DLily12 ezt neked küldöm, mert tuti utálni fogod.😂😂

Félvérnek lenni szívás.

Mármint tényleg olyan mértékű kicseszés, hogy azt nem lehet szavakba önteni.

Itt vagyok húsz évesen, és kábé tizenöt perccel ezelőttig azt hittem átlagos vagyok.

Aha. Jó vicc.

Tizenöt perccel ezelőtt, az anyám közölte velem, hogy félvér vagyok, ezen mondatával pedig az egyik kedvenc töritananyagom elevenedett meg a szemeim előtt.

A görög mitológia.

Mindeddig abban a tudatban éltem, hogy apám lelépett születésem előtt, amit igazából sohasem bántam. Kaptam helyette egy remek pótapát. Anyám akkor ismerkedett össze Scott-tal amikor én három éves voltam. Imádom a pasast. Remek humora van, és mindig sajátjaként kezelt engem.

Szóval igazából apám nem is tudott rólam. Valószínűleg ezért úsztam meg a szokásos félvér-veszélyeket. Nem támadtak rám szörnyek, és nem kaptam próféciát.

Ja, hogy ki az apám? Nagyon egyszerű.

Hádész, az Alvilág istene.

》7 évvel később《

Ó édes istenkém!

Ó basszus.

Ennek nem lesz jó vége.

Ó! Nem értetek semmit igaz? Elmagyarázom.

BAZI. NAGY. GÁZBAN. VAGYOK.

Még mindig nem tiszta? Sebaj. Kezdjük az elejéről.

》6 évvel ezelőtt《

Széthasad a fejem.

Ha egyszer kijutok a pihepuha ágyamból, írjak emlékeztetőt, hogy soha, ismétlem soha többet ne igyak.

Tegnap Lilien elrángatott egy házibuliba, amit valamelyik haverja szervezett.

Amúgy egyetemisták vagyunk, és Lilien a szobatársam egyben a legjobb barátnőm.

Húsz perces fetrengés után hajlandó voltam kikászálódni az ágyból, majd a fejfájáscsillapító után kajtatva hangosan szitkozódtam.

Átkoztam Lilient.

Átkoztam a családját

Átkoztam a tehenét.

{ pár héttel később }

Émelygésre ébredtem, és már szaladtam is a wc-re, hogy kiadjam a gyomrom tartalmát.

Ez ment kábé egy hete.

Minden reggel hánytam, aztán farkasétvággyal ültem le reggelizni.

Most sem volt másképp.

Miután reggeliztem, felöltöztem, és amikor a hajamat csináltam eszemve jutott, hogy milyen nap van ma.

Jön haza Lily.

Nem Lilien nem ment sehová. Egyszerűen a két legjobb barátnőmnek szinte egyezik a neve.

Szóval Lily. Hármunk közül ő az egyetlen aki nem jár egyetemre. Halaszt pár évet, így most ő körbeutazza a Földet, ami nem kis kihívás ugyanis Lily is félvér(Apollón lánya) akárcsak én. Eddig kevés szörnnyel talákozott, úgyhogy mázlija volt.

És ma-három hónap után-végre hazajön.

Kész voltam a hajammal, ezért lementem mesét nézni.

Mindig imádtam a rajzfilmeket, de most az utóbbi egy hétben még jobban rájuk kaptam. Ma a Jégvarázs melket döntöttem. Éppen annál a résznél tartottam amikor a Hans meg akarta ölni az Elzát, és eltört a mécses.

Ott bőgtem a Jégvarázson, és semmi nem tudott kizökkenteni, ennek következtében Lilien a kanapén szipogva talált rám.

-Na jó. Ebből elég volt. Most szépen elmegyünk, és veszünk egy tesztet.-jelentette ki miután elmondtam, hogy azért bőgök mert olyan szomorú, hogy az Elzát nem értik meg.

-Milyen tesztet?

-Terhességit.

Asszem itt annyira elképedtem, hogy bőgni is elfelejtettem.

-De előtte egy gyors kérdés: Lefeküdtél valakivel mostanában?

És akkor bevillant. A buli. Egy srác. Szőke haj, kék szemek. Meg valami fura neve volt, ami-így visszagondolva-elég ismerősen csengett.

-A srác...

-Tessék? Milyen srác? Hogy hívják?

-Nem tudom. Istenem ez nem történhet meg velem...ó a büdös francba már!

