Hát ez kurva kínos .

Már kimondaniuk sem kellett , ahogy a meglepődéstől elkerekedett szemekkel meredtek egymásra , másodpercről másodpercre egyre jobban vált érzékelhetővé a sziklaszilárd feszültség .

Egy jó pár pillanatig csak bámulta egymást a két vörös szempár .

Kirishima már a középiskolában töltött utolsó pár évében is , igencsak szárba szökött , de Katsukinak nem rémlett , hogy... Ennyire . Ő alig nőtt pár centit . Szinte offenzívnek vette ezt a magasságot . De persze a növés nem csak vertikális , hanem horizontális irányba is megtörtént . Rendesen kivállasodott , a mellkasára pedig egy egész minigolf pálya ráfért volna. Fehér inget és felette elegáns, bordó zakót viselt , ez utóbbit kigombolta , az ing gombjai pedig még küzdöttek a mellkason. Katsuki nem is mert direktbe odanézni , nehogy még szemen találja a kipattanó gomb . Micsoda hivalkodó arányok .
Egyből érezte a késztetést , hogy a lábàt a nyakába kapja és már meneküljön is .

Végül Katsuki volt a gyengébb és elkapta a tekintetét :

- Öhh ... Igen . De szerintem jobb lenne , ha most lelépné-

- Ne , várj - vágott közbe a magas , vöröshajú férfi . - Régen nem beszéltünk már . Maradj egy kicsit .

- Ja , de ... Mindegy . Megyek - össze -vissza makogott és Katsuki már vette is volna a kabátját -ergo máris menekülőre fogta .

- Bakugo . Ez a vacsora jogosan a tied is . Ha nem szeretnéd , hogy még húsz kilót magamra szedjek ez alatt az este alatt , ne sérts meg ezzel - Kirishima tekintetében játékosság jelent meg , ahogy könnyelműen viccelt .

Katsuki még egyszer tetőtöl talpig végigmérte , potenciálisan fenyegetésre utaló jeleket keresve a másik férfin , de miután semmi veszélyeset nem állapított meg , vonakodva visszaakasztotta a kabátját . Viszont Kirishima tényleg kicsit meghízott , ahogy azt a fehér , vékony ingen keresztül Katsuki megállapította . Máris értelmet nyert az előbbi könnyed szellemeskedése .

Akárcsak egy macska , Katsuki odalábujjhegyezett a tatamin elegánsan megterített alacsony asztalhoz és leült az egyik leterített bambusztekercsre . Kellemetlenül elkezdte bámulni a giccses , koi halakkal díszített pálcikákat és az alatta lévő ízléstelenül odaválogatott pálcika tartókat . Magában már ki is oktatta a hely beszerzési tanácsadóját . Ha tudják a dolgozóikról , hogy ennyi szépérzékük sincsen terítés terén , akkor miért nehezítik ezekkel az ocsmányságokkal a dolgukat ? Sokkal elegánsabbak lennének az egyszerű , mahagóni színű pálcák és ...
Avagy mindent megtett , hogy ne kelljen Kirishimára néznie vagy koncentrálnia .

Sikerült akarva -akatatlanul is érzékeltetnie , hogy nem ő lesz az , aki kettejük közül megkezdi a beszélgetést .
Na nem mintha valaha olyan beszédes teremtés lett volna .

Ez persze Kirishimának is nyilvánvalóvá vált . Ő nem az a fajta ember , aki jól tűrné a kínos csendeket , így ő tört meg legelőször :

- És ... Hogy vagy ?

- Jól . Te ?

- Ja . Én is . Hosszú napom volt . Tudod , ma hívtak minket csapatostul mert egy ... Gonosztevő összedöntött egy egész háztömböt . Szar munka volt .

- Ja , hallottam a hírekben idefelé jövet - Katsuki továbbra sem nézett fel az evőeszközökből .

- Téged hogyhogy nem hívtak ? Vagy nem hallottál róla délelőtt , csak most , utólag ?

Katsuki sóhajtott , harag gyúlt a keblében . Hogyan ne hallott volna róla ? De őt nem hívták a mentésre . Ő ma kettő zsebtolvajt kapott el és kimentett egy öregasszonyt , aki kizárta magát az erkélyre . Ez most direkt meg akarja alázni ?

Már éppen mondott volna valamit , de Kirishima legnagyobb szerencséjére megérkezett a pincér , hogy felvegye a rendeléseket . Kirendeltek közösen egy kancsó szakét és kínosan bizonytalanul elsorolták a kért ételeket . Előzőleg mindketten csak futólag vetettek pillantásokat az étlapra , így a pincér nagy örömére a legkevésbé sem voltak biztosak abban , hogy pontosan mit is kéne választaniuk , de végül csak megszületett a nehéz döntés . Kirishima két főre evett , de Katsuki alig kért egy közepes tál puccosnak hangzó csípős udont és az amellé automatikusan járó bögre miso levest .
Miután a pincér távozott , újra beállt kettejük közé egy kis kínos csend , de ezúttal Katsuki kezdte meg a beszédet .

- És ... A szüleid hogy vannak ? - igazából csak be akarta biztosítani , hogy ne legyen szó többet a munkáról .

- Apám másfél éve elhunyt  - hát ilyen ez a Katsuki szerencséje . Beszélhetett volna az időjárásról is , de pont nem az jutott előbb eszébe . Most pedig beletenyerelt valami érzékeny témába . De végül Kirishima folytatta - De anyám jól van .

