-Kelj fel... -hallottam meg Jungkook suttogását éjszaka kellős közepén.

De én még túl korainak tartottam a felébredést, így figyelmen kívül hagytam az előbb elhangzott mondatát.

-Kelj már fel! Sürgős. Ezt látnod kell... -hallottam meg újra kétségbe esett hangját, és lökdösni is kezdett engem.

-Mm... miért nem alszol? -kérdeztem álmosan.

-Kelj már fel az istenért, és nézd meg mi a fészkes fene folyik ott kint.. -parancsolt rám halkabban.

Nem értettem miért ébresztett fel. Nagyjából semmi konkrétat nem mondott nekem. Tiszta hulla leszek reggelre..

Lassan kikeltem az ágyból.
Kook az ablakon bámult kifelé és mereven szuggerál valamit.

-Hány óra van? -kérdeztem egyhelyben állva.

-Talán hajnali 2 lehet. -válaszolta, mire én csak párat bólogatva oda sétáltam mellé.

De a látvány lesokkolt...

Percekig csak néztem magam elé, ki az ablakon, és próbáltam feldolgozni az előbb látottakat.

Ugyanis az utcán kutyák sétáltak. Kook rávilágított zseblámpával, hogy láthassam, ezek nem rendes kutyák. Lehet undorító, de szinte a fél belük kint lóg. Véresek. Ijesztő az egész. Nagyon.. Ezek meg mi a francok? Az ilyen kutyák általában már rég döglöttek... de ezek meg még mászkálnak is az utcákon, hogy rohadjon ketté már mindenki..!

-M..most.. mi.. mi lesz? -estem kétségbe teljesen.

-Fogalmam sincs. De nyugodj meg, ide nem tudnak bejönni. -simított a hátamra nagy tenyereivel, ami most jelen pillanatban nagyon jól esett.

-Mik ezek? -kérdeztem félve.

-Én már előbb felkeltem, körülbelül úgy 1 órája. Mosdóba mentem, aztán meg vissza ide, de épp csak egy pillantást vetettem az utcára, viszont ami szemet szúrt az a mozgolódás volt, és végül megláttam ezeket. Először befostam rendesen, nem tagadom. Aztán elkezdtem tanulmányozni őket. Utána végig kutattam az egész házat, és megtaláltam ezt. -mutatta fel a zseblámpát -Megvilágítottam őket, de semmi reakciót nem váltottak ki. Így elkönyveltem vakoknak. Szóval totál nem látnak semmit. Viszont ezért a hallásuk és a szaglásuk kifejezetten jó. Ez minden állatnál így van. Gondolom a fertőzött legyek így hatnak a kutyákra, vagy az állatokra... nem tudom. -fejezte be a beszámolóját.

Imádom, hogy ilyen okos ember van mellettem. Őszintén szólva én ezt nem matekoztam volna ki így, hajnal középen.

-Basszus, így hogyan megyünk tovább? -akadtam ki.

Visszafeküdtünk az ágyba. Vagyis csak ő, mert én törökülésben ültem mellette.

-Még nem tudom... de... sok könyvet olvastam már és szinte mindegyikben, amiknek ilyen volt a témája, azokban az volt, hogy csak sötétben jönnek elő. Gondolom már láttál ehhez hasonló filmeket te is. -mondta halkan.

-Igen. De nem gondoltam egy percig sem, hogy ez valóság is lehet. -válaszoltam félve.

-Ezek szerint ez lehet az is. Majd kiderül. De itt most biztonságban vagyunk. Most pedig aludj szépen. Lehet változik a holnapi program. Jó éjt. -nyugtatott meg egy kissé..

-Rendben. Jó éjt, Kook. -suttogtam, majd befeküdtem mellé az ágyba és elfordultam a másik irányba, így a fekete hajú oldalával ellentétesen feküdtem, mivel ő hanyatt aludt el.

Akkor megpróbálok én is aludni..

_____

Másodpercek, percek teltek el, de én nem voltam képes lecsukni a szemeimet. Ahoz túlságosan is rettegtem.

Mi van ha valahogy bejutott ide egy ilyen izé, és megtalál minket?!
De ez nem lehetséges, hiszen Jungkook is azt mondta, hogy ide nem tud bejönni, akkor nem is fog. De én így sem tudok aludni!

Folyton az jár a fejemben: "Ez álom vagy valóság?" Ez nem lehet igaz, nem változhat meg így a világ és az életem csak egy nap leforgása alatt..

Anya itt hagyott. Az emberem többsége elmenekült. Az utcákon beazonosíthatatlan állatok mászkálnak. Ételt sem hoznak már többet. Az összes ismerősömről nem tudok az ég világon semmit. Semmi sem a régi! Minden negatívan megváltozott!

