Reggel az ébresztő órára keltem, de mivel rég hallottam a hangját, ezért most nagyon felidegesített. Még félálomban voltam, majd fogtam, és konkrétan levágtam a földre.

Még pár percig forgolódtam, aztán kikeltem az ágyból.

Akkor láttam meg, hogy ketté törött az óra.

Hát jó... így jár az, aki korán reggel szórakozni próbál velem.

Gyorsan átöltöztem egy szakadt farmerba meg egy fekete hosszú ujjúba, aztán megfogtam az órám darabjait és lebattyogtam velük a konyhába.

Anya már nagyban készítette a reggelit, Jungkook meg már zabált. Érkezésemre mindketten felkapták a fejüket.

-Jó reggelt. -morogtam álmosan. Már megint nem kezdődött jól a napom..

-De mérges valaki ma reggel. -mosolygott rám anya. -Az mi a kezedben? -tette fel a kérdést.

-Az ébresztő órám... volt... -húztam el a szájam.

-Miért van... két részletben? -vonta fel szemöldökét Jungkook is.

Miért nem lehet megérteni hogy valakinek rosszul kezdődött a napja? Mindegy...

-Mert idegesítően szólt. -vontam meg a vállaimat, majd leültem a törött órával az asztalhoz, ahol már várt a tojás rántottám.

-Na akkor mégegy gonddal több. -sóhajtott anya.

-Majd veszek én újat. Nem kell jönnöd. -feleltem komoran. -És ez rád is vonatkozik. -mutattam Jungkookra.

Kinézném belőle, hogy majd elakar kísérni.

-Oké. -forgatta meg szemeit.

-Amúgy... ma jön hozzánk egy új tesi tanár, mivel az előző ugye felmondott. Beni mondta tegnap. -dobódott fel egy kicsit a kedvem.

-És, tudsz róla valamit? -lett izgatottabb anya is.

-Hát, nem igazán. -hajtottam le a fejemet. -Gyorsan elkészülök, aztán megyek is.

Felszaladtam a fürdőbe, és elintéztem a reggeli dolgaimat. Közben gondolkodtam...

Akkor ért a felismerés, hogy én bizony már csókolóztam Jungkookkal.
Majdnem hányingerem lett. Még is hogy lehetek ekkora tapló? De ezt hamar kivertem a fejemből, mert már ő is elfelejtette, és én is elfogom... most.

Lementem a konyhába, gyorsan összekaptam a cuccaimat és már mentem is ki a házból.

Útközben utolért Beni is, így együtt mentünk el az iskolába. Elmondta, hogy milyen hülyeségek történtek vele az elmúlt egy hétben.

Például elfelejtette, hogy nem jövök aznap iskolába, és várt rám kerek egy órát, meg hogy nem tudott bejönni hozzám a kórházba, mert nem engedték be, és hogy a matek tanár eléggé kiakadt rá, mert az óráján viccből beszólt, hogy 1+1=11.

Szóval volt mit hallgatnom odafele.

-És tényleg nem tudod, hogy hogyan néz ki az új tesi tanár? -kérdeztem, miközben már pakoltunk a szekrényünkben.

Ma első óra angol, ami azt jelenti, hogy csoportbontás van és mi egy csoportban vagyunk, így együtt lesz óránk. Utána meg tesi, szóval végre kiderül a "titok".

-Nem, esküszöm. -válaszolt, miközben elindultunk a termünk felé.

Az első órát végig hülyéskedtük. Rajzoltunk egymás füzetébe, meg kezére, utána meg fertőtlenítővel próbáltunk levakarni egy rajzot, amit a padra rajzolt, alkoholos filccel...

-Na jön a tesi. -sóhajtott.

-Aha. Jön.

Lementünk a földszintre és az öltözőbe beérve, már a lányok az új tanárról beszéltek.

-Tudjátok, hogyan néz ki? -kérdeztem úgy általánosságba tőlük, amikor már átöltöztem.