- Oh ... Részvétem - nem tudott mit hozzátenni többet . Ezzel a problémával még szerencsére nem kellett megbírkóznia. Mit lehet még mondani ilyenkor ? Mármint ez olyan egy nyomorult beszélgetés helyzet . Inkább nem mond ezen kívül semmit .
Ugyanakkor nem tartotta helyesnek , hogy egykoroni legjobb barátjának csupán ennyit tud mondani . Még ha már nem is állnak túl közel - De tényleg . Apád egy ... Jó szülő volt .

Kirishima halványan elmosolyodott .

- Az egyszer biztos - élesen beszívta a levegőt - De ennek már másfél éve . A te szüleid ?

- Megvannak ... Nem rég költöztek .

Ééés ez után újra beállt a kínos csend , amit a szakét hozó pincér ismét megmentett . Ha Amerikában lennének , biztos gigantikus borravalót tehetne zsebre az ürge .

Megköszönték , majd töltöttek maguknak . Kanpai , aztán meg is itták az első adagot . Megállapították , hogy jó , szóval jöhetett a második adag is a szeszes italból . Kicsit oldottabb lett a hangulat .

Most újra Kirishima kérdezett :

- És neked van valakid ?
Katsuki erre horkantott egyet . Már hogy lenne neki ?

És amúgyis . Milyen kretén kérdés ez ? Konkrétan csak egy vakrandi miatt ülnek egymással szemben . Milyen nyomorult  lelki világgal rendelkezik az , aki úgy megy el vakrandizni , hogy már van valakije ? Mi a fasz ? Kirishima egy idióta ?

Katsuki nem tehetett mást , polgári kötelessége volt szarkasztikusan visszakérdezni :

- Nem . Nincs . És neked ? Van már feleséged ?

Erre egy pillanatra megfagyott Kirishima tekintete és Katsukit fürkészte . De aztán pár pillanat után , mikor megcsillant a felismerés a szemében , egyből elkezdett egy kicsit nevetni .

- Jaj , Bakugo , te olyan vicces vagy .

A szőke elhúzta a száját .

- Ja . Mindigis az voltam , ugyebár .

Erre a férfi összevonta a szemöldökét .

- Várj ... Ugye nem komolyan gondoltad ...? Mert tudod , én izé ...

Katsuki a fejére csap és mielőtt válaszolt volna , ivott még egy kis szakét . Már csak hogy érzékeltesse , hogy ehhez a beszélgetéshez neki több lelki energiára lesz szüksége .

- Már hogy gondoltam volna komolyan ? Konkrétan egy vakrandin ülünk mind a ketten , te idióta . Hosszú haj , rövid ész - muszàj volt a végére biggyesztenie valami enyhén sértőt . Majd kicsit megnyújtózott és folytatta - Pedig szerintem akadna néhány jelentkező . Magas vagy , meg ... Nem is nézel ki rosszul . Biztos csak úgy hullanak utánad a nők .

Kirishima erre csak zavartan nevetett egy kicsit . Ez inkább már kínos kis kuncogás volt , mint jóízű . Úgy érezte muszáj korrigálnia .

- De ... Bakugo . Ugye tudod , hogy én meleg vagyok ?

Katsuki felvonta a szemöldökét . Szegény ocsmány rosszul bírta az alkoholt és ez már negyed óra beszélgetés után kezdett meglátszani rajta .

- Ja , de ... Azt hittem , hogy ez csak ilyen ... Tinikori dolog volt neked .

A másik férfi csalódottan sóhajtott egyet .

- Te mindig annyira komolyan vetted az érzéseimet , mondhatom . Mármint ... Basszameg - egy pillanatig látszott rajta , hogy elgondolkodik , kéne -e folytatnia ezt a monológot , de ránézett a vele szemben ülő férfi arcára és mégis elkezdte tovább mondani . - Konkrétan elsőéves korunk óta szinte epekedtem utánad . Majd mikor elég jelet adtál felszívtam magam és szerelmet vallottam neked . És akkor is azt mondtad , hogy "majd elmúlik" .

Kirishima tágra nyílt szemekkel nézett rá . Érezni lehetett , hogy ezek valós sérelmek és konkrétan majdnem tíz éve hurcolja őket ez a férfi ... És azt is , hogy megvan az indok , hogy miért is nem beszéltek egy szót sem , miután elballagtak .

De Katsuki egyszerűen nem volt hajlandó elfogadni , hogy a másik még mindig ezen rágódik . Számára ez gyerekes és méltatlan volt . Mindennek ellenére most éppen sem olyan állapotában , sem olyan kedvében nem volt , hogy ennek megfelelően ne provokálja őt tovább .

- Ja . Tudom . De azért jogos a feltételezésem , tekintve , hogy amúgy volt barátnő i-

- Köszönöm , hogy felemlegeted , hogy tizenhat évesen jártam két hónapot Ashidóval .

- J -jó ... Chill , Jézusom ... - megforgatja vörösen csillogó szemeit - Nem kell így nekem esni . Tudod , hogy bármi történhet...

- De te is tudod , hogy ez nem így működik!- fakadt ki végül megint a férfi . - Tudod , mert te is meleg vagy . Vagy nem ?

- Szóval hallottál a ...?

- Coming outodról ? Igen . Mármint nehéz volt nem hallani róla ... - válsszolt még mindig kissé felpaprikázva . - Mellesleg gratulálok hozzá . 

- Ja ... Kösz .

Sziasztooook

Még magamat is megleptem , hogy actually megírtam ezt a fejezetet is . ( Ezt köszönjétek annak a retek kis betegségnek , amit sikerült benyelnem )
Remélem tetszett nektek .

Várom a kommentjeiteket , javaslataitokat és köszönöm szépen az idàig megtörtént vote -okat ^^

Also ezt még itthagynám , ha már a twitter kiribaku oldalán lakom basically