-Oké nyugi. Még semmi sem biztos. Fogjuk magunkat, elmegyünk venni egy tesztet, aggódni és szitkozódni utána is ráérünk, ha a teszt pozitív lesz.

-Rendben.-bólintottam rá.

{Fél órával később}

Terhes vagyok.

Öt perce ülhetek a fürdő csempéjén, mióta megláttam a két csíkot a teszten.

Lesz egy gyerekem, egy sráctól, akinek nem emlékszem a nevére. Fasza.

És ezt még Lilynek is el kell mondanom.

Ó Ze..ja nem mégsem. Téves. Há...nem még mindig nem jó. Bahh, valamelyik görög isten/istennő aki nem genyó és nem is valami negatív dolgot képvisel legyen velem!

-Megjöttem!-ordít egy felettébb ismerős hang. Meg is jött? Ilyen hamar? Kicsit több piros lámpát is kaphatott volna.

Pár percig tépelődtem, hogy miként közöljem vele a fejleményeket.

Egye fene! Essünk túl rajta gyorsan!

-Terhes vagyok.-asszem a gyorsan túlesés mégsem volt olyan jó ötlet.

Lily arca megnyúlt és miután feldolgozta a hallottakat, követelte a részleteket.

Mindent elmeséltünk neki.

{1 órával később}

A kanapén ülünk mindhárman, és Liliennel éppen a barátnőnk világkörüli utjának sztorijait meséli.

-...és akkor Görögországban megjelent az apám, Apollón, és...

-Apollón!-kiáltottam fel hirtelen.

-Igen így hívják az apámat és ő a Napisten, de ezt már számtalanszor említettem.

-Nem, nem. A srác. Ő is Apollón.-jentettem ki boldogan.

Majd ahogy leesett, mi hagyta el ajkaimat, egyből lesápadtam.

Ne. Az nem lehet, ugye?

Láttam a lányokon, hogy egyre gondolunk.

-Mennyi az esélye, hogy nem ugyanarról a személyről beszélünk?-kérdeztem sápadtan.

-Nagyon csekély matematikailag nézve. Ha viszont engem kérdezel, akkor nulla.-válaszolt Lily.

Szerintem egy öt percig mind ezt az információt emésztgettük.

-Te lefeküdtél az apámmal!-kiált fel a barátnőm.

-Ez így túl drámaian hangzik. Olyan mintha apakomplexusom lenne. De a te apád szó szerint egy görög isten, aki huszonévesként flangál.-kontrázok egyből.

-Jó ez igaz, de akkor is. A féltesómat várod.

-Ja ez így tényleg elég bizarr.

-Öhm..lányok...-kezd bele Lilien.-ugye tudjátok, hogy mit jelent, ha a baba egy istentől van?

-Ja, hogy félisten.

-Izé...szerintem kicsivel több mint fél. Hahó! Jay félvér. És egy isten gyerekével terhes.

-Ó szűzanyám...-sápadok el ma már sokadszorra.

-Ó a jó édes francba!-káromkodik Lily.

》Vissza a jelenbe《

Szóval igen. Ez a történetem.

Most pedig a konyhaasztalnál ülök Hermésszel, aki üzenetet hozott.

Egyébkébt még mindig a lányoknál lakok a 6 éves fiammal együtt.

A két legjobb barátnőm segített felnevelni a gyerekemet, és hihetetlen módon, de anyám mellett, apám is évente kábé ötször jött.

Szerencsére nem olimposzi, így kevésbé feltűnő, hogy az elmúlt években igen gyakran látogatott el az emberekhez egy istenhez képest.

Imádta az unokáját, pedig az apjára ütött, és most nem a kék szemeire és szőke fürtjeire célzok. Nagyon eleven és életvidám kölyök, ráadásul az utóbbi egy-két évben jöttek elő jelei annak, hogy kitől származik.

Valószínűleg most ezért vagyok bajban.

A fiam ugyanis kis mértékben irányítja a Nap sugarait, és olyan pontosan céloz, hogy volt egy idő, amikor egy amerikai focista védőfelszerelésében etettem meg.

Emellett előszeretettel tünedezett el, ha nem volt ínyére a peluscsere vagy a fürcsi.

Az ötödik ilyen alkalommal jöttem rá, hogy árnyékutazik.

Idő kérdése volt, hogy az istenek közül valaki felfigyeljen rá.

És lám, most itt tartunk.

Zeusz rájött a létezésére, úgyhogy vár minket az olimposzon ma.

