Új nap, új epizod. A mai nap is szokványosan indult mint a többi. A mai epizodban csattan el az első csókom Yeonával, bevallom kevésbé feszengek tőle hála annak hogy elprobáltuk. Igen nem volt valami jó ötlet hiszen hiú ábrándokat sem akartam kergetni hogy ezek után hogyan álljak hozzá. Aztán mikor le támadtam akkor nem tudtam tisztán gondolkodni. Az elmémet elepte a bizonyitani akarás és a vágy is. Bizonyitani akartam hogy én is tudok dominálni ha akarok. Hogy én is tudok sexy és férfias lenni nem csak cuki és szégyelős fiúka. Csak a csók után realizálodot bennem mit csináltam, képes lettem volna magam ott helyben elásni a szégyentől hogy csak igy letámadtam. Viszont ezernyi kérdés is kavargot bennem azután amit mondot nekem. Képtelen vagyok türtöztetni magam, csak ugy minden jön magától amint meglátom őt. Szeretném érezni azt a fenomális érzést és a méz édes ajkait. Tudom hogy neki nem kell komoly kapcsolat de talán ha belrobálkoznék és segitenék neki túl tenni magát az Eunwoo által okozot sebeken talán meg gondolja magát. Ah mit áltatom magam? Miért akarna pont velem járni? Abszurd egyenesen lehetetlen.

El mentem a forgatás helyszínére ami most kívételesen a han folyó partja volt, oriási felfordulás fogadot. Mindenki össze vissza rohangált és amint meglátak a sminkesek lerohamoztak és egészen a sminkes székig hurcoltak. Ki sminkeltek majd utamra eresztetek. Yeonát csak egyszer láttam akkor is a sminkszékhez húzták megcsinálni a mai sminkét.

-Akkor kezdhetjük-felelte a rendező összecsapva a tenyerét majd megállt a kamara melett, elhelyezkedtem Yeona melett a füben majd egy nagyot sóhajtotam.
-Nyugodtabbnak tünsz-konstrolálta Yeona a forgató könyvet az ölébe helyezve meredt a han folyóra.
-Mert az is vagyok-pillantotam rá-Ugy látszik könnyebben veszem a kihivásokat-nevetem fel
-Ha kihivásnak veszük ezt a szerepet is akkor igazad van-bolintot egyet mosolyogva
-Még mindig kelemetlen hogy meg kell csókolnod engem?-kérdezte a forgató könyvet piszkálgatva kezeivel
-Már nem-ráztam meg a fejem elmosolyodva-Hid el a forgatás befejeztével már gátlásaim sem lesznek
-Azért arra nem vennék mérget-nevetet fel amire felvontam a szemöldökömet
-Nem vagyok Yeosang,Yeona-feleltem
-Pedig még azt is megmerném kockáztatni hogy ő azért sokal lazább és felszabadultabb személyiség mint te, ő szerintem nem izgulna túl egy sima csók jelenetet amit ha ugy veszünk csak egy puszi-vonja meg válait én erre meg csak fujtatok egyet.
-Mindegy-motyogtam
-Nem sértésnek szántam-mondja rám sem nézve
-Tudom-Válaszoltam sértődöten
-Na jongho-nézet rám ártatlan boci szemekel amire nyelnem kelet egyet-Ne sértödj meg-el néztem róla majd elmosolyodva vezetem újra rá a tekintetem
-Most miért mosolyogsz?-értetlenkedet csücsöritve
-Aranyos vagy-csúszot ki a számon ami után össze szoritotam a számat egy vonalba majd behunytam a szememet.
-Te is az vagy-mosolyodot el
-Csak nem bókolsz nekem?-piszkálgatam
-Miért ha már te bókolsz akkor én miért ne tehetném?-vonta fel a szemöldökét.

