A napok teltek és a baráti körükből is mindenki megtudta, hogy Jisung babát vár. Minho ezidő alatt rászokott az állati vérre hiszen Jisung a babának köszönhetően gyengébb lett és pár perc vérszívástól is teljesen elfáradt.

Minhonak nem volt nehéz Jisung véréről az állati vérre váltani viszont láthatóan nem viselte valami jól, hogy nem kaphat a mókus fiúból. Akárhányszor megkívánta a kisebb vérét mindig leült és több liter állati vért is megivott.

-Ki fog belőled jönni!- támaszkodott neki a pultnak Jisung és úgy nézte ahogy Minho iszik.

-Inkább jöjjön ki minthogy letámadjalak!- sóhajtott fel majd letette az üres poharat.

-Már nem sok idő van hátra!- nézett le nagy pocakjára ami elég sok mindenben kezdte meggátolni őt.

-Ha eddig kibírtam 4 hónapot akkor a plusz 1 hónap meg sem fog kottyanni!- mondta miközben újra töltött magának a vörös nedűből.

-Mielőtt elkezdenél inni, segíthetnél leülni a kanapéra!- mondta Sung majd ivott egy pohár vizet.

Nos a terhesség fura dolgokra képes már az embereknél is szóval egy vámpír sem kivétel. A 4 hónap alatt Jisung elég sok mindent megkívánt. A víztől az emberi ételekig amiket már oly régóta nem is kóstolt.

-És ha megkérhetlek rá akkor hozol nekem bolognait anyuéktól?- nézett rá boci szemekkel.

Az 5 év alatt már teljesen kibékült szüleivel akik most sokkal jobban törődnek vele mint bármikor máskor. A terhességnek nagyon örültek bár kicsit furcsa volt számukra. Idővel Minhoval is megbékéltek és most már a félelem helyett imádják fiuk párját.

-Mindent az én babámnak!- ment oda hozzá majd egy apró csókot nyomott ajkaira miközben hasára tette a kezét. -Még mindig nem tudom felfogni, hogy tudsz olyan kajákat enni!- borzadt el kissé majd kezét megfogva indultak el a nappaliba ahol segített Jisungnak leülni.

-5 évvel ezelőtt is imádtam és én örülök neki, hogy újra ehetek anélkül, hogy rosszul lennék tőle!- vonta meg vállait majd a távirányítót a kezébe véve bekapcsolta a tévét.

-Jeongin átjön nem soká, hogy tudjon neked segíteni utána pedig hozom a bolognait!- ült le mellé majd telefonját kezébe véve kezdte nyomkodni.

-Rendben! Remélem megint hoz nekem narancslét! Az olyan finom!- hajtotta fejét Minho vállára.

-Soha többet nem akarom megkóstolni!- rázta meg a fejét óvatosan miközben szörnyűlködve nézett maga elé.

-Azt vicces volt!- mosolyodott el az emlék hatására.

-Nem volt vicces! Undorító volt! Mire nem vagyok képes érted..-rázta meg a fejét.

Ezek után csengetést lehetett hallani így Minho felkelt és kinyitotta az ajtót. Köszönt a fiatalabb vámpírnak majd felvette a cipőit és gyorsan odament párjához.

-Ne gyere be  cipővel!- mondta idegesen miközben felnézett Minhora.

-Nem halsz bele baby!- kuncogott majd lehajolt hozzá és egy csókot nyomott ajkaira.

Minho már ment is mielőtt Jisung megint dühbe gurul. Jeongin nevetve ült le Jisung mellé majd egy puszit nyomott a hasára.

-Hyunjin tud róla?- kérdezte Jeongin hasára nézve.

-Honnan?- kérdezte kikerekedett szemekkel.

-Én is terhes vagyok és a megérzéseim mindig jók voltak!- rántotta meg vállait majd Jeongin hasára tette a kezét.

-Csak 1 hónapja tudtam meg, de még nem akarom mondani neki! Nem tudom, hogy reagálna rá és tudom, hogy ő nem lenne képes az állati vérre váltani. Nem akarom, hogy más vérét igya csak, mert az enyémet nem tudja!- nézett felé kicsit szomorúan.

-Ugyan baba! Hyunjin szeret téged és érted mindent megtenne!- simogatta meg a fejét majd közösen elkezdték nézni a tévét.

Minho 20 perc múlva megérkezett Jisung jelenlegi kedvenc ételével. A fiatal vámpír boci szemekkel nézte Minhot aki bement a konyhába egy villájért majd visszament a kanapéhoz.

Jisung azonnal elkezdett enni és lehunyt szemekkel élvezte az ízét. Amikor befejezte ránézett Minhora és könyörgő szemekkel kérte meg, hogy adja oda neki az energiaitalt.

-Baby, nem! A múltkor teljesen felpörögtél és éhesen hajnali háromig nem tudtál nyugton maradni. Már nem tudsz olyan jól mozogni mint akkor szóval nem kapsz! Különben sem tenne jót a babának szóval maradj nyugton és igyál helyette vizet vagy vért!- tette tenyereit Jisung nagy pocakjára majd egy hosszabb csókot nyomott a fiú mézédes ajkaira.

-De hyung, én azt akarok inni! Tudod jól, hogy hisztis leszek ha nem kapom meg azt amit akarok! Harapj meg ha nagyok felpörgök akkor még talán alszom is majd!- nézett rá majd kezeit megfogva könyörgött tovább.

-Jisung, Minho hyungnak igaza van!- szólalt meg Jeongin is.