Ja, és, ha ez nem lenne elég, akkor be kell valljam, még az apja elöl is titkoltam a fiamat. A fiúnkat. Akit Eastonnek hívnak.

-Szóval melyik rokonom gyerekét neveled?

-Gondolom úgysem számít már, hogy titok lett volna. Délután úgyis el kéne mondanom, igaz?-kérdeztem. Hermész válaszul csak bólintott.

-Apollón.-mondtam ki.

Az istenek hírnöke döbbenten meredt rám.

-Te...vele..hogy..-kezdett el összevissza nyökögni.

-Egyetemi buli, részeg éjszaka.

-Mindent értek.-mondja még mindig kissé sokkosan.

A lányok egyébként nincsenek itthon, de az Olimposzra amúgy sem vihetném őket.

Pár óra múlva elindultunk az Empire State Building felé.

Én, a fiam és Hermész.

{Az Olimposzon}

Belépek a trónterembe, és ahogy számítok rá, már minden isten ott van.

Zeusz mogorván néz rám, az apám kedvesen, a tö bbiek pedig leginkább kíváncsian.

Miután ott álldogáltam már percek óta, és senki sem szólalt meg, úgy döntöttrm kezdeményezek.

-Na, most mi lenne ha elmondaná, hogy miért kellett idejönnöm. Jobb dolgom is lett volna.

-Szerintem nagyon is jól tudja miért van itt. A fia miatt.-szólal meg végre Zeusz.

-Mi van vele?-játszom tovább az értetlent.

-A fia egy isten és egy félisten leszármazottja, ráadásul mindkét isteni felmenőjétől örökölt valamit.

-Igen. És?

-Túl erős, nem szabadna a városban mászkálnia.

-HOGY MICSODA?! MAGÁNAK TELJESEN ELMENT AZ ESZE?! AZT HISZI, HAGYOM, HOGY BÁRMIT IS TEGYEN A FIAMMAL?!-apám aggódvanéz rám, és az ölemben tartott gyerekre.

-A gyerek nem maradhat szabadon. De esetleg...

-Nincsen esetleg. Ha egy ujjal is hozzá mer érni a fiamhoz, a két kezemnel folytom meg, és még Alvilági varázslat sem fog hozzá kelleni. Mi lenne, ha én most fognám és kinyírnám Apollónt?

-Akkor megölné a gyerek apját.-behunytam a szemem. Ilyen nincs.

A teremben néma csönd volt. Ám ez az állapot csak addig tartott, amíg a Napisten feldolgozta az információkat.

-TESSÉK?! Van egy fiam, akiről nem tudtam?

-Valahogy úgy igen.

-Egyáltalán..hogy...mi..mikor?

-6 éve, egyetemi buli, az én részemről részeg éjszaka.

Úgy tűnik Apollón elgondolkodott és továbbra is az imént elhangzottakat értelmezte.

-TE KI AKAROD NYÍRNI A FIAM?!-kiált fel hisztérikusan, mondandóját Zeusznak címezve.-Mert azt én nem fogom hagyni. Hiába nem tudtam róla-pillant rám szúrósan-akkor is az én gyerekem, és ha bármit is akarsz tenni, rajtam keresztül vezet ahhoz az út.

-És rajtam keresztül.-szólalt meg halkan Hádész.-Nem engedem, hogy bántsd az unokámat.

Ismét néma csend. A Napisten szerintem még jobban ledöbbent.

-Valaki elmagyarázná mi van?-kérdezte kissé idegesen Artemisz.

-A gyerek Apollón fia, amivel még nem lenne gond, de én is félvér vagyok, Hádész lánya.-mondtam el a sztori lényegét röviden.-Emellett Easton az apja és a nagyapja erejének egy részét is örökölte.

-Szóval Eastonnek hívják a fiamat...-merengett Apollón.

-Látom megragadtad a lényeget.-forgattam a szemeim. Ez tiszta hülye.

-Hé! Ez igenis fontos infó!-kiáltott felháborodottan.

-Ja csak nem éppen most.

-Deh...

-ELÉG! AZ ÖCSÉMNEK VAN EGY FIA AKIRŐL SENKI NEM TUDOTT?! RÁADÁSUL A GYEREK HÁDÉSZ UNOKÁJA IS EGYBEN?!-Artemisz asszem kissé dühös. Vagy csak furán szokott megdöbbenni.

