Körülbelül csak egy fél órányira voltunk az otthonunktól de... nem várt akadályba ütköztünk.

-Ez... -nem tudtuk mire vélni most ezt az egészet.

Az utat lezárták, amin mi mentünk volna éppen haza, és rendőrök állták el azt.

Lehúztam az ablakot és hallgattam, hogy Jungkook, aki odament az egyik férfihez, mit beszélt.

-Elnézést uram. Mi történt? -kérdezte tőle Kook.

-Az utat lezártuk, aki erre felé tartana, az azonnal forduljon vissza. -magyarázta az egyenruhás.

-De uram, mi arra lakunk és ez a legrövidebb út odafelé.

-Sajnálom, mostantól nem közelíthetik meg az otthonukat.

-Tessék?!

-Bizonyára mindenkihez eljutott a laboratóriumi katasztrófa híre. A gáz elérte az ország azon részét, amelyen önök laknak. Sajnálom. Ha odamerészkednek kicsi az esélye annak, hogy túl élik.

-De miért? Mi bajunk lesz tőle?

-Ez a szer egy új rovarirtonak indult, de sajnos egy nagy baleset folytán átalakult a vegyi összetétele és ha például egy légybe belekerül ez a méreg, akkor nem hal meg rögtön, hanem a puha testrészen keresztül behatol az emberi vagy éppen állati testbe és megöli azt. Csak ennyit mondhatok a többi információt nem árulták el titok tartási szerződés miatt.

Jungkookon látszott, hogy nagyon kell most a koncentrálás neki, hogy mindent helyre rakjon az agyában.

Anya meg inkább olvasgatott most itt az autóban, szegényt nagyon leterhelte már ez az egész, pedig ezt még csak a kezdet.

Én.... én pedig próbálok minnél reálisabban gondolkodni azon, hogy ha nincs étel, akkor az azt jelenti, hogy be kell törni valahova, az önvédelem fontos, szóval kell valami fegyver szerűség is gondolom. Ahogy láttam és hallottam nagy a probléma, de én nem adhatom fel. Kell hogy legyen kiút.
A figyelmem továbbra is a két férfinak szenteltem.

-De ezt honnan tudja, csak tegnap történt az egész.

-Az az igazság, hogy nem tegnap történt. Már korábban. Sajnálom. Ha még időben elérik a legközelebbi falut, akkor lesz még hely megszállni valahol. Viszlát uram. Vigyázzanak egymásra.

Azzal beült az egyenruhás a rendőr autójába.

Kook idegesen visszaült a volán mögé és se szó, se beszéd, elhúztuk a csíkot a másik irányba.

Tudtommal a legközelebbi falu az 10 percnyire van innen.

Egy autó sem jött szembe velünk. Konkrétan senkit sem láttam.

Üres minden. És ez nem kicsit volt rémisztő.
Mi történik itt?

_____

A 10 perc hamar eltelt, ugyanis már a falu közepén jártunk, majd a fekete hajú lehúzódott az út szélére.
Útközben anya is megtudta azt, amit még a fekete hajúnak mondott a rendőr és ha lehet, akkor megjobban beszart, úgy mint én.

Kiszálltunk az autóból, majd szétnéztünk.
Nagyon szívszorító volt az egész látvány.

Egy két helyen kitört az ablak néhány házon. Szinte az egész falu kiürült, mindenki elment. Az úton volt hagyva két autó, amik összeütköztek, gondolom a nagy sietségtől.
Mindenki itt hagyott mindent..

Észre sem vettem, ahogy végig folyt az arcomon egy könnycsepp, miközben azt képzeltem el magam elé, ahogy az egész falu ijedve, szétszórva hagyta el ezt a helyet, nem törődve másokkal.

-Hé, jól vagy? -jött oda mellém Kook.

Anya csak tátott szájjal nézte ezt a szívszorongató "látványt".

-Aha, persze...