-Ahaa. Nagyon fiatal férfi. És irtó helyes. -felelte az egyik irritáló lány, elvékonyodott hangon.

-Hát, oké. -reagáltam le ennyivel.

-De mit érdekel ez téged? -károgták nekem.

-Csak megkérdeztem. Baj? -forgattam meg a szemeimet unottan, és meg sem várva a válaszukat, kimentem az öltözőből.

Szemben már a tornaterem van, és a terem meg az öltözök között egy nyitott folyosó helyezkedik el. A folyosó bal oldalán lehet kimenni a torna csarnokból, a jobb oldalán pedig a tesi tanáriba lehet menni, mellette meg az orvosi van, a másik oldalán pedig a szertár.

Bementem a terembe és már ott volt a fiúk egyrésze. Természetesen Beni is ott várt engem.

-Na mi tartott ilyen sokáig? -kérdezte az idétlen vigyorával.

-Semmi? -kérdeztem vissza, mert nem értettem, hogy mi baja lett hirtelen.

-Csak nem tetszeni akarsz neki? -billentett fejével mögém, és húzogatta a szemöldökét.

Hátra pillantottam, és megláttam az új tesi tanárt. Éppen a laptopján pötyögött valamit a padon ülve.

A haja szőkés barna volt, izmos karjai kilátszottak a fehér rövidújjujából, egy fekete melegítő nadrágot viselt, és az arca is szép volt.
Már értem, hogy miért vannak oda érte a lányok. Viszont engem nem fogott meg túlzottan.

-Nem rossz, de nem az esetem. -néztem vissza barátomra.

-Ja hát megértem, hogy olyan kell neked, mint én. -vigyorgott rám.

-Hülye... -fordultam el tőle.

-Nyugi, csak vicceltem. -karolt át.

Eközben szépen lassan mindenki megérkezett, és pont be is csengettek erre a csodálatosnak ígérkező tanórára.

A tanár felkelt a helyről és elénk sétált, mivel mi már sorakoztunk. Természetesen én álltam a sor végén. Hát persze, ki más lenne a a legkisebb, ha nem én...

-Mindenkinek jó reggelt! Kiss Alex vagyok, de utálom ha valaki a nevemen szólít, szóval nektek csak Tanár úr vagyok, világos? Mint láthatjátok én leszek az új testnevelés tanárotok. Az órámon nincs hülyéskedés, mindenki dolgozik, különben az itt marad tesi után is. Most pedig mindenki mondja el szépen a nevét, hogy nagyjából tudjam. -nézett körbe a csoportunkon.

Bevallom őszintén, tetszett ez a magabiztossága, meg a szigor a hangjában, mert így az évfolyamban lévő lányoknak nem lesz idejük, és merszük pofázni nekem az órákon, ahogyan azt eddig tették.

Mindenki elmondta a nevét. A hiányzóknak is elmondtuk a nevüket, majd ezután megkért pár embert, hogy hozzanak a szertárból kosárlabdákat.

-Hé, te ott! -kiabált, és mutatott ram.

Én eddig a Benivel "beszéltem ki" az újdonsült tanárunkat.

-Én? -kérdeztem vissza a biztonság kedvéért.

-Igen, te. Gyere ide! -utasított.

Lassan odasétáltam, és leültem mellé a padra.

-Igen? -kérdeztem halkabban.

-Diktáld be a hiányzók neveit. -kaptam az újabb utasítást.

Elmondtam neki a neveket, majd nem sokkal utána már a labdák is megérkeztek.

-Ezen az órán, mivel még nem kaptam meg a tanóra menetrendjét, kosárlabdát fogunk dobálni egymásnak páronként, különböző módszerekkel. Akinek nem lesz párja az velem lesz. -pillantott egy kicsit rám.

Nem értettem a célzást, mivel nekem már volt párom a feladathoz, természetesen egyetlen hű barátom, Beni.

