WANDA MAXIMOFF, FÖLD - 616

-Leila nem ezt akarná-nézett rám America
-mintha tudnád mit akar-emeltem fel erőmmel és a "trónomra" raktam-de tudod, majd meg kérdezheted tőle-vontam meg vállalat-már ha túléled nevettem el magamat.

Ott voltam, America nyakát fogtam erősen mikor is meghallottam egy hangot
-Wanda!-oda kaptam tekintetem, ott volt, és még teljesen egészséges volt-Wanda!-mondta hangosabban. El eresztettem a nyakát a tinédzsernek és Leila felé indultam, ő viszont távolodott
-itt vagyok-rohant le a másik énem-menj innen!-nézett egyenesen a szemembe
-add vissza a barátnőmet-mondtam idegesen
-a halott testemen keresztül!-jelentette ki.Egy gúnyos mosolyra húztam ajkamat
-ahogy akarod-mondtam majd felemeltem őt nyakánál fogva az erőmmel
-engedd el!hallod, engedd el a feleségem!-kiáltott rám Leila..feleség?feleség?ettől csak idegesebb lettem addig szorongattam amíg nem maradt levegője és hulláját a földre hajítottam.Leila felé néztem aki idő közben elindult fel az emeletre

LEILA ROGERS, FÖLD -838

Fel rohantam az emeletre, keresve a pajzsot, illetve fegyvert amit még anyámtól kaptam
-oh,Leila-hallottam meg hangját mire a vér is meg fagyott bennem
-hagyj békén-válaszoltam
-oh, miért?-hangját már magam mögött hallottam. Fel egyenesedtem és meg fordultam, vörösen izzó szemeivel találkoztam. Hirtelen kezeim hátam mögé kerültek mintha csak egy bilincs lett volna rajtam
-ne aggódj nem fog fájni-simított végig arcomon.
Ezután nem tudom mi történt, az utolsó amire emlékszem az az volt, hogy minden elsötétült előttem.