-Nem lesz semmi baj, amíg itt leszek mellettetek, oké? -fordult velem szembe.

-Igen. Köszönöm. -fúrtam mellkasába a fejemet, majd szorosan magamhoz szorítottam őt. Ő pedig átölelte hátamat.

Hosszas percekig így álltunk, majd mikor már kicsit sikerült összeszednünk magunkat, elváltunk és gondolkozni kezdtünk.

-Szóval kell egy ház. -kezdte a fekete hajú. -Amibe ugye lakhatunk. És majd meglátjuk, hogy mi lesz.

Mi csak bólogattunk anyával, mert jobb ötletünk úgy sem lett volna, tekintve, hogy még nagyon új ez az szituáció mindannyiunknak.

Ezután fogtuk a cuccainkat és a legközelebbi kis családi házhoz sétáltunk.

-Basszus... be van zárva. -fújtatott a fekete hajú.

-Öhm... rúgjad be. -vetettem fel az ötletet.

-Megpróbálom. -bólintott, majd elkezdte rugdosni az ajtót, de az nem igen akart betörni.

_____

Már vagy tíz perce rúgta az ajtót, de nem ér el vele semmit.

Épp szólni akartam, hogy most már fejezze be, amikor egy hangos ordítás, és egy reccsenést hallottam meg magam mögül. Gyorsan hátrafordultam és láttam ám, hogy Kook állt az ajtófélfának támaszkodva és az ajtó, ami eddig be volt zárva, az tárva nyitva állt mostmár.

-Sikerült! -kiáltottam.
-Ügyes vagy, nagyon.

-Köszönjük Jungkook. -mondta anya is.

-Semmiség.

Ezután bevittük a cuccokat oda. A ház belseje rendezetten nézett ki szerencsére. Már csak az a kérdés, hogy ki kivel alszik, mert kettő két ágyas szoba volt, szóval most már megint ott álltunk a szobák előtti folyosón.

Jaj, de ismerős helyzet...

Mielőtt bárki megszólalhatott volna, én közbe szóltam.

-Szóval a felállás az, hogy én alszok Jungkookkal, mert már a szálláson beígértem neki, csak ő ezt még nem tudja. -hadartam el.

-Nekem jó. -mosolyodott el a fekete hajú.

-Oké, nekem is. -hagyta ránk anya.

-De ha lehet, ne pakoljunk ki semmit jó? -kérte tőlünk a fekete hajú.

-Aha.

-Ja.

Bevittük a bőröndöket és hátizsákokat a szobákba, és eleresztettünk egy hatalmas sóhajt.

Én már most el tudnék aludni, de a karórámra pillantva még csak este 8 lesz.

Így én ledőltem a francia ágyra és néztem a plafont.

Hihetetlen ez az egész. Mintha egy álomban lennék, egy rossz álomban. Vagy egy thriller filmben. Ma reggel még Kook mellett ébredtem, és boldogan készítettük a sütit, amit az útra vihettünk és ez lett volna at első közös üdülésünk a mi csonka családunkkal Jungkookkal, de ez sem lett meg. Helyette kiderült, hogy az életünk veszélyben van és konkrétan hajléktalanok lettünk.

De minden rosszban van valami jó, nem igaz? Csak meg kell találni.

______

Márcsak arra eszméltem fel, hogy Jungkook bejött a szobába.

-Van meleg víz, ha gondolod lefürödhetsz.

-Oké, megyek.

Felkaptam egy törölközőt meg a pizsamámat, fogkefét meg minden ilyen cuccot és elindultam a szemközti fürdőbe.

Hát mit ne mondjak, nem igen pakolták ki ezt sem. Nagyon siethettek.

A sminkek, parfümök, fésűk, meg minden női cucc ott hevert a polcokon. Ugyan ez volt a férfi dolgoknál is.

Legalább higiénikusan tudunk majd élni egy darabig.