Mindenki beállt egymással szembe. De én láttam ám, ahogy a tanár jött felénk nagy, hosszú lépteivel.

-Bocs, nem emlékszem a nevedre, meg hogy ki vagy, de ő -mutatott rám- velem lesz, mivel kinézem belőled, hogy agyon dobod. Szóval én majd jobban vigyázok rá. Gyere! -szólt nekem.

Én és Beni olyan értetlen fejjel néztünk egymásra, mint még soha az életben.

-Ez... mi volt? -kérdezte sokkosan. Én meg még mindig lefagyva álltam előtte.

-Azt hiszem megyek.. -lépkedtem tanárom után.

Már mindenki elhelyezkedett. Én pedig azon agyaltam, hogy mi volt ez az előbbi.

Eközben láttam, hogy Beni már talált egy másik fiút, akivel majd lesz párban.

-Hahó! Itt vagy? -kérdezte tőlem a tanár.

-Ja, igen. Elnézést tanár úr! -motyogtam lehajtott fejjel.

Lehet vissza vonnám azt, hogy örülök hogy ide jött a sulinkba..

Az óra maradék részében, csináltam amit mondott, és próbáltam nem rá nézni, ami nagyjából sikerült is.

Egyszer sem tálalta el a fejemet a labda, szóval tényleg megpróbált vigyázni rám, de elég unalmas is volt 45 percen keresztül ezt csinálni.

Kicsengetés után rekord időben öltöztem át és rohantam a szekrényem felé.

Sikeresnek bizonyult a menekülésem. Bár nem tudom mi vagy ki elől, hiszen ez az Alex nem jelent semmi veszély forrást... még.

A többi órán Benivel írogattam meg hülyéskedtem szünetekben. Megbeszéltük hogy egy kicsit átjön hozzám ma, és úgy megy haza. Természetesen ebédelni is nálunk fogunk, mivel semelyikünk sem menzás.

_____

Már hazafelé sétáltunk, amikor megláttam egy macskát a házunk előtt.

Tudniillik, én kifejezetten imádom a macskákat.

Felvettem hát az ölembe, Beni meg lefényképezett vele.

-Majd átküldöd? -vetettem be a bociszemeimet.

-Ahaa. Na gyere, mert megfagyunk.

Gyorsan lepakoltuk a cuccainkat, és én rohantam is konyhába mert éhes voltam.

Amint beértem, rögtön feltűnt, hogy valami nem stimmelt.

Anya és Jungkook is ott voltak, mivel ők még itthonról dolgoztak.

De ami aggasztó volt, az az volt, hogy szinte már kézzel lehett tapintani a feszültséget, és látszott hogy mind a ketten meglepődtek hogy itt vagyok, amit nem értettem, hiszen kábé mindig ilyenkor szoktam haza érni.

-Mi az, nem vagy éhe.... -karolt át hátulról legjobb barátom, miközben meglátta anyáékat is a konyhában.
Azonnal abba is hagyta a mozdulatot, és csak álltunk egymás előtt, mellett értetlen fejjel.

Végül én törtem meg a csendet.

-Ma egy kicsit itt lesz nálunk Beni. Jungkook, ő Beni a legjobb barátom. Beni, ő Sojun, ő.... anya munkatársa.. -hajtottam le a fejemet.

Ők még mindig csak néztek hol engem, hol Benit.

-Na jó. Nem tudom mi történt velünk az előbb, de mi csak azért jöttünk a konyhába hogy együnk, nem igaz? -kezdtem el húzni, magam után Benit, a hűtőhöz.

-Persze, amúgy sziasztok. Gyorsan megmosom a kezem.. -motyogta anya és kisietett a konyhából.

-Nem értem, hogy mi baja lett. -sóhajtottam.

-Mindegy, mindenkinek vannak rossz napjai. Szóval... mit együnk? -kérdezte.

