán kérdőjelet hagyott bennem... a puszit mire véljem? Mint próba? Vagy komolyak a szándékai?

Ezek a kérdések tömörültek gondolataimban, de választ ugyan nem kaptam.

Hyunjin pov.

Miután Minseo elment egy mély sóhajtás szakadt fel ajkaim közül. Sosem gondoltam volna, hogy valaki ennyire befolyásolja majd érzelmeimet. Pár nap telt el, s bár ismertem korábbról, nem gondoltam komolyra, mikor a cukrászdában össze futottunk és kérését osztotta meg velem. Talán a közösen eltöltött órák alatt lopta be magát szívembe a lány?  Minden esetre össze zavarnak ezek az még homályos érzelmek és gondolatok. A puszival talán bizonyítani akartam, viszont hiányzik teste közelsége. Magam előtt nézegettem a lapon felsorakozó betűket, majd egy utolsó simítással befejeztem a levetített gondolatokat, melyet borítékba tettem.

Egy-két óra telhetett el a történések óta, így kicsit sem meglepődve álltam fel a kanapéról és nyitottam ajtót Felixnek.

- Most szarabbul nézel ki mint korábban - jegyezte meg észrevételét, amint belépett az ajtón. Kedves üdvözlés...

- Ezt most bóknak vegyem? - sétáltam be vele együtt a nappaliba, viszont ő egyből a konyhába ment és poharát keresgélte.

- Veheted annak aminek szeretnéd, de a  hozzáállásodból kifolyólag történt valami? - vezette rám tekintetét és izgatott lett. Szavak nélkül emeltem mutató ujjamat és ajkaimon végig simítottam, ezzel egyértelmű választ adva, mire szájához kapta kezeit.

- És mik az ezt követő terveid?

- Leutazok Ansanba nagybátyámhoz. Rég láttam most pedig jól jön a találkozás - dőltem hátra. Nem menekülni akarok csupán tisztázni és rendezni a dolgokat. A legkevésbé se akarom egyedül hagyni Minseot, hiszen a megállapodásunk él. De döntöttem.

- Egyszer lemehetnénk újra együtt, mint pár éve - emlékezett vissza az eseménydús nyári napokra, mikor egy hétre nyaralás céljából leutaztunk nagybátyámhoz a tenger partra.

- Biztos lehetsz a megismétlésben, viszont nekem is lenne egy kérésem. Tartsátok szemmel Minseot - tértem át a lényegre, s komolyra vettem hangszínemet. Bízok Felixben, hogy kivitelez mindent.

- Te tényleg bele vagy habarodva! - húzza fel orrát és szemeit is össze szűkítve vigyorog vissza rám.

- Komolyan mondom Lix. Tudod, hogy Haneul még nem csillapodott - pontosan jól tudja mire képes és ismeri a szóban forgó személyt.

- Számíthatsz ránk... viszont hogyan fogja megtudni a távozásodat? - emelte fel ökölbe szorított kezeit megerősítve mondata első részét majd elgondolkozott. Sóhajtva nyújtottam felé a vérvörös színű borítékot. Vigyorogva vette el és mellkasához szorította. 

- Vettem a lapot Hyun, átadom! 

2023.04.01.