Na! Most kiteszem ezt a részt úgy, hogy DLily12 nem ellenőrizte a végleges változatot(se a többiek). Szóval ha rossz, akkor az az ő hibájuk.

Boldogan teázok Hádésszal, miközben megdumáljuk a Tartarosz azon részének dolgait mely az ,,áldozataimnak,, van fenntartva.(Ez belsős poén bocsánat. A légyeg röviden: én minden általam nem kedvelt wattpados könyvszereplőt elküldök a Tartaroszba így már egy konkrét szekciót lehetne nekik nyitni) Éppen azt meséltem hogy az újakat(akiket leküldtem) miért ,,száműztem,,(mert múltkor ő hisztizhetett nekem arról hogy Willnek túl fényes a kisugárzása(persze én azért ne szóljak bele a családi dolgokba*forgatja a szemét*)így most én voltam soron a nyavalygásban) amikor betoppan Nico és Will. Nekiálltak levenni a kabátjukat meg a cipőjüket, mert bár a Pokolról beszélünk de na, azért mi sem vagyunk ősembernek. Egyszer csak Hádész fölpattan, odamegy Willhez és neki áll a magában motyogva aurájában hadonászni. Majd egy csettintésére Will ruhája fekete lesz. Már épp nyitották volna a szájukat, hogy tiltakozzanak, amikor Hádész, arckifejezésüket látva megszólalt:
-Jajj ne izéljetek már! Még így is túl boldog a kisugárzása! Mintha kis napocskák táncolnának a szemem előtt! Brrr!-és egy fintort vágva látványosan megborzongott. Én pedig pislogás nélkül meredtem rá.
-Ez komoly?!-kérdeztem amikor visdzajött és leült az asztalhoz.
-Jajj most miért?!-esküszöm mint egy kisgyerek-Tudod, hogy boldoggá tesz ha a fiam boldog, de ez a srác akkor is túl fényes! Az apjáról meg már ne is beszéljünk!-ezen kuncognom kellett.
-Tényleg! Elfogadtam a családi vacsora meghívását??-kérdeztem ártatlanul nagyokat pislogva. Majd amikor láttam a szemeit enyhén dühösbe fordulni(meg az amugy kéken lángoló(??) haját vörösbe(na jó nincs több Herkuleses utalás becsszó*háta mögött összekulcsolt ujjakkal*)) úgy gondoltam jobb lenne menekülőre fogni.
-Hű! Hogy elszaladt az idő!-közben folyamatosan hátráltam a (csak nekem készített) kijárat felé-Nekem mennem kell!-már az ajtónál jártam amikor Hádész előttem termett. Így hát futottam. Na és most mindenki fejében lejátszódik a jelenet, amikor engem kerget a gonosz miközben én csontvázakat és ha úgy van szörnyeket lökök fel a haladásom érdekében. Nos ki kell ábrándítsalak benneteket. Ez a valóságban úgy nézett ki, hogy körbe-körbe futkorászunk a teremben, én kapkodom a levegőt, ő pedig kisebb erőfeszítés nélkül ádáz(lehet csak én látom így mert éppen engem üldöz) tekintettel követ. Majd utolért és....és elkezdett csikizni. Igen a Pokol Ura, a Nagy Hádész(folytatnám tovább is de éppen fuldoklok a nevetéstől) szóval ő most éppen engem csikiz. Mivel a külvilágra nem igazán figyeltünk, plusz még én is ott visítoztam(vagy mert a srác tényleg ijesztően hangtalanul lépked) nem vettük észre, hogy nyílt Nico szobájának ajtaja, ahonnan a fiú jött ki, de amint átlépte a küszöböt megtorpant. Ekkor vett észre minket. Mi pedig...hát igen, mi még mindig nem vettük észre őt. Will meg -gondolom mivel észrevette, hogy barátja megtorpant-, elindul felé, de ő is csak a küszöbig jutott el. Így már ketten néztek ránk totál megdöbbenve. Asszem ez érthető reakció volt, elvégre a Nagy és Félelmetes Hádész éppen egy halandó lányt csikizett a trónterem közepén. Aztán az istenség felpillantott, majd abban a másodpercben elengedett. Megköszörülte a torkát, megigazította a ruháját, egyszer beletúrt a hajába, felszegte a fejét és úgy nézett a fiúkra fapofával.
-Öhmm..apa. Nem akarsz valamit mondani??
-Khmm...szeretlek fiam!-ezzel távozott, vagyis felült a trónjára. Én még gyorsan összeröhögtem a srácokkal, majd hazaindultam.

Meg egyet azért mert miért ne(bocsi kicsit pixeles):

Ja és ebbe a sztoriba NE így képzeljétek el Hádészt!

Hát ennek kicsit lovestory szaga lett.😅 De egyébként nem az. Ez úgy született, hogy drága barátosném DLily12 megemlített egy kommentbe AmieSummers könyvében. Ha kiváncsiak vagytok az ,,előzményekre,, akkor írjátok meg kommentben!
Ciao!😘 /J./