-Nem is tudom. Neked kutyakaját gondoltam... -röhögtem a képébe.

-Szóval így állunk? -vonta fel a szemöldökét.

-Ja, a két lábunkon állunk. -vágtam vissza.

-Azta... te kis... -fújtatott és felkapott a vállára, aztán bevitt a nappaliba. Észre sem vettük hogy Jungkook is itt volt, így gondolom végig nézhette az akciónkat is.

Beni ledobott a másik kanapéra, és csikizni kezdett. Én próbáltam ellenállni, de nem tudtam, így nevettem mint az állat, meg sikoltoztam.

Már a földön fetrengtünk és ő még mindig nem hagyta abba a csikizést.

-Benii~.... neh... ájh megh. -nyögtem ki végre.

-Oké. -hagyta abba. -Akkor, mit is eszünk? -állt fel és nyújtotta felém a kezét, amit el is fogadtam így már én is talpon voltam.

-Téged, grillezve. -fogtam meg a kezét és megharaptam egy kicsikét.

-Ugye tudod, hogy most nagyon kikapsz ezért. -mutatta fel fenyegetően a mutató ujját, de közben vigyorgott, ahogy én is.

-Inkább hozz valami kaját. Köszi, puszi. -huppantam le a kanapéra.

-Persze, még én vagyok a csicska is, mi? -morgott magába, amint a konyhába sétált.

-Majd meghálálom! -kiáltottam utána.

-Na azt megnézném! -kiáltott vissza.

Ezen csak nevetni tudtam. Aztán észre vettem, hogy Jungkook felvont szemöldökkel nézett engem.

-Öhm... mi az? -kérdeztem értetlenül.

-Semmi. -vonta meg a vállát.

-Mi volt ez az előbbi hangzavar? -jött be anya mosolyogva, és leült a fekete hajú mellé.

-Csak megkaptam a méltó büntetésemet. -nevettem fel megint.

-Meghoztam a kaját, őfelségének. -rakta ölembe a tányért, amiben a zacskós leves volt készen.

-Ez igazán királyi ebédnek mondható. -röhögtem a képébe, amin ő is felnevetett, majd leült mellém, és enni kezdtünk.

-Nem akartam felgyújtani a konyhát. -mentegetőzött teli szájjal.

Aztán végül csend lett. Csak a kanál zörgését lehetett hallani.

-És milyen az új tesi tanárotok? -kérdezte anya, megtörve a beállt csendet.

-Ja, amúgy milyen? -csatlakozott Jungkook is.

-Borzalmas. -forgattam meg a szemeimet.

-Nagyon... -értett egyet Beni is.

-Hogy hogy? -lepődött meg anya.

-Azt hiszi, hogy én vagyok a rabszolgája, és még Benivel sem lehettem egy párban a feladatoknál, mert vele kellett lennem. -sóhajtottam gondterhelten.

-Ha láttátok volna milyen fejet vágott tesin. -kezdett el megint neveti a mellettem ülő.

-De hát te is ugyan olyan képet vágtál. -mondtam szinte azonnal.

-Nem ez a lényeg... Hogy néz ki? -kérdezte Jungkook.

Most miért lett ilyen? És különben is, ez miért olyan lényeges?

-Szökés barna haj, az arca szép... mármint fiatalos, és izmos. De még véletlenül se higgyétek azt, nem az esetem. -raktam fel védekezően a kezeimet.

Már befejeztük az ebédet, szóval már csak beszélgettünk.

Anya csak felnevetett.

-Ja és szigorú, mint az állat... -tette hozzá Beni is.

-Hát... majd előbb utóbb megszokjátok. -biztatott anya.

-Inkább utóbb, de most mi megyünk. -jelentettem ki.

-Hova? -kérdezte a fekete hajú.