Levetkőztem és beálltam a zuhany alá. Jó forró vízzel lemostam magamról a mai nap koszát és nyúltam is a tusfürdőért, ami eper illatú volt.
A nő, aki itt lakott nagyon kedvelhette az epret, mert szinte majdnem minden szépítkezési szere ilyen illatú, viszont a másik fele vaníliás volt.
A hajamat is megmostam, de a samponnak meg vanília illata volt. Ki gondolta volna...

Szóval már száraz hajjal, pizsamában, ápolt fejjel és testel, indulásra kész álltam a fürdőben.

Lementem a többiekhez a konyhába, akik már éppen ettek... pizzát? Imádom!

-Hol tálaltátok ilyet? -mutattam az ételre.

-Gondolom nem fért be már a kocsijukba a mélyhűtő tartalma. -nevetett a fekete hajú.

-Gyere egyél. -tett elém anya egy tányért pizzával.

Miután mindneki befejezte az evést újra beszélgetni kezdtünk.

-Ugye tudjátok hogy itt örökre nem maradhatunk? -kérdezte anya.

-Igen, de majd még meglátjuk, hogy mi lesz. -válaszolta Kook.

-Arra gondoltam, hogy elmehetnénk a szüleimhez, ők úgy is a másik irányba laknak. -mondta anya.

-Biztos hogy nem. -vágtam rá szinte azonnal. Nem ápolok velük jó kapcsolatot. Kifejezetten rossz a kapcsolatunk. Nem tudom miért, valahogy így alakultak a dolgok.

-De ott biztonságban lennénk. -folytatta anya.

-Én nem szeretnék oda menni.

-Meg kell néznünk, hogy jól vannak-e, nem tudjuk felhívni őket, nincs térerő.

-Akkor menj oda te, de én itt maradok.

-Biztos hogy nem hagylak itt téged, jössz velem!

-Nem vagyok már kisgyerek, ugyan úgy tudok vigyázni magamra mint te, sőt talán jobban is, és különben is mindjárt 18 leszek, meg amúgy sem lennék egyedül mert itt van Jungkook is!

És itt hatásszünet következett be...

-Kook? -kérdezte anya, az említett felé pillantva.

-Én sem mennék szívesen oda, mivel azt sem tudom, hogy kik ők, nem ismerem őket.. Sajnálom.

-Nekem muszáj lesz eljutnom odáig. -mondta halkan anya.

-Elviheted az autót. -ajánlotta fel Jungkook.

-De akkor ti?

-Szerzünk másikat, ne aggódj.

-Rendben. -sóhajtott anya. -Ez esetben... holnap reggel indulok.

És ekkor hasított belém a felismerés. Anyától holnap megkell válnom. Talán örökre, talán nem. Lehet mégsem kellett volna kiakadnom az előbb.. Mi lesz velem nélküle. Hogy lehettem ilyen meggondolatlan? Nem akarom csakúgy elküldeni.
És ekkor kitört belőlem mindez...

-Szeretlek anya. Bocsáss meg... Nem akartalak elküldeni. Csak félek. Te is tudod, hogy utálnak engem a szüleid. Nem szeretnék mégtöbb konfliktusba keveredni. Szeretlek... -sírtam el magam.

-Én is téged. És teljesen megértelek, de tudod, hogy nekem ők fontosak. Aggódom értük. Muszáj elmennem hozzájuk, hogy megnézzem, hogy ők hogyan vannak. De Jungkook egy jó ember. Én megbízok benne, és neked is meg kell. Ő majd vigyázni fog rád. Nem lesz semmi baj, kincsem. -ölelt meg az említett. -Nem lesz semmi baj. Jungkook itt lesz veled. -nyugtatott.

Amikor már csak szipogtam, elváltam anya kezeitől és felmentem a szobámba ahol egyből elnyelt az álom.

Tényleg olyan hülye vagyok..
És akkor most ezennel Jungkookra bíztam az életemet.
Bízom benne, hogy majd jól fog bánni vele.

Köszönöm, hogy elolvastad!