Csak Kook van. Csak ő, akinek nagyon hálás vagyok. Ő nem hagyott egyedül. Vigyáz rám. Tanít. És szerintem szeret engem, vagy is elfogadja a barátságunkat. Csak néha teljesen össze zavar a viselkedésével. De én így szeretem őt. Remélem nem megyek az agyára, mert akkor tényleg egyedül maradok.

Kikeltem az agyból, megnéztem hány óra. Hajnali 3. Remek. Most már tényleg hulla leszek reggel, mármint nem olyan hulla, csak szimplán álmos.

A fekete hajú még békésen szuszogott az ágyon, mintha egy tündér mesében lenne. Pedig ez maga kezd lenni a pokol. Mármint csak szerintem. Másoknak lehet fel sem tűnik, amit nagyon kétlek mert ezt nem lehet nem észre venni.

Lementem a konyhába halkan, és levettem egy poharat. Nem reménykedek abban, hogy vízen kívül lesz más amit ihatok, de egy próbát megér.

Kinyitottam a hűtőt és nem várt dologba ütköztem.

Tej! Uramisten, valaki mégis szeret engem. Ah... életmentő tej!

Nagyon megörültem ennek, mert én szeretem a tejet. Nagyon is.

Gyorsan kikaptam a hűtőből és teletöltöttem vele a poharamat. Beleraktam egy szívószálat, amit szerencsére itt hagytak nekünk, és leültem a pulthoz vele.

Lassan szürcsölgettem a löttyöt, mindenét kiélveztem, mert már régen ittam ilyet.

És már egy cseppet sem voltam álmos.

Pár perc után mégis csak kiürült a pohár.. sajnos.
Na és most mit csináljak?

Úgy döntöttem átismételem az ütés technikákat és a rúgás típusokat amiket Kookie tanított nekem.

Bementem a nappaliban a szőnyegre.
Beálltam alap állásba, és elkezdtem először lassan a mozdulatokat, hogy minnél tökéletesebben gyakoroljam ki őket. Nem szabad hibáznom már.

Fokozatosan gyorsítottam fel minden rúgás és ütős mozdulatot.

A tükör előtt is megnéztem hogy megy. Először majdnem elröhögtem magam, de utána már menőnek találtam.

A dohányzó asztalról meg majdnem lerúgtam a vázát, na mindegy. Valamin ki kell próbálni ezeket a mozdulatokat, nem?

Majd holnap Jungkooknak is megmutatom, hogy mennyit fejlődtem. Igaz, hogy elég kevés idő telt el azóta amióta elkezdtük a gyakorlatokat, de több a semminél.

Most esküszöm úgy érzem, hogy simán letudnám ütni úgy a fekete hajút, hogy a földön maradjon.

Na, jó... ezt most rögtön kiverjük a fejünkből! De amúgy tényleg így van...

Amint az órára néztem újra, már közel hajnali 4-et mutatott. Hát jól elment az idő, de megérte. Nem mondanám magamat profinak, mert nyilván 1 napi tanulással még közel sem lehetek profi, sőt szerintem soha sem lehetek az, de magamhoz képest az vagyok.

Sokkal jobban ment, mint amikor a fekete hajúval gyakoroltam. Ülepedett a tudás így éjszaka közepére, és nem is vagyok most annyira befeszülve amiatt, hogy ha valamit elrontok akkor Kook akár ki is nevethez, mert most ő békésen alszik, így kedvem szerint gyakorolhattam.

Most viszont totál megvagyok izzadva.

Halkan felmentem, vissza a szobába, és magamhoz vettem Sojun egyik pólóját, mert nem akartam a sajátjaimból szedni.
Kicsit önző dolog, tudom. De most ez legyen a legkisebb bajunk. Mert van ennél nagyobb is...

Roham tempóban lezuhanyoztam. Magamra kaptam egy fehérneműt és Sojun pólóját. Lehet nem a legynagyobb felsőjét vettem ki a cuccai közül, mert ez csak a combom közepéig ért, de kit érdekel éjszaka, hogy hogyan nézek ki. Mert engem nem érdekel.

Vissza feküdtem Jungkook mellé, és egy kicsit közelebb araszoltam hozzá, hogy tényleg biztonságban érezzem magamat.

Meg is lett az eredménye, mert pillanatokon belül elnyelt az álomvilág. Persze a kis magán edzésem is rátett egy lapáttal arra, hogy ilyen könnyen bealudjak.

Köszönöm, hogy elolvastad!