-Fel. -vágta rá Beni, aztán megint felkapott a vállára, és felfelé vette az irányt. Nem értem, hogy hirtelen miért lett ilyen ragaszkodó, de őszintén... nagyon tetszik hogy így viselkedik velem. Most érzem igazán, hogy ez tényleg egy őszinte barátság. Nem is kell ennél több.

-Szóval, most megkapod méltó büntetésedet. -ment fel velem a lépcsőn, de szerintem ezt még hallották.

A szobámba érve, becsapta maga mögött az ajtót és ledobott az ágyamra.

-És mi a büntim? -kérdezem mosolyogva.

-Neked kell megírnod az összes házimat. Mármint csak a mait. De ha úgy vesszük, akkor ez nem bünti, mert így legalább te is gyakorolsz. -gondolkozott hangosan.

-De ne már... Úgy is tudod, hogy a legtöbb tantárgy nem az erősségem. -hisztiztem neki.

-Na ne siránkozz, hanem hozd fel a táskámat. -utasított vigyorogva.

-Úgy érzem, most én lettem a csicska. -sóhajtottam fel, aztán kimentem a szobából.

Már majdnem leértem a lépcsőről, amikor beszélgetés zaja ütötte meg a fülemet. A konyhából szűrődött ki, így odahajoltam és hallgatóztam. Tudom, nem szép dolog..

-Mindig így viselkednek? -kérdezte a férfi hang, ami Jungkooké volt.

-Nem. De nagyon aranyosak, nem? -válaszolt izgatott hangon anya.

-De, nagyon... -hallom a férfi hangját, aztán lépteket az ajtó felé. Én csak gyorsan elrohantam az előszobában hagyott cuccainkért, felkapom a vállamra a táskámat, a másikat pedig a kezembe vettem.

Láttam, hogy Jungkook bement a szobájába.
N

agyon furák mostanában anyával.
De mindegy is...

Megírtam a házikat körülbelül 1 és fél óra alatt.

Rekord...

-Most van 16 óra, meddig tudsz maradni? -kérdeztem az ágyamon ülve.

-Bármeddig. -válaszolta lazán.

Na igen. A szülei kint dolgoznak külföldön, így a nagy testvérre lett bízva.

-Akkor csináljunk... sütit? -kérdeztem.

-Csokisat? -csillantak fel a szemei.

-Felőlem. -nevetem el magam gyerekességén.

-Akkor irány. Robbantsuk fel a konyhát! -kiáltotta el magát, és már el is rohant, én meg utána rohantam.

-Várj! -állítottam meg a konyha előtt. -gyorsan átkötözöm a kezemet. -mentem be a lenti fürdőbe.

-Ne segítsek? -jött be utánam, aggódó tekintettel.

-Nem, köszi. Inkább nézd meg újra, hogy milyen süti legyen. -mosolyogtam rá.

-Okés.

Gyorsan letekertem magamról a használt kötszert, és előszedtem egy újat. Egész szépen gyógyulnak a sebeim.
Feltekertem az újat és már indulásra készen voltam.

Éppen léptem ki a fürdőből, amikor anya is kilépett Jungkook ideiglenes szobájából.
Ismét azt éreztem, amikor haza értünk és beléptünk a konyhába. Anya megint zavarban volt. Csak tudnám miért?

-Anya jól vagy? -kérdeztem aggódva.

-Igen, persze... Csak a... női problémák. -hebegett, és besietett a fürdőbe.

Női problémák? Mi van? Ha most a piros napra gondolok, akkor sem tudom miért ment be Jungkook szobájába. Csak nem azt hitte hogy ő majd tudna segíteni neki...? Na mindegy is.

Elkezdtük a csokis muffint csinálni. Mindeközben csak anya és az újdonsült lakótársunk járt a fejemben. Nem is jöttek megnézni, hogy mit csinálunk. Nem is láttam őket egész délután.

Beninek próbáltam a "minden perfect" oldalamat adni, hogy ne legyen feltűnő az, hogy valami nincs rendben.