Yeona

Sokal felszabadultabbnak látam, sokal lazább is volt és ennek igazán örültem hiszen igy könnyebb lesz a jelenetet is felvenni, igy nem fog feszengeni és idegeskedni. Nem volt rossz ötlet elprobálni egy csendesebb helyen de közben meg hátránya is volt. Nem hiszem el hogy ezt mondom de kezdek valamit érezni iránta bizonyitja ezt a hasamba lévő pillangok és a hevesebben dobogó szívem. Nem hittem volna hogy egy sima csók ennyire mély nyomot hagy bennem, hiszen csókoltak már meg mindenhogy, fogadásból, véletlenűl, de nem éreztem ezt csak Eunwoonál.
Talán még Eunwoo iránt érzet érzéseim sem voltak ennyire erősek és mélyek mint amit Jongho iránt érzek. Gondolkodtam azon hogy elkerülöm de rá kelett jönnöm elég nehéz lenne ha egy több epizodos sorozat főszereplői vagyunk aminek köszönhetően elkerülhetetlen a találkozás. Nem tudom mi let velem hirtelen még a folytonos bulizásoktól is elment a kedvem mert tudom hogy jongho nem lesz ott. Folyton a fejembe jár ő és a csókja és nem tudom kiverni a fejemből ezt az egészet. Azt érzem hogy nekem csak az ő figyelme kell, csak rá vágyok és a csókjaira de rá kelett jönnöm lehetetlent kérek vagy akarok ha ő egy idol akinek a karriere mindig előtérben lesz. Bekattantam volna? Ha most halaná jongho a gondolataimat biztosan örültnek tartana. Ő nem szeretne hiszen akkor nem kérte volna hogy felejtsük el azt a csókot amit anyira élveztem mint még soha senkiét sem.

-Nem iszunk meg valamit? Megszomjoztam ebben a hosszú forgatásban, biztosan te is -szólalt meg a fejemben járó személy ezel kizökkentve az elmélkedésben
-Huh? -néztem rá törökülésbe húzva lábaimat és a fű szálakat tépve.
-Csak azt kérdeztem nem iszunk-e meg valamit a folytatás előtt? Van addig egy teljes óránk-ismételte meg jongho, szívem újra heves dobogásba kezdet és a gyomrom is görcsbe rándult.
-P-persze mehetünk-hebegtem. Klasz most már dadogok is nem is buktathatom le magam hamarabb mint igy.
Jongho mosolyogva bolintot majd a kabátjainkat felkapva sétáltunk egymás melett a csendes utcán. Sál takarta arcomat és egy hosszú bokámig érő fekete kabát. Jonghon természetesen ott viritot a maszk és a bézból sapka hogy ne ismerjék fel a rajongoi.

Nagyon hideg volt a kezeim lefagytak hiába ragtam a zsebembe, az ut meg hosszú egész a kávézoig. Azt hittem megfagyok amég odaérünk és jégtömbként kell majd kiolvasztani. Kifujt levegőm füstként jelezte hogy minuszok alatt lehet az időjárás. A melettem sétálóra vezetem a tekintetem aki szint ugy fázot, nem tudom látam-e tökéletesebb férfit nála.
-Nem gondoltam volna hogy ennyire a minuszok alatt van az időjárás-tete el a telefonját a zsebébe
-Hirtelen jöt ez a hideg nem volt időm felkészülni rá-motyogtam dideregve, megálltunk a zebránál ami pirosra váltva jelezte hogy álljunk meg.
Mikor megindultunk párszor hozzáért a kezem jonghoéhoz, szinte azonal melegem let tőle és pír lepte el az arcomat. Mi van velem? Sosem voltam az a pirulos lány fajta.
Egy meleg tenyeret éreztem meg a jéghideg kezemen. Jongho megfogta a kezemet de ez nem volt még elég  össze is kulcsolta azokat. Szívem újra felvete a szokásosan gyors ütemet, nyelnem kelet egyet és az emlitetre vezetem tekintetem aki az utat kémlelte. Lenéztem kezeinkre, hatalmas meleg tenyerébe elveszet az én kicsi kezem.