Reggel nagyon korán fent voltam, mert rosszul éreztem magamat.

Hányingerem van, fáj a fejem, ráz a hideg.
Az óra 6-ot mutatott, így nagy valószínűséggel még nincs fent senki.

Lementem a konyhába, és előszedtem a lázmérőt, majd megmértem vele a hőmérsékletemet.
A mérő 37.8-at mutatott... szóval beteg leszek. De azért ma még elmegyek suliba, aztán majd meglátom, hogy mi lesz.

Beszedtem egy gyógyszert, amikor is Jungkook lépett be a konyhába.
Nem akarok most a közelében lenni. És anyáéban sem.

-Jó reggelt! -köszönt álmos hangján.

-Jobbat... -morogtam neki, majd kimentem a helyiségből.

Ezután gyorsan átöltöztem, felvettem egy pucsit is, elvégeztem a reggeli teendőimet, és lementem a konyhába kaját csomagolni magamnak a napra.

-Sápadtnak tűnsz. Jól vagy?-kérdezte a fekete hajú, miközben csomagoltam a szendvicsemet.

-Nem.. -válaszoltam tömören.

-Nem maradsz itthon? -folytatta.

-Nem.

-De nem vagy jól. -aggodalmaskodott.

-És ez mióta érdekel téged? -kérdeztem flegmán.

-Amióta megismertelek. -jelentette ki könnyedén.

-Milyen filmbe illő. -mondtam enyhe gúnnyal a hangomba.

-Elviszlek. -vágta rá.

-Nem kell..

-Ez nem kérdés volt. -mondta, majd kiment a konyhából.

Hát nem érti meg hogy nem kell?!
Meg azt se, hogy... áh mindegy is, minden esetre ez kedves volt tőle. Legalább majd láthatják a lányok, hogy milyen bomba férfivel élek. Mert igen, ő az, de azért párkeresésben maradok inkább a saját korosztályomnál.

Pár perc múlva már az autójában is ültünk.

-Fáj valamid? -kérdezte, miközben elindult az autóval.

-Hőemelkedésem van. -motyogtam, jobban össze húzva magamon a kabátomat.

-Tényleg menni szeretnél? -pillantott rám egy kicsit.

-Igen, max hazajövök. -válaszoltam.

-Rendben. -sóhajtotta végül.

Időközben megérkeztünk a suli parkolójába.

-Bekísérjelek? -tette fél a kérdést, amikor szálltunk ki az autóból.

-Jungkook, nem vagyok kisgyerek, de... a kapuig elkísérhetsz ha szeretnél. -mosolyogtam rá, mert mindig a kapu előtt szoktak állni az osztálytársaim, lányok. Gondoltam megmutatom nekik, hogy milyen egy igazi pasi.

Elindultam volna, de hirtelen megszédültem, és így meg kellett állnom.

-Így nem mehetsz iskolába. -fogta meg a kezemet, hogy el ne essek. Nagyom aranyos...
Ezt ki mondta..?

-Köszönöm. -csúszott ki a szájamon.

-Még is mit? -kérdezett vissza kedvesen.

Egy kicsit félre pillantottam és megláttam, hogy nagyon néztek minket a lányok, akik szokás szerint a kapu előtt álldogáltak.

-Hogy törődsz velem. -néztem a szemébe.

-Ez természetes. -ölelt át.

Nagyon de nagyon jól esett most az ölelése. És az illata, valami elképesztően finom. Hallottam a szíve egyenletes dobogását, és egy pillanat alatt teljesen megnyugodtam.
Milyen szuperképessége van ennek a gyereknek? Nyugtató hátassal van rám. Most...
Mert eddig mindig felidegesített a jelenléte.

Kibújtam az öleléséből és egymásra mosolyogtunk.

-Tudod, nagyon rég ölelt meg már engem valaki? -hajtottam le a fejem, ami enyhén pirosas színben úszott.

-Akkor ezentúl én foglak. -húzta ki magát büszkén.

-Oké. -nevettem el magam, mire ő is ugyan így tett.

-Na gyere. -karolt át és elkezdtünk a suli felé sétálni.

Elmentünk a lányok mellett, és egy kicsin múlt, hogy elröhögjem magam a reakciójuk miatt.
Egészen a suli ajtaja elé kísért.

-Akkor jó... iskolázást. -mosolyodott el. -Bármi van, dobj egy SMS-t, oké?

-Persze, azonnal. Szia. -mosolyodtam el én is, és bebotorkáltam az iskola falai közé.

Ez tényleg kedves volt tőle. Nagyon.
Lehetett volna jobb dolga is annál, hogy engem, aki elég bunkón viselkedett vele, iskolába vigye kora reggel.

_____

A reggel folyamán nem egy lány kérdezte meg tőlem, hogy ismerem-e azt az ázsiai fiút. Mindnek azt válaszoltam, hogy egy közeli ismerősöm, végül is nem hazudtam.

Az első pár óra lement, én meg egyre rosszabbul voltam.
Benivel a tesi előtti szünetben találkoztunk, neki is elmondtam, hogy nem vagyok jól, de ezt ő is észre vette.

Már a teremben sorakoztunk a becsengetést várva.

Az új tesibá megint egy feszülős szettet vett fel. Az évfolyamomban levő lányok nem bámulhatták volna jobban...