Utána még egy kicsit beszélgettünk, és csomagoltam neki, meg a bátyjának is sütit, és hazament. Én meg elkezdtem elmosogatni a piszkos edényeket.

Anyáék még mindig sehol.

Aztán egyszercsak nevetgélés hallatszott ki valamelyik szobából. Nagyon megijedtem.

Kimentem a folyosóra, és hallottam, hogy a fekete hajú szobájából szűrődtek ki a hangok.

Odasétáltam a szoba ajtaja elé, és halkan bekopogtam. Aztán be is nyitottam.

-Bocs a... a zavarásért. Csak kész a süti. -makogtam össze vissze, mert megláttam anya ölében a fényképalbumunkat, abból az időkből amikor elvileg még apa is velünk volt.

Vissza csuktam az ajtót és berohantam a nappaliba filmet nézni sírás helyett.

Nem kötötte le a figyelmem.
Azt az albumot csak ritkán szoktam nézegetni, de pontosan tudom, hogy mi egykor egy normalis család voltunk. Titkon még most is reménykedek abban, hogy apa egyszer hazajön, és újra egy boldog család leszünk. Már az emléke is halvány. A képeken nem látszik olyan jól így az arca egy részét nekem kell odaképzelnem...

Anyáék már a konyhában ültek, míg én "tévéztem".

-Beni már hazament? -kiabált ki anya.

-Igen. -feleltem erőtlenül.

-Hm... nagyon finom lett a süti. -dicsérte meg Jungkook, miközben anyával az oldalán leültek a fotelba.

-Köszönöm. -mosolyogtam rájuk erőltetetten.
Aztán pár perces csend telepedett ránk.

-Figyelj csak... -kezdte anya bizonytalanuk -Sosem gondolkoztál azon, hogy esetleg... egy normális családod legyen? -kérdezte halkan.

Na ez volt az a kérdés, amire egyáltalán nem is számítottam.

-Már volt. -feleltem hanyagul.

-De nem vágysz rá? -erősködött.

-Anya... nekem van egy apám, ha nem akar a családunk része lenni, akkor nekem nem kell, és pótapa sem. -magyaráztam neki.

-De apukád már nincs, nekünk meg nem szükséges apa nélkül élnünk. -feszegette a határaimat.

-Nekem nincs szükségem apára. -sziszegtem.

-De mindenkinek fontos az életében, nekünk is lehetne pótolni, nem gondolod? -mosolygott rám, de én ettől nagyon ideges lettem.

-Pótolni?! Mondd, te jól vagy? Pótolni, a vérszerinti apámat? Nem fogod fel, hogy nekem kibaszottul nem kell pótapa? Miért hozod fel ezt a témát? Talán van valakid vagy mi? Talán éppen Jungkook az? Mi?! -mutattam az említett felé meggondolatlanul -Mert kurvára nem feltűnő, hogy egész délután eltűntök Jungkook szobájában, és a régi képeinket nézegetitek!! És ez már nem először volt így, hogy elvonultok kettesben! -kiáltottam a képükbe.

Mind a ketten lefagyva néztek rám.

-Titkoltok valamit előlem? -kérdeztem halkan, és megtörten.

-Hát... mi... csak... izé... szóval... -makogott össze vissza anya.

-Mindegy, nem érdekes. -intettem le őket halkan, majd ezt követően felmentem a fürdőbe és elvégeztem az esti dolgaimat, majd már mentem is a pihe puha ágyamba.

Egyszerűen nem tudom felfogni, hogy mi történik körülöttem.

Egész életemben nem mesélt anya apumról, csak annyit, hogy lelépett.

És egyáltalán nem volt kérdés a pótapa, mivel még csak meg sem fordult a fejünkbe hogy legyen egy ilyen is a csaladunkban.

Jól elvoltunk mi kettesben eddig.

Köszönöm, hogy elolvastad!