-Igen asztapaszta mily megdöbbentő, de van egy kis gáz.-szólalt meg Athéné.-A gyerek eltűnt.

-Nenenene....Miért?! Kiba...cseszett Univerzum! Mi ártottam én?!

-Oké...akkor szerintem keressük meg...-ötletelt Apollón.

-Jé! Te valami okosat is tudsz mondani?-kötözködtem.

-Erre most nem fogok reagálni. Na induljunk a fiamért.

-Az én fiam, de egyébként egyet értek.

Az istenek már tápászkodtak föl amikor megállítottam őket.

-Neeem. Biztos nem. Mindenki marad szépen a seggén. Apám és Apollón keresik a többi tovább mereszti a fenekét. Te pedig-fordultam Zeusz felé, tojva a magázódásra meg a tiszteletadásra.-meg se merj mozdulni, mert, ha meglátlak a fiam közelében, levágom a farkad és feldugom a seggedbe. És leszarom, hogy főisten vagy.-meredtem rá fenyegetően.

-Egy ilyen kis...-a lehető legijesztőbb pillantásommal jutalmaztam, mire befogta a száját.

-Apollón keresi az Olimposzon, szólok a lányoknak ők keresik a földön, mi pedig apával az Alvilágban.-osztottam ki a feladatot.

A lányoknak kábé öt perc alatt elhadartam a krízishelyzetet, majd az Alvilág Urával az oldalamon elárnyékutaztam a Halottak Birodalmába.

-Te nézd meg a palotában, én addig beszélek az őrökkel és a hárpiákkal.-szólalt meg Apa.

Bolyongtam a palotában, de sehol nem találtam, és már csak a hálórészek vannak hátra.

El is indultam a szobák felé amikor félúton egy mellkasba ütköztem.

-Baszki ember! Miből vagy, téglából? Au.-sopánkodtam.

A srác nyújtotta a kezét amit el is fogadtam. Felhúzott a földről és bemutatkozott.

-Nico di Angelo.

-Jay.

-Will Solace.-ekkor vettem észre a másik fiút aki szöges ellentéte volt Niconak, azonban valakire baromira emlékeztetett. A kezében pedig Eastont tartotta.

Na. Ne.

Ne ne ne ne!

-Apollón fia, ha nem tévedek. A fiamat pedig elkérném.-kértem vissza a gyerekemet.

-Először is: igen. Másodszor: a te fiad?-lepődött meg.

-Igen az enyém. Most már titkolni sem kell szóval igazából az enyém és Apollóné.-válaszoltam.

Mindketten megdöbbentek.

-De árnyékutazással jött ide!-kiált fel Nico.

-Mert ismételten mondom, az én fiam. Én pedig Hádész lánya vagyok. Szóval a kiskrapek jó erős ezért Zeusz kábé ki akarja nyírni, hogy rohadna le a villám hajigáló keze.-szitkozódtam.

-Hőőő!-mondták tökéletesen egyszerre.

Én kérdőn néztem rájuk így elmagyarázták.

-Nekem a féltesóm. Alap, hogy nem hagyom, hogy bántsák.-kezdte Will.

-Nekem meg félunokaöcsém. De várjatok. Akkor az apád a sógorom.-nézett Willre.-Brrr.-borzongott meg.

-Ú most, hogy mondod szólnom kell annak a félnótásnak, hogy megvan a gyerek. Aztán mehetek szétrúgni Zeusz seggét.-határoztam el magam.-Meg apának is szólnom kell.

-Segítünk aztán megyünk veled.-ajánlkozott Nico.

-Rendben. Köszi.-mosolyogtam rájuk.

Így ért véget az én mesém egyik fejezete. Természetesen Zeuszt a biztonság kedvéért még egyszer megfenyegettem, Apollón évente kétszer-háromszor meglátogatja a fiát, amúgy meg kettesben élünk boldogan, bár ez a "békés" állapot sem tarthat sokáig. Ugyanis jön szinte minden szülő legnagyobb ellensége.

A kamaszkor.

Hát ez egy vadiúj oneshot, lehet, hogy valamikor folytatom, de nem biztos. Remélem tetszett, és talán hamarosan jelentkezem, ha DLily12 nem nyír ki. Oh és _nutella15_ téged is megjelöllek mert te is besztfrendem vagy és általában minden résznél ti kapjátok meg az első, nyers verziót, amit átolvastok. Viszont ez meglepi rész lett, de remélem azért tetszik.😊😂