-tudod..szokták mondani, hogy ha az enyém nem lehetsz akkor senkié sem-simított végig arcomon.Hevesen véve a levegőt néztem egyenesen a szemébe
-szerintem ne érj hozzá-avatkozott bele Agatha-nem jársz vele jól?
-nem?Agatha, a legutóbb is én győztem-nézett rá és felé sétált-azt hiszed egyedül legyőzhetsz?
-nem, de így el tudtam terelni a figyelmed-vonta meg vállát, ilyenkor Strange ragadta meg kezemet és a portál felé húzott ki
-jó szórakozást!-intett egyet America és be zárta a portált-ez jól esett!-mosolygott a lány
-na..akkor vissza csinálok mindent, mert szerintem senki nem akar a múltba maradni!-mondta Strange mi pedig egyetértően bólogattunk

5 hónap múlva

-szóval..Wanda-mentem a lány mögé-hogy van ma a kis vöröském?-pusziltam hajába
-jobban-bológatott-hála Agathanak és Stephennek!-tette hozzá sóhajtva
-jól van, csináltam neked spagettit mert..mert megkívantam de gondoltam azt mindenki szereti szóval..
-Leile, felőlem szöcskét is csinálhatsz, azt is megeszem-kuncogott
-jól van-mosolyogtam majd a konyhába mentem egyenesen.
Ha belegondolok abba hogy mennyi minden is változott azóta hogy Wanda, egy másik univerzumból magához ragadott mert én ebben az univerzumban meghaltam az valami hihetetlen, de tényleg, ha valaki ezt mondta volna nekem hogy ez így mind megfog történni a képébe röhögtem volna és ott hagyom.Szerencsére minden rendben van azóta, én és Wanda jól megvagyunk és boldogak.Komolyan mondom tényleg boldogak vagyunk.
A végén talán mégis győz a szerelem..