-Viszont tényleg nagyon hisztis és érzékeny ha nem kapja meg amit akar. Most melyik legyen? Hagyjam, hogy felpörögjön aztán harapjam meg vagy hagyjam, hogy hisztis legyen és érzékeny? - nézett maga elé tanácstalanul hiszen tényleg nem tudta, hogy melyik lenne a rosszabb.

Félt attól, hogy ha megharapja akkor nem fog tudni ellenállni majd végül elválni tőle. Nem akarja szívni a vérét megállás nélkül, mert azzal Jisungnak és a babának is árt.

-Jisung szívem! Meg kell értened, hogy nem akarom, hogy bármi bajod legyen és azt sem akarom, hogy a harapásnál veszélybe sodorjalak! Nem tudnék magammal bírni ezt te is tudod!- simított a fiú arcára aki felfogta az idősebb szavait, de a baba már kevésbe.

-Én szerintem megyek! Nem akarok egy veszekedés fültanúja lenni!- mondta Jeongin majd elköszönt, felvette a cipőit és már ment is.

Jisungnak esze ágában sem volt veszekedni, de Minho már felkészült rá.

-Jisung, szeretlek és pont ezért nem akarok veled veszekedni!- mondta miközben megfogta a terhes fiú kezeit.

A mókus fiú nem mondott semmit csak közelebb csúszott hozzá majd ajkait a nyakára nyomva vett egy mély levegőt mielőtt fogait az idősebb nyakába mélyesztette volna.

Hónapok óta nem ivott Minho véréből a terhesség miatt hiszen mindig más és más ételt kívánt meg ezzel elfelejtve a vér iránti vágyát.

-Biztos jó ötlet ez?- kérdezte Minho halkan.

Nem tudta, hogy mennyire lesz rosszul tőle azok után, hogy hónapok óta emberi ételeken él.

Jisung nem szólt semmit csak egy jóleső nyöszörgés hagyta el ajkait amikor megízlelte Minho édes és finom vérét. Hiányzott már neki, de azért egyenlőre még megtud élni nélküle. Percek múlva vált el Minhotól aki kábán pillantott fel Jisungra.

-Finom volt?- kuncogott fel Minho miközben Jisung pocakjára tette a kezét.

-Nagyon!-nyalta meg ajkait, hogy a maradék vért is eltüntesse.

-Hiányzott már, de más sokkal jobban hiányzik!-  mondta szenvedve.

-Arra még várnod kell!- kuncogott fel Jisung majd egy kis segítséggel elkényelmesedett a kanapén.

{2 héttel később}

Jisung a fürdőben mosta meg a kezeit amikor érezte, hogy valami nem stimmel.

-M-Minho!- kiáltotta el magát amikor érezte, hogy valami csorog a lábán.

-Mi a baj, kincsem?- kiáltott vissza unottan hiszen az utóbbi két hétben Jisung sokszor kiáltotta a nevét.

Mindig azt hitte, hogy jön a baba így egy idő után már nem sietett annyira amikor Jisung a nevét kiáltotta. Nyilván nem mert volna olyat csinálni, hogy fel sem megy hiszen mégis csak aggódott párjáért.

-Jön a baba!- ordította el magát hiszen hiába volt félkészülve eléggé megijedt.

-Hogy mi?- csapta ki az ajtót majd sokkoltan bámulta a földön lévő magzatvízet. -Changbin, az autót, most!- ordított le barátjának majd azonnal odament Jisunghoz akinél nem sokkal később elkezdtőtek a fájások.

Egy vámpírnak a fájdalom szinte semmi sem, de a szülés senkinél sem kellemes, igazam van?

A kórházba érve eleinte nem igen akarták kezelni, de végül jött egy orvos aki kifejezetten vámpírokkal foglalkozik így Jisungnak nem kellett sokat szenvednie.

Az orvosnak megvoltak az eszközei arra, hogy a seb ne forrjon össze olyan könnyedén így volt elég idejük arra, hogy kivegyék a babát.

-Jól vagy kincsem?- kérdezte Minho aki bent ülve türtőztette magát.

Jelen akart lenni a babája születésénél még akkor is ha érezheti Jisung vérének illatát.

-Most már jobban! Nem érzek semmit!- válaszolt miközben megfogta Minho kezét.

És ekkor hallották meg a baba sírását is. Jisung szemei azonnal könnybe lábadtak amikor meghallotta gyermeke hangját és mindennél jobban látni akarta.

-Kisfiú!

Miután elvágták a köldökzsinórt a babát takaróstul Minho kezébe adták hiszen amíg Jisung sebe nem forr össze teljesen addig nem érdemes babát adni a kezébe.

Minho szinte sírva nézte a babát aki inkább hasonlított rá mint Jisungra viszont azért a mókus fiú vonásai is megtalálhatóak voltak rajta.

-Megígértem, hogy te választassz nevet, hogy ha fiú lesz!- mosolyodott el Jisung majd felült hiszen a seb beforrt.

-Legyen Lee Hanmin!- mosolyodott el Minho miközben óvatosan Jisung kezébe adta a kisbabát.

-Hát szia Hanmin!- nézett a fiúra majd Minhora aki egy édes csókot nyomott párja ajkaira.

-Ügyes voltál!- nézett szemeibe szerelmesen miközben boldogan mosolygott.

-Szeretlek Minho!- suttogta Jisung miközben lepillantott a babára.

-Én is szeretlek Jisung!- nyomott egy puszit arcára.

Talán Lee Hanmin 2 év alatt lesz felnőttkorú, de Minhonak és Jisungnak még bőven van ideje csinálni 3 testvért ahogyan azt szerették volna.