Végül elkezdődött a tesi.
Méghozzá futni kellett a teremben körbe, körbe. Szerencsése nem kicsi a torna csarnok.

Már a 15. kört futhattam, amikor megéreztem egy éles fájdalmat a fejemben, és a gyomrom is felkavarodott.
Nem bírtam tovább futni. Ennél rosszabbul már nem is lehetnék.

Berohantam az öltözőbe, és az egyik wc fölé hajolva kiadtam a gyomrom tartalmát, amibe a mai nap nem került sok minden.

A fejemben még mindig erős fájdalmat éreztem. A levegőt kapkodtam, és izzadtam is.

Kiöblítem a számat, és éreztem, hogy nagyon elfáradtam, ezért lerogytam a földre és csak ziháltam...

Nem tudom meddig feküdhettem ott, de 2 erős kart éreztem meg felkapni engem, majd nem sokkal később le is rakott egy puhább felületre, és engem meg egyszerűen csak elnyelt a sötétség.

_____

Lassan kezdtem nyitogatni a szemeimet.
Amint tudatosult bennem, hogy még iskolában vagyok, rögtön felültem, de a hirtelen mozdulattól egyből megszédültem, majd visszahuppantan az ágyra, ami az iskolánk orvosi szobájában van, mint megállapítom.

-Hé, jól vagy? -hallottam meg egy aggódó, ismerős hangot.

A Tanár úr vizslatott engem.

-Igen... vagyis... nem... nemtudom. -hebegtem.

-Már az utolsó óra előtti szünet van, ha gondolod nem kell vissza menned órára, az egész napodat igazoltam, és a cuccaidat is elkértem. Meg ha gondolod, itt maradhatok veled, mert lyukasom lesz. -hadarta el gyorsan.

Hát ez egy kellemes meglepetés volt számomra.
Azt hittem én leszek a csicskája, bár lehet hogy ez csak egy kivételes alkalom volt.
Minden esetre ez most jól esett.

-Én csak haza szeretnék menni.. -mondtam elhaló hangon.

-Haza viszlek. -kapta fel a táskámat.

-Köszönöm. -néztem a szemébe.

Mivel még mindig nagyon szédültem, konkrétan csak dülöngéltem a folyósokon, ezért megfogta a felkaromat és úgy vezetett ki az autójához, ami hát elég modern.

-Tudja, hol lakom? -kérdeztem beülve az autóba.

-Az iskolán kívül nem kell tegezned, csak simán Alex, oké? -mosolygott rám. -Amúgy meg nem tudom.

-Rendben, akkor mutatom. -hajtottam le a fejem zavartan.

Vajon mindenkinek megengedi hogy iskolán kívül tegezzék..?

-Egyébként, én nem vagyok olyan szigorú, mint amilyennek mutatom magam. Csak azért vagyok ilyen az órákon, mert csak így tudom megkapni a kellő tiszteletet. Tapasztalat... -sóhajtott fel.

-Hány éves vagy? -csúszott ki véletlen a számon.

-24. Nem olyan öreg. -nevette el magát, mire én is ugyan ezt tettem.

-Tényleg nem. -mosolyogtam.

-Itt merre kell menni?

-Egyenesen.

-Oké.

És az a ház a miénk. -mutattam az otthonom felé.

Megállt a házunk előtt és láttam, hogy nincs itt Jungkook autója.
Felmerül bennem a kérdés... ilyenkor illendő behívni őt a házba, vagy...?

Kivette a táskámat, de én nem tudtam mit kellene ilyenkor mondani.
Ez annyira ciki..

-Köszönöm.... esetleg... csinálhatok önnek, va..vagyis neked kávét, vagy valamit amivel megköszönhetném? -fogalmaztam óvatosan.

-Hm... igen, miért is ne? -nyitotta ki nekem a kaput.

Amint beértünk a házunkba, rögtön körülnézett.

-Nagyon szép házatok van. Kivel laksz itt? -kérdezte.

-Anyukámmal és a munkatársával. -dobtam le a cuccaimat.

-Munkatársával? -nézett rám furán.

-Csak ideiglenesen. -legyintettem. -Kérsz kávét?

-Igen, köszi.

-Gyere be a konyhába, ide. -invitáltam beljebb, és bementem a konyhába.

-Okés.

-Anyáék bármelyik pillanatban itt lehetnek, gondolom majd hülyének néznek, hogy miért hoztam ide az új tesi tanáromat. -forgattam meg a szemeimet. -Persze ezt ne úgy értsd, hogy nem szívesen látlak itt... vagy mi. -motyogtam.

-Persze, oké. Majd elbújok az ágyad alá. -viccelődött.

_____

Körülbelül 1 órát maradt velem és beszélgettünk. Megtudtam, hogy a barátnője miatt költözött ide a közelbe, akivel már 1 éve együtt van. Én is meséltem pár dolgot neki. Például apumról, már amennyit tudok róla, magyarul semennyit..
Mivel ő egy tanár, így könnyebben megtudtam benne bízni, bár kit érdekelne az apám. Tökmindegy ha kitudódik, ami szerintem nem fog.

Ezután anyáék is hazaértek, mint megtudtam, dolgozni voltak, hol máshol.

Aztán néztünk egy filmet, és ettünk vacsorát. Én fürödtem, fogatmostam és már be is feküdtem az ágyamba ahol azonnal el is aludtam.

Köszönöm, hogy elolvastad!